A XVIII. század második felében járunk. Nem kell sok idő, hogy Anglia újvilágbeli gyarmatai kivívják majd önállóságukat. Egyelőre azonban még csak kevesek álmaiban él az Amerikai Egyesült Államok képe. Ilyen ember a Vörös Kalóz is, aki részben személyes bosszúvágyból, részben a „gyarmatok” mielőbbi önállóságának reményében dézsmálja Amerika partjai mentén az anyaországbeli flottákat. Ilyen kalózútja során találkozik először össze egy fiatalemberrel és annak védencével, két kedves nővel. A kalandos találkozást páratlan izgalmasságú tengeri kalandok követik. Iszonyú vihar, és két hajó rettentő csatája a tengeren… amelyből végül is a jó ügy szolgálói kerülnek ki győztesen. Cooper, akit az ifjúság főképpen klasszikus indiánregényeiből ismer, a Vörös Kalóz történetével bebizonyította, hogy nemcsak a prériken, hanem a tengerek és a kikötők világában is otthonosan mozog.
A Vörös Kalóz 104 csillagozás
A Delfin fedélzetén címen is megjelent.
Eredeti cím: The Red Rover
Eredeti megjelenés éve: 1828
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Kedvencelte 6
Most olvassa 1
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 7

Kiemelt értékelések


Bár Cooper hősei közül eddig csak Vadölővel ismerkedtem meg, nem hagyhattam ki a Vörös Kalózt és Wildert sem. Néha nem árt ezen a téren sem pótolgatni a lemaradást.
Igazi romantikus kalandregénnyel van dolgunk, és hamisítatlan romantikus kellékekkel. Nagy, néha ellentétes erők feszülnek egymásnak – ember és természet, babona és józan ész, árulás és bajtársi hűség, önzés és önzetlenség, angol gyarmatosítók és magányos, Robin Hood-szerű szabadságharcosok. Álruhás és álneves karakterekről hull le a lepel, félreismerések tisztázódnak, titkokra derül fény, szerencsés véletlenek (és rejtélyes megérzések) révén családtagok találnak egymásra… Mozgalmas, mint dühöngő viharban az óceán. Mindezek közepette konkrét kalózakcióra nem sok idő marad, de azért sikerül megismerkedni két derék jellemmel, akik előítéleteken, személyes érdeken felülemelkedve meglátják a másikban a legnemesebb erényeket. Mondjuk ebben a női megérzés és rábeszélőkészség Mrs Wyllys alakjának jóvoltából nem kevéssé bizonyult hasznosnak, Wilder embereinek, a néger Guinea-Scipiónak és Fidnek önfeláldozó hűsége pedig már csak hab a tortán. Meg persze az a bizonyos zászló és a kivívott győzelem. Igazi pátosszal tele történet, melynek végén szereplőink nyugalmas révbe érnek.


„hogyha nékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre”
A nagy lótúrót! ha nekem egyszer sok pénzem és időm lesz, elmegyek egy hajóval és körbe barangolom a Földközi-tenger partvidékét, ehhez két dolog elengedhetetlen, béke a térségben és egy lottó ötös ( nem tudom melyikre kisebb az esély :( )
Imádom a vizeket, legyen az édes vagy sós mintegy, csak csobogjon és rendben vagyunk, ahogy ezzel a könyvvel is, szerencsére nem sok időt töltöttünk szárazföldön.
Valahogyan kimaradt Cooper amikor illett volna, sajnálom mert ez nagyon jól csúszott, az indián regényeit is csak Gojko Mitić főszereplésével találkoztam, ami lássuk be nem biztos, hogy teljesen autentikus forrás.( komolyan kedvet kaptam egy kis rézbőrű szemléhez)
A könyv minden elvárás teljesített, voltak benne kalózok (jó sok), hajók és matrózok egy kis történelem, tengeri csata és a szerelem se marad ki.
Megint csak azt tudom mondani, fiatal fiúknak nagyon ajánlott irodalom, bár tudnám hány kölyök olvas még ilyen könyvet,„régi és poros” és még is, van benne valami olyan tartalom, aminek nem szabadna elvesznie, lovagiasságra, könyörültre és megértésre tanít, ami nagyon is kiveszőben van, a mai rohanó világban.
Ne hagyjuk, mert nélküle szegényebbek leszünk!!
Kalózok reszkessetek, mert még két könyvvel adós vagyok a haramiáknak :)


Nem tudtam, hogy Cooper kalózos könyvet is írt, az indiánkönyvei jobban tetszettek. Nem volt azért rossz, egy tipikus kalandregény, egy kis romantikával, pár későn kiderülő családi titokkal – és egy emberséges kalózzal (ilyenről ritkábban lehet olvasni). Hangulatos a tengeri vihar leírása, és elég életszerű a hajó elsüllyedése. Még egy kis tengeri csata is van kalózhajó és királyi hajó között (a történet még az amerikai függetlenségi háború előtt játszódik). A vége pedig egy spoiler. Fiatalos időseknek és tényleg fiataloknak ajánlható, akik eddig csak a Nagy Indiánkönyvet ismerték a szerzőtől!


Felidézte a gyerekkori nyári olvasmányaimat, Vernét, Stevensont és jajj, de szeretnék kalóz lenni! Egyszerűen nem tudom nem egy romantikus tükrön át nézni a kalózkodást, pedig nem volt egy fáklyás menet. Nem is tudom hol kezdődött, mondanám, hogy A Karib-tenger kalózaival, de hát már azt is azért néztem meg, mert kalózok!
Ha már tesóm választotta nekem, oda is adom neki, hátha lesz egy nyári könyvélménye.


Volt ebben a könyvben minden, ami egy jó kis kalandregényhez kell. Tengeri csata, kalózok,
nagy hajók, vihar a tengeren, jók és rosszak, jó barátok és romantika. A vihar leírása számomra fantasztikus volt, én is ott hánykolódtam a hajóban, még hallottam a kapitány pattogó parancsait is. A humor sem hiányzott a könyv lapjairól. Cooper indiános könyveit olvastam, de ez valahogyan kimaradt. Örülök, hogy most sikerült bepótolnom.


Kár, hogy ez kamasz koromból kimaradt. Minden megvan benne, amit akkor nagyra értékeltem volna. Nemes gondolkodású kalóz, vitorlás nagy hajó, matrózélet, tengeri vihar, hajótörés, szép szerelem, boldog vég. Sőt – az indiános könyveitől eltérően – még némi humor is felfedezhető benne a Rhode Island-i részekben. spoiler


Ez a regény gyerekkorom óta a polcomon van, de valamiért eddig nem olvastam. Talán a téma miatt, mivel Cooper indiános könyveit istenítettem, ebben meg kalózok, vén tengeri medvék, meg vitorlás hajók jönnek-mennek a tengereken.
Most azonban valahogy kedvet éreztem hozzá, s gyorsan elolvastam.
Persze azt borítékolhattam volna, hogy közel sem fog annyira tetszeni, mint annak idején az indiános könyvei. Mivel közben felnőttem.
De így felnőtt fejjel is abszolút vállalható és élvezhető a történet, melyben azért vannak kisebb-nagyobb döccenők, következetlenségek. De egy romantikus, pátosszal teli kalandregénytől mást ne nagyon várjunk. A végén a csavar pedig tetszett!
Eggyel kevesebb a régi mulasztásaimból.


J. F. Cooper……. röstellem bevallani, de eddig nem vonzottak a könyvei.
Indiános regényei nem ismeretlenek számomra, hiszen nekem is van itthon belőlük de eddig nem kereszteztük egymás útjait. Ezen a könyvön véletlenül akadt meg a szemem. Valami olyan könyvet kerestem, amin nem kell gondolkodnom „csak” olvasnom. Kicsit kimerültem, kicsit félek, kicsit sok ez most, ami körülvesz minket….. Szóval, olyan könyvet akartam, ami semmi extra, csak simán megadja az élményt, hogy olvasok. DE ez a kis könyv több annál! Végig, míg olvastam a 1.5 – 2 óra alatt elvarázsolt. Izgalmasnak találtam és fordulatosnak. Láttam a hánykolódó hajót a viharban, hallottam a kétségbeesett kiabálást, az őrült rohangálást a fedélzeten, az ádász harcot két hajó között…..
Egy majdnem 200 éve megírt történet! Fantasztikus!


Nem egy pörgős történet, nem annyira izgalmas, mint amilyennek a címe alapján gondolja az ember. Igazából a könyv feléig szinte semmi nem történt. Nagyon sok embert megismertünk, néha túl alapos leírással, de mégsem tudtunk meg semmit a főbb szereplőkről. Az író szépen lassan vezeti be az olvasót a titkokba. Az elejétől lehet érezni, hogy Wilder lesz a kulcsfigura, akivel kapcsolatban a legnagyobb meglepetés ér minket, de én személy szerint nem gondoltam ekkora „csavarra”. A rettegett, és hírhedt Kalóz nekem már az elején se volt olyan félelmetes.
A hajós jelenetek, a tengeri csata nem okozott nekem nagy izgalmat, valahogy többre számítottam.
Népszerű idézetek




– Hát mit csináljak, ha elittam az utolsó garasomat is? Pedig alaposan megdolgoztam érte. Mi, tengerészek, lovak vagyunk, amikor a pénzt megkeressük, és szamarak, amikor elköltjük.
70. oldal




De az is meglátszott rajta, hogy élete alkonyán megbékélt sorsával, s része van abban a csendes boldogságban, amelyet talán az őszi napfényhez lehetne hasonlítani.
248. oldal




Homespun szabó háza ablakában ült, és éppen egy nadrágot varrt. A sánta szabó szeretett a tengerre nyíló ablak deszkáján kuporogni s lábát törökösen maga alá húzva dolgozgatni. Itt jó világos volt, s pihenésképpen ki lehetett nézni a tengerre, ahol mindig akad valami látnivaló. A bámészkodás az unalom egyik ősi ellenszere. A másik a fecsegés. Homespun szabó mind a kettőt módfelett kedvelte.
7. oldal, I. Amerika kertje




– Istenem, miért is teremtettél négert! – kiáltott fel a köpcös matróz. – Hát nincs elég oktalan állat ezen a világon?!
– Én oktalan állat? – tiltakozott a néger. – Nem igaz, Mr. Dick, én okos…
– Jól van, okos állat vagy – vágott a szavába a köpcös. – Akkor lásd be, hogy az a kapitány nem ért a dolgához!
A HÁROM CIMBORA
Hasonló könyvek címkék alapján
- Celia Rees: Kalózok! 91% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: A titán átka 94% ·
Összehasonlítás - Christopher Paolini: Örökség 89% ·
Összehasonlítás - Gordon Korman: A császár hagyatéka 92% ·
Összehasonlítás - Theodore Taylor: A homokzátony 93% ·
Összehasonlítás - Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár 82% ·
Összehasonlítás - Paul Davids – Hollace Davids: A Birodalom királynője 30% ·
Összehasonlítás - Rónaszegi Miklós: Hínáros tenger 79% ·
Összehasonlítás - Pittacus Lore: Hetedik bosszúja 90% ·
Összehasonlítás - Trenton Lee Stewart: Fordul a kocka 90% ·
Összehasonlítás