92. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

A ​sógun (Ázsia-saga 1.) 420 csillagozás

James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun

John ​Blackthorne, egy holland kereskedelmi hajó angol kormányosa véletlenül partra vetődik Japánban, amikor egy tomboló vihar következtében hajója – a skorbut sújtotta legénységgel a fedélzeten – megfeneklik egy sziklazátonyon. Amikor magához tér, gyönyörű, ámde idegen és ellenséges világban találja magát. A magas, szőke hajú, kék szemű európai nem is különbözhetne jobban az alacsony, kifinomult modorú, ugyanakkor halálosan veszedelmes japánoktól. A nyelv nem az egyetlen akadály, amit le kell győznie. Miközben megkezdi hosszú utazását az ismeretlen kultúra kibékíthetetlennek látszó ellentétekkel teli univerzumában, egyszerre döbbenti meg a nép könyörtelen brutalitása, és töltik el ámulattal a XVII. századi Japán bizarr és lenyűgöző csodái. Sok küszködés és konfliktus árán megtanul japánként élni, és eközben beleszeret a szépséges férjes asszonyba, Marikóba.
Páratlan érzékenységgel és finomsággal ábrázolt tragikus szerelmük hátterét az országot feldúló polgárháborúk adják,… (tovább)

James Clavell: Shogun

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1975

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
1216 oldal · ISBN: 9789633730140 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
1216 oldal · ISBN: 9789633730157 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
1276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492875 · Fordította: Gy. Horváth László

8 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Josi Toranaga no Minovara · John Blackthorne

Helyszínek népszerűség szerint

Japán


Kedvencelte 129

Most olvassa 57

Várólistára tette 275

Kívánságlistára tette 160

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

stancili1>!
James Clavell: A sógun

Korosztályom japántudásának alapköve (andzsinszan-tornagatya szaga), véres harcok az iskolaudvaron (általában négy andzsinszan harcol ugyanannyi jabuval-jezsuitával, néha indiánnal, kovbojjal vagy marslakóval :), hetente egyszer pedig a tévé képernyőjére tapadva nézve az újabb kalandokat.

Aztán a könyv, persze, rongyosra olvasva, kölcsönkérve-kölcsönadva, bizonyos részeket kívülről megtanulva, műanyag katonákkal lejátszva a szekigaharai csatát (tankok és lángszórósok részvételével, mondd már :), órán pad alatt olvasva, tanár persze elkobozza, véres bosszútervek, mit csinálna andzsinszan ebben a helyzetben?

Aztán elfelejteni az egészet, hagyni elmerülni a ködben, katonákkal, andzsinszannal, barátokkal és műanyag tankokkal, egész gyermekkorommal együtt.

Így hát ez nem csak egy könyv: egy kis darabka a gyermekkoromból.Nem is lehetne kevesebb, mint öt csillag.

24 hozzászólás
Joxer>!
James Clavell: A sógun

Egy nagyívű történelmi kalandregény, melyben találkozik az európai és a japán emberek eltérő kultúrája és gondolkodásmódja. A tetteik alapján kiviláglik, hogy más-más eseményeket tartanak fontosnak az előrejutásuk szempontjából.
A történetből persze nem maradhatnak ki a mindenhol jelenlévő pénzéhes és képmutató hittérítők sem.
A történet izgalmát a nemesi családok végig jelen lévő ellenségeskedése, cselszövése, leszámolásai és háborúskodása adja. Az író mindezt megfejeli egy csodálatos szerelmi szállal is.
A főbb szereplők nagy részét az író valós személyekről mintázta, legtöbbjük életét a valódinál regényesebbé varázsolva.
A három főszereplőt (Toranaga nagyurat, Marikot és Blackthorne-t) nagyon kedveltem, mivel mindhárman okosak, ravaszak, igazságosak és ha kellett belátóak voltak.
Számomra a legunszimpatikusabb szereplő a mindig csak kavaró, ájtatos és egyben álságos pap Cukku-szan volt.
A regényt már régóta terveztem elolvasni, mert a belőle készült Tv-sorozat már gyerekkoromban elvarázsolt, és talán annak hatására is kezdett érdekelni a keleti kultúra és varázsolt el a törékeny és kecses japán nők szépsége.

15 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!
James Clavell: A sógun

Még az életben nem olvastam ilyen sokáig, 10 nap, de hát ez van, Yuzu legyőzte Andzsin-szant ;)
Sokadszori olvasásra is nagyon szerettem, biztosan folytatom a sorozatot.
Ajánlom.

7 hozzászólás
Turms>!
James Clavell: A sógun

Mi kell egy jó történelmi kalandregényhez?
Díszletnek egy izgalmas történelmi korszak – pipa;
legendás történelmi alakok mellékszereplőnek – pipa;
egy jó főhős, akivel az olvasó könnyen azonosulhat – pipa;
történelmi hitelesség legalább nagy vonalakban, hogy az illúzió meglegyen – pipa;
szerelem, sok-sok halál és árulás – pipa;
minimum hat-nyolcszáz oldal terjedelem, mert a történelmi regény olvasója nem vasárnapi sétára, hanem komoly felfedező expedícióra vágyik – pipa és pipa, ezerkétszáz oldalával ezt duplán is teljesíti a könyv.
A ráadás: fejlett és büszke civilizációk találkozása, helyenként szinte Passuth Esőistenét idéző módon.

A történet röviden arról szól, hogy egy holland hajó angol navigátora Japánba vetődik 1600-ban. Bár nem az első európai, de az első protestáns a szigetországban, ahova elég hamar beilleszkedik, rangot szerez és az éppen zajló polgárháborúban fontos szerepet kap. Legtöbb gondja nem is a japánokkal, hanem a katolikus portugálokkal, illetve konkrétan a jezsuita renddel akad, akik kezükben tartják az ázsiai kereskedelmet, miközben otthon, Európában hadban állnak a protestáns angolokkal és hollandokkal.

Bevallom, nem tudtam maradéktalanul azonosulni a kora újkori japán mentalitással és emiatt egyik japán szereplővel, még az író által preferált Tokugava/Toranagával sem. Nehéz is olyasvalakinek szorítani, aki például azzal bünteti egy vazallusának hibáját, hogy lemészároltatja újszülött gyermekével együtt, és ezt mindenki, még az áldozat és családja is így érzi helyesnek.

A másik fél csillag levonás a Könyvmolyképzőnek szól. Ennyire csapnivaló kiadást nem láttam mostanában, az egész könyv tömve van hibákkal és elírásokkal.

3 hozzászólás
Kriszta IP>!
James Clavell: A sógun

Ha A Tajpan nálam 5 csillagos volt, akkor ez 6 csillag lenne! Igen, átvette a vezető helyet, abszolút kedvenc lett.
Izgalmas, fordulatos, olvasmányos, vannak benne pozitív, szerethető figurák és ellenszenvesek egyaránt. Clavell nem hazudtolja meg magát, hozza a sajátos stílusjegyeit, ezt így három Clavell-regény elolvasása után már szépen meg tudom állapítani :)
Imádom, ahogyan Japánról, a japán szokásokról ír, ahogy minduntalan szembe állítja a Keletet a Nyugattal. A japán szereplők által kimondva bemutatja a katolicizmus, az egyház visszásságait, ugyanakkor megismerjük a buddhista szamurájok hitét és világszemléletét is (az egyik legtöbbször elhangzott szó a regényben: a karma).
Blackthorne, a Japánba vetődött angol navigátor lelkében, fejében csapódik le a két világ közti sok-sok ellentét, tulajdonképpen ezen a távoli földrészen szembesül európai életének minden szennyével és mocskos mivoltával. Ezzel egyidejűleg folyamatosan szörnyülködik a japánok kegyetlenségén, az emberéletek „elpocsékolásán”, ill. az ottaniak nyílt szexualitásán.
Clavell zseniálisan építi fel a cselekményt és oldja meg a szereplők gondolatainak bemutatását, gyakorlatilag alig van olyan figura a regényben, akinek ne hallanánk belső monológját. Ezáltal nem csak a tényeket ill. egy-két szereplő által vont következtetéseket ismerjük meg, hanem egy sereg nézőpontból láthatjuk ugyanazt a dolgot, így mindig fennáll a lehetősége, hogy a végén meglepődjünk, hogy ne legyen egyértelmű valaminek a végkifejlete. Ebből azonban szinte egyenesen következik az is, hogy van pár elvarratlan szál a cselekményben, általában nem zavaróak, de akad egy-kettő, aminek vártam a kidolgozását. Azért ha a regény egészét tekintjük (a durván 1200 oldalt), még ezek is csekélységeknek tűnnek.
Hogy én mit szerettem benne legjobban? Blackthorne romantikus szerelmi szálát, lovagiasságát, meg asszem úgy az egész jellemét, Toranaga derekasságát és fondorlatosságát, Mariko jóságát, és a teaszertartás leírását :) Az utolsó oldalakon őszintén megijedtem, hogy hiányérzetem lesz, vagy összecsapott lesz a vége (a cselekmény alapján még vagy húsz-harminc oldalnak lennie kellett volna, ehelyett volt öt-hat), de az író nagyon jól megoldotta, nekem tetszett, így volt tökéletes.
A regény végére a fordító, Gy. Horváth László írt egy utószót, melyből kiderül, hogy Clavell honnan, kikből gyúrta össze szereplői jellemét, mennyi valós történelmi háttere van a könyvnek és kapunk egy-két kiigazítást is. Nekem ez is nagyon tetszett, hasznos infókat kaptam.

12 hozzászólás
pannik >!
James Clavell: A sógun

Még olvastam a könyvet amikor kiderült, hogy Japánba utazom. Elképesztő izgalommal vártam az utat, és próbáltam visszaemlékezni a könyvben olvasott Japán szavak jelentésére (van benne jó sok japán párbeszéd ami nincs sajnos lefordítva, csak szövegkörnyezetből gondolhatjuk mit jelent).
Biztos elfogult vagyok így utólag kicsit, mert a Japán emberek, a kultúrájuk, a hozzáállásuk, minden-minden a Japán, sokkal jobban érdekel és tetszik mióta ott jártam.
A könyv érdekes, bemutatja a korabeli szokásokat (bár nem tudom eldönteni mennyire valóságosan teszi ezt). Az író komoly kutatómunkát végzett a könyv megírása előtt, ezért gondolom a leírtak nagy része azért valós. A történet túlnyomó részt lebilincselő, a katonai kiképzés részek engem annyira nem kötöttek le ezért is tartott ilyen soká az elolvasása, a karakterek jól kidolgozottak. Legjobban a japán feleségével kapcsolatos mondhatni családi részletek érdekeltek, na meg a japán szokások leírásai, és persze a szerelmi szál kibontakozása.
A korabeli fehér ember higiéniai szokásai egyenesen letaglóztak. Hihetetlen, hogy maradt életben Európában bárki is!!!

6 hozzászólás
bokrichard>!
James Clavell: A sógun

Igazi nagybetűs kaland az ismeretlenbe. Ahogy John, azaz Andzsin-szan felépíti új életét, az olvasó is megismerheti Japánt. A kultúra, a történelem, az életmód, a nyelv (igen, én is mint sok más olvasó innen tanultam meg jó pár japán szót, amivel azóta is villogok, mint nyelvtudás) részletes, tökéletes leírással. És mellette a romantika is előkerül, ami nem ront el semmit az összképben. Szóval, aki a kultúra iránt érdeklődik, feltétlenül olvassa el, ne rettentsen el senkit a hossz, mert mire felocsúdik, már a közepében van rendesen a dolgoknak!

Deidra_Nicthea I>!
James Clavell: A sógun

Ahhoz képest, hogy mennyit nyígtam tavaly, hogy nincs időm hosszú regényekre, hát most megkaptam.

Karma, ne?

Úgy, ahogy van, en bloc, tetszett. A vége tájékán még meg is hatódtam párszor. egészen pontosan párszor, ugyanis kétszer. Nem az én műfajom ez a szerelmetes-ármánykodós-történelmi-kalandregény, legalább is eddig azt hittem, hogy nem. De most már nagyobb kedvvel fogok neki hasonlónak, ha a karma összehoz vele.

3 hozzászólás
mongúz P>!
James Clavell: A sógun

Ez betyáros volt! Akarom mondani: szamurájos!
Minden a helyén volt: a karakterek, a helyszinek, a történelmi korszak. Nagyon tetszett az újkori japán társadalom és kultúra bemutatása, a hihetetlen távolság kelet és nyugat között; röhejes és annyira jellemző volt, ahogy az a maroknyi európai egymást nyírja a szamuráj tenger közepén, ahol egyébként is minden percüket halálos veszedelemben töltik; zseniális volt az állandó intrika, cselszövevény és árulás, hogy soha nem lehetett tudni, hogy ki kivel van igazából, mivel maguk a résztvevők sem tudták, hogy másnap éppen ki mellé pártolnak át. Egyedül a szerelmi szálat éreztem kissé erőtlennek és sutának, de nem volt zavaró. Meghát az ember ugyebár nem a romantika végett olvas szamurájos történeteket. Lényeg a lényeg: remek volt! Jár a piros pont.

És most néhány szó a formai megvalósításról:
Úgy döntöttem, hogy a pontozásnál a kiadás hibáit nem veszem figyelembe, mert az több jegyet is rontana az értékelésemen. Pedig a külcsín megvolt: a borítóterv nagyon ízlésesre sikerült. De a belbecs…! Az igénytelenség magasiskolája! Minden oldalra jutott kb. 2,78 betű, vagy szótag kihagyás, kicserélés, ismétlés, ami a mű terjedelmét figyelembe véve elképesztő végösszeghez vezetett. Az egyik szereplő még csak két oldallal előbb jelent meg a történetben, de már harmadik féle képpen olvashattam a nevét, ami japán nevekről lévén szó, fokozottan zavaró volt. Mondjuk, ha azt akarták elérni, hogy érzéketlenné váljak ezekre a hibákra, a könyv végére sikerült. Gyalázatos volt!

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2006
1216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492875 · Fordította: Gy. Horváth László
Szédültnapraforgó>!
James Clavell: A sógun

Nem volt könnyű olvasmány az egyszer biztos. Nagyon unatkoztam a politikai és a harcos részeknél. Időnként bosszantott ez a hozzáállás, hogy mindig mindent az uralkodónak tartozunk elszámolással, tőle kell engedélyt kérni…ha azt mondja, ugorj a kútba, akkor beleugrom…ettől eltekintve szerettem Toranaga urat. Nagy kedvencem volt Andzsin-szan, Mariko-szan…a tragédia kissé leülepítette a történetet, utána nem szívesen olvastam tovább. Nem ilyen befejezésre számítottam.
Érdekes volt megismerni egy idegen kultúrát, melyet J.C. nagyon részletesen jellemzett, összehasonlítva az angol kultúrával. (Ne feledjük, az 1500–1600-as években játszódik a történet) Megismertük a Japánok szexuális szokásait – örökké párnáztak :D – a teázási, szaké ivási, evési szertartásaikat. Bemutatta részletesen az öltözködésüket. Sőt, a hatalmi harcokba is be voltunk avatva rendesen :)
Olvashattunk a nagy pusztításokról, amiket az időjárás okoz rendszeresen: tájfun, földrengés.

15 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nofrit>!

Sose felejtsd el, gyermek – mondta legelső tanítója –, hogy a rossz gondolatok a legkönnyebbek a világon. Ha elengeded és magára hagyod a lelkedet, egyre nagyobb boldogtalanságba süpped. De a jó gondolatok erőfeszítést igényelnek. Többek közt ez a fegyelem – az edzés – lényege.

98. oldal, 5. fejezet (Árkádia, 1987)

mazsolafa>!

Készülj a legjobbra, de ne félj a legrosszabbtól se.

265. oldal (II. kötet)

Rodwin>!

A szamurájokban még így se lehet biztos az ember. Olyan veszélyesek, akár
egy ideges pap, akinek égő gyertya van a seggébe dugva, és egy fél hordó
puskapor fölött ücsörög.

145. oldal

Almost_Zed>!

[…] minden japánnak hat arca van és három szíve. Van is erről egy mondásuk: az ember hamis szívét a száján hordja, hogy az egész világ lássa, a másodikat a keblében, ezt barátai és családtagjai előtt tárja fel, az igazi, a titkos szíve, amit magán kívül senki sem ismer, az csak az Isten tudja, hol rejtőzik.

Rodwin>!

– Nem szeretek hátat fordítani a szamurájoknak, ha fegyver van a kezükben.
Nem mintha láttam volna bármikor is fegyvertelenül őket. Ronda férgek!
– Miért?
– Imádnak ölni, Ingeles! Szokásuk, hogy még éjjel is maguk mellett tartják
a kardot. Remek egy ország ez, de a szamurájok veszélyesek, akár a csörgőkígyó,
és még annál is aljasabbak.

140. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

„És a sintó? Mi a sintó?”
„Sajnos, ez is megmagyarázhatatlan. Amolyan vallásféle, de mégsem az. Eleinte neve sem volt – csak azért neveztük el vagy ezer esztendővel ezelőtt sintónak, vagyis a kamik útjának, hogy megkülönböztessük a bucudótól, vagyis a Buddha útjától. De, noha meghatározhatatlan, a sintó Japán és a japánok lényege, és soha nincs se teológiája, se főistene, se hitvilága vagy erkölcsi rendszere, a sintó a mi létünk alapja. A sintó a mítoszok és legendák természeti kultusza, amelyben senki sem hisz igazán, mégis mindenki mélységes tiszteletben tartja. Itt mindenki eleve sintó, mint ahogy mindenki japánnak születik.”

II. kötet - 49. oldal

1 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Bolhák és legyek, friss szalma minden tavasszal, de istentisztelet mindennap, vasárnap kétszer is, hogy beléd verjék Isten igéjét: semmi más nem számít, csak az Isten és az üdvözülés.
Bűnben fogantunk, szégyenben élünk, az ördög fattyai vagyunk, kárhozatra ítélve, imádkozunk az üdvösségért és a bűnbocsánatért. Felicity mindenkinél jámborabb és istenfélőbb, retteg az ördögtől és elkeseredetten kívánkozik a mennyek országába. Aztán hazamegy a templomból és megebédel. És ha a jókora, nyárson sült cubákból egy falat leesik a földre, fölveszi, letörli és megeszi, ha ugyan nem a kutyák érnek oda előbb, ámbár azoknak úgyis odavetik a csontot. Mint ahogy a többi maradékot is a padlóra szórják. Aztán esetleg fölsöprik és kidobják az utcára. Esetleg. Többnyire a nappalt viselt ruhákban alszanak, és vakaróznak, mint az elégedett kutya, mindig vakaróznak. Fiatalon öregszenek, fiatalon csúnyulnak, fiatalon halnak meg. Felicity. Most huszonkilenc, a haja már szürke, foga alig van, megvénült, megráncosodott, kiszáradt.
– Időnek előtte, a szerencsétlen, nyomorult asszony! Micsoda ostoba, értelmetlen pocsékolás, úristen! – ordította őrjöngve. – Micsoda rohadt, baromi pocsékolás!
– Nan deszu ka, Andzsin-szan? kérdezte egyszerre a két nő, és elégedettségük szertefoszlott.
– Bocsássatok meg… én csak… olyan tiszták vagytok, mi pedig mocskosak vagyunk, elpocsékoljuk az életünket, számtalan milliók pocsékolják el az életüket, köztük én is… és mindezt azért, mert nem tudjuk, hogy jobb is lehetne! Úristen, micsoda értelmetlen pazarlás!
A papok… ők a tanultak, a tanítók, a papoké minden iskola, ők tanítanak, Isten nevében, minden aljasságot… Ez az igazság!
– Igen, persze – csitította Mariko, akit meghatott a fájdalma.
– Kérlek, ne bánkódj, most, Andzsin-szan. Minderre ráérsz holnap is…

II. kötet - 96. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Kérlek, mondd meg neki, minket arra tanítanak, hogy szégyelljük a testünket, a párnázást, a meztelenséget… és egyéb hasonló ostobaságokra. Erre most jöttem rá, amióta itt vagyok. Most, hogy már egy kicsit civilizálódtam, több az eszem.

II. kötet - 95. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Uram azt mondja: „Jól van, Andzsin-szan. A karma a tudás kezdete. Utána jön a türelem. A türelem nagyon fontos. A türelmesek az erősek, Andzsin-szan.
A türelem azt jelenti, hogy megtartóztatod magad a hét érzelemtől: a gyűlölettől, a rajongástól, az örömtől, a nyugtalanságtól, a dühtől, a bánattól és a félelemtől. Ha ennek a hétnek nem engedsz, ha türelmes vagy, hamarosan sok mindenfélét megértesz, és harmóniába kerülsz az örökkévalósággal”

II. kötet - 45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karma · türelem
2 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Blackthorne ezen eltöprengett. "A válás nálunk lehetetlen. Lehetetlen! – mondta aztán.
„Én is így hallom a szent életű atyáktól. Ne haragudj, Andszin-szan, de ez nem valami okos dolog. Az emberek tévedhetnek, meg is változhatnak. Karma, ne? Miért kelljen a férfinak elviselnie egy undorító asszonyt, vagy a feleségnek egy undorító férjet, ha nem muszáj? Butaság örökre egymáshoz ragadni, nem?”
„De igen.”
"Ebben mi sokkal okosabbak vagyunk, mint a szent életű atyák. Ez volt az oka, hogy a taikó nem fogadta el a kereszténységet, ez a buta makacsság a válással kapcsolatban – a másik pedig az ötödik parancsolat. Ne ölj! A vizitátor atya kérvényezte Rómától, hogy a japánok esetében engedélyezzék a válást. De őszentsége, a pápa a maga bölcsességében ezt megtagadta. Ha őszentsége igent mond, azt hiszem, a taikó megkeresztelkedik, azóta minden daimjó az igaz hitet vallaná, és egész Japán keresztény lenne. A » ne ölj « kérdése lényegtelen, azt úgysem tartja be senki, a keresztények a legkevésbé.

II. kötet - 53. oldal


A sorozat következő kötete

Ázsia-saga sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
Jókai Mór: A Damokosok
Hugo Viktor: A Notre Damei toronyőr
Hugo Viktor: A Notre-Damei torony őre
Hédervári Péter: A jávai tekercsek
Simon Sebag Montefiore: Vöröslő ég a Don felett
Marina Fiorato: A velencei szerződés
Budai Lotti: A kegyencnő hálószobája
Budai Lotti: A királyné ékszerei
Victoria Holt: A királyné vallomása