Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
The Death Cure (The Maze Runner 3.) 118 csillagozás
Thomas knows that Wicked can't be trusted, but they say the time for lies is over, that they've collected all they can from the Trials and now must rely on the Gladers, with full memories restored, to help them with their ultimate mission. It's up to the Gladers to complete the blueprint for the cure to the Flare with a final voluntary test.
What Wicked doesn't know is that something's happened that no Trial or Variable could have foreseen. Thomas has remembered far more than they think. And he knows that he can't believe a word of what Wicked says.
The time for lies is over. But the truth is more dangerous than Thomas could ever imagine.
Will anyone survive the Death Cure?
Eredeti megjelenés éve: 2011
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Fordítások
James Dashner: Die Auserwählten – In der Todeszone · James Dashner: Halálkúra · James Dashner: Le Remède MortelKapcsolódó zóna
Enciklopédia 11
Szereplők népszerűség szerint
Newt · Minho · Thomas · Teresa Agnes · Brenda · Jorge · Serpenyő · A. D. Janson (Patkányember) · Gally
Kedvencelte 12
Most olvassa 4
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Ez a könyv mélyrepülés… Olyan, mintha a hullámvasút legmagasabb pontjáról tartanál a legmélyebb pont felé. Persze nem tudhattad, ez csak olvasás közben derül ki és már nincs megállás! Illetve van megállás: az epilógus, amibe úgy zuhan-esik-szalad-szakad bele az olvasó, mint Prérifarkas a STOP táblába a mesében.
Komolyan paranoid leszek (vagy lettem) ettől a sorozattól. Nem tudom, hogy a legjobb részt olvastam el vagy a legrosszabbat, ahogy azt sem tudom, hogy melyik is a kedvencem. Azt hiszem, mindet egyszerre szeretem és mindet egyszerre gyűlölöm.
Mélypont: Volt bőven. Folyton azt hittem, hogy ennél nem lesz rosszabb, de pár fejezet múlva kiderült, hogy tévedtem. Az 55. fejezetnél már kész voltam és még mindig volt lejjebb.
DASHNER BÁCSI. HOGY TEHETTED EZT?
Összetörted piciny szívem. Egész nap a drága kis könyved járt a fejemben, nem voltam képes másra gondolni, de álljunk meg egy bökésre. MI A PLOTTYÉRT CSINÁLTAD? MIÉRTMIÉRTMIÉRTMIÉRT? Bökd meg. Esküszöm, megkereslek, megtalállak és megeszlek. Gratulálok. BÖKD MEG TELJESEN KIAKADTAM. AZ EGÉSZET VÉGIGBŐGTEM, de nem azért, mert annyira megható lett volna. Mintha valami lyukas plotty lennék éppen. Nyugisabb ez a rész, mint bármelyik másik, ettől lesz ez nekem olyan fájdalmas. Még ha a színvonal ment is egyre lejjebb, én még mindig tisztelem Dashner urat, habár megbocsátani SOHA nem fogok neki és remélem most örül(t), hogy egy igen erős kis lelki traumát tudott kihozni az olvasóból. Istenem, tisztára megbuggyantam.
U.i: először számoltam, hogy hányszor bőgtem el magam, de valahol 15nél leragadtam és már nem emlékszem. Csak egy valaki miatt. A REDVES BÖKŐJÉT.
Több mint három évnyi halogatás után végre rászántam magam, hogy befejezzem a kedvenc disztópiás sorozatomat.
Azt kaptam-e, amire vágytam? Egyáltalán nem.
Mivel rengeteg potenciál volt a sorozatban, nagyon sok rejtély maradt még a második rész után is, így különösen fájó, amiért a harmadik rész ennyire semmilyen volt. Nagyjából a regény 70%-tól mondható el, hogy ténylegesen is történik valami, onnantól viszont eléggé kapkodósan zajlottak az események. Annyira szépen el lehetett volna osztani, komolyan!
Habár most kissé a csalódottság a leghangsúlyosabb érzés bennem, azért nem volt ez annyira rossz zárórész. Gyorsan haladtam vele, lekötötte a figyelmemet a semmi, ami történt. Akadtak pillanatok, amikor darabokra tört a szívem, és volt, amikor tényleg tudtam izgulni. Emellett a sorozat végső tanulsága is elnyerte a tetszésemet (pedig jó darabig azt hittem, hogy semmilyen üzenete nem lesz neki).
Viszont hiányzott az első két részben megmutatott rejtélyesség. Itt is meg akarta mutatni a szerző, hogy milyen titokzatos, de inkább nevetségesbe ment át ez a „kiben bízhatunk” dolog. Többször is megkérdőjeleztem a könyv logikáját; és ami még rosszabb, a karakterek döntéseit, amelyek szöges ellentétben álltak néha a személyiségükkel.
Sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatom ezzel a regénnyel, mert a sorozat benne volt a minden idők legjobb sorozatai listámban, és nem ezt a lezárást érdemelte volna.
Méltó utódja az első két résznek!
Amikor egy sorozat harmadik részét olvassuk, már többnyire ismerjük a főszereplőket, tudjuk, hogy ki kivel van, kitől mire számíthatunk nagyjából, még akkor is, ha az illető karakter jellemfejlődésen megy keresztül, hiszen azt nyomon tudjuk követni, részesei vagyunk a jellemét formáló eseményeknek, így nem ér nagyon váratlan meglepetésként egy-egy cselekedete. Ebben a kötetben azonban a főhős nem bízhat senkiben, konspirációk és valóságos szemfényvesztések tömkelegeinek áldozata. Senkiben sem bízhat, csak saját magában. Néha magában sem, hiszen nem tudja ki ő. A WICKED nevű tudományos cég úgy turkál az agyában, mint ahogy mi a neten szörfözgetünk. Agymosás, beépített kütyük az agyban, barátok halnak jobbról-balról tömegpusztító biofegyver elleni küzdelem, az emberiség megmentése. Még a harmadik rész is izgalmas. Már elkezdtem a negyedik részt, ami időrendben a trilógia előtt játszódik, az ezeket megelőző eseményeket beszéli el mintegy regény hosszúságú prológus-epilógus formájában.
Többet vártam volna a befejezéstől. Engem nem igazán kötött le, és kicsit már untam is. Szerintem ellaposodott a könyv az első részhez képest. Valami nagy durranásra, nagy titokra számítottam de nem igazán történt semmi. Ugyanúgy megvolt az akció mint a többibe, de már nem hatotta át az egész könyvet. Ettől függetlenül Dashner egy irigylésre nem méltó világot tárt fel sok kalanddal. A fiúk sok mindene mentek keresztül az Útvesztő után, annyi kalandot, akciót megéltem velük, és olyan mintha már az Útvesző fényévekkel ezelőtt történt volna.
Utálom befejezni a sorozatokat. Olyan mintha egy kapu zárult volna be és barátságok szakadtak volna meg. És én most azt érzem a fiúk iránt, mintha egy több éves barátság szakadt volna meg minden szó nélkül.
Hatalmas utazás volt ez a trilógia, mindenki aki teheti olvassa el!!
Befejeztem az Útvesztő trilógiát és be kell vallanom, nekem sokkal jobban tetszett a könyvsorozat a filmeknél. Annyi részletet élhettem át olvasás közben, amik kimaradtak a filmekből, hogy ennek hála közelebb érzem magam a történethez, hiába néztem végig korábban az összes filmet három alkalommal.
Hát ennél kicsit többre számítottam. A történet még mindig pörög, nem nagyon ül le, folyton történik valami – habár az események egy része elég indokolatlannak tűnt. Ennek részben az az oka, hogy előkészítés nélkül bukkannak fel véletlenszerű plotelemek (pl. a Right Arm, amit szerintem nagyon késő volt itt behozni, arról nem is beszélve, hogy Thomas kb 10 perc alatt döntött velük kapcsolatban). Másrészt viszont Thomas is elkezdett indokolatlan döntéseket hozni, amik egyszerűen nem voltak összhangban azzal, amilyennek két kötet alapján megismertük. Úgy értem, én se akarnék szembesülni azzal, mekkora szarházi lehettem a múltban, de könyörgöm, ez Thomas, akit az emlékei törlése előtt és után is kizárólag az vezetett, hogyan tudja elérni a célját. Az a Thomas, aki nekirohant a Grievereknek, hogy visszaszerezze az emlékeit, miért akar hirtelen mindenáron hátrányból, teljesen tudatlanul harcolni? (Információ híján ráadásul maga se tudja pontosan, mi ellen.)
Ellenpontként viszont szerencsére ott volt Minho, aki konokul utál mindenkit és következetesen nem bízik senkiben, és Thomassal ellentétben nem töketlenkedik – mindjárt hihetőbb (és eredményesebb) viselkedés egy ilyen helyzetben. (Plusz a poénjai is megfelelően idióták.) Vagy ott van Newt, akinek szintén minden reakciója érthető, még ha szomorú is.
Teresa szegény ugyanolyan semmilyen maradt, amilyen mindig is volt, gyakorlatilag továbbra sem tudni róla semmit, ahogyan egyébként az egész háttérről is alig derült ki valami (úgymint a Flare, a WICKED, pláne a Right Arm). Ha a Maze Runner Files kiadása helyett beledolgozta volna azokat az infókat a trilógiába, sokkal kerekebb lenne az egész. Így sajnos elég elvarratlan.
A végéről először nem tudtam eldönteni, tetszik-e vagy sem, de azt hiszem, így a legreálisabb: nem everything's happy, de nem is totál depresszió. Talán ez illett legjobban a trilógia hangulatához, akkor is, ha így végül minden az maradt, amitől tartottam: sok hűhő semmiért.
Nem bánom, hogy elolvastam, jó olvasmány volt a 2-3. kötet is, de így utólag azt mondom, az első önmagában is tökéletesen megállja a helyét. Messze az viszi a prímet.
Igazából nem is tudom, hogy erre mit adjak… Tetszett is meg nem is.
Az előző két résszel ellentétben ez most nem lett kedvenc. Ugyanolyan pörgős, akciódús, mint az eddigiek, szinte nincs is 1-2 oldalánál több szünet. Ebből kifolyólag lehetetlen abbahagyni, mert mindig éppen történik valami. :D Valami azonban nekem mégis hiányzott, ami a másik kettőben megvolt.
Dashner nem nagyon kegyelmezett a főszereplőknek sem, de nem akarok spoilerezni. :D Annyit mondok, hogy volt egy-két dolog, ami nagyon nehezemre esett…
Népszerű idézetek
“Ah, man,” Frypan’s voice cut in, jarring Thomas back. “We can’t let them put those things on our face, can we? I’d just be happy back in my kitchen in the Homestead, I swear I would.”
“You forget about the Grievers?” Newt asked.
Frypan paused a second, then said, “They never messed with me in the kitchen, now, did they?”
Chapter 6
„Awwww,” Minho said. „That's almost as sweet as that time she slammed the end of a spear into your shuck face.”
„True love indeed.” This from Frypan, followed by his deep bellow of a laugh. „I'd hate to see what happens when these two have their first real fight.”
Chapter 4
For some reason, at the words friends, Teresa popped into Thomas’s mind. He tried calling out to her again with his thoughts, but there was still nothing. Despite his ever-growing disdain for her, the emptiness of her being gone still floated like an unbreakable bubble within him. She was a link to his past and, he knew without any doubt, had once been his best friend. It was one of the only things in his world that he was sure of, and he had a hard time letting go of that completely.
Ch. 3.
“What's the detector?” Thomas asked.
“It detects stuff,” Brenda replied curtly.
Thomas wrinkled his face at her. Faster than he expected, an alarm buzzed again and the doors opened. Jorge was no longer there.
“Ms. Despain is next,” their now-bored-sounding announcer said.
Brenda nodded at Thomas and entered the detector. A minute or so later and it was Minho's turn.
Minho looked at Thomas, a serious expression on his face.
“If I don't see you on the other side,” he said in a sappy voice, “remember that I love you.” Snickering at Thomas's eye roll, he went through the doors and they closed.
Chapter 23
A sorozat következő kötete
The Maze Runner sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Suzanne Collins: The Ballad of Songbirds And Snakes 81% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Fragments 91% ·
Összehasonlítás - Susan Ee: World After 92% ·
Összehasonlítás - Marie Lu: Legend 84% ·
Összehasonlítás - Marissa Meyer: Cress (angol) 94% ·
Összehasonlítás - Neal Shusterman: Unwind 96% ·
Összehasonlítás - Stephenie Meyer: The Host 90% ·
Összehasonlítás - Ernest Cline: Ready Player One (angol) 89% ·
Összehasonlítás - Tahereh Mafi: Defy Me 87% ·
Összehasonlítás - Joey Graceffa: Rebels of Eden ·
Összehasonlítás