Az ​útvesztő (Útvesztő 1.) 90% 2334 csillagozás

Ez egyszerűen tökéletes élmény volt! Pont ilyen könyvre vágytam, ami izgalmas, letehetetlen, újszerű, kiszámíthatatlan, és ezt bizony meg is kaptam. Már az első oldaltól kezdve faltam a sorokat!
Thomas, a főszereplő fiú felébred egy liftben, és rájön, hogy a nevén kívül semmire sem emlékszik. És ha ez nem lenne elég, a liftből kiszállva egy csapat fiú veszi körül, a környezet is megváltozik, és egy mozgó falakkal teli labirintusban találja magát. Ahogy Thomas, úgy én sem értettem semmit az elején, hogy ki kicsoda, miről beszélnek, miért vannak ott, mi a cél, stb. Vele együtt próbáltam kideríteni, hogy mi ez az egész, együtt gondolkodtunk és próbáltuk megtalálni a válaszokat a kérdésekre, és együtt paráztunk az útvesztőben keringő Siratóktól. Vajon a labirintus plusz gömb formájú szörnyek kombója csak engem emlékeztet a Pacman nevű játékra? Imádtam, hogy semmiben és senkiben nem lehettem biztos, még Thomasban sem mindig, és érdekes volt belegondolni, hogy mennyire változhat meg attól az ember, hogy elveszíti a memóriáját, az emlékeit, a múltját. Ő és Newt lettek a kedvenceim, Teresát viszont még nem sikerült igazán megkedvelnem. És amikor már azt hittem, hogy értem, hogy igen, sikerül túlélni, megmenekülni, akkor jön egy egyoldalas epilógus, porig rombolva mindent, amit eddig gondoltam… kérem szépen, ilyen egy tökéletes könyv! Nagyon várom a folytatást, és a filmet is!

Ajjjjjj. Annyira sajnálom, hogy gyors olvasással mentem végig a könyvön, mert amúgy egy r*hadtul fantasztikus történet. Kihíváshoz kellett, ezért voltam muszáj gyorsan áthaladni rajta, ezért annyira nem ragadott magával, mégis érezni lehetett, ahogy szippant magába a sztori. Volt olyan is, hogy mikor nem olvastam, akkor is a könyvön járt az agyam, próbáltam ki találni, hogy most mi lesz, hogy lesz.
Nagyon tetszik a sztori vezetése, a Tisztás és az Útvesztő ábrázolása, és apránkénti felfedezése.
Szinte az összes fiút imádtam, mindegyikük egy fantasztikus és okos karakter. Viszont az kicsit idegesített, hogy az elején se Thomas, se én nem tudtam meg, hogy ő most miért van ott, kik csinálják ezt az egészet stb.stb. Nyújtotta rendesen az idegeim:))
Dashner bácsi, köszönjük ezt a remek élményt!
Újraolvasni fogom a többi könyvvel együtt, hogy jobban bele tudjak mélyedni:).

Látni akarom a filmet! Most,most, most!!!!
Végig egy dolog motoszkált bennem: ez olyan, mint A Szabadulás, csak rövidebb! :D
Na jó, egyébként nem, mert ez egy teljesen új sztori, új világ. Csak annyi a közös bennük, hogy szinte süt a lapokból a sötét,komor, nyomott hangulat, a reménytelenség, a kilátástalanság. Méég több ilyen könyvet akarok!
Imádtam ezt a szereplőgárdát! Mindenkinek meg volt a maga feladata, köre, oka, hogy miért ott és miért akkor jelent meg, bukkant fel…Tökéletesen felépített világ ez, úgy éreztem, minden sora előre meg volt tervezve. A cselekmény csak úgy csusszan, a kérdések a fejedben úgy röpködnek, mint Thomas fejében, és ettől tiszta plotty leszel :D
Voltak szereplők, akiket szívesen megismertem volna kicsit jobban, úgy mint Minho, Teresa, Newt. A végéről már ne is beszéljek, kb. úgy lett vége, mint a Szabadulásnak!
Nem is tudom még most sem teljesen összefoglalni azt, amit érzek a könyvvel kapcsolatban. Nem volt benne üresjárat, adrenalin-löket volt az első mondattól kezdve. Tetszett az egyedi szleng-használat, a kialakított napirendük, az ok-okozati tevékenységük, döntéseik.
Tényleg kavarognak a fejemben a történtek, és azt hiszem, még napokig velem maradnak… Főleg Chuck….

A filmet már láttam, így már nem volt teljesen ismeretlen számomra a cselekmény. Voltak különbségek, de ettől lett egy kicsit izgalmasabb a könyv, de voltak olyan részek, ami a filmben sokkal jobban ki lett dolgozva.
Az alaptörténet jó, csak már kiszámítható. Voltak benne olyan részek, amik egy kicsit untattak. Ezeknél már majdnem lapoztam volna tovább, de végül úgy voltam vele, hogy inkább elolvasom ezeket a részeket is hátha ír benne valamilyen plusz dolgot, ami fontos lehet. Az ottani szleng az elején még tetszett, de már a végére egy kicsit zavart. A szereplőket se sikerült megkedvelnem. Kidolgozatlannak tűntek.

Egyszerűen zseniálisan fantasztikus volt!!!! Imádtam az egészet az elejétől a végéig! Csak úgy pörögtek az oldalak. A Részben ember mellett a másik kedvenc disztópiám lett! *.* Pedig egyébként tempóban más lefolyású a két történet és mégis. A maguk módján, mindegyiknél helyén volt minden szál és ez fő szerintem, és az összetettség talán. :)
Nem is tudom, mit írjak róla, hiszen annyira komplex és mennyi mindent nem tudunk még, ami még csak most jön a következő két kötetben… Annyira nagyon izgulok!!!! :)
Nem volt szinte egy nyugodt perc sem benne, folyamatosan pörögtek az események. Azt sem tudtam, hogyan, mikor, kinek és miért izguljak… Teljesen kiszámíthatatlan! :)
A karakterek mind nagyon egyben vannak, összetettek. Minden egyes momentumnak megvolt az oka és a helye.
Chuckot igazán megkedveltem… El se akartam hinni a végét… A Thomas és Teresa páros is egy nagy rejtély, nem csak az Útvesztő volt az. És aztán, hogy mi vár rájuk ezután… Hát, az még nagyobb titok lesz, mert az epilógus nem kicsit lepett meg. Elképesztő egy könyv és kész!
Ami nagyon meglepett, hogy szinte semennyi káromkodás nem volt benne. Gondolom a fiatal korosztály miatt így írta meg. A csúnya szavakat a „bökött" és a „plotty" szavakkal helyettesítette, amiken végig jókat nevettem. :D De szerintem találó volt, inkább ezek szerepeljenek benne. :)
A borító meg külön pontot érdemel. Nekem mindig jobban bejönnek az eredetik, mint a filmesek. Plusz zöld, ami a kedvenc színem. :)
A film meg naaaagyon érdekel! Remélem hű lesz a könyvhöz! És hogy hamarosan a kezemben lehet a sorozat 2. része, az külön örömmel tölt el. :)
Szóval bátran ajánlom minden disztópia rajongónak és azoknak, akik szeretik a pörgős, akciódús történeteket. :)

Update:
A filmet megnéztem és nagyot csalódtam a könyvhöz képest. :( Rengeteg változtatás volt benne és nem az előnyére sajnos. Olyan érzés volt, mintha a film hülyének nézne, pedig a könyvön végig agyaltam… A színészek és a látvány jó volt, de ennyi. A lényeg, hogy ne várjatok sokat, mert nem azt az élményt kapjátok, mint olvasás közben.
De a moziban kaptunk hozzá egy pici képregényt, ami viszont el lett találva, tetszik. :)

Már első olvasásnál is imádtam és most annál is inkább. Örülök, hogy újraolvastam. Voltak olyan részei amikre már kevésbé emlékeztem. Nagyon, de nagyon imádom a történetet és a könyvet. Egyszerűen lenyűgöző miközben olvastam magam elé tudtam képzelni az egészet.
A szereplőket imádtam főleg Thomas, Newt, Minho, Chuck nagy kedvencek. Teresát itt még bírtam nem volt vele semmi gondom. Albyt is szerettem ahhoz képest, hogy mi minden történt vele a történet során. Gally-t szívből gyűlöltem minden tettéért.
James Dashner egy tökéletes író, egy tökéletes könyv, egy tökéletes trilógiát írt meg, amit nagyon szeretek és köszönöm neki, hogy ennyire jó lett. Ez a trilógia a második nagy kedvencem amit bármikor újra és újra olvasnám. :)

Hát nem is tudom, hogy mit mondjak. Először: eszméletlen király könyv.
Ahogy haladtam a történettel, kb. ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem, mint Thomasban. Végig jellemzett engem az értetlenség, és őszintén szóval még most, az első rész elolvasása után is bőven maradt bennem ebből az érzésből. Mondjuk egy trilógia esetében nem lehet minden „poént” lelőni már az első kötet végén. :)
Nagyon sok szereplő a szívembe lopta magát, a karakterek többségét nagyon szerethetővé tette James Dashner. Newt-ot és Chuck-ot szerettem a legjobban. spoiler
Nagyon szeretném érteni, hogy mégis mi volt ennek az egésznek a hátterében, hogyan hozták mindezt létre. spoiler
Félek egy kicsit a következő résztől. Csak hozzászoktam ehhez az Útvesztő témához. Bár ez nem fog visszatartani attól, hogy továbbolvassam, mert nagyon érdekel.
Lényeg a lényeg: ez egy kibökött jó könyv volt, bátran ajánlom mindenkinek. :)

Kicsit lassan indult be, de utána izgalmas volt. A karaktereket annyira nem szerettem meg, talán Minho volt az akit megkedveltem. Teresa kifejezetten idegesített, meg a szleng. Ettől függeltül nagyon élveztem. Nem sok mindenre emlékeztem a filmből, de úgy éreztem elég szépen követi a könyvet, csak néhol tér el. Igen nyomasztó hangulata van, ami különösen tetszett. Thomas elég semleges lett számomra, pedig végigizgultam vele a történéseket, mert onnantól pörög fel a történet, hogy futár lesz. Nekem kicsit gyors volt a befejezés, ami arra ösztökél, hogy minél előbb essek neki a folytatásnak.

Balesetek mindig történnek, spoilerek belebegnek az éterbe, de ennél a könyvnél nagyobb a baj, párocskám elrángatott rá néhány évvel ezelőtt moziba, sajnos nagyon beégett, tehát még a felejtés homálya se halványította a képet, hogy én bizony nem szeretem ez a 23.ik? századba oltott barátságosabb Legyek urát.
Nagyjából az a problémám, mint sok más hasonló ifjúsági sci-fi ? inkább maradjuk, kaland regénnyel, mármint hogy alapvetően nincs semmi értelme, nagy összegű energia, költség, és idő pazarlás, ez a feladatott sokkal egyszerűbben is meglehetett volna oldani, ehhez képest pedig a vége kínosan elnagyolt. Valami értelem nagyon hiányzott, izgulni se tudtam, ezért végül tömény unalomba fulladt, ami egy kalandregénynél bár másik könyvnél sem jó ómen a csillagok tekintetében.

Hmm. Igazából tetszett, és olvastatta is magát, de valami nekem hiányzott belőle. Még csak azt sem tudom, hogy mi. Valahogy többet vártam ettől a könyvtől, nagyobb durranásra számítottam. Az alaptörténet nagyon jó, és a cselekmény is izgalmas, de a szereplők olyan, nem is tudom. Nem éreztem, hogy közel állnának hozzám. Persze sajnáltam, ha valakit elvesztettek, de nem érintett meg annyira, mint kellett volna. Azt sem igazán értettem, hogy amikor Tom bekerült az Útvesztőbe, miért nem világosították fel mindenről, mire volt jó ez a nagy-nagy titkolózás. A bent lévő gyerekek nekem amúgy teljesen átlagosnak tűntek, ahhoz képest, hogy mekkora jelentőséget kanyarított nekik az író. És a végével sem vagyok kibékülve. Szóval még mindig nem tudom, hányadán állok ezzel a könyvvel. Mindenesetre kíváncsi vagyok a folytatásra, de kisebb lelkesedéssel fogom elkezdeni.