Gajdzsin (Ázsia-saga 3.) 68 csillagozás

James Clavell: Gajdzsin James Clavell: Gajdzsin

Japán, ​1862. Az ország az erőteljes amerikai nyomásra már megnyitotta kapuit a külföld előtt – de épp csak résnyire. Az „Istenek Földjén” zűrzavar uralkodik: az egyre inkább elszegényedő szamurájok egy csoportja szeretné megfosztani hatalmától a sógunt. Japán irányítását ismét a Mennyek Fiára, a császárra akarják bízni, akinek kezéből annak idején az első sógun kiragadta a kormánypálcát. Az ország nagyurai, daimjói közül is sokan úgy gondolják, hogy a sogunátus intézménye megérett a változtatásokra, de ezeket a változtatásokat maguk szeretnék végrehajtani – a sóguni cím birtokában.
És mindeközben ott vannak az országban – Jokohamában – a gajdzsinok, a gyűlölt idegenek, az egymással is rivalizáló britek, oroszok, franciák, poroszok, akiknek nagyon komoly gazdasági érdekük fűződik ahhoz, hogy a titokzatos Japán, amelyről az európaiaknak még csak nagyon homályos ismereteik vannak, teljesen feltárulkozzon előttük, s lehetővé tegye a szabadkereskedelmet. A jokohamai európai… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1993

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
1274 oldal · ISBN: 9789633730126 · Fordította: Szentgyörgyi József
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
1274 oldal · ISBN: 9789633730133 · Fordította: Szentgyörgyi József
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
1304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572619 · Fordította: Szentgyörgyi József

2 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Ah Tok · André Poncin · Angelique Richaud · Dr. George Babcott · Henri Bonaparte Seratard · Hiraga · Jamie McFay · Kacumata · Malcolm Struan · Phillip Tyrer · Sir William Aylesbury · Szandzsiro · Toranaga Josi

Helyszínek népszerűség szerint

Fudzsi


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

Anton_Gorogyeckij P>!
James Clavell: Gajdzsin

A Sógunt imádom (4-szer olvastam), a Tajpannal és a Patkánykirállyal pedig jól elvoltam. Most volt itt az ideje, hogy a már kábé négy éve várólistán levő Gajdzsinhoz is végre hozzányúljak, és végül is annyira nem bántam meg. A sztori olvastatta magát, mindig történt valami… csak sajnos néha olyan dolgok is, amik kevésbé tudtak lekötni. Például spoiler, ami kábé 150 oldallal hosszabbította meg a könyvet, indokolatlanul, szerintem. Rohadtul nem érdekelt, hogy őszinte legyek, hogyan fog spoiler.
Több értékelőhöz hasonlóan én is agyf.szt kaptam attól, hogyan lett egyik pillanatról a másikra olyan Angelique, amilyen.. ez még Denerisz változását is überelte a trónok harcából. Nevetséges volt.
Ami inkább lekötött volna, az a japán oldal jobb kibontása, abból lehetett volna még egy kicsit több.
Mindezt leszámítva azonban egészen elvoltam ezzel a könyvvel, ez a 19. század második fele amúgy is az egyik kedvelt időszakom, német- és olasz egység, oroszok, franciák, angolok, amcsik… izgalmas időszak, na.

4 hozzászólás
fukszia>!
James Clavell: Gajdzsin

Nagyon összetett. kissé nehéz olvasmány hiszen annyi szálon fut egyszerre az esemény, hogy időnként kapkodtam csak a fejem, hogy hol tartok. Utalásszerűen visszatér a Tajpanhoz, ezen a szálon mondhatjuk, hogy annak egy folytatása. Mindenesetre nagyon érdekes olvasmány csak a megszokottnál nagyobb odafigyelést igényel. (Ja és ne feledjük, hogy több mint 1300 oldal :)). Olvasd el és nem bánod meg!

1 hozzászólás
motyi11 P>!
James Clavell: Gajdzsin

A sógun és A tajpan is sokkal jobban tetszett.
Túl hosszú, néhol zavaros, van egy-két ellentmondás is benne. Főleg a középső harmadával haladtam nehezen, a gajdzsin vonalat egy nagy szerencsétlenkedésnek éreztem. A japán szál követhetőbb volt, Josi méltó utódja A sógun Toranagájának. A végére újra belendült, de nem bántam, hogy vége.

2 hozzászólás
Kriszta IP>!
James Clavell: Gajdzsin

Jó volt, jó volt, csak irtó hosszú! 1300 oldal, két kötetben! Azért csak sikerült kiolvasnom…
Maga a cselekmény kissé hullámzó, hol nagyon olvasmányos, hol meg ellaposodik. Most vagy kritikusabb szemmel olvastam, vagy pedig tényleg alulmarad A Tajpanhoz képest, de nekem ez kevésbé tetszett, mint amaz.
Az adott kor és helyszín leírása itt is hihetetlen részletes és – amennyire én meg tudom ítélni – precíz, magával is ragadott rendesen a japán világ, a japán szellemiség. Bőven kapunk infót történelemből, földrajzból, kultúrából, haditechnikából, ugyanakkor a szereplők jelleme is rendkívül összetett, kidolgozott, olykor kiszámíthatatlan – mint a való életben. Ettől talán lehet is olyan érzésünk, hogy bizonyos gondolati szálak fölöslegesek, vagy elvarratlanok, de ha jobban belegondolok, miért is kéne minden egyes gondolatnak szárba szökkennie a regényben, s valamiféle következménnyel lennie a dolgok kimenetelére…? Ezt döntse el mindenki maga.
Ennél zavaróbb tényezők is voltak a könyvben, pl. nem egy ellentmondásba botlottam. Clavell előszeretettel írja le szereplői gondolatait, s bizony volt olyan, hogy csak néztem, hogy most mi van??? Kissé ellentmondásos volt a belső monológ azzal, amit a cselekményből megtudtam, pl. Hinode személyét, cselekedeteinek mozgatórugóját illetően.
Aztán a másik szembeötlő dolog a regényt elejétől végéig átható szexuális túlfűtöttség. Persze ha azt vesszük, hogy a mama-szanok (a madám japán megfelelői) rengeteg információ birtokosai voltak és ezekkel zsonglőrködtek is saját érdeküknek megfelelően, akkor azért ezt nem vethetem Clavell szemére.
És ez már érinti is a következő dolgot, amiből nekem túl sok volt, ez pedig a kémkedés. Gyakorlatilag a szereplők fele kémkedett az ellenségnél, beépült, infókat szerzett és adott tovább. Ez nem is annyira zavaró volt, mint inkább megmosolyogtató. Persze simán elképzelhető, hogy ott és akkor, ilyen történelmi helyzetben ez teljesen szokványos volt. Igen, tulajdonképpen nagyon is valószínű.
Na akkor mi bajom is van ezzel a könyvvel? Azt hiszem a vége. 1300 oldal után én valami kézzelfoghatóbb befejezést vártam, valami megnyugvást, valami jó érzést (akár jó, akár rossz a vége), hogy lám, ide vezetett ez a sok harc és gyötrelem, az ezek során köttetett barátságok, a sok okos és bölcs gondolat, a jellemek ütköztetése, a különféle népek összeütközése…
De sajnos csak nagy adag hiányérzet van bennem, mintha lenne valahogy egy harmadik kötet is, csak épp nekem nincs meg…
Ettől eltekintve még mindig azt mondom, hogy ez egy jó könyv és érdemes elolvasni, mert rengeteg újat tud adni és egy valaha volt, ismeretlen világba röpíti az olvasót.

11 hozzászólás
szikszai_2 P>!
James Clavell: Gajdzsin

Nagyívű történelmi regény a 19.századi Japánról. Sok benne az utalás a Tajpanra. Clavell ezúttal Japánt mutatja be. A gésáktól a szamurájokon át a sisikig bezárólag.
Végig nagyon izgalmas, fordulatos könyv. Hosszú, de megéri elolvasni. Clavell ezúttal is lenyűgözött.

serengeti P>!
James Clavell: Gajdzsin

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3,5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5

Monumentális mű! 1300 oldalon keresztül maradéktalanul leköti az olvasó figyelmét, egyetlen percig sem unalmas, minden egyes lapja újabb és újabb izgalmakat tár elénk. Történelmi szempontból talán inkább regény, mint valóságos időben és helyszíneken zajló történet, mindazonáltal közel hozza a történelmet az olvasóhoz. James Clavell kitűnő író; nyugodtan említhetjük a legnagyobbak között. Nagyszerű élmény volt ez a könyv, méltó részét alkotja a Sógun regényfolyamnak.

nagy_anikó>!
James Clavell: Gajdzsin

Több szálom futó cselekmény. A külföldi kolónia élete és intrikái. Japán belviszályai – sógunátus, császárság, szamurájok, sisik. És egy különvilág a kurtizánoké. Ezek a szálak összekuszálódva egy nagyon jó szókaroztató könyvet adtak. Sokszor jókat kuncogtam a nyelvi nehézségekből adódó félreértéseken a kultúrákból adódó különbségeken is. De mindent egybe véve egy nagyszerű olvasmány volt.

maneki_neko>!
James Clavell: Gajdzsin

Olyan, mintha a Sógun és a Tajpan lenne egybegyúrva. Csakhogy míg mindkét könyv nagyon jó, az „egyvelegük” szerintem alatta marad a színvonaluknak. Az a benyomásom, hogy Clavell az Ázsia-sagában regényről regényre bonyolítja a dolgokat. Egyre hosszabb, egyre összetettebb, egyre több szereplő, több szál, nehezebben következő cselekmény. Kereskedelem, politika, diplomácia, kémkedés és cselszövés minden mennyiségben. Csakúgy, mint az előző két könyvben: senki sem őszinte, mindenki érdekei szerint cselekszik, játszmákat játszik, olyan furfangosan, hogy nem győztem csodálkozni.
A Sógunnal és a Tajpannal ellentétben itt egyetlen figurát sem találtam szerethetőnek. Talán Phillip Tyrert kedveltem meg a maga jóindulatú naivságával és szerencsétlenkedésével egyetemben.
Szívesen olvastam, szerettem a mozgalmas részeket, az unalmasakat meg igyekeztem túlélni. De az előző kettő jobb!

Tozsó>!
James Clavell: Gajdzsin

Csak azt nem értem, hogy az író miért hagyta abba a könyvet a történet kellős közepén?
Csak ennyi oldal után fizetett a kiadója, vagy csak simán megunta írni a történetet?
:-(

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1995
1030 oldal · ISBN: 9635481675 · Fordította: Szentgyörgyi József
Szirmocska>!
James Clavell: Gajdzsin

Igazi nagyívű történelmi regény, számtalan szereplővel, sok szálon futó cselekménnyel. Az elején kissé túl sok a jóból, az ember csak úgy kapkodja a fejét, hogy ki kicsoda, miért és hogyan. De aztán hamar ráéreztem és onnantól vitt az egész.
Nagyon szeretem a hosszú regényeket, de itt kevésbé megalapozottnak éreztem ezt a terjedelmet, mint mondjuk A sógunnál. Ott a szereplők is szimpatikusabbak voltak nekem és úgy érzem a japán oldalból is sokkal többet kaptam, mint itt. Volt viszont rengeteg diplomácia, kémkedés és összeesküvés, sokszínű, jól megrajzolt karakterek, festői háttér és izgalom is bőven
A másik hiányérzetem a végével kapcsolatban volt/van. Nincs igazán lezárva, persze nem is lehet teljesen, de mégis elvártam volna valami befejezést, így olyan céltalanná vált az egész.
Persze ettől még jó könyv és nagyon élveztem és mindenkinek csak ajánlom, de nem tudtam rá négynél több csillagot adni.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

takiko P>!

Hazudnak ezek, mintha könyvből olvasnák. ez úgy igaz, mint hogy most itt vagyok, Mr. Tyrer. Életemben nem találkoztam még egy ilyen hazug népséggel, a japánhoz képest a kínai valóságos Gábriel arkangyal. Nem irigylem magát, hogy le kell fordítania, miket locsognak, mert ezek még véletlenül sem azt mondják, amit gondolnak. Ez olyan igaz, mint hogy az Úristen parti csigát teremtett.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Phillip Tyrer
Kriszta IP>!

– Légy szíves, gyújtsd meg nekem a gyertyát!
– Eh? Fáj talán a szemed, fiam?
– Nem, semmi ilyesmi. Az íróasztal fiókjában van biztonsági gyújtó. – Az új magyar találmányt, a gyufát általában elzárva tartották: fölöttébb keresett, gyorsan pénzzé tehető árucikk volt, gyakran lába kelt. Az apróbb holmik elcsenése Ázsia járványszerű kórsága volt. Ah Tok ideges mozdulatokkal kivett egy szálat; hiába magyarázta el neki Struan, mégsem értette, miért csak a doboz oldalán lehet meggyújtani; idegen ördögök ördögi praktikájának tartotta.

208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ah Tok · Malcolm Struan
Kriszta IP>!

-Két és fél órát késtek – mondta mintegy üdvözletképpen, fagyosan Aylesbury. – Civilizált országokban a diplomaták tárgyalásai pontosan kezdődnek.
Dagályos és semmitmondó bocsánatkérések. Aztán a szokásos, elmaradhatatlan bemutatkozások, negédes bókok és aggályos udvariaskodás, majd egy órán át higgadtan elhárított követelések, súlyos érvek, haladékkérések, indokolatlan ámuldozások, kénytelenségből többször megismételt kérdések, figyelmen kívül hagyott tények, félresöpört igazságok, ürügyek, magyarázatok, kifogások, mentségek – mindez a legkifogástalanabb udvariassággal.

226. oldal

1 hozzászólás
Maturin>!

A Kiotóból idáig tartó úton sokszor jutott eszébe a kard tiszta pengéje és a halál békessége; aki maga választja meg halálának időpontját, olyan lesz, mint egy istenség. Semmiből a semmibe.

takiko P>!

– Pardon, monsieur, de meg kell mondania, milyenfajta könyvet óhajt. – Harmincas, borotvált arcú férfi volt, a szeme barna, hullámos haja szintén, orra finom metszésű gall orr, öltözéke elegáns. – Mondja így: Vatasi hosii hon, ingeris nihongo, dozo. Olyan könyvet szeretnék, amelyben angol és japán szöveg is van. – Elmosolyodott. – természetesen nincs semmi ilyesféle, de ez a jóember úgyis azt felei majd, hogy Ah szó deszu ka, gomen naszai… Jaj, bocsásson meg, ma nincs, de ha holnap visszajön… Persze nem mond igazat, csak azt mondja, amit érzése szerint ön hallani szeretne… alapvető japán szokás. Sajnos a japánok még egymás közt sem nagy hívei az igazság kimondásának.

165. oldal

serengeti P>!

A hajó nyomában sirályok hintáztak a szélben.

I. kötet, 136. oldal

maneki_neko>!

Hiraga sem lakott még jól, de japán szokás szerint csak csipegetett. Szoktatta magát, hogy kevéssel is beérje: több a szűk esztendő, mint a bővelkedő; ugyanígy szoktatta magát a hideghez és a fájdalomhoz is: többször van hideg, mint meleg, jobb, ha nem éri készületlenül az embert. A kevés jobb a többnél.

23. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hiraga
nowych>!

Na és van egy elképesztő mondásuk—Ha a hasa az égre néz,megeheted--409.oldal :)

serengeti P>!

– Nagyon okos, André – mondta Seratard. A többiek úgy tudták, hogy Poncin csak egy egyszerű kereskedő, aki ismeri valamennyire a japán szokásokat, s úgy-ahogy beszéli a nyelvet, emellett pedig Seratard közeli barátja és alkalmi tolmácsa. Poncin azonban valójában igen nagyra tartott francia kém volt, aki azzal a megbízással érkezett Japánba, hogy leplezze le és semlegesítse a brit, német és orosz törekvéseket.

I. kötet, 182. oldal

Kapcsolódó szócikkek: André Poncin · Henri Bonaparte Seratard
serengeti P>!

Josi otthagyta. Kiment a bástyákra, levegőre vágyott, gondolkodni akart.

I. kötet, 129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Toranaga Josi

A sorozat következő kötete

Ázsia-saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Oliver Bowden: Assassin's Creed – Alvilág
Bernard Cornwell: Sharpe diadala
Bernard Cornwell: Az ördöglovas
Henry Rider Haggard: Ő
Bernard Cornwell: Az utolsó királyság
Ian Fleming: James Bond – A gyémánt örök
Ken Follett: A megfagyott világ
Alessandro Baricco: Selyem
Lian Hearn: A fülemülepadló
Leo Kessler: Az Asszaszínok völgye