A ​halál városa (Doctor Who 2.) 82% 50 csillagozás

Ez volt az első Ki vagy Doki, amit elolvashattam. Örültem neki. Szépen visszaadta a speciális hangulatot.

„Pusztán a sors iróniája, hogy nagyjából azzal egy időben érkezett meg a könyv, hogy pár volt ulánbátori kolitársammal megbeszéltünk egy párizsi összeröffenést, így a francia főváros sima díszlet helyett valamivel komolyabb figyelmet kapott olvasás közben. Aztán abban csak reménykedni lehet, hogy mi nem fogunk majd embernek álcázott földönkívüliekkel, őrült tudósokkal, “előbb üt és aztán sem kérdez” mentalitást valló brit nyomozókkal, időlordokkal és egyéb kellemetlen alakokkal összefutni. Persze a (negyedik) doktor és Romana is vakációzni indultak, pezsgő az Eiffel-torony tetején, croissant egy hangulatos, belvárosi kávézóban, vörösbor, Louvre, Montmartre, Champs-Élysées meg ilyenek, aztán valahogy mégis belekeveredtek a meglehetősen barátságtalan jagaroth faj föltámasztása és a Mona Lisa ellopása körüli bonyodalmakba…

[…] Sokat töprengtem most is azon, hogy a Doctor Who világában járatlanoknak érdemes-e ezzel a regénnyel kezdeni az ismerkedést. Nagyon mellélőni valószínűleg nem lehet vele, már ha valaki egyébként fogékony az abszurdba hajló, angol humorral fűszerezett történetekre, és legalább annyit tud, hogy a sorozat főszereplője egy magát Doktornak nevező időlord, aki egy angol rendőrségi telefonfülke külsejét viselő időgéppel utazik és valami rejtélyes okból megmagyarázhatatlanul vonzódik a huszadik századi Föld iránt. De akármilyen szórakoztató is legyen James Goss és Adams koprodukciója, igazán jó szívvel csak első DW-regénynek tudom ajánlani, első élménynek a Blink a tökéletes és – a sorozat alkotóinak jelenlegi tevékenységét elnézve – valószínűleg felülmúlhatatlan. […]”

–
Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/01/james-goss-halal-…

Kifogástalan szórakozás, remek karakterek, jó stílus, abszolút Adams-esnek érződik (a Doktor néha egész Rejtős), megint meghozta a kedvem, hogy nézzem, de nem fogom csakazértse:)

Doctor Who rajongó vagyok és szeretem a sorozatot (könyvben is). Vannak igen jól sikerült részek, mint pl. a Shada, és vannak gyengébbek, mint pl. ez is.
Maga a történet tipikus DW-s, de valahogy, valami hiányzik belőle. Nincs meg a szikra, amitől tényleg jó lehetett volna.
Precízen fel van építve és az utalások is a megfelelő helyen vannak, de valahogy mégsem ütött annyira, amennyire reméltem.
Arra pont jó volt, hogy kihozzon az olvasási válságból, de arra már nem, hogy 5 csillagot adjak rá.
Itt jegyezném meg, hogy a szöveggondozás az továbbra is nagyon jó, és a fordítás is jól sikerült. A nyomdai minőség pedig továbbra is hagy némi kívánnivalót. A könnyen elmaszatolódó betűk következtében többszöri olvasás esetén az egész egy paca lesz. Persze, ha eljutunk ahhoz, hogy többször elolvashassuk a könyvet, ugyanis már első olvasás alatt széthullik az egész. Elenged a ragasztás és kihullanak a lapok. Azok akik rendszeresen újraolvasnak könyveket, inkább az e-könyv mellett döntsenek.

Ha a bevezető képkockákon túljutunk, akkor egy izgalmas, igazi Doctor Who történetet kapunk. A szokásos Doktor féle megoldással. spoiler Ilyenkor sajnálom, hogy a sorozat legújabb részei már nem ezt az élményt adják. De ezért is jó a könyv, mert visszahozza azt a hangulatot.

Nagyon szeretem a Doktor történeteit filmen és könyvben is, és ez a kötet sem okozott csalódást. Ráadásul most különösen jól esett elmerülni ebben a világban így, hogy az új évadra még várhatok, plusz imádom a szórakoztató észrevételeket, magyarázatokat, amikben ez a könyv is bővelkedett. A sztori végig pörgött és izgalmas volt, az egyetlen dolog, ami feleslegesnek tűnt, az a frissen meggazdagodott Harrison városnéző körútja volt, az ő szála ki is maradhatott volna.

„A halál városa többé-kevésbé Párizsban, 1979-ben játszódik. A kissé zavaros kezdés után, amelyben néhány oldal alatt legalább kilenc rövidebb-hosszabb cselekményszál indul meg, a (negyedik) Doktorra és Romanára fókuszálunk, akik nyaralni mennek, ám ez nem lenne egy Doctor Who-történet, ha alig húsz oldalon belül nem fordulna rosszra minden. Valaki ugyanis el akarja lopni a Louvre legféltettebb és legjobban őrzött kincsét, a Mona Lisát. Ez a valaki pedig nem más, mint a titokzatos Scarlioni gróf, aki eredetileg Scaroth néven fut, és a jagaroth faj utolsó képviselője. Legfőbb célja pedig, hogy megmentse népét a teljes pusztulástól. Ja, és azt se felejtsük, hogy Föld születése környékén felrobban és szétszóródik az időben, ami több millió évet ad neki arra, hogy eltervezze a mentőexpedíciót, és felnevelje az emberiséget addig a pontig, amikor már technológiailag lehetségessé válik egy időgép megépítése. […]
Aki elgondolkodtató, bölcselkedős irodalomra vágyik, annak valószínűleg nem fog tetszeni ez a könyv. A halál városában ugyanis nincsen igazán mély, filozofikus szintre emelt mondanivaló – ez sokkal inkább egy kalandos, őrült történet, amin nem kell sokat agyalni. Ha valaki még sosem látott régi Doctor Who-t, az is bátran nekikezdhet.”
Bővebben az SFmagon: http://sfmag.hu/2015/12/22/james-goss-douglas-adams-a-h…

Hiába vagyok elvetemült Doktor rajongó, és még DA-t is kedvelem (oké, tudom, a forgatókönyvet írta, nem a regényt), ez valahogy most fárasztóra sikerült. Nem maga a történet, az jó volt, bár kiszámítható. Sok volt a céltalan szöveg, és volt két „kis színes”, ámde teljesen irreleváns szál. Valahogy a Doktor sem hasított olyan meggyőzően, mint szokott.
Azért voltak jó részek, vicces szövegek, Romana velős gondolatai a Földről a művészetről, Párizsról.
(Végül érdekelt volna, hogy most mi van az inassal?)

Nekem tetszett! Jó kis Doktor történet ez. Egyszer a filmváltozatát is meglesem.

Egy igazán jó Doktoros történet. Az eleje kicsit kusza, könnyen el lehet benne tévedni, hogy ki kicsoda, de pont ez a lényege. Ahogy gördül a történet, úgy állnak a helyükre a szálak, és úgy kezd el széthasadni az arcbőrünk a vigyorgástól. Aki szereti a Ki vagy Doki sorozatot, annak ajánlom, aki nem annak is, hátha ettől kedvet kap hozzá.