James Clavell hatalmas ívű Ázsia-sagájának negyedik kötete ugyanazon a helyszínen folytatódik, ahol A Tajpan abbamaradt: Hongkongban. Kelet és Nyugat e tenyérnyi, élettől nyüzsgő ütközőterén, a titkok szigetén, ahol semmi sen marad titok, folytatódik a két hatalmas kereskedőcsalád, a Struan és a Brock immár csaknem másfél évszázados küzdelme és ellenségeskedése Ázsia legelső cégének, a Nemes Háznak a birtoklásáért.
1963-at írunk. A Hongkong alapításakor, 1841-ben megismert szereplők és történetek immár legendákká patinásultak, de a hatalmi játszmákat ugyanúgy át- meg átszövik az ősi kínai fondorlatok, akár néhány fillérről, akár több nemzedék boldogulásáról van szó.
James Clavell monumentális regényében abszolút hiteles, színes minden sorában lendületes, életteli tablót fest Hongkong sajátos világáról, a nagytőke és a nagypolitika egymásra hatásáról, a tőzsde világáról, titkos kínai társaságokról, a nyugati és a keleti világ kémszervezeteinek rivalizálásáról és… (tovább)
A Nemes Ház (Ázsia-saga 5.) 60 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1981
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző
Enciklopédia 6
Kedvencelte 8
Most olvassa 4
Várólistára tette 32
Kívánságlistára tette 45
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nehéz kiválasztani egy könyvet Clavell Ázsia-sagajából, ami kedvenc, ha nagyon kényszerítenének, akkor a Sógunt mondanám valószínűleg, de ez sem sokkal marad el tőle. A regény két eseménydús hetet mesél el 1963 Hong-Kongján, középpontban a Tajpanban megismert Nemes Házzal, és annak tajpanjával, Ian Dunrossal. Árulás, gyilkosság, kémkedés, politika, szerelem – minden belefér a 2 vaskos kötetbe, aminek 1 unalmas oldala nincs, végig feszült, érdekes történet.
Mint az Ázsia-saga többi része is, ez is nagyszerű volt. Ismét lenyűgözött, hogy az író mennyi információt tud belecsempészni egy izgalmas történetbe. Rengeteg új dolgot tudtam meg nem csak Hongkongról, hanem magáról a kínai népről is (amitől – be kell valljam – semmivel se kedveltem meg őket jobban), na meg a tőzsdéről (amibe az ember feje rendesen bele is szédül, ha hagyja, hogy elsodorják őt a számok meg az a rengeteg üzleti machináció).
A történet maga többnyire pörgős volt, mindig történt valami; és bár voltak itt-ott stagnáló részek is benne, de a végére mindig annyi minden történik, hogy az utolsó két-háromszáz oldalnál már nehéz letenni a könyvet. Azt ugyan előre lehetett tudni, hogy az agyafúrt tajpan kiverekedi magát a bajból, mégis voltak olyan pillanatok, amikor az olvasó szerintem elképzelni se tudta, hogy hogyan lehet kikerülni egy ekkora katyvaszból. A kínaiak szemével nézve viszont… zsosz. Azt hiszem, ezt a kifejezést (avagy életszemléletet) idehaza se ártana beiktatni :)
A Nemes Ház és a tajpan élt, él és élni fog. Az egy csillag levonás a rengeteg szereplőért, bár figyelmesen olvastam, de nem mindig tudtam követni, hogy ki kinek a leszármazottja és a sok politikai részért, amely számomra kicsit elvett az olvasás élvezetéből. A történet már egy mai korban játszódik, elvégre 1963-at írunk és két hét cselekményét foglalja össze. Ebben volt minden: különböző kultúrák találkozása, a múlt árnyai, ármánykodás, szerelem, cselszövés, összeesküvés, bankmegrohanás, tőzsde, megkötött üzletek, lóverseny, koktélpartik, vacsorák, kémkedés, katasztrófák … Ez a könyv minden volt, csak unalmas nem. És az a zsibongó élet! Mikor aludtak?
Kicsit nehezen értem a végére, de nagyon tetszett! Helyenként kicsit elnagyoltnak érzem, de a saga korábbi szereplőinek sorsára fény derült ebben a kötetben.
A tajpan, Ian Dunross pedig méltó utóda a nagy ősnek, Dirc Struannak. Leleményes, agyafúrt, bátor férfi, aki nem retten meg semmitől. A Nemes Ház pedig fent marad.
Nagyon sokat tanultam belőle Hongkongról és Kínáról ismét.
Abszolút kedvenc. Többször elolvastam és mindig bejött. A sorozat legjobb része.
no mo tien lo (vagy valami hasonló)
azt a megcicerézett kuaj lo mindenét neki.
nagyon tetszett.
a végét lehetett volna kicsit nyújtani, gyűrűk ura-sítani :) de hát … ez van :)
Szeretném tudni a női olvasók véleményét Orlandáról.
Nagyon rossz a hozzáállása a dolgokhoz női szemmel nézve?
Csak mert a pasik valószínűleg nem panaszkodnának Orlandára.
A regényben sok különböző szereplő van. Maga a cselekmény pedig nagyon sok mindent magába foglal annak ellenére, hogy a történések rövid távúak. Maga a helyszín – Hongkong és az év 1963 több mindenre ad következtetni. Politika, kémek mind a nyugat mind a kelet részéről, milliomosok és szegények, örömlányok, mindeféle csoportok és társaságok, szokások, kínai, japán, amerikai, orosz kultúrák egymásnak ütköztetése, de mindenekelőtt a nagyhatalmú milliomos üzletemberek egy csoportját mutatja be, akik legális és illegális módszerekkel, csalással, hazugsággal, ravaszsággal egyra nagyobb tőkét kovácsolnak maguknak. Ilyen az emberi természet – nem elégszik meg azzal, ami van, mindig többet és többet akar.
Clavell elképesztően intelligens. Annak kell lennie, hogy ennyi szereplőt mozgasson ilyen hosszú regényben, miköben bemutatja a kínai szokásokat, a kémek- s a bandák világát, mind a férfi mind a nők lelki vívódásait, vissza utal a múltra, pontosan megrajzolja az akkori társadalmat, mozgató erőket, tőzsde hatalmát, feltárja, hogy mit tesz egy emberrel a család- vagy haza iránt érzett kötelesség tudata, milyen áldozatokkal jár, s talán nem meglepő a helyszínre nézve, de nagyobb hangsúlyt kap a szimplán szexuális örömök megélése a szerelemnél. Az ilyen komplex és hiteles ábrázolás mellett, nem meglepő a édes-keserű vég sem.
Népszerű idézetek
Némi csend után a kormányzó szólalt meg.
– Van egy kínai mondás: „A rokonait az ördögtől kapja az ember, ám a barátait – hála érte az összes isteneknek – maga választhatja meg.”
II. kötet. 381. oldal
Ez az élet, gondolta Casey. Egy nap majd nekem is lesz saját Rollsom, halk, rendes, udvarias kínai sofőrrel, és nem kell aggódnom a benzin ára miatt. Soha többé. Lehet, hogy – végre-valahára – ez lesz az a hely, ahol megszerzem magamnak a lelépési pénzemet. Elmosolyodott magában. Linc volt az első, aki elmagyarázta neki a lelépési pénz fogalmát. Ő leszarási pénznek nevezte. Annyi pénz, amelynek birtokában szarhat mindenkire és mindenre.
I. kötet - 65. oldal
Szinte minden kínai hord magával jadekövet, mert az szerencsét hoz, és köztudomású, hogy ha egy gonosz isten gáncsot vet az embernek, a jade szelleme odadobja magát az ember és a gonosz istenség közé, és megóvja a zuhanástól. És ha nem? Akkor a jade-istenség sajnálatos módon épp aludt, vagy ez volt a zsoszod, sebaj.
698. oldal
– Olvasta Szun Cétól A háború művészetét?
– Még sose olvastam jobb könyvet a háborúról – felelte lelkesen Bartlett. – Különb, mint Clausewitz vagy Liddell Hart, pedig Krisztus elött 500-ban íródott.
– Valóban? – Dunross hátradőlt, örült, hogy elterelődött a szó az ölésről. Évek óta nem is jutott már eszembe gondolta. Azt hiszem, ez nem éppen tisztességes dolog azokkal az emberekkel szemben.
– Tudja, hogy Szun Ce könyve már 1782-ben megjelent franciául? Érzésem szerint Napóleonnak is volt belőle példánya.
– Oroszul biztos, hogy létezik… És Maónál is mindig volt egy kötet, amely már szamárfüles volt a sok használattól – mondta Dunross.
I. kötet - 149. oldal
→ |
---|
Buddha azt mondta, minden férfi nyolcvanhárom terhet hordoz. Ha egyet sikerül leráznunk, azon nyomban másik terem a helyébe. Az élet titka abban rejlik, hogy alkalmazkodni kell a nyolcvanhárom teherhez, és mindenáron el kell kerülni, hogy egy nyolcvannegyedik is ránk nehezüljön.
– A kínaiaknak van egy mondásuk: Csan csao, cu ken – ha gyomlálsz, tépd ki gyökerestül.
II. kötet. 188. oldal
– Anyám már nem él, tajpan. A mostoha apám halála után nem akart tovább élni. Abban a percben, amint férjhez adott, felment a hegyekbe, és belesíelt egy szakadékba.
– Rettenetes.
– Nem, tajpan, nincs ebben semmi rettenetes. Azért halt meg, mert meg akart halni. És maga választotta a halála módját és időpontját. A férje meghalt, engem biztonságban tudott, mi dolga lett volna még?
– Semmi – felelte Dunross, halva Riko Andzsin hangjának szelídségét, őszinteséget és nyugalmát. Egy másik japán szó jutott eszébe: va, harmónia. Talán ez teszi ilyen gyönyörűvé ezt a nőt. Ajíjje! Bárcsak bennem is megvolna ez a va!
II. kötet. 464. oldal
Meg tudom nyerni ezt a futamot – ha velem lesznek az istenek. De vajon mennyire hagyatkozhatom az istenekre?
– ÌÌÌÌ, ifjú Ian – oktatta gyakorta az öreg Csencsen –, bármennyit folyamodsz is az istenekhez arannyal és fogadalmakkal, ne várj tőlük segítséget. Az istenek azon istenek: ebédelnek, alszanak, unatkoznak, máshova néznek. Ugyanolyanok, mint az emberek: jók, rosszak, lusták, erősek, kedvesek, rosszkedvűek, ostobák és bölcsek! Miért is volnának különben istenek, hallod-e?
II. kötet. 524. oldal
A sorozat következő kötete
Ázsia-saga sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén 89% ·
Összehasonlítás - Bernard Cornwell: Észak urai 93% ·
Összehasonlítás - Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró 92% ·
Összehasonlítás - Giles Kristian: A vihar szárnyai 92% ·
Összehasonlítás - Simon Sebag Montefiore: Vöröslő ég a Don felett 90% ·
Összehasonlítás - David Gemmell: Makedónia oroszlánja 89% ·
Összehasonlítás - Colin Falconer: A Selyemút 88% ·
Összehasonlítás - Bernard Cornwell: Sharpe kincse 87% ·
Összehasonlítás - Patrick O'Brian: Kapitány és katona 87% ·
Összehasonlítás - Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd 86% ·
Összehasonlítás