Marisa Ventura, a gyermekét egyedül nevelő latin szépség New York egyik előkelő szállodájában dolgozik. Hiába érzi úgy, hogy többre lenne képes, nap mint nap szembesülnie kell a ténnyel, hogy mások szemében ő csak egy szobalány. Chris Marshall fiatal politikus, a sikeres angolszász férfiak mintapéldánya. Mindene megvan, amire az ember vágyik, siker, pénz, nők, csillogás – csak éppen az őszinte szeretet hiányzik az életéből. Egy szerencsétlen véletlen folytán Chris összetéveszti Marisát egy gazdag, közismert sztárral, és természetesen beleszeret. Marisa szeretné megtartani magának titkát, ám a sors, a rosszindulatú sztár és a szállodai menedzsment útjai kifürkészhetetlenek… Marisa lelepleződik, Chris pedig nem meri vállalni a kapcsolatot a hétköznapi szobalánnyal. Vagy talán mégis?
Álmomban már láttalak 26 csillagozás
Eredeti cím: Maid in Manhattan
Eredeti megjelenés éve: 2003
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 7
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
„Az ember valódi egyénisége akkor mutatkozik meg, amikor az illető elbukik vagy felemelkedik.”
Kedves kis történet, de a film most jobban tetszett.
Persze nyilván mivel abból íródott a könyv, újdonságot igazán kár is volt várni.
Mégis valahogy untam, többször félre is kellett tegyem.
Kár érte.
Nem láttam a filmet, de a címe megtetszett, ezért is kezdtem bele az olvasásba. A fellengzős címhez képest a tartalma annyira nem kötött le, igazából alig vártam, hogy a végére érjek. Nem volt rossz, de túlzottan jónak sem mondanám.
Ez egy olyan történet, amely bármelyikünkkel megtörténhetne. Adott egy nő, aki jobb munkahelyet szeretne, és sajnos egyedül neveli a fiát. Jön egy két bonyodalom, de nincsenek benne kiugró mélységek, magasságok. Nekem egysikúnak hatott. Sajnos ez egy olyan könyv, amire nem sokáig fogok emlékezni.
A történet nincs kifejtve igazán, a párbeszédekre hagyatkozik, ritka a leírás. Nem tudom elképzelni, hol játszódik, gyorsan változtat fókuszt a cselekmény. Nem kerültek ez által közel hozzám a szereplők, nem tudtam igazán együtt érezni velük.
A végén a bálra való felkészülést túlzásnak ítéltem meg, nem értem, minek kell ennyire kiszépíteni Marisát, ahogy azt sem, miért kapott ekkora hansúlyt Hamupipőke meséje. Marisa közel sem Hamupipőke, totál indokolatlannak találtam.
Ez egy igen csak lightos, romantikus kis történet. Korábban már láttam egy párszor filmben is, a könyv vagy a film semmiben nem tér el a másiktól, úgyhogy sok újdonságot nem tartogatott számomra az olvasás. Talán a végéről hiányzott az a filmben látható összefoglaló, hogy sikerült feljebb lépni Marisa-nak a ranglétrán. De gondolom ezt úgy gondolták, hogy mindenki tudja, hiszen ez egy happyendes sztori. :)
Hát igazából hamarabb láttam a filmet, mint a könyvet olvastam… A film egyik kedvencem lett így kíváncsi voltam milyen a könyv, de nem sok újdonság jelenik meg vagy csak másra számítottam….
Egy könnyed romantikus történet ami egy szenátor megismerkedése egy szobalánnyal… Megismerhetjük, hogy a szerelem bármikor lecsaphat még a nem egyenlő hierarchia között is…..
A könyvben a kedvenc szereplőm Tay Marisa kisfia aki egy jó eszű kisfiú, Chris Marshallt is megkedveltem….
Marisa édesanyjának a gondolkodás módja számomra dühítő volt, mert nem hogy örült, hogy Marisa megpróbált kilépni a szobalányi környezetből, még ha szemben állt az anyja felfogásával.
Hát időtöltésnek elment, de nem biztos hogy újraolvasós lesz inkább maradok a filmnél sajnos nekem a könyv annyira nem jött be olyan érzésem volt mintha összecsapott lett volna az események, és nem mindig tudtam azonosulni a szereplőkkel…
Hamarab láttam a filmet, mint olvastam volna könyvet, így nagyon sok új dologgal nem találkoztam, hisz ebben az esetben a film volt hamarabb, és a forgatókönyv alapján írták meg a regényt. Ettől eltekintve egy könnyed romantikus könyvecske, amit egy délután alatt is el lehet olvasni… Marisa édesanyjának igen „érdekes” gondolkodásmódja volt, ami egy kicsit dűhített, és örültem, hogy Marisa megpróbált kilépni a szobalányi környezetből, mégha ez homlokegyenest szemben állt az anyja felfogásával. Egy kicsit hamupipőke-történetesre sikerült a sztori, viszont le tudja kötni az olvasót.
Nem is olyan rosszak ezek a film forgatókönyvből írt könyvek!
A filmet láttam (99%-ban ez a könyv) így nem ért meglepetés.
Tegnap éjjel 2 óra alatt kiolvastam.
Kis limonádé, de nem is vártam mást.
Erre jó.
Olvassátok el nyugodtan!
Tipikus könnyű romantikus sztori, nem igazán ad többet mint a film, de időtöltésnek tökéletes.
A film után nem vártam sokat a könyvtől sem, és igazam is lett. Amúgy könnyen olvasható. Voltak benne jó gondolatok, meg vicces részek is, bár néhol Marisát itt nem igazán kedveltem. Egyszer olvasós könyvnek tökéletes.
Alapjában véve nem szeretem az ilyen light-os, romantikus olvasmányokat. De mivel a film anno tetszett, így nagyon nem fogtam mellé, hisz a könyv az alapján íródott. Aranyos volt ez a Hamupipőke sztori. Szimpatikus karakter a jó eszű Ty, a szókimondó Stephanie és az érett, tapasztalt Lionel. Gyorsan haladós, happy end-es love sztori.
Jobbnak reméltem őszintén szólva. A cselekmények szinte túlságosan is hirtelen jönnek, ráadásul az író nem igazán tudott részletes leírásokat adni. Persze egy szép, romantikus történet, kissé filmbe is illő. Itt arra térek ki ,hogy Ty okos gyerek, a korához képest sokkal fejlettebb meg ilyesmi. Stephanie annyira nem volt szimpatikus nekem, mert túlságosan is fél várról vett mindent. De a viccei jók voltak.
Christ is kedveltem, de legyünk őszinték. Melyik politikus az, aki ennyire normális tud lenni és nem érdekli őt, hogy megválasztják-e őt elnöknek vagy sem?
Marisa úgy elment. valamikor szimpi volt, valamikor nem.
A filmhez illő hangulata miatt adom meg a négy csillagot.
Népszerű idézetek
– Maga republikánus? – kérdezte Ty.
– Igen.
– Miért kérded? – nézett rá Seigal gyanakvóan.
– Richard Nixon is republikánus volt.
– És?
– Hazudott – mondta Ty.
Seigal letérdelt a kisfiú elé, mélyen a szemébe nézett.
– És ezzel mit akarsz mondani?
– Mármint azzal, amit Nixonról mondtam?
– Igen.
Ty megvonta a vállát.
– Semmit.
– Ki mondta, hogy ezt mondd?
– Senki.
– Melyik lappal állsz kapcsolatban?
– Egyikkel se. Még csak tízéves vagyok.
– És mi a helyzet a szüleiddel? Demokraták vagy republikánusok?
Ty elgondolkodott.
– Manapság ennek nincs túl nagy jelentősége.
Seigal úgy meglepődött a válaszon, hogy beletelt pár másodpercbe, míg megfogalmazta a következő kérdését.
– Kire szavaztak a legutóbbi választáson?
– Nem szoktak szavazni.
– Miért nem?
– Az apám szerint minden politikus csaló. Az anyám azt szokta mondani a többségük álszent, és nem hajlandóak felismerni az igazságot, ha az véletlenül ellentétben áll a személyes érdekükkel.
Marshall felnevetett.
6.
Marisa felemelt négy vastag könyvet.
– Ezeket tényleg magaddal akarod vinni?
– Mi? – Ty a bal cipőjének fűzőjére összpontosított, amit valahogy sehogyan se tudott bekötni. A kézügyessége sosem volt valami fejlett, sokkal inkább szerette az elméleti dolgokat, mint a mégoly egyszerű gyakorlati feladatokat.
– Azt kérdeztem, tényleg bepakoljam ezeket?
A fiú felnézett, és kivett az anyja kezéből egy könyvet. – Ez nagyon jó, mami! Történelmi téma… Aki elolvassa, könnyen megértheti, hogyan működik a politika.
Marisa fejcsóválva vette vissza a könyvet.
– A hatalom csábítása: Az új Nixon-szalagok … Jaj, Ty! Az apáddal fogsz kempingezni, nem valami egyetemi professzorral!
1.
– Az emberek szolgálatához intelligencia és méltóság szükségeltetik, Miss Ventura. Az ostoba emberek szolgálatához mindkettőből több kell. Arról viszont sosem szabad megfeledkeznünk, hogy ők is csak emberek. Van pénzük, de emberek, és mi, bár szolgáljuk őket, nem vagyunk a szolgáik. Az, amit teszünk, nem definiálja a személyiségünket. Sőt! Az ember valódi egyénisége akkor mutatkozik meg, amikor az illető elbukik vagy felemelkedik.
Az emberek szolgálatához intelligencia és méltóság szükségeltetik, Miss Ventura. Az ostoba emberek szolgálatához mindkettőből több kell. Arról viszont sosem szabad megfeledkeznünk,
hogy ők is csak emberek. Van pénzük, de emberek, és mi, bár szolgáljuk ıket, nem vagyunk a szolgáik. Az, amit teszünk, nem definiálja a személyiségünket. Sőt! Az ember valódi egyénisége akkor mutatkozik meg, amikor az illetı elbukik vagy felemelkedik.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vi Keeland: A beosztott 88% ·
Összehasonlítás - Meghan March: Vágy és szerelem 80% ·
Összehasonlítás - Emily Giffin: Szerelem kölcsönbe 80% ·
Összehasonlítás - Nicola Yoon: A Nap is csillag 87% ·
Összehasonlítás - Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű 84% ·
Összehasonlítás - Fabio Volo: Ráadásnap 83% ·
Összehasonlítás - Nicola Yoon: Minden, minden 86% ·
Összehasonlítás - Helen Fielding: Bridget Jones babát vár 82% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Gázt neki, Chiara! 88% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél 89% ·
Összehasonlítás