The ​Scorch Trials (The Maze Runner 2.) 82 csillagozás

James Dashner: The Scorch Trials James Dashner: The Scorch Trials James Dashner: The Scorch Trials James Dashner: The Scorch Trials James Dashner: The Scorch Trials James Dashner: The Scorch Trials

Solving ​the Maze was supposed to be the end. No more puzzles. No more variables. And no more running. Thomas was sure that escape meant he and the Gladers would get their lives back. But no one really knew what sort of life they were going back to.

In the Maze, life was easy. They had food, and shelter, and safety . . . until Teresa triggered the end. In the world outside the Maze, however, the end was triggered long ago.

Burned by sun flares and baked by a new, brutal climate, the earth is a wasteland. Government has disintegrated—and with it, order—and now Cranks, people covered in festering wounds and driven to murderous insanity by the infectious disease known as the Flare, roam the crumbling cities hunting for their next victim . . . and meal.

The Gladers are far from finished with running. Instead of freedom, they find themselves faced with another trial. They must cross the Scorch, the most burned-out section of the world, and arrive at a safe haven… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780553538410
>!
Chicken House, Somerset, 2014
384 oldal · ISBN: 9781909489417
>!
Delacorte Books, New York, 2013
362 oldal · ISBN: 9780385738767

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Az útvesztő

369 tag · 284 karc · Utolsó karc: 2020. augusztus 30., 16:53 · Bővebben


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Newt · Minho · Thomas · Brenda · Serpenyő · Blondie


Kedvencelte 10

Most olvassa 12

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Fanni_Dorottya>!
James Dashner: The Scorch Trials

Atyaég. Ilyen típusú könyvek olvasásakor mindig eltöprengek rajta, hogy én vajon kibírnám-e azt, amin a szereplők keresztülmennek. Általában arra lyukadok ki, hogy vinnyogva rejtőznék egy sarokban, és kb. 5 percig húznám. Amit Thomasék kibírtak, arra meg már nincsenek szavak (tegnap a fémgolyós résznél abba kellett hagynom az olvasást, mert nem tudtam volna rendesen aludni. És ez még csak a kezdet volt).
Már én is kezdem megszokni, hogy sosem lehet tudni mi miért történik, ki kivel van, mi fog történni a következő másodpercben. Nagyon kíváncsi vagyok az utolsó részre, ahol talán végre pár választ is elsüt az író.

Ja, és ami ezt a könyvet abszolút a legtöbb akciófilm- és könyv fölé emeli: amikor a történet elején csak pár mondatig történik egy utalás arra, hogy ők is csak emberek, akiknek időnként ki kell menniük a mosdóba. a második legnagyobb akadály a gyávaságom után az akcióhőssé válásom útjában, hogy biztos nem bírnék Isten tudja meddig futni meg sétálni meg harcolni WC-szünet nélkül

spoiler

3 hozzászólás
Gubbooks P>!
James Dashner: The Scorch Trials

Imádom Thomas karakterét. Izgalmas végigkövetni útját, együtt érzem vele a bizonytalanságból adódó félelmet és feszültséget, szurkolok neki, hogy túlélje és végre nyugalmat találhasson. Kíváncsi vagyok, milyen fordulatokat tartogat a trilógia befejező része.

abstractelf>!
James Dashner: The Scorch Trials

Csak ismételni tudom: az érzéseim, az érzéseim!
Ez a rész méltó folytatása volt a Maze Runnernek mind izgalmakban, mind kidolgozottságilag, mindenhogy.
Egyszerűen imádtam az első oldaltól az utolsóig…. és a 65. fejezet utolsó mondata?! Ne tessék tovább kínozni engem!
A karakterek továbbra is kiválóak, a Scorch remek (és veszélyes) helyszín, ahol soha, de soha nem akarnék élni.
A történetért pedig megérdemelne az író egy ölelést. ♥
Thomas, mit gondolsz a Wickedről?

2 hozzászólás
dottya>!
James Dashner: The Scorch Trials

WOW! Ez már megint zseniális volt! Végigizgultam az egészet, gyakorlatilag már a huszadik oldal környékén pörögtek az események, csak kapkodtam a fejem. Mindig mikor végre azt hittem, hogy most már tudom mi következik, teljesen más történt mint amire számítottam. És a vége… még jó, hogy itt van nálam a harmadik rész is, másképp megőrülnék. :D

>!
Chicken House, Somerset, 2011
384 oldal · ISBN: 9781906427795
just_aGirl>!
James Dashner: The Scorch Trials

Az Útvesztő második részében a WICKED tovább hajszolja az általuk kiválasztott, fiatalokból álló kis csapatot, akik már azt gondolták, hogy vége a hányattatott sorsuknak, megmenekültek a további megpróbáltatások elől. Ha csak sejtették volna, hogy mi vár rájuk!
A második rész is bővelkedik izgalmakban és történéskben, de nagyobb szerepet kap a túlélést elősegítő pillanatnyi taktika, és a főszereplő fiatalok hosszabb távú stratégiai terveiknek elemzése, mely arra irányul, hogy a nagyhatalmú uralkodó kormányt és a szövetséges és egyben végrehajtó hatalmat képviselő tudományos szervezetet megakadályozzák az anyagi és természeti javakat korlátlanul és gondolkodás nélkül felhasználó és feláldozó, emberi életeket sem kímélő kísérleteik folytatásában.
Az egyetlen zavaró dolog számomra a könyvben az volt, hogy néhol eltérés volt az első részben elhangzottakhoz képest. Lehet azonban, hogy fel sem tűnik, ha nem közvetlenül egymás után ismerkedem meg a két kötettel. Ezért viszont adok egy apró fekete pontot a szerzőnek! Egyébként ajánlom a disztópia kedvelőinek, történetét, nyelvezetét tekintve színvonalas kötet a műfajban.

angelmanna>!
James Dashner: The Scorch Trials

Hát mit is mondjak…
Arra gondoltam, hogy mint a trilógiáknak általában a második része, ez is csak egy laposabb átvezetés lesz a a befejező részre. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Itt is mint az első részben feszített tempójú a cselekmény szála.
Néha már fárasztóan is.
Új karaktereket is megismerhetünk, kapunk bőven fordulatot izgalmat, akciót, és válaszokat is pár kérdésre, ami az első részben felmerült bennünk.
A kreativitás, és a koncepció amivel össze lett ez a történet eddig rakva, félelmetesen jó. Soha nem lehet tudni kik az igazi jók vagy rosszak, kiben lehet megbízni, mikor valós, vagy éppen mikor befolyásolt az esemény ami történik a szereplőkkel, vagy éppen ki befolyásol kit.

wolfy27>!
James Dashner: The Scorch Trials

Hát ezt nagyon nem kellett volna… Nagyon jónak kell lennie a harmadik résznek és nagyon nyomós indokokat kell adnia a történésekre, hogy ezt a nem-mondom-mit kompenzálja.

A problémáim a következők:
– Több drámázás volt benne, mint akármelyik Éhezők viadala részben ami már teljesítmény. Ki a vihart érdekel a Brenda-Thomas-Theresa szerelmi háromszög, miközben próbálnak nem a fűbe harapni? Mert engem baromira nem.
– Egy peches 16 éves fiú szándékos lelki terrorizálása azon kívül, hogy ez sem érdekel nem izgalmas, nem érdekes és erről nem jó olvasni. Ha letargiába vagy depresszióba akarom dönteni magam, akkor nem ifjúsági disztópiát fogok olvasni.
– Theresa egy elképesztően ellenszenves idióta, mert úgy gondolja, hogy miután elárul egy személyt, aki már amúgy is a tűrőképessége határán van, utána minden rossz érzés varázsütésre/gombnyomásra/az igaz szerelem csókjától elmúlik… HÁT NEM MÚLIK EL!!! Örülj neki, hogy a srác nem tekerte ki a nyakad, mikor legközelebb meglátott… az utolsó mondatokat pedig rohadtul megérdemelted te buta liba!!! Onnantól kezdve, hogy az elején eltűnik, nem volt olyan pillanat, mikor nem fojtottam volna meg kínomban.
– Brenda folyamatos nyomulása elképesztően idegesített az elején… de legalább ő összekapta magát a könyv alatt.
– A könyv eleje erőltetett volt, az éheztetés, meg a várakozás az üvegfal körül… minek? szimpla időhúzás meg gyötörjük még azokat a szerencsétleneket, nem elég rossz nekik amúgy is természetesen. A közepe unalmas a folytonos drámázás miatt és mert a viharon és a csatornabeli Crank-támadáson kívül semmi érdekes nem történik. Ami meg történik az teljesen értelmetlen és fölösleges.

Olyan szinten elborzasztott, idegesített és taszított az egész, hogy még az indok sem érdekel, hogy mi miért történik és miért gyötrik Thomast. Nem érdekel, mert nem tudok elképzelni olyan okot, ami igazolná, hogy ezt teszik egy gyerekkel. És itt most nem azzal van a gond, mikor az író gyötri meg a szereplőt, hanem mikor annak a szerencsétlen főszereplőnek az egész környezete arra van beindulva, hogy fizikailag és lelkinek tönkretegyék őt.

És akkor a történet mozgatórugója. Árulja el nekem valaki, hogy egy betegségre, ami amúgy fogalmunk sincs, hogy hogyan terjed, arra hogyan és milyen univerzumban lehet megoldás, ha lelkileg megterrorizálnak egy tucat tizenévest? Attól majd meggyógyul mindenki? Miért is? Vagy ha már mi nem gyógyulhatunk meg, akkor nekik is legyen szar? WTF?

Nem hiszem, hogy a közel jövőben akarom olvasni a folytatást, ha egyáltalán a kezembe veszem. Ha elolvasom akkor az csak azért lesz, hogy értelmet nyerjen ez az egész eszelős hülyeség vagy mazochista hangulatban leszek, de lehet inkább megnézem a filmet és az pont elég lesz…

Luki>!
James Dashner: The Scorch Trials

A történet még mindig nagyon pörgős, de számomra éles váltás volt az előző részhez képest. Az első kötetben is volt vér, meg halál, de a titkokon, csavarokon lehetett agyalni, és ezek hangsúlyosabbak voltak. Ebben a részben viszont nincsenek igazán nagy rejtvények (kivéve persze a végét, hiszen trilógia…), ellenben tele van szenvedéssel és borzalmasabbnál borzalmasabb halálnemekkel. De komolyan, annyira durva dolgok is vannak benne, hogy elgondolkodtam, hogy én ezt most félreteszem, mert még a végén rosszat fogok álmodni.
Annak örültem, hogy jóval többet megtudunk a „valódi” világról, bár még messze nem teljes a kép… És persze nem tudom megállni, hogy ne kezdjek bele azonnal a harmadik kötetbe, mert mostmáraztán tényleg nagyon szeretném tudni, mire megy ki a játék.

Dia9117>!
James Dashner: The Scorch Trials

2018. 01. 21
A közepe felé most úgy éreztem ellankad egy kicsit a történet. Nem tudott úgy kirángatni a saját valóságomból, mint az első rész egésze. Mondjuk ehhez hozzájárul, hogy megint elég stresszes időszakomat élem, és ilyenkor extra nehezen tudom bármivel kirángatni magam a folyamatosan megoldásra váró problémák tengeréből.
A könyv második fele viszont egy az egyben kárpótolt mindenért. Egy ültő helyemben olvastam el, és rettenetesen jól eset csak flow szerűen sodródni a sztorival…
Ps. Még mindig utálom Teresát.

Két dolog volt, amit ezzel a könyvvel kapcsolatban nem értettem meg. Az egyik, hogy miért utálta meg hirtelen Teresát a fandom jelentős része, és hogy miért van kiakadva minden értékelő a vége miatt. Megtudtam, és mindkét pontban együtt kell éreznem a többséggel. Másrészt rá kellett jönnöm, hogy nem igazán poén elolvasgatni az idézeteket előre, mert bár az idegen nyelven olvasást megkönnyítik,elég csúnyán lelőhetnek bizonyos dolgokat.
Egyébként imádtam a könyvet, talán mondanom sem kell. Nem tudnék egyes részeket kiemelni, de az biztos, hogy néhol hangosan felröhögtem Thomas éleselméjűségének láttán. Imádtam Minho-t mint vezéregyéniséget, bár éreztem, hogy nagyon nyomasztja ez a szerepkör. Csíptem Brenda-t is, bár nekem kissé creepy a csajszi. Newt-ot pedig továbbra is imádom. A szarkasztikus, irónikus megszólalásaival együtt.
Az alaptörténet, a leírás a fordulatok pedig úgy jók, ahogy vannak. Bizonyos részeknél csak tátogtam, mint a partra vetett hal. Kifejezetten szerettem, hogy ez a könyv nem a szó szoros értelmében vett folytatása az előző kötetnek, mégis sok benne a visszautalás az Útvesztőre. Mondjuk azt meg kell jegyeznem, hogy a végén kissé ihletvesztettnek láttam a történetet, viszont a keretes megoldás, és az óriási függővég tényleg zseniális húzás.
Bővebben: http://ilovereading.blogger.hu/2014/11/14/james-dashner…


Népszerű idézetek

gcsecsey>!

– How do I look?
– Like the ugliest shanky girl I’ve ever seen, – Minho responded. – You better thank the gods above you were born a dude.

Chapter 17

Kapcsolódó szócikkek: Minho · Thomas
Zeyna382>!

– Kiss me, – she said. – Tom, kiss me. – Her hands tightened on his face. She started to pull him down toward her.
– No, – he said, resisting.
She stopped, a hurt look washing over her face. Her moving, blurring face.
– Why? – she asked.
The darkness almost had him fully now.
– You’re not … her. – His voice, distant. A mere echo. – You could never be her.

chapter 37

Kapcsolódó szócikkek: Brenda · Thomas
gcsecsey>!

“He shot me.” It just came out, a new number one on the list of the dumbest things he’d ever said.

Chapter 40

Kapcsolódó szócikkek: Blondie · Thomas
infinitedreams IP>!

“It’s locked,” he muttered when he finally gave up, his arms falling weakly to his sides.
“Really, genius?” Minho said, his powerful arms folded and tensed, veins bulging all over the place. Thomas thought for a split second he could actually see the blood pumping through them. “No wonder you were named after Isaac Newton—such an amazing ability to think.”

Ninácska P>!

She spoke to him before the world fell apart.

(első mondat)

infinitedreams IP>!

“You guys all right?” Minho finally asked.
Thomas grunted a yes, and Newt said, “Pretty sure we just arrived in bloody hell. Always thought you’d end up here, Minho, but not me.”

Zeyna382>!

– Uh… Brenda? – he asked. Something wasn't right whit this girl.
– Yeah? – she mumbled against his chest.
– What are you doing?
– What do you mean?
– Don't you think it's a little weird how you're acting?

206. oldal

Treacle>!

I kind of accepted it, in a way. That saving you was worth losing what we might've had.

Masni >!

“What’s going on?” Newt asked, looking back and forth between Thomas and Aris. “Why’re you guys looking at each other like you just fell in love?”
“He can do it, too,” Thomas answered, not taking his eyes off the new kid, seeing the others only in his peripheral vision. That final statement by Aris had terrified him; if they’d killed his telepathy partner …
“Do what?” Frypan asked.
“What do you think?” Minho said. “He’s a freak like Thomas. They can talk in each other’s heads.”


A sorozat következő kötete

The Maze Runner sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: The Passage
Suzanne Collins: Mockingjay
Dan Wells: Ruins
Philip Reeve: Mortal Engines
Alexandra Bracken: The Darkest Minds
Ransom Riggs: Library of Souls
Dan Brown: Inferno (angol)
Stephen King: The Gunslinger
Marissa Meyer: Scarlet (angol)
Ernest Cline: Ready Player One (angol)