A ​kettős spirál 8 csillagozás

Jó pofa, szórakoztató betekintés a kutatók mindennapjaiba, gondolkodásmódjába, módszereibe egy kívülálló szemszögéből. Kívülálló és vagabund. Nem elég, hogy nem ért ahhoz amit csinál, de még csak nem is azt csinálja, amit kéne, és nem ott, és nem akkor, és nem azzal…Viszont minden mást, máshol, máskor…
Aztán, egyrészről nem vallja be, – vagy legalábbis nem egészen, és a lényeget tekintve nem – amivel sokan vádolják őket, tudniillik, hogy lopták a modelljüket, másrészt viszont őszintén leírja, hogyan verte át sorozatosan az ösztöndíj bizottságot, hogy nem értett sem a biokémiához, sem a röntgenkrisztallográfiához, maximum egy kicsit a mikrobiológiához.
Viszont Nóbel-díjas, ami pl rólam nem mondható el.
És az első két megszekvenált humán genomból az egyik az övé…, ami szintén nem mondható el rólam.
Érdemes elolvasni. Tanulságos mese arról, hogy hogyan működnek a dolgok.

Nagyon szerettem, lebilincselő olvasmány volt.

A tudósok világába, életébe kapunk bepillantást a könyv révén. Ráeszmélve, hogy az ő világuk sem az a tökéletes, mosolygós segítsük egymást világ.
Sajnos a fordítás minősége sokat ront a olvasási élményen.

Ó istenem, ekkora egót én még életemben nem láttam.
Nehéz ennek a könyvnek az olvasása után sok tiszteletet megőrizni James Watson iránt, az egyébként őszintén fantasztikus és korszakalkotó tudományos eredményei ellenére. Az a mértékű arrogancia, beképzeltség és szexista hozzáállás ami ezekről a lapokról árad nagyon sokat tesz azért, hogy csökkentse a hatalmas tudományos felfedezés történetének izgalmát. Nem mondanám egy kifejezetten szórakoztató olvasmánynak – inkább rém idegesítő. De a felesleges körítés alatt végtelenük érdekes és helyenként még izgalmas is. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nemigen ajánlanám jó szívvel olyanoknak, akik a tudós iránti tiszteletből vagy egyszerűen biokémiai érdeklődésből nyitnák ki – inkább olvassatok egy olyan könyvet, ami nem Watson egoista szűrőjén keresztül meséli a történetet.