A ​nagy sehol (L.A. Kvartett 2.) 67 csillagozás

James Ellroy: A nagy sehol

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Los ​Angeles. 1950.
Brutálisan megcsonkított hullát találnak egy üres telken. A rendőröket nem érdekli az újabb meleggyilkosság, egyedül a fiatal nyomozó, Danny Upshaw akarja kideríteni, ki lehetett a tettes. Nem csak az a célja, hogy így szerezzen nevet magának zsaruként. Azt reméli, ha sikerül rájönnie a miértre, kamaszkori démonaitól is megszabadulhat.
Mal Considine hadnagy azért vesz részt a hollywoodi kommunista befolyás után nyomozó ügyészségi vizsgálatban, mert feljebb akar lépni a ranglétrán, és meg akarja szerezni a felügyeleti jogot örökbe fogadott fia felett, akit a háború utáni Európa poklából mentett ki.
Buzz Meeks – az egykori korrupt zsaru – Howard Hughes biztonsági főnöke, szabadidejében pedig a gengszterkirálynak, Mickey Cohennek tesz szívességeket. Cinikus figura, akit csak a pénz érdekel, ezért amikor felajánlanak neki néhány ezer dollárt, hogy segítsen a kommunisták elleni harcban, nem sokat habozik.
A gyilkossági ügyben nyomozó Upshaw és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
594 oldal · ISBN: 9789632661292 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
James Ellroy: A nagy sehol

A sötétség mélyén* a borzalom lakik.

James Ellroy krimijében három nyomozó merül el a bűn, a politikai korrupció, a gyilkosságok, a szexuális perverziók világába, miközben saját démonjaikkal, komplexusaikkal is viaskodnak.
A háttérben a maffia, az egymással is szemben álló korrupt rendőri egységek és szakszervezetek, faji villongások, a komcsi amerikai értelmiség, és az erkölcstelen Hollywood, azaz az USA talán legocsmányabb oldala, 1950-ben. (Abból a piszok mélységből nem is tudom, hogyan tudtak kimászni. Illetve dehogynem, tudom, 1968 kellett hozzá.)
A történet az utolsó, 583. oldalig pokolian izgalmas, bonyolult, de logikus, és a végén – a gyengébbek kedvéért, például nekem is jól jött – össze is van foglalva, minden szál kifogástalanul el van varrva.
Van tanulsága is, legalábbis szerintem. A könyv a freudista pszichomókusokkal kapcsolatos ellenérzéseimet erősítette meg: jobb az emberi lélek mélyén lakozó démonokat békén hagyni, elfojtani, mint felszabadítani.
De lehet, hogy ez csupán a privát mániám, amit sok könyvbe beleolvasok. Az viszont biztos, hogy ez a könyv az erős gyomrú bűnügyi regényeket kedvelők számára erősen ajánlott.

*A regény Joseph Conrad A sötétség mélyén című könyvéből való idézettel kezdődik.

10 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!
James Ellroy: A nagy sehol

Mocskosul jó könyv, de szó szerint. Beszippant, magával ránt, nem ereszt, felzabál, megcsócsál és kiöklendez… Óriási, de zavarba ejtő élmény volt. Nálam az idei év legjobbja.

11 hozzászólás
kvzs P>!
James Ellroy: A nagy sehol

Ellroy megint nem adta könnyen a történetét. Sűrű és sötét a szöveg, mocskos az egész világa, nehezen veszi be az olvasói gyomor. Van itt ugyanis minden: gyilkosság, korrupció, zsarolás, erőszak, drog, árulás, spoiler, hazugság, politikai manipulációk. Emellett a szereplők mindegyike annyira mocskos és sérült, hogy azonosulni nem lehet velük, és legjobb esetben is csak egy kis sajnálat és együttérzés alakul ki az olvasóban a könyv végére.
Adott tehát egy történet, ahol mindkét oldal bűnös, ahol az egyik nyomozás jogos, de senkit nem érdekel, a másik pedig csak előnyszerzésért, a pénzért történik, tehát hatalmas erőket fektetnek bele. Mögöttük felsejlenek a szakszervezeti mozgalmak és a maffia mindenhová elérő kapcsolatai is, az egésznek pedig a háború utáni átalakulás és hedonizmus szolgáltatnak alapot. Az egész történet olyan plasztikusan van leírva, hogy az ember érzi az állott cigifüst és whisky bűzét az orrában, és felfordul a gyomra a megcsonkított holttestektől.
Az 1950-es évek Amerikájáról eddig is tudta mindenki, hogy nem volt egy szép és békés korszak. Ellroy-t olvasva viszont azon gondolkodhatunk, hogy egyáltalán miként lehetett túlélni ezt a fertőt és állandó rettegést. Az ítélkező olvasónak pedig rá kell jönnie, hogy így: mindenkinek el kellett adni magát, ha boldogulni akart.

kaporszakall>!
James Ellroy: A nagy sehol

Úgy látszik, a krimikben is érvényesülnek a klasszikus szépirodalom stílusirányzatai, s ha Agatha Christie történeteit a klasszicizmushoz sorolnám, Chandlert a kései romantikához, akkor Ellroy-t a hömpölygő dagályos barokk és a gusztustalan részletekben tocsogó ultranaturalizmus keverékének tartom. Ezzel együtt ügyesen megsodorta a szálakat, de némelyik szereplő eléggé hiteltelennek tűnt a szememben; főleg Mal Considine hadnagy pszichéjét éreztem kimódoltnak spoiler.

Amúgy is ez a Zola gyengébb regényeire emlékeztető mocsokhalmozás szerintem fölösleges: itt is, mint annyiszor, a kevesebb több lett volna. Ha a szerzőnek volt egója kijelenteni magáról: ’az vagyok a krimi műfajában, mint Tolsztoj az orosz irodalomban’, akkor hadd feleljek neki egyszerű muzsik módjára: ’meglehet, bátyuska, hogy nagy vagy, lám, mégse tanultad meg, hogy ha az egekig púpozod a trágyakupacot, előbb utóbb a nagyobb darabok elkezdenek gurulni lefelé…’ Én elhiszem, hogy Los Angeles egy fura hely, és hogy a filmvilág kapcsán sok az extremitás, de hogy szinte kivétel nélkül degeneráltakkal volt/van tele…

Ezzel együtt érdekelt (mutatja a sebesség is, amivel elolvastam), a végén mégis csalódtam: olyan érzés, mint amikor valami olcsó, műanyag löttyöt iszik az ember, ami jólesik, míg lecsusszan a torkán, de aztán pocsék utóízt hagy maga után. A megfejtés – ahhoz képest, mekkora felhajtást csinált a szerző közel 600 oldalon – elég soványkára sikeredett.*

Mindenesetre kicsontozva egész jó filmforgatókönyv lehet belőle, ebből a szempontból nekem az L.A. Confidential bejött. Ám 8-10 órán keresztül olvasni: szerintem túl nagy ráfordítás.

A krimiben számomra a rejtvény a lényeg, és ebben mind a négy kedvencem (Christie, Chandler, Macdonald, van Gulik) sokkal jobb. Maradok az ő pártjukon…

* Bár az ilyen vérbentocsogóknál nem a hitelesség a fő cél, mégis elszomorító, amikor a hatásvadászat miatt azt teljesen hanyagolják. Ennek egyik elrettentő példája volt számomra A bárányok hallgatnak végén a kiemelt FBI agent tehetetlen csápolása a sötét pincében akkor, amikor évtizedekkel korábban a csóró Kádár-Magyarországon a közrendőröknek is volt zseblámpája…

lilaköd P>!
James Ellroy: A nagy sehol

Ezt a könyvet, egy munkatársamtól kaptam, mondván,ha szereted a véres krimiket, nesze itt egy. Hát megkaptam a magamét. Mert vér az van benne bőven. Még a falról is csurog.
Egy igen brutális gyilkossággal kezdődik a történet, aminek felderítésével egy fiatal, de ambiciózus nyomozó kezd el foglalkozni. Módszeresen halad nyomról nyomra. Aztán jött a kommunista szál, amit hirtelen nem igazán tudtam hová tenni, mit keres az itt. A gyilkosságok meg csak gyűlnek. Erősen kell koncentrálni ki kivel van, kinek mi az érdeke. Nem egy egyszerű történet.
Csak erős idegzetűeknek.

1 hozzászólás
henryhill>!
James Ellroy: A nagy sehol

James Ellroy L.A. kvartett-sorozatának második opusza rendkívüli csodálatot vált ki olvasójából: úgy is mondhatnánk hogy eme monumentális bűnregény (600 oldal) abszolválása után elgondolkodik azon hogy olvasott-e már valaha plasztikusabb, leleményesebb, kiszámíthatatlanabb és naturalisztikusabb krimit halandó élete folyamán, s csakis arra a következtetésre juthat hogy aligha. Az írót, az alkotó individuumot, művéért a legmesszemenőbb elismerés illeti amiért létrehozott egy ilyen stílszerű, cselekményelemeiben szerteágazó, töprengésre késztető, autentikus miliőt megjelenítő darabot, 3 nyomozó történetszálán lavírozva. A hangulat noirabb a noirnál, szinte szaguk van a figuráknak-füstfellegbe burkoltak, whiskytől ázott leheletük permanens, s a sorozatgyilkosság témája csak tovább srófolja a korszak bűzös miazmáját. 1950 január 1.-től veszi kezdetét a cselekmény: elhagyatott telek, bestiális kegyetlenséggel szétszekált hulla, szemek kivájva, helyette síkos anyaggal töltve, feltehetően a genitália származéka, a testen keresztbe-hosszába állati eredetű fogsortól származó harapásnyomok (az egyik legmegdöbbentőbb részlet a bűnügy megoldhatóságát illetően) – és ez még csak az in medies res volt. Danny Upshaw, a 27 éves becsvágyó, bizonytalan szexuális identitású zsaru ér a helyszínre és megdöbbentő utazásra invitálja egy pszichopata sorozatgyilkos kollázsa, eközben Mal Considine a mozaik másik darabkája századosi rangra áhítozik és egy obskurus ügyészségi nyomozás rejtelmeibe veti magát amely a kommunista összeesküvők filmvilágban tömörülő pogromját kívánkozik kiszimatolni és bizonyítékokat gyűjteni az Amerika ellenes tevékenységekre. A harmadik jómadár Buzz Meaks, Howard Hughes (igen, a rendező, életművész, polihisztor) biztonsági embere, a zöldhasú iránt csillapíthatatlan éhség fűti, és bármire hajlandó ha izommunkáról van szó és meg kell dolgozni valakit, vagy akár haszon reményében segíteni a narkónepperek golyóscsapágyait. Hamar kiderül hogy a sorozatgyilkosság, a kommunista befolyás utáni nyomozás és a korrupció elágazó ösvénye ugyanoda torkollanak és az apró mozaikok szépen komplex puzzle-t eredményeznek. Upshaw, Considine, Meeks! – Három veszélyes alak, akik ismeretlen partok felé hajóznak és semmi sem úgy történik ahogy az a hollywoodi hurráoptimizmust váró közönség fejében történne. Nem tudunk azonosulni igazán senkivel se, a követhető értékek világa kétségbevonatott, a semmiből tartunk a sehová platformjára, hullákkal és becstelenséggel szegélyezve, egzisztencializmussal és a romlott jóság nihlistáival, avagy az üdvösség útja is önbecsapással, vériszamos mozzanatokkal tűzdelt, s a kárhozat előszobáit járjuk az arcba fröccsenően meghökkentő végkifejletig. Nincs szépítés, ködösítés annál inkább, viszont ezt a stílus legitimizálja egy csavaros krimi szövevényessége jegyében. Ellroy tűéles, ébenfekete hard-boiled prózája keményebb és vehemensebb mint Dennis Lehane művei, karakteresebb és delíriumosabb mint Lawrence Block, Matt Scudder reprezentálta érája, szembeszökőbb nyelvi lelemények sortüze mint Elmore Leonard dialógusközpontú művei. Nincs más hátra, mint olvasni és beleélni, A nagy seholtól garantáltan olvadozni fog gyönyörében a krimi-rajongó, hisz tökéletes korrajz, remekül megformált, de nem tipizált karakterek-akik külön-külön is tartogatnak némi meglepetést akik keresztezik egymás útját és egy bicskanyitogatóan zseniális bűnügy. Egzisztencialista bűnregény a javából ami gyakran fog szívritmuszavart okozni. Go a boltba! Most 70%-os akció van rá. Ne habozzon senki rácuppanni! Feltartóztathatatlan lavinaként temet be! Ezt tapasztalva már megértem James Ellroy önelégült, de nem beképzelt kijelentését: „A világ legjobb krimiírója vagyok, az vagyok a krimi műfajában mint Tolsztoj az orosz irodalomban vagy Beethoven a zenében."
Azt hiszem helyes önértékelésre vall.

modus_operandi>!
James Ellroy: A nagy sehol

James Ellroy megint egy olyan világot tárt elénk ahol kategorikusan egymás mellett létezik a és rossz világa. Te meg, olvasó, eldöntheted, melyik oldalra állsz. Erőteljes könyv, tele (megint) mocskos politikusokkal, zsarukkal, verőemberekkel és gengszterekkel, miközben könyékig vájkálnak a Vörös kommunisták utáni vadászat mocskában és Hollywood erőszakos nemi bűnözéseiben… na meg a hullákban.
Az egyik legjobb könyve Ellroynak. Sokkal jobb, mint a Fekete Dália, bár nekem az is tetszett.

mate55 P>!
James Ellroy: A nagy sehol

Piszok jó könyv. Egyetlen pillanatig sem lehetünk biztosak abban, hogy az a sötét, mocskos és kegyetlen világ, amiben a történet játszódik, nem e valóság.

Töki>!
James Ellroy: A nagy sehol

Aki ismeri Ellroy munkásságát (habár ez idehaza mindössze hat könyvet jelent eddig) az tudhatja, hogy nem a vidámságáról és a pozitív gondolatok kinyilatkoztatásáról híres. Kurvák, buzik (köcsögök), korrupt rendőrök, elmebeteg gyilkosok, mocsok, szenny – nagyjából ezek a fő ismertető jegyei. Nincs ez másképp az L.A. kvartett második darabjával sem, ami lényegében a legsötétebb, legpesszimistább és legbrutálisabb mind közül. Zseniálisan megírt krimi, igazán pozitív szereplők nélkül. Naiv szép lelkeknek nem ajánlott!

Bori88 P>!
James Ellroy: A nagy sehol

Hazudnék, ha azt mondanám, nem csalódtam kicsit. Amennyire remek volt nagyon sokáig, a vége sajnos hagy kívánnivalót maga után. Főleg a bűntett megoldása, illetve miértjének álpszichológikus magyarázata. A bűntett is túl…túl minden. Kicsit túlírt az egész. Eddig még mindig a Szigorúan bizalmas a nyerő.


Népszerű idézetek

egy_ember>!

…keresztet vetett mexikói módra, jobb kezével a tökét vakarva közben…

241. oldal

17 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

Meg volt írva, hogy hű maradjak
a magam választotta rémlátomáshoz….

Joseph Conrad : A sötétség mélyén
Vámosi Pál fordítása

7. oldal (Cartaphilus Könyvkiadó, 2010)

egy_ember>!

Magas, tagbaszakadt, vörösképű ír. Dublinban született, jezsuita iskolába járt. Az összes fontosabb ügyet ő kapta Erőskezű Dick Steckel rendőrfőnöksége óta. Hét embert ölt meg szolgálat közben, egyedi tervezésű nyakkendőin egy 7-es, bilincsek és a jelvénye szerepelt. Azt beszélték, hogy fokhagymás dumdumgolyókkal töltött .45-öst hord magánál meg egy rugóskést.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dublin
4 hozzászólás
egy_ember>!

…támadt egy ötlete – készít egy saját aktát a Goines-gyilkosságról, leír minden apró információtöredéket, megszerzi a boncolási jegyzőkönyvek másolatát és kinyomtatja a jelentéseket.

143. oldal

12 hozzászólás
henryhill>!

Egy százados, akinek elment az esze, sokkal hatékonyabb tud lenni, mint egy magányos zsaru, akinek nincs ki mind a négy kereke.

480. oldal


A sorozat következő kötete

L.A. Kvartett sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A remény rabjai
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Thomas Harris: A vörös sárkány
Daniel Cole: Hóhér
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Stephen King: A halálsoron
Chris Carter: Halállista
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Mario Puzo: A Keresztapa