Gajdzsin (Ázsia-saga 3.) 64 csillagozás

James Clavell: Gajdzsin James Clavell: Gajdzsin

Japán, ​1862. Az ország az erőteljes amerikai nyomásra már megnyitotta kapuit a külföld előtt – de épp csak résnyire. Az „Istenek Földjén” zűrzavar uralkodik: az egyre inkább elszegényedő szamurájok egy csoportja szeretné megfosztani hatalmától a sógunt. Japán irányítását ismét a Mennyek Fiára, a császárra akarják bízni, akinek kezéből annak idején az első sógun kiragadta a kormánypálcát. Az ország nagyurai, daimjói közül is sokan úgy gondolják, hogy a sogunátus intézménye megérett a változtatásokra, de ezeket a változtatásokat maguk szeretnék végrehajtani – a sóguni cím birtokában.
És mindeközben ott vannak az országban – Jokohamában – a gajdzsinok, a gyűlölt idegenek, az egymással is rivalizáló britek, oroszok, franciák, poroszok, akiknek nagyon komoly gazdasági érdekük fűződik ahhoz, hogy a titokzatos Japán, amelyről az európaiaknak még csak nagyon homályos ismereteik vannak, teljesen feltárulkozzon előttük, s lehetővé tegye a szabadkereskedelmet. A jokohamai európai… (tovább)

Eredeti mű: James Clavell: Gai-Jin

Eredeti megjelenés éve: 1993

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
1304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572619 · Fordította: Szentgyörgyi József
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
1298 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450933 · Fordította: Szentgyörgyi József
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1995
1030 oldal · ISBN: 9635481675 · Fordította: Szentgyörgyi József

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Ah Tok · André Poncin · Angelique Richaud · Dr. George Babcott · Henri Bonaparte Seratard · Hiraga · Jamie McFay · Kacumata · Malcolm Struan · Phillip Tyrer · Sir William Aylesbury · Szandzsiro · Toranaga Josi

Helyszínek népszerűség szerint

Fudzsi


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

>!
fukszia P
James Clavell: Gajdzsin

Nagyon összetett. kissé nehéz olvasmány hiszen annyi szálon fut egyszerre az esemény, hogy időnként kapkodtam csak a fejem, hogy hol tartok. Utalásszerűen visszatér a Tajpanhoz, ezen a szálon mondhatjuk, hogy annak egy folytatása. Mindenesetre nagyon érdekes olvasmány csak a megszokottnál nagyobb odafigyelést igényel. (Ja és ne feledjük, hogy több mint 1300 oldal :)). Olvasd el és nem bánod meg!

1 hozzászólás
>!
Kriszta IP
James Clavell: Gajdzsin

Jó volt, jó volt, csak irtó hosszú! 1300 oldal, két kötetben! Azért csak sikerült kiolvasnom…
Maga a cselekmény kissé hullámzó, hol nagyon olvasmányos, hol meg ellaposodik. Most vagy kritikusabb szemmel olvastam, vagy pedig tényleg alulmarad A Tajpanhoz képest, de nekem ez kevésbé tetszett, mint amaz.
Az adott kor és helyszín leírása itt is hihetetlen részletes és – amennyire én meg tudom ítélni – precíz, magával is ragadott rendesen a japán világ, a japán szellemiség. Bőven kapunk infót történelemből, földrajzból, kultúrából, haditechnikából, ugyanakkor a szereplők jelleme is rendkívül összetett, kidolgozott, olykor kiszámíthatatlan – mint a való életben. Ettől talán lehet is olyan érzésünk, hogy bizonyos gondolati szálak fölöslegesek, vagy elvarratlanok, de ha jobban belegondolok, miért is kéne minden egyes gondolatnak szárba szökkennie a regényben, s valamiféle következménnyel lennie a dolgok kimenetelére…? Ezt döntse el mindenki maga.
Ennél zavaróbb tényezők is voltak a könyvben, pl. nem egy ellentmondásba botlottam. Clavell előszeretettel írja le szereplői gondolatait, s bizony volt olyan, hogy csak néztem, hogy most mi van??? Kissé ellentmondásos volt a belső monológ azzal, amit a cselekményből megtudtam, pl. Hinode személyét, cselekedeteinek mozgatórugóját illetően.
Aztán a másik szembeötlő dolog a regényt elejétől végéig átható szexuális túlfűtöttség. Persze ha azt vesszük, hogy a mama-szanok (a madám japán megfelelői) rengeteg információ birtokosai voltak és ezekkel zsonglőrködtek is saját érdeküknek megfelelően, akkor azért ezt nem vethetem Clavell szemére.
És ez már érinti is a következő dolgot, amiből nekem túl sok volt, ez pedig a kémkedés. Gyakorlatilag a szereplők fele kémkedett az ellenségnél, beépült, infókat szerzett és adott tovább. Ez nem is annyira zavaró volt, mint inkább megmosolyogtató. Persze simán elképzelhető, hogy ott és akkor, ilyen történelmi helyzetben ez teljesen szokványos volt. Igen, tulajdonképpen nagyon is valószínű.
Na akkor mi bajom is van ezzel a könyvvel? Azt hiszem a vége. 1300 oldal után én valami kézzelfoghatóbb befejezést vártam, valami megnyugvást, valami jó érzést (akár jó, akár rossz a vége), hogy lám, ide vezetett ez a sok harc és gyötrelem, az ezek során köttetett barátságok, a sok okos és bölcs gondolat, a jellemek ütköztetése, a különféle népek összeütközése…
De sajnos csak nagy adag hiányérzet van bennem, mintha lenne valahogy egy harmadik kötet is, csak épp nekem nincs meg…
Ettől eltekintve még mindig azt mondom, hogy ez egy jó könyv és érdemes elolvasni, mert rengeteg újat tud adni és egy valaha volt, ismeretlen világba röpíti az olvasót.

11 hozzászólás
>!
serengeti P
James Clavell: Gajdzsin

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3,5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5

Monumentális mű! 1300 oldalon keresztül maradéktalanul leköti az olvasó figyelmét, egyetlen percig sem unalmas, minden egyes lapja újabb és újabb izgalmakat tár elénk. Történelmi szempontból talán inkább regény, mint valóságos időben és helyszíneken zajló történet, mindazonáltal közel hozza a történelmet az olvasóhoz. James Clavell kitűnő író; nyugodtan említhetjük a legnagyobbak között. Nagyszerű élmény volt ez a könyv, méltó részét alkotja a Sógun regényfolyamnak.

>!
szikszai_2 P
James Clavell: Gajdzsin

Nagyívű történelmi regény a 19.századi Japánról. Sok benne az utalás a Tajpanra. Clavell ezúttal Japánt mutatja be. A gésáktól a szamurájokon át a sisikig bezárólag.
Végig nagyon izgalmas, fordulatos könyv. Hosszú, de megéri elolvasni. Clavell ezúttal is lenyűgözött.

>!
nagy_anikó
James Clavell: Gajdzsin

Több szálom futó cselekmény. A külföldi kolónia élete és intrikái. Japán belviszályai – sógunátus, császárság, szamurájok, sisik. És egy különvilág a kurtizánoké. Ezek a szálak összekuszálódva egy nagyon jó szókaroztató könyvet adtak. Sokszor jókat kuncogtam a nyelvi nehézségekből adódó félreértéseken a kultúrákból adódó különbségeken is. De mindent egybe véve egy nagyszerű olvasmány volt.

>!
maneki_neko
James Clavell: Gajdzsin

Olyan, mintha a Sógun és a Tajpan lenne egybegyúrva. Csakhogy míg mindkét könyv nagyon jó, az „egyvelegük” szerintem alatta marad a színvonaluknak. Az a benyomásom, hogy Clavell az Ázsia-sagában regényről regényre bonyolítja a dolgokat. Egyre hosszabb, egyre összetettebb, egyre több szereplő, több szál, nehezebben következő cselekmény. Kereskedelem, politika, diplomácia, kémkedés és cselszövés minden mennyiségben. Csakúgy, mint az előző két könyvben: senki sem őszinte, mindenki érdekei szerint cselekszik, játszmákat játszik, olyan furfangosan, hogy nem győztem csodálkozni.
A Sógunnal és a Tajpannal ellentétben itt egyetlen figurát sem találtam szerethetőnek. Talán Phillip Tyrert kedveltem meg a maga jóindulatú naivságával és szerencsétlenkedésével egyetemben.
Szívesen olvastam, szerettem a mozgalmas részeket, az unalmasakat meg igyekeztem túlélni. De az előző kettő jobb!

>!
Tozsó
James Clavell: Gajdzsin

Csak azt nem értem, hogy az író miért hagyta abba a könyvet a történet kellős közepén?
Csak ennyi oldal után fizetett a kiadója, vagy csak simán megunta írni a történetet?
:-(

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1995
1030 oldal · ISBN: 9635481675 · Fordította: Szentgyörgyi József
>!
Szirmocska
James Clavell: Gajdzsin

Igazi nagyívű történelmi regény, számtalan szereplővel, sok szálon futó cselekménnyel. Az elején kissé túl sok a jóból, az ember csak úgy kapkodja a fejét, hogy ki kicsoda, miért és hogyan. De aztán hamar ráéreztem és onnantól vitt az egész.
Nagyon szeretem a hosszú regényeket, de itt kevésbé megalapozottnak éreztem ezt a terjedelmet, mint mondjuk A sógunnál. Ott a szereplők is szimpatikusabbak voltak nekem és úgy érzem a japán oldalból is sokkal többet kaptam, mint itt. Volt viszont rengeteg diplomácia, kémkedés és összeesküvés, sokszínű, jól megrajzolt karakterek, festői háttér és izgalom is bőven
A másik hiányérzetem a végével kapcsolatban volt/van. Nincs igazán lezárva, persze nem is lehet teljesen, de mégis elvártam volna valami befejezést, így olyan céltalanná vált az egész.
Persze ettől még jó könyv és nagyon élveztem és mindenkinek csak ajánlom, de nem tudtam rá négynél több csillagot adni.

9 hozzászólás
>!
motyi11 P
James Clavell: Gajdzsin

Mind A sógun, mind A tajpan sokkal jobban tetszett.
Túl hosszú, néhol zavaros, van egy-két ellentmondás is benne. Főleg a középső harmadával haladtam nehezen, a gajdzsin vonalat egy nagy szerencsétlenkedésnek éreztem. A japán szál követhetőbb volt, Josi méltó utódja A sógun Toranagájának. A végére újra belendült, de nem bántam, hogy vége.

>!
Blaiserman
James Clavell: Gajdzsin

Igazi történelmi regény rengeteg szereplővel. Ez az elején kissé zavart is. Azonban miután mindenkit kiismertem már könnyebb volt. Tény hogy rendkívül hosszú könyv. Ha jól emlékszem 1300 körül van az oldalszám. Azonban ezt a hosszt nem éreztem teljesen megalapozottnak. A sógunban például jobban el volt osztva a cselekmény a két fél között. Itt nem teljesen láttam értelmét a japán oldalon törtné dolgok leírásának. Az azonban nagyon tetszett hogy visszautalt a szerző a sorozat előző részeiben történt eseményekre szereplőkre. A történet kalandosnak szánt részei azonban nem kötöttek le annyira mint az előző könyvek esetén. Volt egy olyan pont ahol úgy éreztem innen már nem lehet olyan lezárást létrehozni ami megfelel a „jó győz” kategóriának. A japán és kíni szokásokból is jóval kevesebbet kaptunk a megszokottnál. Szerintem összességében jó könyv volt azonban egyes szálakat feleslegesnek éreztem vagy nem láttam pontosan mit is akart kezdeni velük az író a végkifejleten. Szerintem lett volna még potenciál ebben a könyvben. Senki se értse félre nem akarom lehúzni a könyvet mert itt s érvénesül az író szokásos történet fonása. A vég kifejlett pedig valahogy számomra elmaradt.


Népszerű idézetek

>!
takiko P

Hazudnak ezek, mintha könyvből olvasnák. ez úgy igaz, mint hogy most itt vagyok, Mr. Tyrer. Életemben nem találkoztam még egy ilyen hazug népséggel, a japánhoz képest a kínai valóságos Gábriel arkangyal. Nem irigylem magát, hogy le kell fordítania, miket locsognak, mert ezek még véletlenül sem azt mondják, amit gondolnak. Ez olyan igaz, mint hogy az Úristen parti csigát teremtett.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Phillip Tyrer
>!
Kriszta IP

– Légy szíves, gyújtsd meg nekem a gyertyát!
– Eh? Fáj talán a szemed, fiam?
– Nem, semmi ilyesmi. Az íróasztal fiókjában van biztonsági gyújtó. – Az új magyar találmányt, a gyufát általában elzárva tartották: fölöttébb keresett, gyorsan pénzzé tehető árucikk volt, gyakran lába kelt. Az apróbb holmik elcsenése Ázsia járványszerű kórsága volt. Ah Tok ideges mozdulatokkal kivett egy szálat; hiába magyarázta el neki Struan, mégsem értette, miért csak a doboz oldalán lehet meggyújtani; idegen ördögök ördögi praktikájának tartotta.

208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ah Tok · Malcolm Struan
>!
Kriszta IP

-Két és fél órát késtek – mondta mintegy üdvözletképpen, fagyosan Aylesbury. – Civilizált országokban a diplomaták tárgyalásai pontosan kezdődnek.
Dagályos és semmitmondó bocsánatkérések. Aztán a szokásos, elmaradhatatlan bemutatkozások, negédes bókok és aggályos udvariaskodás, majd egy órán át higgadtan elhárított követelések, súlyos érvek, haladékkérések, indokolatlan ámuldozások, kénytelenségből többször megismételt kérdések, figyelmen kívül hagyott tények, félresöpört igazságok, ürügyek, magyarázatok, kifogások, mentségek – mindez a legkifogástalanabb udvariassággal.

226. oldal

1 hozzászólás
>!
Maturin

A Kiotóból idáig tartó úton sokszor jutott eszébe a kard tiszta pengéje és a halál békessége; aki maga választja meg halálának időpontját, olyan lesz, mint egy istenség. Semmiből a semmibe.

>!
takiko P

– Pardon, monsieur, de meg kell mondania, milyenfajta könyvet óhajt. – Harmincas, borotvált arcú férfi volt, a szeme barna, hullámos haja szintén, orra finom metszésű gall orr, öltözéke elegáns. – Mondja így: Vatasi hosii hon, ingeris nihongo, dozo. Olyan könyvet szeretnék, amelyben angol és japán szöveg is van. – Elmosolyodott. – természetesen nincs semmi ilyesféle, de ez a jóember úgyis azt felei majd, hogy Ah szó deszu ka, gomen naszai… Jaj, bocsásson meg, ma nincs, de ha holnap visszajön… Persze nem mond igazat, csak azt mondja, amit érzése szerint ön hallani szeretne… alapvető japán szokás. Sajnos a japánok még egymás közt sem nagy hívei az igazság kimondásának.

165. oldal

>!
serengeti P

A hajó nyomában sirályok hintáztak a szélben.

I. kötet, 136. oldal

>!
maneki_neko

Hiraga sem lakott még jól, de japán szokás szerint csak csipegetett. Szoktatta magát, hogy kevéssel is beérje: több a szűk esztendő, mint a bővelkedő; ugyanígy szoktatta magát a hideghez és a fájdalomhoz is: többször van hideg, mint meleg, jobb, ha nem éri készületlenül az embert. A kevés jobb a többnél.

23. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hiraga
>!
Kriszta IP

Ami viszont az asszonyi beszédet illeti: az ő nyelvükön férfi és nő egyformán beszél, vagyis ugyanazokat a szavakat használja, nem úgy mint mi, japánok. Az a néhány matróz, aki beszél néhány szót a nyelvünkön, mind olyan férfi, aki megjárta Nagaszakit. Ezek mind ugyanúgy beszélnek, mint az a nagy orrú: mivel csak szajhák állnak szóba velük, tőlük tanulják a szavainkat. Fogalmuk sincs róla, fenséges úr, hogy nálunk a nők és férfiak, civilizált emberekhez illően, más-más szavakat használnak.
Josi nem mutatta hirtelen ébredt izgatottságát. Valójában csak a szajháinkkal tudnak érintkezni, gondolta. Szajhája persze van mindegyiknek. Tehát a kézben tartásuk, sőt a megtámadásuk egyik módja, hogy a szajháikat használjuk fel ellenük.

189. oldal

>!
takiko P

– Mindegy, nemsokára úgyis teljes lesz a serbliflotta, nem marad egy szál vitorlásunk sem.
Az admirális elvörösödött: Aylesbury rátapintott a tengerésztisztek legérzékenyebb pontjára, a flotta jövőjére, amiről a frivol londoni lapok meglehetősen derűs képet festettek: „Különböző méretű éjjeliedények, amelyeket különféle méretű éjjeliedények irányítanak, akik ennek megfelelően vannak öltözve.”

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sir William Aylesbury
>!
serengeti P

Josi otthagyta. Kiment a bástyákra, levegőre vágyott, gondolkodni akart.

I. kötet, 129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Toranaga Josi

A sorozat következő kötete

Ázsia-saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

William Somerset Maugham: A festett fátyol
William Somerset Maugham: Színes fátyol
William Somerset Maugham: A színes fátyol
Lian Hearn: A fülemülepadló
Alessandro Baricco: Selyem
Leo Kessler: Az Asszaszínok völgye
A. J. Quinnell: Üzenet a pokolból
Victoria Holt: A királyné vallomása
Jennifer McVeigh: Afrikai akác
Neil Gaiman: Csillagpor