Vadölő (Bőrharisnya 1.) 215 csillagozás

James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő James Fenimore Cooper: Vadölő

A ​nagy sikerű Geronimo, Az utolsó mohikán, vagy a Farkasokkal táncoló mind a sokunk fantáziáját megmozgató indián mítoszt vitték vászonra. A számos romantikus western alapját képező történetet J. F. Cooper írta meg először, a már klasszikus Bőrharisnya-könyvekben. A vadregényes tájakon játszódó romantikus történetekben könyörtelen skalpvadászok és harcedzett telepesek állnak szemben egymással, miközben egy fiatal vadász, Natty Bumppo példamutató emberséggel, igazságosztóként áll ki indián és fehér barátaiért. A Vadölő nevet kiérdemelt ifjú Csingacsgukkal, a delavár főnökkel járja a hadiösvényt, ahol az őslakos „rézbőrűek” és a gyarmatosító „sápadtarcúak” között dúl a véres háború, a feltérképezetlen vadon meghódításáért. Cooper regényei ma is több generációból „szedik” rajongóikat, hiszen lebilincselően izgalmas műfajt talált ki, amelyben az indiánok hősi korszakának állít emléket, a rezervátum előtti időkből. A Vadölő a Nagy indiánkönyv első része, amelyet Az utolsó mohikán, a… (tovább)

Vadfogó címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1841

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Diákkönyvek Kreatív

>!
Kedvenc, Székelyudvarhely, 2017
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786068638652
>!
Kreatív, Marosvásárhely, 2017
puhatáblás · ISBN: 9786066464369
>!
100 oldal · ISBN: 9786155248498

12 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Natty Bumppo · 'Hamari' Harry March


Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

Nemrég az ősi lakban (értsd: szüleim lakása) került a kezembe a Nagy indiánkönyv 1965-ös – általam meglehetősen elnyűtt – példánya, s hazahoztam, némi nosztalgiával. S ha már hazahoztam, bele is olvastam – lássuk, még mindig annyira lenyűgöz-e, mint 9-10 éves koromban…

Ami a sztorit illeti, az ma is ütős: a kalandok bonyolítása ügyes, és logikus. Ami a szerző történelemszemléletét illeti: a franciák indián szövetségesei mind gonoszok, az angolokéi mind príma legények – hiába no, az elfogultság… Az már nagyobb baj, hogy Cooper egy népként kezeli a huronokat (akik a Nagy-Tavak északi vidékét lakták) a franciák bajtársait, és az irokézeket, akik a Nagy-Tavaktól délre éltek, és az angolok kötelékében harcoltak (pl. ősi ellenségeik, a huronok ellen…)

Másik gondom a választékos és dagályos erkölcsi szónoklatok özöne, melyet a szereplők (főleg a fő-) sikerítenek, sokszor igen kiélezett helyzetben, mondjuk közvetlenül egy tűzpárbaj előtt… ezekre még Cicero is büszke lett volna a szenátusban! spoiler

S végül maga a főszereplő: ez a gáncsnélküli prérilovag: az még rendben, hogy rousseau-i tirádákat vág ki a természet szépségéről (koraszülött Greenpeace-aktivista), ám egy másik hiányossága jóval furcsább: spoiler erre minden 12 évnél idősebb olvasó azt mondaná: ’Juj de fatökű vagy, Vadölő!’

De ne simpföljük a kelleténél jobban ezt a Walter Scott nyomdokain írt romantikus történetet!* Elsőnek adott hírt regényes formában a gyarmati háborúkról s az indián törzsekről, és helyenként – ha nem is a népek, csupán az egyének szintjén – tárgyilagos portrékat rajzol Amerika őslakóiról.** A kalandok pedig szépen peregnek… Mindezzel együtt vén fejjel a nosztalgikus emlékek is szükségesek a négy csillaghoz…***

* Engem Vadölő fejtegetései helyenként erősen emlékeztettek Wamba, a bohóc bölcselmeire Walter Scott Ivanhoe-jából.
** … bár a függetlenségüket harcosan védő törzsek többnyire negatív színben tűnnek fel…
*** persze ne feledjük: ez a fordítás egy Réz Ádám és Szinnai Tivadar által az ifjúság számára átdolgozott szöveg. Meglehet: eredetiben kéne elolvasni.

6 hozzászólás
ppeva P>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

Most újraolvasva, nagyjából úgy vagyok vele, mint Az Ezüst-tó kincsé-vel. Meglepő, hogy az indián neveken kívül szinte semmire sem emlékszem. Arra se, hogy ilyen szerelmes-romantikus is a történet. :)
Gyerekkoromban végigolvastam a sorozatot, de az már nagyon-nagyon régen volt… Most megelégszem ennek az egy kötetnek az újraolvasásával.

7 hozzászólás
ftamas>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

Már sokszor gondolkodtam azon, hogy az ifjúsági könyvek megnevezés nem biztos, hogy elég, ugyanis vannak könyvek, amelyek örök könyvek. Fiatalon és felnőttként is elérik azt a hatást, amelyet várnánk. Valamint vannak olyan könyvek, amelyek megmaradnak ifjúsági szinten és amikor az olvasó „szintet lép”, akkor elveszítik az értéküket.
A Vadölő nekem az első kategóriába tartozik. Mindegy hány évesen olvasom, ugyanúgy tetszeni fog. Van benne kaland és romantika. Vannak benne indiánok, méghozzá úgy, hogy nem játszanak alárendelt szerepet. Fontos jellemzők a hősiesség és a szeretet. Tetszett, hogy az irokézeket se negatív szerepben mutatta be, hanem csak mint ellenséget. Mindez gyönyörű tájakon játszódik.

Amúgy nem tudom, hogy a Holnap kiadó miért nem jelentette meg a többi részt…

gab001 P>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

Egyáltalán nem volt nehézkes olvasni, s nem is volt elavult a mondanivalója. Ettől komolyan féltem. Az első perctől megkedveltem Vadölőt az egyenes jelleme miatt. Másrészt az tetszett nagyon, hogy valóban jó rálátást kaptam az indiánok egykori életére, szokásaira. Itt is hangsúlyos a fehérember gyarlósága, de ezúttal nem kellett annyira hibásnak éreznem magam az elődeim tettei miatt. Jól felépített történet, ami a maga egyszerűségével lekötött. Szívesen olvastam.

>!
Móra, Budapest, 1973
240 oldal · puhatáblás · Fordította: Réz Ádám · Illusztrálta: Würtz Ádám
Andrée P>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

Felnőtt fejjel is szerethető könyv, amit ténylegesen kikapcsolódásként lehet olvasni.
Igaz ennyi idősen az itt megesett kalandok és az indiánok már nem hoznak annyira lázba, mint gyerekként, de így is szívesen olvastam. Megvoltak a jól bevált jó és rossz karakterek ebben a könyvben is, néhol már kicsit eltúlozva egy-egy szereplő állhatatosságát, illetve a mások gazságait. De szerintem ez is hozzátartozik az indiánkönyvekhez.
Ezen kívül klassz volt visszatekinteni az „ősöreg” Amerikára, mikor még volt vadon, voltak őslakosok, akik nem feltétlenül örültek a telepeseknek.

Sárhelyi_Erika I>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

Mi még nem ismertük a tininindzsákat, mi tinindiánok közt nőttünk fel, ők voltak a hőseink. Szegény mai lánykák, akik vérfarkasokba, meg vámpírokba kénytelenek beleszerelmesedni. Brrrrr!

Ibanez P>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

Igazi indiános kalandregény, bár engem nagyon idegesített Harry alakja, a folytonos egoista módja és a szemlélete, nem is értettem igazán, Vadölő hogy nevezhette barátjának… szinte alig volt tette vagy szava, ami pozitív lett volna a szememben. Hettyt nagyon sajnáltam, Judith nem tudott a szívemhez nőni, valahogy nem tartottam hihetőnek a jellemében történt „változást”, még ha bátor is volt, ez tény. Vadölő viszont igazán becsületes, bátor fickó, Csingacsguk és szerelme szintúgy… A történet izgalmas, fordulatos, a táj gyönyörű (én bizony eléldegélnék a vízi kastélyban :-D) :-D

booksaremyworld>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

Apukám nagy kedvence ez a könyv, ezért az ő kedvéért belevetettem magam és elolvastam. Örömmel jelentem ki, hogy nem volt rossz,tetszett. Izgalmas, fordulatos könyvről beszélünk indiánokkal és fehéremberekkel. Vadölőt már az első perctől megkedveltem, szuper karakter. Remélem mihamarább folytatni is fogom ezt a sorozatot.:)

KBCsilla P>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

A Bőrharisnya-sorozat első része, amely eredetileg Szarvasölő címmel jelent meg.
Sok gyerekkori játék-emlékem fűződik az indiántörténetekhez, hiszen olyan helyen nőttem fel, fák, bokrok, erdős területek övezték lakóhelyünket. Fiú unokatestvérem és barátai voltak a játszótársaim, annak ellenére, hogy egyedüli lány voltam közöttük, befogadtak a csapatukba. Néha el-, néha kiástuk a csatabárdot, de alapvetően békés indiánok voltunk. Fejdísszel, nyíllal, faragott fapuskával.
Így természetesen rögtön megszerettem olvasni e történetet.
Vadölő igaz nem indián, de nagyon kedveltem a figuráját, igaz, az elején elég „bugyutának” tűnt, amiről később kiderült, hogy minden a tapasztalatlanságából fakad.
Csingacsguk beszédében fülemnek tetsző volt a sok hasonlat, például ahogyan jellemezte Huttert (Hervadó Bürök) és Hamari Henryt (Magas Fenyő).
A narrátor szerepe is rendkívül tetszett, hiszen átkötötte egyik cselekményt a másikkal, és sokszor értelmezte az ismeretlen eseményeket.
Egyedül a skalpolás ellen volt kifogásom, de ez élethelyzetükkel járt, így nem nevezhetem hibának a saját finnyásságomat.

5 hozzászólás
WolfEinstein>!
James Fenimore Cooper: Vadölő

Izgalmas, fordulatos ifjúsági kalandregény – pont valami ilyesmire vágytam. Gyerekkoromból kimaradtak az indiántörténetek, lassacskán bepótolom őket. Ebben a könyvben egy pillanatra sem lankad a figyelem, folyamatosan lehet izgulni a hősökért. Jól felépített történet egy lenyűgöző tájon. Az egytelen hátránya, hogy itt-ott azt érzem, a kiélezett helyzetekből a hősök csak az író jóindulatával tudják kivágni magukat, de ennyit el lehet nézni a könyvnek.


Népszerű idézetek

Zsucsima>!

Az emberek sokszor elégedetlenek még azzal is, ami az ő érdekükben történik.

A rejtélyes láda

Sli P>!

– Hej, öcsém, ha kiderülne, hogy a hat hónap alatt, amíg távol voltam, Judith férjhez ment!
– Miért? Megígérte, hogy megvár?
– Nem! De ha mégis férjhez ment, én mondom, hogy özvegy lesz, még mielőtt betöltené a huszadik évét!
– Képes lennél bántani a választottját, Harry, csak azért, mert Judithnak jobban tetszett, mint te?
– Miért ne? Aki az én utamat keresztezi, azt megölöm! Meg aztán úgyse tudná meg senki, hogy ki volt a gyilkos. Te például ellenem vallanál-e, ha elpusztítanék egy görényt vagy egy mormotát?
– Megmondanám az igazat, Harry, akár rólad lenne szó, akár másról.
Hamari Harry elképedve nézett Vadölőre, aztán megragadta a nyakát, és dühösen rázni kezdte. Harrynak veszélyes marka volt, és Vadölő helyében bárki megijedt volna, de ő nyugodt maradt, s csendesen, józanul így szólt:
– Rázhatsz, Harry, ameddig akarsz, de csak az igazságot rázhatod ki belőlem. Egyébként Judith valószínűleg nem ment férjhez, s így senkit se kell eltenned láb alól; de ha mégis lenne férje, én az első adandó alkalommal figyelmeztetném a fenyegetésedre.
Harry elengedte Vadölőt, s egy ideig csendben ült mellette.
– Azt hittem, a barátom vagy – mondta végül –, de ez volt az utolsó titkom, amit megosztottam veled.
– Ha a többi titkod is ilyen, nem vagyok rájuk kíváncsi. Tudom, Harry, hogy a rengetegben élünk, az emberi törvényeken kívül, de van az emberi törvények fölött egy magasabb törvény is. Aki ezt nem tiszteli, ne hívjon engem a barátjának.

11-12. oldal, 1. fejezet - Vadölő megjelenik (Móra, 1964)

Kapcsolódó szócikkek: Natty Bumppo
Virág_>!

– Olyan vagyok, amilyen vagyok, s nem akarom, hogy jobbnak vagy rosszabbnak tartsanak. A külsőm talán nem szép, legalábbis nem annyira, mint ahogy egy könnyelmű és hiú ember szeretné; de remélem, hogy a viselkedésem nem egészen csúnya. Nálad, Harry, kevés délcegebb külsejű ember akad, s tudom, hogy senki se nézne rám, amikor rád is nézhet; de azt hiszem, egy vadász értékéből semmit se von le az, ha nem bámulja meg minden csillogó pataknál, hogy megbámulja benne tulajdon képmását.

2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Natty Bumppo
Virág_>!

– (…) Az én hazámban a rózsák azon az ágon hervadnak el, amelyen kinyíltak; a gyermekek könnye a szüleik sírját öntözi; a kukorica ott érik meg, ahol elvetették. A delavár lányokat nem lehet ide-oda küldözgetni az egyik törzstől a másikhoz. Olyanok ők, mint a szamóca, amely a tulajdon erdejében a legédesebb. Még a fecske és a vörösbegy is visszatér minden tavasszal a régi fészkébe; hát a leányok hőtlenebbek volnának a madaraknál?

11. fejezet

Virág_>!

– A törvény éppúgy nem lehet törvénytelen, mint ahogy az igazság nem lehet hazugság.
– Ez nagyon tetszetősen hangzik, Harry, de mégsem igaz. Nem minden törvény egyforma. Vannak örök törvények, s vannak mások, melyeket a gyarmattól vagy a királytól kapunk. Ha a gyarmat törvényei vagy akár a király törvényei is beleütköznek isten törvényeibe, akkor törvénytelenek, és nem kell betartani őket. Én úgy vélem, a fehér ember tartsa be a fehér törvényeket, amíg a magasabb törvényekkel összeütközésbe nem kerül; a rézbőrű pedig ugyanilyen korlátok között kövesse a maga rézbőrű szokásait.

2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: 'Hamari' Harry March · Natty Bumppo
gesztenye11 >!

Hát ami engem illet: véleményem szerint az erdei vad, a rézbőrű és a francia ember nagyjából egy kutya; pedig én is vagyok olyan békés ember, mint akárki más az összes gyarmatokon. A kötekedő embert megvetem, mint a kutyát, de azért nem szabad túlságosan aggályoskodni, ha arra kerül a sor, hogy csak a puska mondhatja ki a döntő szót.

17. oldal - I. Vadölő megjelenik

gesztenye11 >!

Én nem vagyok vadfogó, Harry – felelte büszkén a fiatalember –, puskával keresem a kenyeremet, s az állatbőröknek, amiket eladok, mindig lyukas a feje legalább még egy helyütt a szemen meg a szájon kívül.

9. oldal - I. Vadölő megjelenik

gesztenye11 >!

Vadölő nem válaszolt; puskájára támaszkodva gyönyörködött a látványban. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy csupán a táj festőisége kötötte le a figyelmét. Vadölő lelkére inkább a mélységes nyugalom hatott, az emberkéztől érintetlen erdők magánya és tisztasága. Nem tudta volna pontosan kifejezni érzéseit – de valahogyan költőnek érezte magát, mintha maga a természet szelleme ihlette volna meg.

18. oldal - I. Vadölő megjelenik

Kapcsolódó szócikkek: Natty Bumppo
Vizsla>!

A sápadtarcú napkeletről jön hozzánk, ezzel a könyvvel a kezében, és arra tanítja a rézbőrűt, amit ez a könyv mond; de ő maga miért feledkezik meg közben ezekről a parancsolatokról?

V. Hetty

Baki P>!

Történetünk az 1740-es év táján kezdődik, amikor New York még angol gyarmat volt, s területének csak igen kis részét hódították meg a telepesek, a Hudson folyó két partján, a torkolattól felfelé a vízesésekig.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Bőrharisnya sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum
Celia Rees: Kalózok!
Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Jules Verne: Utazás a Föld körül
Linda Sue Park: Viharjelzés
Scott Westerfeld: Behemót
Gottfried August Bürger: Münchhausen báró kalandjai