Nyamnyamnyamm! Szuper kis hiánypótló kiadvány ez, akár egy sötét árnyalatokban játszó kaleidoszkóp, eme meggyőződésem pedig csak tovább erősítették a külsőségek, mint pl. a fekete élfestés, vagy a tusrajzokra emlékeztető illusztrációk. További cukiság, hogy a tartalomjegyzék megszokott helyére egy világtérkép került be a szerzők országainak feltüntetésével. Ezek mind elnyerték tetszésem, illetve az is, hogy végre nem kellett visszalapozgatnom, ha elfelejtettem mit is olvasok éppen, minden oldalon fel vannak tüntetve a szerzők és a címek (sajnos ez nem minden novelláskötetnél ilyen evidens), sőt, még az országok is. Rövidke első benyomásaim az egyes novellákról:
Luigi Musolino: Uironda
Betekintést enged a kamionsofőrök életébe, kihangsúlyozva annak sivárságát, jól érzékelteti a szakma monotonitását és felnagyítva, felerősítve prezentálja annak különféle gyötrelmeit. Hangulatában és nyelvezetében is realisztikus, simán elhinném, hogy a szerző vagy egy közeli ismerőse valaha sofőrködött. Emiatt a csavar is abszolút hihető. 4/5
Pilar Pedraza: Mater Tenebrarum
Erős temetői atmoszféra, a történet picit csapongó, mintha túl sokat akarna markolni. A boszorkányok leírási mindig megmosolyogtatnak, itt is találkozunk egy „autentikus” példánnyal. Ami kevésbé tetszett, ahogy a kutyákról beszél (és bánik velük a történetben): mintha a szerző keverné a feltétel nélküli szeretetet a szolgalelkűséggel. 3/5
Veres Attila: Méltósággal viselt
A szerzőt szerencsére már nem kell bemutatni, hozza a szokásos színvonalat, az ötlet remek. Tetszett, hogy nem próbál erős kötődést létrehozni az olvasó és a plüssállatok között, nem tudjuk meg a főbb karakterekről, hogy milyen állatok, ahogy a karakterek nevét sem (a főszereplőn kívül). Enyhe Chucky-baba utóérzést generált bennem a történet, bár mintha a vége kicsit túl lenne kombinálva, itt talán a kevesebb lett volna a több, mindenesetre érdekes volt. 4/5
Michael Roch: André Despérine felügyelő logikátlan nyomozásai
Érezhető a franciás mentalitás ezen a három részre tagolt kis történetkoszorún, ami tulajdonképpen egy potyaleső rendőr karriertörténete. A szereplőkön és a történetvezetésen egyaránt, egyik sem szokványos, engem szórakoztatott, olvastam volna tovább. A vége tetszett, annak ellenére is, hogy a karma aránytalan túlkapásának lehetünk szemtanúi. 4/5
Tanya Tynjälä: A gyűjtő
Rövid, csattanós, bár sejthető a kifutása. A főhős olyan szinten ignorálja az intő jeleket, hogy kedvem lett volna a fülébe ordítani. 3.5/5
Bernardo Esquinca: Señor Ligotti
Az kiindulási helyzet számomra nem túl realisztikus, de ezt leszámítva remek kis „King-es” történet, mesteri módon fokozza a feszültséget, szinte együtt szorongtam a főszereplővel, a végén pedig kételkedtem benne, hogy helyesen értelmeztem-e mindent. Ezek mind egy jó novella ismérvei. 4.5/5
Flavius Ardelean: Lent, az ő világukban
A kötet talán legbrutálisabb története a szó hagyományos értelmében, Erdély önmagában garancia a hangulatra, de itt extra betekintést nyerhetünk az egyszerű falusi ember hiedelemvilágába. A narráció itt-ott mintha egyszerűsítene, de az atmoszféra magával ragadóan felkavaró. 4.5/5
Christien Boomsma: Csontok a tekintetében
A hollandok mesterei a „beteg” történetszövésnek, vagyis hogyan keverjék minél reménytelenebb szituációba a jóhiszemű karaktert. 2-3 hasonló témájú film megtekintése után ez a történet is megerősített ebben a hitemben. Tetszett, ahogy felépül, a „természetfeletti” komponens is zökkenőmentesen illeszkedik be, és végre a macska is aktív szerepet kap, nemcsak ómen. Igazán „hangulatos” darab, brrrrrr! 5/5
Ariane Gélinas: Árnyak tánca
Gótikus hangulatú szellemhistória, főszerepben egy ikerpárral. Nem igazán az én műfajom, és a vége is viszonylag könnyen kitalálható. 3/5
Anders Fager: A hátsó lépcső
A 19. sz-i Svédországban játszódó történet, némi ráhangolódást igényel, de az adott kor szemüvegén keresztül kétségtelenül hatásos, talán enyhén perverz darab is. Kissé groteszk orvos-páciens interakció, eleinte valamiféle ördögűzésre számítottam, de egy furfangosabb (vagy skandinávosan elborult?) megoldást alkalmazott a szerző. 4/5
Marko Hautala: Fakó lábujjak
Ha már skandinávok, itt a következő remek agymenés egy finn szerző tollából. Hátborzongató hangulat, és kimondottan tetszett, hogy nem ragaszkodik a tradicionális férfi-női szerepekhez. Bármi további spoiler lenne, szóval csak annyit mondanék: barlanglátogatás előtt senki ne ezt olvassa! 5/5
Martin Steyn: Kira
Érdekes miliő, búskomorsággal fűszerezve, de számomra túlságosan hatásvadász, az ötlet sem túl egyedi, mintha már olvastam/hallottam/láttam volna nagyon hasonló sztorit. A cuki kutyán kívül nem igazán tudok felidézni semmit, ami tetszett benne. 3/5
Lars Ahn: Adomány
Ha megfeledkezem róla, hogy a két szereplő mennyire szürreálisan reagál a „vendégük” viselkedésre, akkor egy egészen elgondolkodtató történet, amely az emberi kapcsolatok mélységeit boncolgatja, nem túl megnyugtató konklúzióval, és a lelkem mélyén éreztem, hogy nem téved. A maga módján vicces is. 4/5
Solange Rodrígez Pappe: Parányi nők
Nos, ilyesmiről már minden férfi fantáziált szerintem ilyen-olyan formában, egy női szerző tollából egy fokkal érdekesebb. Rövid, velős kis groteszk szösszenet, amelyben burkoltan mindkét nem megkapja a maga kritikáját. 4/5
Elisenda Solsona: Berögződések
Személyes kedvencem a kötetből a katalán szerző remek írása. Egy meleg pár kapcsolati válságán keresztül kapunk betekintést ebbe a furcsa történetbe, amely a színhelye és hangulata miatt emlékeztetett a Ragyogásra, de aztán más irányt vesz, komplex jelentésrétegekkel, abszurd fordulatokkal. Van az az érzés, mikor eldöntöd egy karakterről, hogy őrült, de rádöbbensz: lehet, hogy ő a normális, és aztán váltakozik… pazar. 5/5
Bathie Ngoye Thiam: Leuk Daour háza
Az afrikai hiedelemvilág nekem most nem csúszott igazán. Sajátos a hangulata, de mintha túl gyorsan darálta volna le a szerző, inkább érződött egy közepesen érdekes tripnek, mint borzongató történetnek. A végkifejlet tetszett, még ha nem is lepett meg igazán, de összességében kevésnek éreztem. 3/5
Frithjof Splader: A fehér kormorán
Ez a történet sem tudta igazán megugrani az ingerküszöböm, inkább szép, mint félelmetes. (Sokadik) variáció a tengerész-szirén tematikára, bár kétségtelenül egy magasztosan megírt változat, impozáns lezárással, de mégsem tudott beszippantani. 3/5
Yvette Tan: Az összes madár
Túl a barátságon női változatban, filippínó üstben kotyvasztva, megfűszerezve a természet patikájával és a Kaszás leheletével. Az érdekes ezúttal enyhe kifejezés… 4/5
José María Latorre: Pillanatképek
Nagyon rövid, de a maga módján rendkívül erőteljes és felkavaró írás. Nem mindegy, milyen életszakaszban olvassa az ember, a történet horror jellege egyenes arányban erősödik az olvasó éveinek számával. Kapuzárási pániktól szenvedőknek pedig lényegében olaj a tűzre. 4/5
Szórakoztatott a gondolat és a tapasztalat, hogy a világ minden tájáról értek ingerek a történetekben, a változatosság ezúttal tényleg gyönyörködtetett. Ha folytatódik a sorozat, én biztosan benevezek rá.