C. P. Snow, a hazánkban ismert angol tudós írta Watson könyvéről: „Ez a könyv egyetlen eddig megírt könyvhöz sem hasonlít. Első kézből származó beszámoló arról a napról-napra folyó munkáról, amely a század egyik legnagyobb természettudományi felfedezéséhez vezetett. Olyan, mint egy első osztályú háborús riport: személyes, szubjektív, szenvedélyes érzelmekkel telt. Az irodalomban semmi sem adhatja vissza: valójában hogyan is zajlik az alkotó tudomány. Azoknak akik nem olvasnak tudományos könyveket, egy új világot tár fel.”
A kettős spirál 10 csillagozás
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
tudós · Ernest Rutherford · Francis Crick
Kedvencelte 1
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 10
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Watson egy szeleburdi zseni. Máson sem jár a feje, mint a bigéken, a borokon, a filmeken, az emésztésén, a komótos, habókos téblábolásán… Szerinte. Szerintem meg elképesztően fiatal. 25 évesen annyi mindenben kiokosítva magát (oly iszonytató rövid időn belül), hogy megfejthesse a DNS titkát, mégpedig, hogy hogyan nézhet ki életünk alap sója, a dezoxiribonukleinsav, még kifejezetten tejfelesszájú. Ezért elmismásol, elken, elhallgat sok-sok fontos részletet a DNS kutatása folyamatából. Megtudhatunk azonban sok más egészen vicces, és lényegtelen szociális és kapcsolati apróságot a tudósok, kutatók és laborok mindennapjaiból.
Ezért egyik szemem sír, a másik meg nevet. Aranyos kis fiatalemberünk csetlését-botlását figyelemmel kísérve szívesen olvastam volna kicsit több tudományos kulisszatitkot is.
Rövid és bizarr beszámoló a DNS-szerkezetének felfedezéséről; az egyik felfedező tollából. Látszatra könnyed hangon beszéli el a kutatás történetét, zsákutcáit, s közben meglehetősen gúnyos képet fest a brit egyetemek és kutatóintézetek merev, sznob, hímsoviniszta légköréről, nem kímélve némely tudományos hírességek konkrét személyét sem (beleértve barátját és munkatársát, Francis Crick-et is, akinek harsány, néha meggondolatlan szószátyárságát szintén tollhegyre tűzi). Izgalmasan meséli el a különböző tudományos műhelyek közötti versenyfutást, az eredmény mielőbbi publikálása körüli hajszát is.
Érdekes, olvasásra érdemes kötet, ám a fordítás elég gyengére sikeredett; gyakran rossz, magyartalan mondatszerkezetek, furcsa szóhasználat nehezítik az olvasó dolgát (még az általam kiírt két idézetben is akadnak béna megoldások). Megkockáztatom: aki közepes, vagy ennél jobb angol nyelvtudással rendelkezik, olvassa inkább az eredeti szöveget.
Jó pofa, szórakoztató betekintés a kutatók mindennapjaiba, gondolkodásmódjába, módszereibe egy kívülálló szemszögéből. Kívülálló és vagabund. Nem elég, hogy nem ért ahhoz amit csinál, de még csak nem is azt csinálja, amit kéne, és nem ott, és nem akkor, és nem azzal…Viszont minden mást, máshol, máskor…
Aztán, egyrészről nem vallja be, – vagy legalábbis nem egészen, és a lényeget tekintve nem – amivel sokan vádolják őket, tudniillik, hogy lopták a modelljüket, másrészt viszont őszintén leírja, hogyan verte át sorozatosan az ösztöndíj bizottságot, hogy nem értett sem a biokémiához, sem a röntgenkrisztallográfiához, maximum egy kicsit a mikrobiológiához.
Viszont Nóbel-díjas, ami pl rólam nem mondható el.
És az első két megszekvenált humán genomból az egyik az övé…, ami szintén nem mondható el rólam.
Érdemes elolvasni. Tanulságos mese arról, hogy hogyan működnek a dolgok.
Ó istenem, ekkora egót én még életemben nem láttam.
Nehéz ennek a könyvnek az olvasása után sok tiszteletet megőrizni James Watson iránt, az egyébként őszintén fantasztikus és korszakalkotó tudományos eredményei ellenére. Az a mértékű arrogancia, beképzeltség és szexista hozzáállás ami ezekről a lapokról árad nagyon sokat tesz azért, hogy csökkentse a hatalmas tudományos felfedezés történetének izgalmát. Nem mondanám egy kifejezetten szórakoztató olvasmánynak – inkább rém idegesítő. De a felesleges körítés alatt végtelenük érdekes és helyenként még izgalmas is. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nemigen ajánlanám jó szívvel olyanoknak, akik a tudós iránti tiszteletből vagy egyszerűen biokémiai érdeklődésből nyitnák ki – inkább olvassatok egy olyan könyvet, ami nem Watson egoista szűrőjén keresztül meséli a történetet.
Népszerű idézetek
Bragg számára nem volt könnyű továbbra is ott tartani Francist. Egy napon, egy kétségbeesett pillanatban rájött, hogy Crick szétrepeszti a koponyáját. Korántsem volt meggyőződve arról, hogy Crickre szükség van. Harmincöt év óta be nem állt a a szája, s jóformán semmi alapvető érték nem jött ki rajta.
54. oldal
Rutherford helytelenítette a hallgatók éjszakai munkáját, minthogy a nyári esték inkább teniszezésre valók. S még tizenöt évvel a halála után is csak egyetlen kulcs volt elérhető a késői dolgozók részére. Azt pedig most Hugh Huxley „bérelte”, aki azzal érvelt, hogy az izomrostok élnek, s így nem engedelmeskednek a fizikusok szabályainak.
97. oldal
A báróné látogatói közül többeknek elmondta: mennyire örül, hogy ilyen kiváló vendégei voltak. Sajnálatát fejezte ki azonban, hogy az eszelős cambridge-i angol nem jött el, hogy felvillanyozza a kedélyeket. Egy pillanatra zavarba jöttem, míg rájöttem, hogy Lwoff – okosan – óvta a bárónét egy hiányosan öltözött vendégtől, aki még különcnek bizonyulna. Az arisztokráciával való első találkozásom tanulsága világos volt. Nem hívtak volna vissza, ha úgy viselkedem, mint mindenki más.
108. oldal
A tanárok asztalánál John még elkerülte a komoly témákat, csak azt a lehetőséget pendítette meg, hogy Francis meg én modellépítéssel akarjuk megoldani a DNS-problémát. Chargaffot, aki a világ DNS-szakértőinek egyike volt, eleinte korántsem szórakoztatta, hogy holmi sötét lovak futnának ba a díjra. Csak amikor John egy megjegyzéssel biztosította, hogy én nem vagyok tipikus amerikai, akkor jött rá, hogy egy zöldfülűre figyelt. Amikor aztán jobban megnézett engem, gyorsan megerősödött ez az érzése. Azonmód kinevette hajamat és kiejtésemet. Amióta eljöttem Chicagóból, nem tehettem másként. Udvariasan közöltem, hogy hajamat az amerikai légierő személyzetével való összetévesztés elkerülése végett növesztettem meg, de ez számára csak labilis elmeállapotom bizonysága volt.
102. oldal
Av zoológus bátyja, Murdoch már megérkezett, s örült, hogy végre beszélhet valakivel a sejtosztódásról. A beszélgetés mégis inkább a politikára terelődött, a visszás hidegháború, amit azok az őrült amerikaiak agyaltak ki, akiket a közép-nyugati városok ügyvédi irodáiba kellett volna visszatelepíteni.
84. oldal
Alaposan benne voltam a DNS ügyben, hiszen azért voltam diplomás gyakornokként Európában, hogy a DNS biokémiáját megtanuljam. A DNS iránti érdeklődésem a gén tanulmányozásának az óhajából származott, amely először már a college-ban, felsős koromban fogott meg. Később, az Indianai Egyetemen azt reméltem, hogy a génprobléma mindenféle kémiai stúdium nélkül megoldható. Ez részint lustaságomból eredt, minthogy a Chicagói Egyetem hallgatójaként elsősorban a „bigék” iránt érdeklődtem, és sikerült megúsznom minden olyan kémiai és fizikai kurzust, amely csak közepesen is nehéznek tetszett.
25. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bill Bryson: Majdnem minden rövid története 95% ·
Összehasonlítás - Larry Gonick – Mark Wheelis: Képregén 96% ·
Összehasonlítás - Desmond Morris: A csupasz majom 93% ·
Összehasonlítás - Szent-Györgyi Albert: Válogatott tanulmányok ·
Összehasonlítás - Siddhartha Mukherjee: A gén 92% ·
Összehasonlítás - Richard Dawkins: Az önző gén 90% ·
Összehasonlítás - Elaine Morgan: A nő származása ·
Összehasonlítás - Carol Vorderman: Biológia, kémia, fizika lépésről lépésre ·
Összehasonlítás - Alan Weisman: A világ nélkülünk 89% ·
Összehasonlítás - Paul Strathern: Crick és Watson ·
Összehasonlítás