Fekete ​Dália (L.A. Kvartett 1.) 54 csillagozás

James Ellroy: Fekete Dália

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Los Angelesben 1947. január 15-én megcsonkított holttestre bukannak egy elhagyott telken. Fekete Dália – a minap még szép, fekete, félprosti kezdő hollywoodi színésznő – neve azonnal fölkerül a lapok címlapjára, és sosem látott embervadászat indul Kalifornia-szerte. Két, bokszolóból lett rendőr is részt vesz a nyomozásban – két nehézfiú, egyikük sem az erkölcs bajnoka. Szükségmegoldásból álltak át a jó oldalra, s lettek társak, barátok, riválisok, akik egy nőt szeretnek, használnak. Még abban is egyek, hogy a kegyetlenül megkínzott Fekete Dália füléig felvágott szájának torz nevetésével halálában is vonzza, elbűvöli őket. Egyet akarnak: elkapni a gyilkost, és a múltját felkutatva betegesen birtokolni a halott nőt. A nyomozás pokoli útvesztőin egyre jobban belegázolnak a háború utáni Hollywood mocsarába, mire megismerik a halott nő kibicsaklott életét, saját magánéleti és erköcsi válságaik, lelki defektjeik okát, s mígnem eljutnak a felfoghatatlan őrület tartományába.

Eredeti mű: James Ellroy: The Black Dahlia

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2003
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635478941 · Fordította: Temesvári Marietta

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Dwight W. "Bucky" Bleichert · Leland Charles "Lee" Blanchard


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
James Ellroy: Fekete Dália

Abba a földi pokolba jutunk, amit már előző könyveiből megismerhettünk, de úgy gondolom a poklok és az emberek nem mindenütt egyformák.

24 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
James Ellroy: Fekete Dália

Hard-boiled plusz brutalitás jól összerázva*, én pedig baromi másnapos lettem tőle,
mert
A valóság Ellroy számára gyönyörűen kifestett, de messziről bűzlő hulla egy jéghideg boncasztalon, amit feldühödött sebészorvosként, tűéles szikéjével rohamoz, szabdal és hasogat** – a spriccelő vért és a rengeteg mocskot magamra mázoltam, amíg olvastam.
Sokkal sötétebb, mint azt el tudnád gondolni.

*Greff András írja itt: http://magyarnarancs.hu/konyv/ferfiak_a_teljes_idegossz…
** Nemes András írja itt: http://geekz.blog.hu/2014/01/10/james_ellroy_fekete_dalia

8 hozzászólás
>!
Amadea
James Ellroy: Fekete Dália

Eszméletlen idők óta a polcomon állt ez a könyv – még arra sem emlékszem, hogy én vettem, vagy anya, és hogy miért. Sokáig törtem rajta a fejem, hogy miért van piros bokszkesztyű a borítóján (egy másik Ellroyon pedig macska díszeleg, valaki nagyon pikkel rá a borítótervezők közül), saccra olyan 8-10 év után elérkezett az idő, hogy kiderüljön, ha már elfelejtettem magammal vinni váltáskönyvet vidékre.
A regény tárgya a hírhedt Fekete Dália-gyilkosság, azaz a 22 éves Elizabeth Short lemészárlása – érzékeny idegzetűek a képkereső közelébe se menjenek –, és az azt követő nyomozás, amely romba dönti a résztvevők, érintettek életét, mintha Elizabeth véres mosolya rontást küldene rájuk a síron túlról. Erőszak, őrület, korrupció, köddé vált szemtanúk és egy markába nevető gyilkos a fő jellemzői ennek a történetnek.

Sajnos az elmúlt két hónapban megtalált néhány közepes könyv (sejtettem, hogy a kitűnő sikerszéria előbb-utóbb megszakad), Ellroy könyve is ezek közé tartozott.
A főszereplővel volt a legtöbb gondom; az E/1-ben mesélő Bucky Bleichert német származású bokszoló, aki egyik, némi befolyással bíró ellenfelének köszönheti, hogy felkapaszkodhat a rendőrségi szamárlétra legalsó fokáról és lassan kibontakoztathatja nyomozói tehetségét. A múltját csúnya foltok tarkítják, ami az előre haladását megnehezíti, és, amikor a Fekete Dália-őrület közepén találja magát, nem tehet mást, elfogadja, hogy a nyomozócsapat tagja legyen.
Nehéz ezzel a karakterrel mit kezdeni, nekem végig távoli maradt, pedig elég sokat gyötrődik magában. Sodródik, fenyegetve érzi magát, mert tudja, hogy nincs sok lehetősége a boldogulásra, ennek ellenére olyan helyzetekbe megy bele, amelyek a kevés eredményét is megsemmisíthetik. Amikor pedig belép a képbe a femme fatale, teljesen elveszti a fejét; a képzeletében egybemosódik az élő és a halott nő arca, ami teljesen kiforgatja magából – és ez nem csak rá jellemző; Elizabeth Short a pokoli halál kínjaitól megtisztulva elérte azt, amire egész életében vágyott: híres lett, a vágy elérhetetlen tárgya, nem egy ostoba, önjelölt színésznőcske, aki több rendőrnek a rögeszméjévé vált (ez a valóságban is így volt).

A történet eleje csak a bokszról szól, Bucky meccseiről és a nagy, számára igen gyümölcsöző összecsapásról (így kerül a hangsúlyos bokszkesztyű a borítóra). Igen nehéz volt átjutnom ezen a cirka 50 oldalon, abban a reményben kezdtem bele a könyvbe, hogy egy érdekes krimit olvashatok, nem pedig egy bő lére eresztett sportkommentárt. Később, a rendőri munka előtérbe kerülésével javult a helyzet, de a jótól vagy az izgalmastól olyan messze voltunk, mint Makó Jeruzsálemtől. Valahogy kevés volt benne a szufla. Lehet, hogy az volt a baj, hogy túlsúlyban volt Bucky magánélete, inkább az ő regénye ez, mintsem a gyilkosságé. Maga a rejtély túl bonyolult, és ahhoz képest, mennyire a sötétben tapogatóznak, a későbbi fordulatok kicsit hihetetlenek (és elég gyomorforgatóak). Az is elég fura, hogy kb. minden szereplő kicsit megőrül Elizabeth Short halálától. El lehet mélázni a halál mindent átmetamorfizáló hatásán, de akkor is hiteltelen. Ahhoz képest, hogy a nyomozás második napján félbevágott fekete női ruhát aggatnak fel a falra, több rendőr szinte bedilizik és két és fél évvel a gyilkosság után megszállottan képtelen leszállni az ügyről.

Anno, a The Drowning Girl kapcsán már utána olvasgattam a gyilkosságnak, azóta is a hideg futkos a hátamon, valahányszor eszembe jut- valószínűleg azért, mert regény hangulata és a gyilkosság örökre összefonódott bennem, pedig már három éve, hogy olvastam. Egyébként a valós ügyben 2016-ban új fejleményről lehetett olvasni a neten; egy nyugdíjas nyomozó azzal az elmélettel állt elő, hogy az ő orvos apja volt a gyilkos, amit tényekkel és bizonyítékokkal támasztott alá – ráadásul a férfi rajta volt a gyanúsítottak listáján és egy időben bepoloskázták a család otthonát. Az pedig, hogy a regényben néhány zsaru és rengeteg civil megszállottan érdeklődött a Fekete Dália-ügy iránt, a valóságban is így volt – ha a gyilkosnak az volt a célja, hogy örökre köztudatban maradjon, sikerült –, több mint hatvanan vállalták magukra a gyilkosságot.

Az elméletek és a rengeteg jelentkező ellenére a gyilkost – akinél szilárd bizonyítékokkal lehetett volna alátámasztani, hogy ő volt a tettes – soha nem találták meg.

3 hozzászólás
>!
modus_operandi
James Ellroy: Fekete Dália

OMG, vagy valami ilyesmi érzésekkel eltelve raktam le ezt a könyvet. Hogy imádtam. És hogy soha többet nem akarom újra látni.
James Ellroy, a posztmodern bűnügyi regény és a sötét portrék festésének mestere művészien ábrázolja az erőszakot és a bűnt. Stimm. Ehhez a könyvhöz erős gyomor kell. Mert itt a hősök nagy bokszoló vadállatok, akik se nem jók, se nem gonoszok, de olykor megérinti őket a jóság szele, mert ugyebár az élet nem teljesen fekete.
Fekete Dália esete a mai napig izgatja a közvéleményt, mint Amerika legrejtélyesebb gyilkossága és sötét múltjából fakadóan spoiler Ellroy sem egy Hófehérke-történetet kanyarított ki belőle.
Nem klasszikus noir, ahol a keménykalapos, ballonkabátos, Humphrey Bogart-szerű nyomozó, aki rendíthetetlen és megkérdőjelezhetetlen, pöfékelve rója a ködös éjjeli utcákat, és anélkül rettegnek tőle a bűnözők, hogy az öklét meg kellene mutatni. Nehéz őket komolyan venni. Régen talán működött. Vagy a filmekben. Itt a brutalitás reális és életszagú.
Nem tudom, a filmmel el kellene-e rontanom az olvasás élményét. Talán nem.

>!
nger
James Ellroy: Fekete Dália

Valamikor régen láttam a filmet, ami felemás érzéseket keltett bennem. Gyerekfejjel elég ijesztő volt, ugyanakkor volt benne valami, ami vonzott. A hangulat, a zene, a cigarettafüstbe burkolózott ’40-es évekbeli Los Angeles, na meg a nyomasztó titokzatosság, az érzés, hogy valami rémes végkifejlet felé haladunk. Utólag belegondolva ez a film lehetett az egyik legnagyobb oka, hogy máig nagyon szeretem a noir műfaját, a kor stílusát, zenéit.

A könyvet tehát nagy várakozással vettem kézbe, és végül nem csalódtam. Volt, ami nem tetszett, de túlnyomó többségben vannak a pozitívumok. Először is a műfaj kötelező elemei, mint a sötét, magányos (bár társak igazából elég magányosak mindketten) nyomozók, a „végzet asszonyai”, a meghökkentően brutális gyilkosság, a sok monologizálás, a fülledt, bűnben úszó város, korrupció stb. mind megvolt. A karakterek alaposan, izgalmasan ki lettek dolgozva, a cselekmény fordulatokban gazdag, jól lett bemutatva a korszak, amiben a történet játszódik.

Bucky és Lee a két bokszolóból lett rendőrből lett végrehajtó nyomozóból lett gyilkossági nyomozó a Fekete Dália gyilkosát akarják elkapni, miközben saját múltjukkal, démonaikkal is harcolniuk kéne. Ebben egyikük sem túl jó, úgyhogy újra és újra elbuknak. Ha megoldanák a brutális gyilkosságot, aminek a maguk módján mindketten megszállottjaivá váltak, és kézre kerítenék a tettest, az valamiféle megváltás lehetne nekik, de már elég mélyen járnak ahhoz, hogy ez se legyen biztos. Jól szerveződik a cselekmény körülöttük, aminek a valós alapon nyugvó Dália ügy ad hátteret. A mellékszereplők is tisztességesen összerakott karakterek, és állandó változásuk, a köztük levő kapcsolatok átalakulása is élvezetes. Elejétől a végéig ügyesen keveri az író a kilátástalanságot és reményt.

Ellroy stílusával, van némi bajom, bár a végére már hozzászoktam. Értem én, hogy a „nagyon kemény vagyok, kimondom a csúf igazságot, vért, brutalitást, perverz, gusztustalan, beteg dolgokat tolok elétek, mert én tényleg, igazán, nagyon-nagyon kemény vagyok” féle hangot célozza, ami nem is gond, de néha kicsit túltoltnak, erőltetettnek éreztem. Míg sokszor teljesen hiteles ez az írásmód, jó párszor mintha olyan helyekre is beszorított volna ilyen elemeket, ahol nem volt rá szükség, nem lett tőle erősebb az adott jelenet, sőt. Nemrég olvastam a Hollywood Noktürn című novelláskötetét, abban is ezt éreztem. Aztán lehet, hogy más regényeiben már jobban megtalálta az egyensúlyt, vagy, csak nekem kell több idő ráhangolódni. Mindenesetre ez nem tántorít el attól, hogy tovább olvassak tőle. Főleg mivel az L. A. Confidential filmváltozata már megvett kilóra.

Szóval a kategóriájában nagyon jó regény, erős gyomrú hard-boiled rajongóknak tetszeni fog.

>!
Töki
James Ellroy: Fekete Dália

Mostani újraolvasásom után és korábbi véleményem szerint is a kvartett leggyengébb része. Túl sűrű, túl tömény és a szereplők sem tudtak olyan közel kerülni hozzám, mint a későbbi könyvekben. A két főhős közül Bleichert karaktere a gyengébb, holott ő viszi a hátán a könyvet és az ő elbeszélése alapján láttatja Ellroy a történéseket. Lee Blanchard a keményebb, a tökösebb és romlottabb karakter, őt viszont érzésem szerint túl hamar és túl hirtelen veszi ki a játékból Ellroy.
A később íródott, de a korábbi eseményeket bemutató Perfídiában megismert karakterekre, valamint Blanchard és Bleichert előéletére történő visszautalások miatt mindenképp érdemes volt újra kézbe venni a könyvet. Még akkor is,ha azok majd csak a második kvartettben, a Perfídia folytatásaiban fognak teljesen kirajzolódni
Ebből is látszik egyébként, hogy Ellroy könyvei mennyire egymásra épülnek, és mennyire lazának tűnő, de valójában szoros kapocs köti össze őket.
Ez adja ennek az Ellroyi világnak a zsenialitását, amely még az olyan gyengébb könyveket is, mint a Fekete Dália élvezhetővé teszi.

>!
Apodepi
James Ellroy: Fekete Dália

Nem igaz, hogy még középkategóriás sem.
Remek könyv, remekül megformált jellemeket felsorakoztató, az utolsó pillanatig feszültséget gerjesztő könyv, amelyben a szereplők (akik egyébként egymás után követik el piszkos kis bűneiket) már-már szimpatikusnak tűnnek, vagy legalábbis elég nyitottan figyeljük őket ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni tetteik indítékait.

Aki teheti, olvassa el vagy nézze meg filmen.
Imádom!

>!
kolika
James Ellroy: Fekete Dália

Hát, nem egy leányálom, az a világ, ami a szemünk elé tárul e könyvben. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy borít el mindent a hazugság, a valós dolgok elferdítése, a vér, a mocsok, a bűn. Hogy aztán feltáruljon a pőre valóság, ahol senki sem ma született bárány, ahol az úrilány szajhaként járja az utcákat, ahol a rendőröket éppúgy le lehetne tartóztatni, azokért a tettekért, amit a egyenruhájuk mögé bújva elkövetnek,s ahol semmi sem az, ahogy látszik.
Ez a könyv nemcsak a brutális módon meggyilkolt Fekete Dáliaként elhíresült lány esetének felgöngyölítésre tesz kísérletet, hanem elénk tárja az alvilág és a gazdagok világát,ahol kiváló talajt talál magának a bűn, hogy virágozzon, terjedjen, s mindent megmételyezzen, amihez hozzáér.
A történet újra és újra tartalmazott meglepetéseket, váratlan fordulatokat, amikor azt hittem, hogy már teljes fény derült a gyilkosságra, akkor megint egy újabb csavarral találtam szembe magam.
A szereplők ábrázolás is olyannyira árnyalt volt, hogy nem tudtam egyiket sem teljes egészében a szívembe zárni, inkább egy -egy tulajdonságuk volt az, ami tetszett bennük.

>!
Goljoo
James Ellroy: Fekete Dália

Nagyon beteg a történet, de ez megszokott ebben a műfajban. A szereplők viszont a hibáiktól, bűneiktől lesznek igazán emberiek, és ezekkel a hibákkal együtt is eléri a szerző, hogy egyiket-másikat megkedveljük.
A lazán egymáshoz kapcsolódó kvartett első könyve.

>!
motyi11 P
James Ellroy: Fekete Dália

Sajnos nem igazán tetszett. Eléggé túlírt könyv, talán ha rövidebb lett volna. És talán ha nem olvasok az utóbbi időben több hasonló témájú könyvet (Nem vénnek való vidék, Szürke galamb). Sajnos ez volt közülük a leggyengébb.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
shadowhunter1975 P

…. Így lettünk „jó zsaru-rossz zsaru” kihallgató duó; Mr. Tűz a fekete kalapban, Mr. Jég a fehérben. A ringben szerzett hírnevünk eleve tiszteletet ébresztett az utca emberében, és amikor Lee valakire rendesen ráfeküdt információért, én meg az illető segítségére siettem, általában célt értünk.
Azért nem volt tökéletes dolog ez a partneresdi. amikor huszonnégy órás menetekben dolgoztunk, Lee lekapcsolta a kósza narkósokat, hogy Benzedrin tablettákat nyúljon le tőlük, amit marokszám nyelt be, hogy éber maradjon; ilyenkor minden fekete hirtelen „nigger” lett, minden mexikói „poncho”, minden fehér „szarházi”. Minden nyersesége felszínre került, teljesen tönkretéve a jó modorát, és kétszer is vissza kellett fognom, amikor túlságosan beleélte magát a „rossz zsaru” szerepkörbe.

78. oldal, Ötödik fejezet (Magyar Könyvklub, 2003)

>!
shadowhunter1975 P

Szilveszterkor elmentünk Balboa Islandre, mert Stan Kenton zenekara ott lépett fel. Táncoltunk egy nagyot még 1947-ben, pezsgőtől részegen, és Kay feldobott egy pénzt, hogy eldöntse, kié lesz az utolsó tánc és az újév első csókja. Lee nyerte meg a táncot, én meg figyeltem, ahogy suhannak a parketten a Perfidia dallamára, és hálával gondoltam a sok változásra, amit az életembe hoztak.

79. oldal, Ötödik fejezet (Magyar Könyvklub, 2003)

>!
nyolcadikutas

…az öreg külön szobát kapott, és részt vehetett a csoportos foglalkozásokon. Az otthonban lakó legtöbb öreg zsidó volt, és örömmel töltött el a tudat, hogy a vén rasszista élete hátralevő részét az ellenség táborában tölti majd.

>!
shadowhunter1975 P

Cherchez la femme, Bucky. Ezt ne felejtsd el.

414. oldal, Harmincnegyedik fejezet (Magyar Könyvklub, 2003)


A sorozat következő kötete

L.A. Kvartett sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dean R. Koontz: A visszatérő
Chris Carter: Vadász
Simon Hawke: Ragadozó 2.
Raymond Chandler: Hosszú álom
Stephen King: Tortúra
Dennis Lehane: Viharsziget
Thomas Harris: A vörös sárkány
Dan Brown: Angyalok és démonok
Stephen King: A holtsáv