The ​Maze Runner (The Maze Runner 1.) 86% 101 csillagozás

Ilyen, amikor a Legyek ura találkozik az Éhezők viadalaval. A végét leszámítva teljesen kiszámítható. Kategóriájába sem kimagasló, de nem is rossz, inkább jónak ígérkező bevezető kötet. Annak ellenére, hogy nem kaparom a falat a folytatásért, biztos el fogom olvasni a következő részt.

A magyarul Útvesztő címmel megjelent ifjúsági regényt nyelvgyakorlás céljából kezdtem el hallgatni hangoskönyv formájában (és természetesen kíváncsiságból is, hiszen elég nagy hűhót csaptak körülötte). Rendkívül kellemes meglepetésben volt részem, magával ragadott a történet. A disztópia műfajban írt művek engem mindig gondolkodóba ejtenek a távoli jövővel kapcsolatban, hogy valaha vajon megvalósulhatnak-e a regényben leírtak. Nagyon tetszett, ahogy a szerző megalkotta a tinédzser fiúkból álló főszereplők csoportját. Nem találtam benne túlzásokat, nem hagyta el a számat a „na ne már” felkiáltás egyszer sem, ami a klasszikus sci-fi-n nevelkedett olvasói öntudatommal gyakran megesik, ha véletlenül a műfaj felkapott kortárs történeteivel keresztezzük egymás útjait. Végig izgultam, drukkoltam, együtt harcoltam a szereplőkkel. Logikusan felépített világ és bukkanók és buktatók nélkül végigvitt történet elevenedik meg előttünk érzelmi és morális szálakkal átszőve. Nem véletlenül aratott ekkora sikert!

Wow, wow, wow! Hol voltál eddig az életemből? Nem is tudom , a világ, a történet vagy a karakterek voltak-e a legjobbak. Minden valahogy annyira klappolt!
A világ, amiben játszódik annyira eredeti volt, már amiatt megérdemelte volna az 5 csillagot. És ezt még rendesen ki is dolgozta? El vagyok alélva.
A történet… hangoskönyvben hallgattam, de szegény felolvasót én annyit szidtam, hogy nem tud gyorsabban beszélni. Annyi izgalom, annyi fontos esemény! Imádom, mikor ilyen pörgős és nem teljesen kiszámítható a történet. És a függővég! Még jó, hogy egy bejegyzésre vagyok a folytatástól.
A karakterek pedig… nos, én az első fejezetekben egyáltalán nem kedveltem Thomast, de ahogy haladtunk előre, úgy kedveltem meg egyre jobban. A favoritom mindenképp Newt volt, amire nem igazán tudok magyarázatot adni, de a vége felé folyamatosan féltettem szegénykémet.
Ezek után még mi várhat rájuk?

Hogy miért tartott ilyen sokáig? Elkezdtem, pár oldal utan félretettem, nem volt akkor hangulatom a könyvhöz, most viszont, amikor folytattam, nem bírtam letenni.

A film hozta meg a kedvem az olvasáshoz. Annyira, hogy a megnézése után megrendeltem a 3 részt+az előzménykötetet angolul.
Először féltem hogy unalmas lesz, mert majdnem ugyanolyan volt, mint a film, de aztán a vége felé (főleg a kódos résznél) egészen más irányt vettek a dolgok (végkimenetel szempontjából persze nem), úgyhogy 2 izgalmas, érdekes történetszálat is kaptam :-)
Így, hogy már kétszer is szerencsém volt végigkövetni az eseményeket, duplán várom a második rész kezdését. csak ne kéne előbb valamit készülni az OKTV-re…

Azt hiszem még 2014-ben olvastam magyarul. Emlékeim szerint akkor nem tetszett, de adtam neki most még egy esélyt angolul. Hát azta. Nagyon örülök, hogy újra elolvastam.
Az eleje nehezen indult, mert közben elkezdtem kihívásokra olvasni úgyhogy 30-50 oldal után félre tettem. Most, hogy újra nekiálltam 1-2 nap alatt befaltam a maradékot.
Valami rémlett betegségről, de ezen kívül kb semmire sem emlékeztem. Így végig járt az agyam, hogy mi a fene lehet a háttérben és mi a fene fog történni.
Mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.

Érdekes volt angolul is elmerülni Az útvesztő világába. Nagyrészt értettem a másik felét az emlékeimből összeraktam. Néha csaltam, ami nagyon nem világosodott meg többszöri elolvasásra + 1-2 ismeretlen kifejezés szótárazása után, na akkor elővettem a magyar példányt:-). Kb írtam egy kifejezés párosítást mire a könyv végére értem, hogy tudjam mikor milyen saját szavukat használják a fiúk.
Azt hiszem ha bent lesznek a folytatások is a könyvtárban sort keritek a többi részre is.

Huh. Nagyon tetszett. Elsősorban azért, mert egyedi az ötlet. A disztópia nem új téma számomra, sokfélét olvastam már, ilyet még nem.
Nagyon élveztem, ahogy mi is a sötétben tapogatóztunk Thomasszal és a többiekkel együtt, majd sorra derültek ki a dolgok. Tetszett, ahogy meglettek csavarva a dolgok, a vége pedig szerintem a briliáns szintet súrolgatja. Az az epilógus nagyon jó húzás volt.
Thomast rendkívül kedveltem, jó dinamikája volt. Igazából mindenkit szerettem, elképesztő, mit hoztak össze a Glade-ben (külön frissítő dolog volt a Glade-szleng :D).
Ami számomra pedig feltette a pontot az i-re pedig az volt, hogy semmi nyálas romantikázás. Égen-földön egy lány szerepel itt, és bár vannak dolgok ezzel kapcsolatban vele, nem szaladt el a ló Dashnerrel. Nincs insta-love, pedig lehetne (látom magam előtt, ahogy más írók kezelték volna ezt…).
Szóval abszolút boldog vagyok, hogy ez volt az első Kindle olvasmányom. Alig várom, hogy folytassam.

A The Maze Runner egy remek kezdő kötet. Minden benne van, ami szükséges egy izgalmas történethez. Nem is akarok sok mindent felfedni a sztoriból, az a legjobb, ha az olvasók is Thomas-l fedezik fel az Útvesztő titkait. A film fel sem ér a könyvhöz, szóval akinek az előbbi nem tetszett mindenképp adjon még egy esélyt a sorozatnak!

Összességében véve harmadjára olvasom el ezt a könyvet (egyszer olvastam magyarul, és most már kétszer angolul), és még mindig imádom, mindennek ellenére. Van itt félelem, van itt veszteség, de vannak itt olyan semmivel össze nem hasonlítható értékek, mint a bizalom, a barátság, a bátorság, és nem utolsó sorban az élni akarás.
Tartottam tőle, mivel elég élénken emlékeztem majdnem mindenre, ami a könyvben történt, hogy vontatott lesz így egy kicsit. Tévedtem. Hatalmasat. Igenis megéri újraolvasni. mert a sok szenvedés, meg félelem között ott van elbújtatva a humor, amin hangosan lehet kacagni.
Jó volt felidézni magamban, mennyire is szeretem én igazából Newt karakterét, és jó volt újra rádöbbenni, miért tartják sokan a kedvencüknek MInhot. Sziporka szívem a srác.
Amiért viszont igazán hálás vagyok az az, hogy ez a könyv megint (vagy még mindig?) képes volt arra, hogy a saját, problémáimmal teli világomból kirángasson, és behúzzon a sajátjába. El sem tudom mondani, mennyire szükségem volt/van most erre.