James D. Jenkins (szerk.) · Ryan Cagle (szerk.)

A ​sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról 205 csillagozás

James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

A ​World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia, mely bemutatta a világnak Veres Attilát.

Egy olasz falu, mely egyetlen térképen sem szerepel; egy spanyol boszorkánynövendék, aki szellemekkel és vámpírokkal tölti az idejét; egy törekvő francia nyomozó, aki nem rest okkult tudást latba vetni a sikerért, vagy épp egy perui író, aki bármit megtenne a hírnévért. Csupán néhány momentum a horror műfajának egyik leggrandiózusabb irodalmi válogatásából, melyhez a Valancourt Books szerkesztői több tucat nemzet majdnem húsz különböző nyelven írt horrorirodalmából válogattak, hogy elhozzák a legkiválóbb történeteket.

A könyv összes idegen nyelvű novellája ebben a kötetben jelent meg először angolul, az eleve angol nyelven írt művek pedig – olyan országokból, mint például a Fülöp-szigetek – ekkor kerültek először kiadásra az Egyesült Államokban. Ráadásul ebben a gyűjteményben debütált a tengerentúlon Veres Attila, az Odakint sötétebb, az Éjféli… (tovább)

A művek szerzői: Luigi Musolino, Pilar Pedraza, Veres Attila, Michael Roch, Tanya Tynjälä, Bernardo Esquinca, Flavius Ardelean, Christien Boomsma, Ariane Gélinas, Anders Fager, Marko Hautala, Martin Steyn, Lars Ahn, Elisenda Solsona, Bathie Ngoye Thiam, Yvette Tan, Jose María Latorre

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról Agave Könyvek


Enciklopédia 2


Kedvencelte 7

Most olvassa 36

Várólistára tette 247

Kívánságlistára tette 376

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Amál P>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Egy igazi hiánypótló kiadás, melyben a világ szinte minden részéről találhatunk horror novellákat. Nagyon sokoldalú, de mivel válogatás így elkerülhetetlen, hogy a nagyon jók mellé kerüljenek kicsit gyengébbek is. Ennek ellenére nekem tetszett, és nehéz is közülük kedvencet választani, pont azért mert más-más témát dolgoznak fel. Amik nekem kedvenceim Christien Boomsma: Csontok a tekintetében, Bernardo Esquinca: Señor Ligotti, Flavius Ardelean: Lent, az ő világukban, hogy csak párat megemlítsek. Külön kiemelném, hogy maga a könyv a borítójával és a fekete élfestéssel olyan pluszt ad, amely hangulatilag rávezet a novellákra. Köszönet érte kedves @Agave_Könyvek!

ProKontra>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Egy horror novelláskötet a zsáner ínyenceknek. A sötétség szavai nagyon széles körben mutatja meg, hányféleképpen lehet megírni egy remek horror sztorit, amivel aztán riogathatjuk a családot otthon. Szellemek, démonok, boszik, és sok csuda csuda jó “móka” van ebben a kötetben, amelyben mindenki megtalálja a maga kedvencét. Személy szerint nekem több olyan novella is volt, amit szívesen viszontlátnék hosszabb, regény formájában. És természetesen meg kell említenem Veres Attilát is, akinek weirdnovellájával bekerült ebbe a remek könyvbe, így Európa szerte megismerhetik nevét. Témája elég elrugaszkodott; egy plüss maci haldoklása és gazdája elkeseredett küzdelme, hogy megmentse szeretett állatkáját. És ez kellőképp megrázta a kisfiút annyira, hogy felnőttkorában terápiára szorul, de hogy miért? Hát, ezt a könyvből megtudjátok :)

KingucK P>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Nem tagadhatom, hogy szeretem a horrort, annak a klasszikus, furcsa és ijesztgetős értelmében (a darabolós, véres változatokat filmen sem vagyok hajlandó megnézni p. Fűrész sorozat).

Csodás kezdeményezésnek tartom, amit a Valancourt Books szerkesztői magukra vállaltak, hogy a világ minden tájáról összegyűjtsék az angol nyelven eddig nem megjelent horror novellák legjavát. A hab a tortán, hogy Veres Attila Méltósággal viselt című novellája is itt szerepel, szubjektív véleményem szerint a könyv legjobbjai között van. Nagyon tetszik a könyv felépítése, tartalmaz egy térképet, ahol jelölve vannak a novellák származási országai egy rövid emlékeztetővel, ötletes. A könyv megjelenése, a fekete élfestéssel és a fekete-fehér illusztrációkkal még jobban fokozza a hangulatot.

Veres Attila novelláját már olvastam korábban és már akkor is kirázott a hideg, kisgyerekes anyukaként lehet, még jobban megérint, mint egyébként tenné. Nehéz szülőnek lenni, néha azzal a cselekedeteddel, amiről meg vagy győződve, hogy jót teszel, éppen traumát okozol a gyermekednek.

A két barlangos történet Flavius Ardelean: Lent, az ő világukban (román) és Marko Hautala: Fakó lábujjak (finn) nagyon para volt, eddig nem volt barlangfóbiám (vagy csak nem tudtam róla), de ezentúl átgondolom a szűk, sötét, zárt helyeket. Nagyon tetszett a perui pités (Tanya Tynjälä: A gyűjtő) történet és hátborzongató volt a holland macskás (Christien Boomsma: Csontok a tekintetében) sztori. A mexikói íróról (Bernardo Esquinca: Señor Ligotti) és az olasz kamionsofőről (Luigi Musolino: Uironda) szóló novella pedig King novelláira emlékeztetett.

Antológiához híven a novellák története, hangulata és színvonala is vegyes, de összességében nagyon jó borzongós hangulatot teremtenek az őszi estékre. Bár a könyvet már nem most olvastam, de néhányat újra elővettem, lehet az egészet most kellett volna elkezdenem.

Remélem, megjelenik magyarul a folytatása is és abban is reménykedek, hogy Veres Attilának ezzel elindul külföldön is a karriere!

Ajánlom a horror vagy thriller rajongóknak, és azoknak is, akik most kukucskálnának be ezekbe a zsánerekbe!

2 hozzászólás
Joshua182>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Nyamnyamnyamm! Szuper kis hiánypótló kiadvány ez, akár egy sötét árnyalatokban játszó kaleidoszkóp, eme meggyőződésem pedig csak tovább erősítették a külsőségek, mint pl. a fekete élfestés, vagy a tusrajzokra emlékeztető illusztrációk. További cukiság, hogy a tartalomjegyzék megszokott helyére egy világtérkép került be a szerzők országainak feltüntetésével. Ezek mind elnyerték tetszésem, illetve az is, hogy végre nem kellett visszalapozgatnom, ha elfelejtettem mit is olvasok éppen, minden oldalon fel vannak tüntetve a szerzők és a címek (sajnos ez nem minden novelláskötetnél ilyen evidens), sőt, még az országok is. Rövidke első benyomásaim az egyes novellákról:

Luigi Musolino: Uironda
Betekintést enged a kamionsofőrök életébe, kihangsúlyozva annak sivárságát, jól érzékelteti a szakma monotonitását és felnagyítva, felerősítve prezentálja annak különféle gyötrelmeit. Hangulatában és nyelvezetében is realisztikus, simán elhinném, hogy a szerző vagy egy közeli ismerőse valaha sofőrködött. Emiatt a csavar is abszolút hihető. 4/5

Pilar Pedraza: Mater Tenebrarum
Erős temetői atmoszféra, a történet picit csapongó, mintha túl sokat akarna markolni. A boszorkányok leírási mindig megmosolyogtatnak, itt is találkozunk egy „autentikus” példánnyal. Ami kevésbé tetszett, ahogy a kutyákról beszél (és bánik velük a történetben): mintha a szerző keverné a feltétel nélküli szeretetet a szolgalelkűséggel. 3/5

Veres Attila: Méltósággal viselt
A szerzőt szerencsére már nem kell bemutatni, hozza a szokásos színvonalat, az ötlet remek. Tetszett, hogy nem próbál erős kötődést létrehozni az olvasó és a plüssállatok között, nem tudjuk meg a főbb karakterekről, hogy milyen állatok, ahogy a karakterek nevét sem (a főszereplőn kívül). Enyhe Chucky-baba utóérzést generált bennem a történet, bár mintha a vége kicsit túl lenne kombinálva, itt talán a kevesebb lett volna a több, mindenesetre érdekes volt. 4/5

Michael Roch: André Despérine felügyelő logikátlan nyomozásai
Érezhető a franciás mentalitás ezen a három részre tagolt kis történetkoszorún, ami tulajdonképpen egy potyaleső rendőr karriertörténete. A szereplőkön és a történetvezetésen egyaránt, egyik sem szokványos, engem szórakoztatott, olvastam volna tovább. A vége tetszett, annak ellenére is, hogy a karma aránytalan túlkapásának lehetünk szemtanúi. 4/5

Tanya Tynjälä: A gyűjtő
Rövid, csattanós, bár sejthető a kifutása. A főhős olyan szinten ignorálja az intő jeleket, hogy kedvem lett volna a fülébe ordítani. 3.5/5

Bernardo Esquinca: Señor Ligotti
Az kiindulási helyzet számomra nem túl realisztikus, de ezt leszámítva remek kis „King-es” történet, mesteri módon fokozza a feszültséget, szinte együtt szorongtam a főszereplővel, a végén pedig kételkedtem benne, hogy helyesen értelmeztem-e mindent. Ezek mind egy jó novella ismérvei. 4.5/5

Flavius Ardelean: Lent, az ő világukban
A kötet talán legbrutálisabb története a szó hagyományos értelmében, Erdély önmagában garancia a hangulatra, de itt extra betekintést nyerhetünk az egyszerű falusi ember hiedelemvilágába. A narráció itt-ott mintha egyszerűsítene, de az atmoszféra magával ragadóan felkavaró. 4.5/5

Christien Boomsma: Csontok a tekintetében
A hollandok mesterei a „beteg” történetszövésnek, vagyis hogyan keverjék minél reménytelenebb szituációba a jóhiszemű karaktert. 2-3 hasonló témájú film megtekintése után ez a történet is megerősített ebben a hitemben. Tetszett, ahogy felépül, a „természetfeletti” komponens is zökkenőmentesen illeszkedik be, és végre a macska is aktív szerepet kap, nemcsak ómen. Igazán „hangulatos” darab, brrrrrr! 5/5

Ariane Gélinas: Árnyak tánca
Gótikus hangulatú szellemhistória, főszerepben egy ikerpárral. Nem igazán az én műfajom, és a vége is viszonylag könnyen kitalálható. 3/5

Anders Fager: A hátsó lépcső
A 19. sz-i Svédországban játszódó történet, némi ráhangolódást igényel, de az adott kor szemüvegén keresztül kétségtelenül hatásos, talán enyhén perverz darab is. Kissé groteszk orvos-páciens interakció, eleinte valamiféle ördögűzésre számítottam, de egy furfangosabb (vagy skandinávosan elborult?) megoldást alkalmazott a szerző. 4/5

Marko Hautala: Fakó lábujjak
Ha már skandinávok, itt a következő remek agymenés egy finn szerző tollából. Hátborzongató hangulat, és kimondottan tetszett, hogy nem ragaszkodik a tradicionális férfi-női szerepekhez. Bármi további spoiler lenne, szóval csak annyit mondanék: barlanglátogatás előtt senki ne ezt olvassa! 5/5

Martin Steyn: Kira
Érdekes miliő, búskomorsággal fűszerezve, de számomra túlságosan hatásvadász, az ötlet sem túl egyedi, mintha már olvastam/hallottam/láttam volna nagyon hasonló sztorit. A cuki kutyán kívül nem igazán tudok felidézni semmit, ami tetszett benne. 3/5

Lars Ahn: Adomány
Ha megfeledkezem róla, hogy a két szereplő mennyire szürreálisan reagál a „vendégük” viselkedésre, akkor egy egészen elgondolkodtató történet, amely az emberi kapcsolatok mélységeit boncolgatja, nem túl megnyugtató konklúzióval, és a lelkem mélyén éreztem, hogy nem téved. A maga módján vicces is. 4/5

Solange Rodrígez Pappe: Parányi nők
Nos, ilyesmiről már minden férfi fantáziált szerintem ilyen-olyan formában, egy női szerző tollából egy fokkal érdekesebb. Rövid, velős kis groteszk szösszenet, amelyben burkoltan mindkét nem megkapja a maga kritikáját. 4/5

Elisenda Solsona: Berögződések
Személyes kedvencem a kötetből a katalán szerző remek írása. Egy meleg pár kapcsolati válságán keresztül kapunk betekintést ebbe a furcsa történetbe, amely a színhelye és hangulata miatt emlékeztetett a Ragyogásra, de aztán más irányt vesz, komplex jelentésrétegekkel, abszurd fordulatokkal. Van az az érzés, mikor eldöntöd egy karakterről, hogy őrült, de rádöbbensz: lehet, hogy ő a normális, és aztán váltakozik… pazar. 5/5

Bathie Ngoye Thiam: Leuk Daour háza
Az afrikai hiedelemvilág nekem most nem csúszott igazán. Sajátos a hangulata, de mintha túl gyorsan darálta volna le a szerző, inkább érződött egy közepesen érdekes tripnek, mint borzongató történetnek. A végkifejlet tetszett, még ha nem is lepett meg igazán, de összességében kevésnek éreztem. 3/5

Frithjof Splader: A fehér kormorán
Ez a történet sem tudta igazán megugrani az ingerküszöböm, inkább szép, mint félelmetes. (Sokadik) variáció a tengerész-szirén tematikára, bár kétségtelenül egy magasztosan megírt változat, impozáns lezárással, de mégsem tudott beszippantani. 3/5

Yvette Tan: Az összes madár
Túl a barátságon női változatban, filippínó üstben kotyvasztva, megfűszerezve a természet patikájával és a Kaszás leheletével. Az érdekes ezúttal enyhe kifejezés… 4/5

José María Latorre: Pillanatképek
Nagyon rövid, de a maga módján rendkívül erőteljes és felkavaró írás. Nem mindegy, milyen életszakaszban olvassa az ember, a történet horror jellege egyenes arányban erősödik az olvasó éveinek számával. Kapuzárási pániktól szenvedőknek pedig lényegében olaj a tűzre. 4/5

Szórakoztatott a gondolat és a tapasztalat, hogy a világ minden tájáról értek ingerek a történetekben, a változatosság ezúttal tényleg gyönyörködtetett. Ha folytatódik a sorozat, én biztosan benevezek rá.

Dóra_Viki P>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Régóta szemeztem ezzel a novellás kötettel, de direkt novemberre tartogattam.
Gyerekkoromban sűrűn lehetett a tv-ben látni a Meghökkentő mesék című sorozatot. Nyomokban arra emlékeztetett.
Nagyon jó ötletnek tartom a kötet megjelenését. A világ különböző tájairól sok idegen szerzőt ismerhettünk meg, ill. különböző kultúrák népi hagyományait is. Sok rövid történet, volt közte nyomasztó, humoros, hátborzongató is, viszont igazán brutális horror történet nem volt közte.
Összességében tetszett, voltak közte jók, és olyanok is amik kevésbé tetszettek. De azért izgatottan várom a folytatást.
Kedvenceim: Bernardo Esquinca: Senor Ligotti, Ariane Gélinas: Árnyak tánca, Martin Steyn: Kira

Cync>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Hmm.. őszintén szólva többet vártam. Szeretem a horror műfaját, az ijesztőbb történeteket. Nem sűrűn vetem bele magam, de időnként jólesik a borzongás. Azt hiszem viszont, hogy maradnom kell a filmeknél.. Nem tudom, hogy ha könyvről van szó, akkor már immunissá váltam erre a műfajra, vagy ez a válogatás tényleg ennyire gyenge volt..
Ez, ahogy a cím is írja, rémtörténetek gyűjteménye, azonban 1-2 ritka pillanaton, apróbb hidegrázáson kívül, nem találtam benne hátborzongatót. Pedig nagyon kerestem! A kívánt hatást egyáltalán nem érte el.
Van benne olyan történet, aminél nem értettem, miért is került ide, mert szerintem semmi köze nem volt egy rémtörténethez.
Nem mondom, hogy rossz válogatás, mert tényleg jól össze lettek szedve a világ különböző tájairól, látni, hol milyen sztorik születnek, megismerhetőek más szerzők. De inkább nevezném weird fiction gyűjteménynek, és akkor talán nem érezném magam kicsit átejtve. Mivel annak viszont valóban megállja a helyét!
Vannak köztük igen érdekes novellák, némelyiknek nagyon tetszett a hangulata, párat akár hosszabb formában is olvasnék. Van, ami jól indult, de fura lett a vége, a másiknak a vége tetszett.. szóval elég változó volt velük a kapcsolatom.
Mindegyik novella elején van egy kis ismertető a szerzőről, összességében igényesen összerakott könyv, gyönyörű a borító, de nekem sajnos kevés volt.

ppuummukli>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Nagyon vegyesek az érzéseim, a borzongás részemről elmaradt és csak két-három novella tetszett igazán. Több is volt, amin végig izgultam és megmozdította a fantáziám, de sajnos a végén csalódtam. Bevallom többet vártam ettől a kötettől, tényleg a legjobbak legjobbjait, de számomra nem ezt hozta a kötet. Nekem Luigi Musolino, Veres Attila és Martin Steyn története adta a legtöbbet. Vannak novellák, amelyekre már nem is emlékszem, pedig direkt nem egymás után olvastam őket, hogy legyen idejük elmélyülni.

FélszipókásŐsmoly P>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Csodálatos kezdeményezés és szívből megvalósított kötet ez. Ritka rémtörténeteket rántottak elő nemzetközi, nem angolszász színpadról. Imádtam már a szerkesztői előszótól kezdve! Imádtam, hogy megismerhettem általuk a különféle népek horrorszemléletét – bár tény, hogy többször hiányoltam az egyedi ízt. Némelyik novellából még a rémisztő hangulatot is, a borzongatást, vagy legalább a sejtelmességet. Az Árnyak tánca esetében például már a legelején kitaláltam a csattanót. Voltak, amik kellemesen megleptek a fordulatukkal, hatásukkal vagy akár valami aprósággal (A gyűjtő; Pillanatképek; Lent, az ő világukban; Csontok a tekintetében). Volt, ami inkább vicces, mint ijesztő volt, hiába tocsogott a vérben (André Despérine; ez tetszett a legkevésbé). Összességében mégis nagy becsben tartom a megjelentetését, mind a kivitelezés (borítókép, fekete élfestés, ötletes térkép, kísérő illusztrációk), mind a változatosság tekintetében. A kedvencem Veres Attila története lett, és nem azért mert ő a „hazánkfia” a kötetben, hanem azért mert – ahogy máshol is – remekül megragadott egy különleges hangulatot.

Morpheus>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Nem volt ez rossz, sőt akadt egy-két emlékezetes történet, ahogyan gyengébb is. Megértem, hogy a novellák előtt kicsit bemutatják az írókat, de bevallom, az első néhány után már nem olvastam el.

ViraMors P>!
James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

Azon gondolkozom, miféle orvos, hogy nem tudja felfogni, olyasmibe is bele lehet halni, amit senki nem ért.

A csend és a sötét mintha szövetkezett volna, hogy a városi tájkép e kis szeletét a nem létezésbe taszítsa.

Megmenthetem még a lelkem vagy már megtörtént a tranzakció?

* * *

A horror és én ritkán vagyunk jóban, de mert a weird és a dark közel áll hozzám, ezért hajlamos vagyok újra és újra próbálkozni. Az összhatás ezúttal elég vegyesre sikerült. Viszonylag kevés novella volt, ami igazán tetszett volna, azok viszont nagyon, és szívesen olvasnék még a szerzőiktől. Ötlet szintjén viszont elég sokat tudtam értékelni, még úgy is, ha a végeredmény nem feltétlenül nyert meg magának. És persze azért volt pár írás, amivel nagyon nem találtunk egymásra, de azokat meg inkább hagyjuk, illetve helyenként a bevezető túl sokat mondott el előre a novellák tartalmáról. Ez különösen zavaró volt olyankor, amikor rögtön “irányba állította az agyamat”, ahelyett, hogy alakíthattam volna magamnak egy-két teóriát/elképzelést és esetleg jobban meglephetett volna a befejezés.

Összességében pár kivételtől eltekintve nekem egyszerolvasós kötet volt. A célt és az elképzelést viszont nagyon értékelem, és kifejezetten tetszik a borító.

Kedvencek:
Veres Attila: Méltósággal viselt
Flavius Ardelean: Lent, az ő világukban
José María Latorre: Pillanatképek


Népszerű idézetek

FélszipókásŐsmoly P>!

Katalóniában egy kis kiadó évente kiválaszt négy prominens katalán szerzőt, akiket bezárnak egy hétvégére egy szellemjártának tartott kastélyba, hogy horrortörténeteket írjanak, majd egy évente megjelenő kötetben teszik közzé a műveiket.

11. oldal, A szerkesztők előszava

Kapcsolódó szócikkek: Katalónia
1 hozzászólás
Quator>!

Azt, hogy az ilyen vidéki utacskák tele
vannak óvatlanul meggyilkolt sündisznókkal, kilapított békákkal, elütött
nyulakkal és vérző kacsákkal, annak tudtam be, hogy az ember képtelen
tisztelettel kezelni a világot. Fontosabb időben hazaérni a Házasodna a
gazda új részére, mint odafigyelni egy teremtményre, ami lélegzik, ami érez.
Ami meghal.

Christien Boomsma: Csontok a tekintetében

Praetorianus P>!

Elképesztő ocsmány cselekedetekből elképesztő ocsmány poklok születnek.

42. oldal (Luigi Musolino: Uironda)

ViraMors P>!

– Hallod magadat? Írnunk kellene egy közös krimit. Még nálam is paranoiásabb vagy.

Bernardo Esquinca: Señor Ligotti

ViraMors P>!

– Nagyanyám azt mondta, soha ne menjek egyedül a tündéreket meglesni, mert egyedül gyengék vagyunk, Stelică, csak együtt lehetünk erősek. Isten legyen irgalmas hozzánk, mert egyedül semmit sem tehetünk.

Flavius Ardelean: Lent, az ő világukban

ViraMors P>!

A kíváncsiságnak mindig megvan az ára. Ezzel lassan már húsz éve tisztában van. És most a doktor is megtanulja a leckét.

Anders Fager: A hátsó lépcső

Caty97 P>!

Egy macska szeméből mindent ki tudsz olvasni. Szeretetet, arroganciát, törődést, egoizmust. Reményt. Vádat. Megtalálod benne, amire szükséged van, vagy éppen, amitől rettegsz.

188. oldal

Vius06>!

Zabálj, szarjál, aludj, szenvedj, dögölj meg. Micsoda fura, undorító szerkezet az ember, merengett.

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bodnár Alexandra (szerk.): Halálosan szeretlek
Anne Rice: A Kárhozottak Királynője
C. J. Cooke: Szellemerdő
Stephen King: A boszorkánylány
Gaál Viktor: Arche II.
Alma Katsu: Éhség
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Stephen King: Éjszakai műszak
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött
Veres Attila: Éjféli iskolák