Az Útvesztő szerzőjének új sorozata.
Michael szinte minden idejét a VirtNetben tölti, élete kalandok és izgalmas hackertámadások sorozata. Egyre magasabb szintekre jut a számítógépes játékvilágban, a szabályokkal mit sem törődik – miért is törődne, hiszen mind totál értelmetlennek tűnik. Ám egyes szabályoknak nagyon is jó oka van: bizonyos műszaki fejlesztések illetéktelen kezekben rendkívül veszélyesek lehetnek. És a veszély valóra is válik.
Michael egy napon sokkoló esemény szemtanúja lesz, melynek élményétől nem tud szabadulni. Egyedül van, a szülei elutaztak, a barátai pedig csak a virtuális térben elérhetők. Ekkor a történet még meglepőbb fordulatot vesz: egy szervezet rákényszeríti Michaelt, hogy barátaival együtt kutassa fel Kaine-t, azt a titokzatos hackert, aki nemcsak az egyre szaporodó halálesetekért felelős, hanem a VirtNet fölött is át akarja venni az uralmat. Senki sem tudja, hogy a virtuális világ melyik zugában rejtőzik, és mire képes. Michael, Bryson… (tovább)
Halálos hajsza (Halandósági elv-trilógia 1.) 77 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2013
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Carta Light Cartaphilus
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 5
Most olvassa 4
Várólistára tette 101
Kívánságlistára tette 84
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
Nem igazán tudom hogy mi van ezzel a sztorival de érdekel a sci-fi és felkeltette a figyelmem a borító szóval gondoltam miért ne, de hogy őszinte legyek nem tudom meg is fogott meg nem is. Tartotta a figyelmem ami ugye nem nehéz mert folyamatosan történik valami de nem hagyott bennem nyomot meg semmi ilyesmi de még is tetszett. Nem szeretem az ilyen köztes állapotú olvasmányokat, a karakterek elég jók de nem lett kedvencem senki a végén a “csattanó” nekem inkább értelmetlen volt mint meglepő ettől függetlenül elakarom olvasni a többi részt is.
Az eleje nagyon jól kezdődött és örültem is neki, hogy jaj de jó könyvnek álltam neki. Aztán egy idő után teljesen ellaposodott a történet, a főhősök csak egyre mentek előre a cél érdekében, de közben szinte semmi nem történt, legalábbis számomra. Egyáltalán nem tudtam beleélni magamat a könyvbe, nem tudtam együtt izgulni a szereplőkkel. Aztán a történet vége megint jó lett, és olyan függővéggel ért véget, hogy alig várom, hogy olvashassam a következő kötetet. Az egész virtuális valóság téma nagyon vonz engem, a Ready Player One óta az egyik kedvencem, ezt a kötetet is szívesen látnám filmváltozatban. spoiler
Most egy kicsit értetlenül állok a százalékos értékelések előtt. Engem ez a könyv megvett kilóra. Végig fenntartotta az érdeklődésem, és nem is nagyon akartam letenni, mert tudni akartam mi fog történni a következő és a következő és a következő oldalon, amíg vége nem lett. Dashneres stílusban természetesen. A virtuális világban semmi sem az, aminek látszik, és senki sem az, akinek kiadja magát. Egy darabig jó játék, aztán Michael is rájön, hogy itt jóval többről van szó, mint szórakozásról. Barátaival hirtelen egy olyan vérre menő „játékba” csöppen, ahonnan nem biztos, hogy élve kijutnak. Dashner ismét bravúrosan vezetett az orromnál fogva, le a kalappal előtte. Jó volt egy kis Mátrixos hatás benne, de a történet alapvetően más volt, és szereplőink sem mentek át superman-be. Jó hackerek, jó programozók, és na, igen, kicsit csalnak, de ki nem tenné, ha az élete a tét? Nagyon fifikásan próbálnak megoldani minden feladatot, ami az Ösvényen várja őket, de sokszor buknak el, így tényleg valóságosabb volt az egész. A rengeteg halál és szenvedés pedig tényleg nagyon élethű volt, még ha csak egy virtuális világban játszódott is. Hiszen a játék lényege, hogy minden úgy élj meg, mintha a valóságban történne. Nagyon várom a folytatást.
James Dashner az egyik kedvenc íróm lett az Útvesztő elolvasása után, így evidens volt, hogy akármit ír legközelebb, én azt elolvasom. És hát így jött a képbe a Halálos hajsza, ami témájában nagyon más, mint Az útvesztő, de azért vannak hasonlóságok is.
Az a helyzet, hogy ez egy olyan disztópia, ami hangyányit jobban elképzelhető, hogy megtörténik a való világban, mint Az útvesztő. Ugyanis a technika rohamos fejlődésével eljön majd az a pont is, talán nem is olyan sokára, mikor úgy mozgunk majd a virtuális térben, mintha otthon lennénk, ott fogjuk élni az életünket, ott lesznek a barátaink (mint Michael esetében, aki a legjobb barátaival a való világban még csak soha nem is találkozott), és ez amellett, hogy elképesztő, nagyon is veszélyes. Dashner ebben a regényben egy olyan világot fest meg előttünk, amely hamarosan eljön, és jobb, ha felkészülünk rá.
Vérbeli kockaként (geek-ként, vagy nem tudom, mi erre a helyes szó) nekem nagyon tetszett a regény koncepciója, a virtuális valóság, a játék felépítése, és tetszett a rejtélyes főgonosz karaktere is. Már az első oldal nagyon erősen indít, egyből egy durva helyzetbe ugrunk bele. Remélem, nemsokára jön a folytatás is, mert érdekel. :)
Dashner fura egy szerzet.
Az Útvesztő eléggé oké volt, a Tűzpróbát feladtam ott, amikor már 300 oldal óta csak a sivatagban mennek, és nem történik az égvilágon SEMMI.
A Halálos hajszát amikor megláttam, azt gondoltam: oké, na jó, nézzük.
Nem volt életem könyve, olykor hangosan röhögtem 1-1 résznél, de mégis olvastatta magát, érdekelt, hogy hová érkezünk majd a könyv végére.
Oké, semmi újat nem talált fel a pali, de azért olvasnám tovább, mihez kezd Michael.
Sajnos esélyes, hogy max. angolul folytathatom majd, de meglátjuk.
Akit nem riaszt el, hogy nem egy magas sci-fi művet olvasson el, annak bátran ajánlom.
És persze abszolút YA a könyv, a hős tinédzserekkel. :)
Kifejezetten tetszett, bár eleinte nem értettem minden technikai megnevezést, de a végére belejöttem. Tangens, algoritmusok, MI. Jó volt, izgalmas, de nem szeretnék ilyen jövőben élni, ahol ennyire belefeledkezhetünk a virtuális valóságba. Véresebb volt a RPO-nál. Kíváncsi vagyok a folytatásra :)
Ez egy erős négyes csillagozás, amit csak a végén történtek tettek kicsit csalódássá. Előtte meglepően élveztem mindent, a lightos részektől kezdve a morbidabb jelenetekig. A humor, a fiatalos lendület, a kitalált világ nagyon bejött, furcsállottam is, hogy nem ugyanazt érzem, mint az Útvesztőnél. :D
Nem rémlik, hogy valaha olvastam volna virtuális valóságról és mesterséges intelligenciáról, ezért szinte mindenre rácsodálkoztam. Olyannyira magával ragadott, annyira jól álltak hozzá az égen a csillagok – párszor azt hittem, már-már én játszom a játékkal. Nyilván jobb volt így, hogy nem irányíthattam a srácokat, meg hát a kódokhoz és a hackeléshez sincs sok közöm – Michael-nek, Sarah-nak és Bryson-nak azonban annál inkább jól állt az egész.
Tetszett a küldetés, az út, amit bejárt a trió, és bár nem volt mindegyik történés meglepő, szórakoztatott és kikapcsolt. Bizakodva várom a következő részt. :)
Igazából nem tudom megmondani, miért hoztam haza ezt a könyvet a könyvtárból, mert már az Útvesztő könyvekért se voltam annyira oda és az író stílusát se szerettem különösen. Sőt, a virtuális valóság téma se áll közel hozzám. Szóval, minden a regény és James Dashner ellen szólt, de valahogy mégis sikerült meglepnie!
Az írói stílussal most sem vagyok kibékülve, valahogy nehezen olvasom Dashner könyveit, de lehet (/biztosan) bennem van a hiba. Viszont, miután túllendültem a kezdeti nehézségeken, azt vettem észre, hogy egyre jobban és jobban bevonódtam a történetbe és alig bírom lerakni, ami ritkán fordul elő velem egy Dashner könyvvel a kezemben. :D Többször is sikerült meglepnie, a végén a nagy csavarra pedig egyáltalán nem számítottam, úgyhogy alig várom, hogy kikölcsönözhessem a másik két részt is a könyvtárból! Remélem, hogy azok is hasonlóan izgalmasak és szórakoztatóak lesznek, mint ez a rész! (Egyébként annyira eltudnám képzelni ezt is filmben vagy sorozatban. Nagyon menő lenne!)
Amikor a kezembe vettem ezt a könyvet, akkor nagyon meglepődtem, hogy virtuális valóságról szól, hiszen a borító alapján elképzeltem magamba egy világot, és előtte nem olvastam el hátul a szöveget, így egy nagyon kellemes kis történetet kaptam a Halálos hajsza című könyvtől. Mind a három főszereplőt megkedveltem, bár egy kicsit Michael fura karater volt számomra, de ő is szerethető volt. A regény a közepe felé unalmas volt, nem volt annyi cselekmény, hogy élvezni tudjam. Majd ahogy a vége felé haladtam, azt vettem észre, hogy már csak az utolsó lapok vannak hátra. Fordulatokkal van tele. A vége nagyon izgalmas volt és várom a következő rész olvasását. Sőt filmbe is szívesen megnézném ezt a regényt.
Népszerű idézetek
– Ne szerénykedj. Tényleg nagyon jó vagy.
A lány nem válaszolt, megint a gondolataiba merült.
Michael eltúlzott rajongással nézett rá.
– De tényleg, mikor lett belőled szuperhős? Mintha Batmant Hulkkal keresztezték volna.
– Nagyon tehetségesen tudod sértésbe csomagolni a bókot.
– Megteszem, ami tőlem telik.
– Most mondani fogok neked két szót. Ha a kifejezett utasításunk nélkül bárkinek elmondod ezt a két szót, legoptimistább számítások szerint is egy olyan börtönben töltöd az életed hátralevő részét, amelyről a népesség legnagyobb része még csak nem is hallott.
Michaelt már majd megölte a kíváncsiság, de ezek a szavak elgondolkodtatták.
– De megölni nem fognak?
– Vannak a halálnál rosszabb dolgok, Michael – és a hangja alapján Michael ezt készséggel elhitte.
A sorozat következő kötete
Halandósági elv-trilógia sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ernest Cline: Ready Player One 92% ·
Összehasonlítás - Marie Lu: Legend – Legenda 90% ·
Összehasonlítás - Pierce Brown: Hajnalcsillag 94% ·
Összehasonlítás - Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve 92% ·
Összehasonlítás - Tahereh Mafi: Ne engedj 91% ·
Összehasonlítás - Ransom Riggs: Lelkek könyvtára 89% ·
Összehasonlítás - Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén 88% ·
Összehasonlítás - Patrick Ness: Soha nincs vége 87% ·
Összehasonlítás - Alexandra Bracken: Sötét játszmák 86% ·
Összehasonlítás - Scott Westerfeld: Csúfok 85% ·
Összehasonlítás