Millió ​apró darabban 102 csillagozás

James Frey: Millió apró darabban

Egy repülőgépen térsz magadhoz. Fogalmad sincs, honnan jöttél, vagy merre tartasz. Nincs emléked az elmúlt két hét eseményeiről. Kiverték a metszőfogaid, betörték az orrodat, az arcod feldagadt. Nincs csomagod, nincs pénzed, nincs állásod. A rendőrség három államban köröz. Tíz éve alkoholista, három éve drogos vagy. Most mit lépsz?

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Athenaeum 2000, Budapest, 2003
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639471445 · Fordította: Hazai Attila

Enciklopédia 1


Kedvencelte 36

Most olvassa 11

Várólistára tette 106

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Petrasek
James Frey: Millió apró darabban

A Millió apró darabban James Frey történetét foglalja magába. Hogyan csúszik le egyre jobban az ember élete létráján, majd hogyan mászik vissza a kezdetekhez, aztán egészen a csúcsra.
Elég döcögősen halad a sztori ha regényként tartom számon, viszont lebilincselő és megrázó ha memoárnak tekintem. Egy tanács, amikor a kezedbe veszed ne ne próbáld meg magad beleélni és élvezni, mert így nem megy. Csak olvasd és emészd meg, aztán tanulj belőle.
Élő példa, hogy az élet törékeny és könnyen eldobhatod a semmiért, viszont nehezen, nagy erőfeszítések árán tarthatod meg és boldogulhatsz a nagy világban.

>!
enigmapanda
James Frey: Millió apró darabban

mindenek előtt két jó tanács azoknak akik még nem olvasták ezt a könyvet: a) olvassák el, b) viszont ne lapozzanak az utolsó oldalra. nem tudom másnak van e olyan hülyesége mint nekem, hogy egy bizonyos lélektani pillanatban – amikor nem tudom eldönteni hogy egy könyv mit akar tőlem, vagy fordítva, esetleg épp ellenkezőleg, amikor már tudom hogy úgyse szabadulok tőle – hajlamos vagyok megnézni az utolsó mondatot. egy kicsit olyan ez, mintha az első randinál meg lehetne nézni, milyen lesz az utolsó csók. biztos lenne olyan, aki nem tenné meg. az is lehet hogy felesleges, lehet hogy ettől csak még izgibb lesz az, hogy miként jutunk el oda, de az is lehet hogy semmi különös. elvileg itt is ez a helyzet, vagyis semmi különös, nem örökre belénk ivódó mondatról van szó, el is árulom, hogy ne legyen olyan izgi:
pár egymondatos jövő, hogy mi történik a főbb szereplőkkel a regény története után. de ne olvasd el. a könyv egyik lényegét veszíted így el, azt a feszültséget, ami azzal jár, hogy elvileg senkinek nincs esélye, de mégis mindenkinél ott van az a hátha.

egyébként meg, ez egy kurvajó regény. így ezzel a szóval, illik is hozzá, különben is, miután elolvastad, úgyis sokkal keményebben lenne kedved káromkodni, hogy kijöjjön vele az a feszültség, ami esetleg bent maradt, meg rá is szoktatott a történet addigra. másrészt, amikor becsukod majd a könyvet, úgy fogod érezni, hogy bárkit meg tudnál ölelni. még meg is tudnád szeretni. ráadásul minél jobban lepusztult, szétcseszett az illető, annál jobban. nagy kincs ez az érzés, már emiatt is bőven megéri elolvasni.

egy olyan epikus, folyamatosan erősödő erő érzést ad, amit a gyerekkorom ifjúságregényei; hogy a hős győz, hogy a rossz megszívja, és hogy épp ezért van értelme az életnek basszameg; és az ilyen szempontból mindegy, hogy itt a jók legtöbbször rosszak, teljesen szétesett emberek, akiket még egy náluk is rosszabb dolog szedi szét, ami ellen ráadásul nincs is megoldás.

és itt bemutatják nekünk a Függést.
a főellenség nem csak a pia, meg a drogok; azok csak a függés vadhajtásai.

cinikusan és okosan filozofál és dramatizál, nagyon jó arányokkal keverve az eredetinek tűnő eszmefuttatásokat az ezerszer előtt közhelyekkel, emiatt végig kellemes olvasnivaló, kellően izgalmas, stílusos és olvasmányos, de ami még fontosabb; kábé a második fejezettől kezdve akkor is megszereted a főszereplőt, jamest, ha már az első mondatától kezdve idegesített és utáltad.

baromi erős, jól megírt karakter, tisztára mint a már emlegetett ifjúsági regényekben a hősök; elvileg nincs esélye, szétcseszett kisember, mint mi, de aztán egyre több lesz az ő – és az olvasó – reménye, kiderül hogy mégiscsak okos, erős, és szép, és a végén megmenti a világot, vagy legalább saját magát. ha van jó könyv a tunyaság, életképtelenség, és depresszió ellen, abból ez az egyik, pedig végig szívnak, isznak, káromkodnak benne, és ha csak felületesen olvasnál bele, majd mindegyik lapból az derülne ki hogy az élet egy kurvanagy szívás. persze, mert egyébként az, de itt jólesik küzdeni ellene, arról a folyamatos felemelő érzésről nem is beszélve, hogy ez a james gyerek, ez azért még nálunk is jobban elcseszte az életét, legyen bármily mélypontban is ép a kedves olvasó, és azért ez, mint a baleseteknél a bámészkodás, még ha szégyelljük is, de azért lássuk be, hogy baromira megnyugtató. arról nem is beszélve, hogy épp ezért, vagy talán ennek ellenére az olvasó könnyen azonosulhat annyira jamessel, hogy ő is annyira tökös gyereknek érezze magát a könyv végére, hogy aztán becsukja a regényt, és nekiálljon megoldani a problémáit. nem túlgondolva, agonizálva, egyszerűen elhatározással, és kész, csókolom.
ilyen szempontból többet ér ez a regény minden ezoterikus tanácsadó baromságnál.
szegény csernus erőltetett gatyába rázásairól nem is beszélve.

a végére még a hülyeségeimet, csak hogy a skizofréniám se panaszkodjon, hogy elnyomom:
szép szép ez a jellembeli izmozás, de, ahogy a könyvbeli szakemberek, én sem hiszek benne. szép, hogy nagyon őszintének akar látszani, szinte meggyónó önéletrajznak tűnik néha, és nem is az a lényeg, hogy ez tényleg megtörtént e, avagy sem, de; akárhogy is nézzük, ez a james egy hős, egy kurvanagy jellem, némi írói túlzással túl is polírozva; de azért nem csak az ilyen jellemek drogozzák szét magukat. és nem mindegyik függő ekkora karakter. sőt. ezzel csak azt akarom mondani, hogy aki esetleg azt hinné, hogy ez a könyv alapján többet tudhat meg a 'valódi' (?) drogosokról (- függőkről?), akkor épp úgy téved, mint az összes többi hason témájú könyvel kapcsolatban. másrészt aki ezt példaként, ti. tankönyvként használná, vagyis ezzel példálózna akár magának, akár mondjuk egy súlyosan függő embertársának hogy 'olvasd már ezt el hogy lásd, az egész csak döntés kérdése, csak el kéne határoznod magad', nos az szerintem ne tegye. illetve igen, de nyilván nem ilyen egyszerű.

elhiszem hogy az élet ilyen is tud lenni mint itt, de ha jamesnak van igaza, és nincs AA, és nincs Isten, meg Felső Erő, akkor az is benne van a pakliban hogy egy hasonló helyzet csak néhány apróságban különbözne ettől; pl hogy nincs ott leonard. pl hogy nincs pénz elvonóra. pl hogy a szüleinek sincs pénze. és így tovább. és ezek mind olyan nehezítések a játéktáblán, amiktől még nehezebb lenne célt érni, már ha van egyáltalán cél.

arra viszont nagyon jó ez a könyv, amit kevesen mernek kimondani, hogy igenis van abban valami nagyon tiszteletreméltó, és irtózatos bátorság, amikor valaki módszeresen odáig süllyed a saját mocsarában, hogy már nincs mit vesztenie. és itt nem az óvatosan széthulló trendi drogosokra gondolok, hanem az olyan kétségbeesetten önmagukba rohanókra, mint pl ez a james. az ilyen emberek mind félelmetesek, és szeretetre méltóak egyben, és épp úgy irigylem is őket, és lenyűgöznek, mint ahogy sajnálom és borzadok a menthetetlenségüktől. 'a szabadság csak egy másik szó arra, hogy nincs mit vesztened', énekelte a Lány, és ez főleg igaz azokra, akik elítélik az ilyen elcseszett életeket, és a saját függéseik korlátaitól még csak meg sem érzik annak a szagát, hogy egyrészt ők is ugyanezt csinálják, csak sokkal lassabban, és a társadalom számára kifizetődőbben, másrészt, hogy a mélyén ülő indokok a tetteinkre, – legyen az akár az, hogy elmegyek inni, hogy leülök tanulni, bekapcsolom a tévét, vagy belövöm magam, stb – mennyire hasonlóak.

és ebből kijön az a pillanatnyi felismerés, az az ezerszeres spanyolviasz, hogy nézd csak, mindannyian félünk; és bár azt nem lehet mondani, hogy nincs mitől félni, mert van, hogy stílusos legyek, kurvára van, de jobb együtt félni, mint egyedül ijedezni.

és ha az emberekkel nem is mindig, de ezzel a könyvel viszont bármikor együtt lehet félni, és ez egy nagy kincs ebben a cudar világban.

2 hozzászólás
>!
Katie_Sue P
James Frey: Millió apró darabban

Büszke vagyok Jamesre…
azért, mert végigjárta az utat
azért, mert volt benne elég erő
azért, mert hű maradt önmagához
azért, mert nem félt egy járatlan utat választani.

Mindenki, de tényleg kivétel nélkül mindenki az én barátom is lett a könyv végére. Sajnáltam, hogy el kellett engednem őket. a történet vége pedig rohadt nagy szívás, de ha nem lenne, akkor meg az :)

>!
chhaya
James Frey: Millió apró darabban

Réges-régen egy újságban olvastam az alkoholizmusról és a drogfüggőségről egy cikket, abban írtak erről könyvről is. Szerencse, hogy emlékeztem rá, mert a fülszöveg szerintem elég megtévesztő. Nem valami akciódús regény, vagy izgalmas thriller ez, hanem (javarészt) igaz történet a leszokásról. Arról a nehéz folyamatról, amikor betelik az utolsó csepp is a pohárban, és arról kell dönteni, hogy az ember belehal az eddigi életmódjába, vagy új életet kezd.

Aki nem szenvedélybeteg és nem függ valamitől igazán, az nem tudhatja, milyen kemény munka leszokni. Baromi nehéz elképzelni még a könyv olvasása után is. Elképesztő elhatározás és lelki erő kell hozzá: a főhősön (az írón) keresztül láthatjuk, micsoda belső harcot kell megvívnia egy függőnek. Ami megdöbbentett, és sosem jutott eszembe: egy alkoholista drogosnak, aki csak ezt a lecsúszott életet és életvitelt ismeri, milyen félelmetes lehet az egészséges emberek világa. Számukra a normális élet maga a nagybetűs Ismeretlen… Ez szíven ütött.

A történet egy rehabilitációs Klinikán játszódik. James-en keresztül képet kaphatunk más betegekről, más függőségekről, más életutakról is, amik a maguk módján szintén tanulságosak. Külön lüktetést ad a regénynek ad a narráció: mindent a főszereplő szemszögéből látunk, aminek a stílusa elsőre szokatlan, de belezökkenve a ritmusába baromira ráhangol erre az egész lelki-testi-szellemi káoszra, amin Jimmy, a Kölyök keresztülmegy.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a téma.

>!
Marée_Noire
James Frey: Millió apró darabban

Annyira újszerűen hatott rám ez a könyv, hogy az döbbenet. Sokszor van, hogy azt hisszük, már nem tudnak újat mutatni, aztán mégis; számomra ez a történet volt a legjobb példa…
Valamiért mostanában vonzódom az önpusztító, kesernyés hangulatú, nem túl vidám könyvekhez, ám ezek fura módon nemhogy lejjebb taszítanának, inkább kisimítanak. Vakon tökéletesen beleválasztok, az már biztos. ;)
Teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, fülszöveg alapján egy erős thrillerre számítottam, azt hittem, valaki jól elbánt a főszereplővel, olyan Simon Kernick: Mindhalálig féle történetet vártam, persze óriásit tévedtem. :)
Olyan szinten zsigerileg őszinte, naturális, realisztikus könyv ez, amivel még sosem találkoztam. Az elején csak néztem ki a fejemből, nem értettem semmit, ráadásul még a legdurvább horror alatt sem voltam fizikailag ilyen kényelmetlen-rosszul, hamarost azonban tétován, egyszerűen léleksimítóvá vált, mégis abszolút emberi maradt. James vallással kapcsolatos látásmódjával tökéletesen egyetértek, habár én tisztelem mások hitét. Néhány villanásra azonosulni tudtam vele érzelmileg is, az emberekkel kapcsolatban én is kissé ridegnek hatok néha.
Egyedül a Lao-ce: Tao Te King részek untattak, értem, őt miért nyugtatták meg, de én ezt nem érzem és látom. ;)
Végtelen sok szereplő lopta be magát a szívembe, szinte mindenki, tényleg csak 1-2 kivétel van, hihetetlen, ilyen szinte sosem fordul elő ilyen töménységben.
Én is függő típus vagyok, bár szerencsére csak dohányzom, ám képes vagyok nevetségesnek tűnő dolgokra is rászokni, ha 1-2 hétig rendszeresen fogyasztom, voltak már furcsaságok, pl. sajtos roló, energiaital, most épp a kakaós csiga, és nem túlzok, higgyétek el. :D
Mindez viszont apró-cseprő semmiség mások gondjaihoz képest, szóval szavam se lehet.

>!
lena91 
James Frey: Millió apró darabban

Vajon miért nem értékeltem én ezt a könyvet eddig?

Fiatalkorom egyik legmeghatározóbb könyve. Egy újságban láttam és mondtam anyunak hogy én ezt meg akarom venni (14-15 éves lehettem, talán még annyi se). Ő meg elolvasta amit írtak róla és azt mondta hogy rendben. De a könyvet már nem volt hajlandó elolvasni.
Én viszont elolvastam és konkrétan sokkoltam vele magam. Azóta se olvastam a témában ennyire jó, megható, durva, kíméletlen könyvet. Néhányszor félre kellett tennem mert kavargott a gyomrom. Minden nagyon részletes, nagyon durva és nyers.
Ezt a könyvet egyszer mindenkinek el kéne olvasnia.

>!
utazó
James Frey: Millió apró darabban

Ó, ha legalább minden második vmilyen drog v. alkoholfüggő elolvasná!!!! Letehetetlen, annyira megrázó és szörnyű. Még a folyamatos trágár mondatokat is el tudom fogadni ebben a témában, hisz ezek az elvonóra került emberek nem beszél/het/nek irodalmi stílusban.

>!
neriko
James Frey: Millió apró darabban

Most mondjam azt hogy egy élmény volt?…mert az volt!Imádtam :)

>!
Lilith
James Frey: Millió apró darabban

Olvastam már függőségről szóló könyveket, nem sokat, mert egyik sem tetszett, mert mindig úgy éreztem, hogy az író úgy gondolja, hogy a csapongás és az értelmetlen filozofálgatás adja vissza a legjobban, hogy milyen egy függő… és ezt sosem éreztem valósnak.
A könyv elejét nem szerettem, egyszerűen furcsa volt a stílusa, és nehéz volt megbarátkozni a főszereplővel is, de már akkor úgy voltam vele, hogy olyan nincs, hogy ezt nem olvasom végig, és nem tudom meg, mi lesz a vége.
Aztán valahol az egyharmadánál minden addigi gondom megszűnt, Jamesre kíváncsi lettem, tudni akartam róla, és a barátairól is, akikkel megismerkedett. Imádtam a srác észjárását, és a véleménye a függőségről és az AA-ről, mintha csak a saját gondolataimat, érzéseimet olvastam volna vissza a könyvben, és féltem, hogy James végül megváltozik, és annyira imádtam, hogy nem :)
Ha belelendülsz a könyv letehetetlenné vállik, egyszerűen fantasztikusan viszi végig, ahogy James egyre jobban talpra áll, szembe néz magával, és végül elfogadja magát, olyannak amilyen.
Imádtam, úgyhogy @lena91 örök hálám ezért a könyvért!!

5 hozzászólás
>!
bozs
James Frey: Millió apró darabban

Még a moly előtti időmből olvastam egy remek értékelést róla, (http://konyvmolyok.blogspot.hu/2009/02/james-frey-milli…) akkor eldöntöttem, nekem ezt el kell olvasnom. Nagy nehezen be is szereztem, hiszen már nem lehetett kapni, pár évet pihent a polcomon, aztán eljött a nagy nap.
Elkezdtem, ledöbbentem, undorodtam, mérges lettem és meguntam. Egy dologra nagyon jó volt, önismeret. Haragszom a függő emberekre, rettentő önzőnek tartom őket. Míg úgy gondolják, „élvezik” az életet tönkreteszik magukat és maguk körül a családjukat, kapcsolataikat is.
Rettenetesen rondán beszélnek a könyvben, szerintem nincs benne olyan oldal, ahol ne lenne egy káromkodás sem. Az elején van egy fogorvosi jelenet, ahol érzéstelenítő nélkül gyökér kezelnek, ezt a részt átugrottam, így is félek a fogorvostól. Állandó ürítési jelenetekkel lehettem tapasztaltabb. Úgy a 340. oldalig kitartóan olvastam, pedig nem egyszer fordult elő, hogy minimum 1,5 oldalon keresztül írta le az író, hogyan kelt fel reggel és jutott el a fürdőszobáig. Aztán felháborodtam a szülői terápia leírása alatt, ennyire flegmán viselkedni….. és onnantól kezdve nem volt nagy kedvem a további olvasáshoz. Azért befejeztem, de nehéz volt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
keiivile

Nem tudok leállni.
Fájdalom.
Bírd ki.
Düh.
Gyilkos düh.
Fékezhetetlen.
Düh.
Megbocsáthatatlan bűnök.
Hely, ahonnan már nem lehet visszafordulni.
Gyógyíthatatlan károsodás.
Sírás.
Harc.
Anya.
Apa.
Bátyus.
Sírás.
Harcolj.
Élj.
Fáklya.
Pipa.
Üveg.
Betegség.
Betegség.
Betegség.
Gyógyulj meg.
Lehetetlen.
Maradj.
Lehetetlen.
Maradj.
Élj.
Harcolj.
Sírj.
Döntés.
Döntés.
Döntés.
Hozd meg.
Vállald.
Vállald.
Döntés.

>!
madárka

Eltűnt, de az emléke nem, és az jó sokáig nem is fog. Mindig ez volt a hibám. Megőrzöm az emlékeket.

>!
béka

Egy perc szabadság többet ér egy Rabságban leélt életnél.

258. oldal

>!
Avely

Félek az álmaimtól, félek a reggeltől, félek ettől a helytől és az itteni Emberektől,
félek az alkohol- és drogmentes élettől, félek magamtól, félek magammal foglalkozni,
félek a következő naptól, kurvára félek, félek, hogy megbuggyanok.

>!
madárka

A Függő az Függő. Nem számít, hogy a Függő ember fehér, fekete, sárga vagy zöld, gazdag vagy szegény, vagy valahol e kettő között van, a leghíresebb vagy a legismeretlenebb a Földön. Az se számít, hogy a függőség oka drog, alkohol, bűnözés, szex, vásárlás, kajálás, szerencsejáték, tévézés vagy a kibaszott Flintstone család. A Függőségben szenvedő ember élete mindig ugyanolyan. Nincs benne izgalom, nincs benne pompa, nincs benne humor. Nincs jövő és nincs kiút. Csak a monománia. A mindent behálózó, mindent elnyelő és mindent magával ragadó monománia.

>!
chhaya

Nem ilyen életet akarok magamnak, de nem tudok mást. Próbáltam már régebben is megváltozni, de nem sikerült. Próbáltam újra és újra és újra megváltozni, de megint és megint és megint megbuktam. Ha lenne valami, ami miatt azt gondolhatnám, hogy most másképp lesz, akkor megpróbálnám, de nincsen. Ha lenne fény az alagút végén, akkor rohannék. Alkoholista és Drogfüggő és Bűnöző vagyok. Nincs fény az alagút végén.

Kapcsolódó szócikkek: függőség
>!
béka

Ezek a dolgok, versek, szavak, ezek a gondolatok sokat jelentenek nekem. Nem mondják meg, hogy mit tegyek, mi legyek, miben higgyek, mivé váljak. Nem ítélkeznek felettem, és nem próbálnak meggyőzni. Nem osztogatja az igazságot, nem színlel. Nem támad, nem zavar, nem mondja, hogy hibás vagyok. Nincs Hatalom és nincsenek szabályok. Csak egymásba kapcsolódó szavak a papíron, melyek türelmesen várnak rám, hogy elfogadjam vagy elutasítsam őket. Nem érdekli őket, hogy elfogadom-e, vagy sem. Sosem fogják azt mondani, hogy nincs igazam. De azt sem fogják mondani, hogy igazam van. Csak ülnek ott a papíron.

248. oldal

>!
Katie_Sue P

Mindig egyedül küzdöttem meg a fájdalmakkal. Most is egyedül küzdök meg velük.

>!
Bohemian

A félelem csak félelem. Már tudom, hogy semmi sem árthat nekem annál jobban, mint ahogy én ártottam magamnak. Tudom, hogy nincs az a fájdalom, amit ne tudnék elviselni. Tudom, ha minden pillanatban, minden órában, mindennap kitartok, akkor a napok összeadódnak, és ha minden héten és minden hónapban kitartok, akkor rendbe jövök. Tudom, hogy erős vagyok. Tudom, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy szembeszálljak a félelmeimmel, és elég erős vagyok ahhoz, hogy kivárjam, amíg elmúlik a félelem. Hiszek abban, hogy ez van a szívemben.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher
Révai Gábor: Beszélgetések a függőségről
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk
Augusten Burroughs: Kiszáradva
David Sheff: Csodálatos fiú
Rachel Vincent: Lélekőrzők
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Sherry Gammon: Szerethetetlen