Bob ​szerint a világ (Bob, az utcamacska 2.) 94% 109 csillagozás

…egy csodálatos kaland, ami a remény országába vezeti az embert…

A két jó barát története tovább folytatódik. Jobban beleláthatunk mindennapjaikba, Bob számos tulajdonságait ismerhetjük meg, sok új történetet tudhatunk meg közös életükről. James lassan túljut szenvedélybetegségén , de más betegségek jelentkeznek náluk. Persze ilyenkor is számíthat egymásra a két jóbarát.
Nyomon követhetjük az első kötetének körvonalazódását ill. megszületését.
És mire megjelenik a könyve, benne is megérett az elhatározás, hogy nem akar többé az „utcán élni és dolgozni”. Változtatni szeretne, egy jobb élet szeretné maguknak.
Az első kötethez hasonlóan ugyanúgy szerethető és az illusztrációk még tovább fokozzák a „cukiságfaktort”.

Nagyon ritkán gondolom, hogy egy nem eleve sorozatnak megírt történet esetében jó ötlet idővel mégis folytatást írni. Ezek általában erőlködések, és újabb lehúzott bőr lesznek.
Bob cica esetében nem éreztem ezt. Az első részben inkább a történet sínre kerülése játszott szerepet, ebben pedig kapott egyfajta lezárást. Történetek, anekdoták és a könyvek születése.
Persze lehet, az egész könyvnek teljesen más hangulata lett bennem most, hogy már Bob nincs köztünk. Lehet, még egy harmadikat is szívesen olvastam volna…

Annyira örülök, hogy a kiadó megkönyörült rajtam, és végre kiadták Bob kalandjainak folytatását. Imádom ezt a macskát, kívül-belül igazi cukorfalat. És annyira csinos ebben a sálban a borítón, kihozza a szeme színét. :D
Amit az első részben hiányoltam, azt most mind megkaptam. Kiderült, hogy tanult meg Bob ötöst adni (ezt különösen imádtam), honnan jött az írás ötlete, és hogyan változott meg az életük a hírnév hatására. Továbbra is tetszik a könnyed, szórakoztató hangvétele, de közben mégsem kendőzi el a dolgokat, és nem szépít a valóságon. Jó ez az epizódszerű felépítés is, hogy minden fejezet egy-egy momentumra koncentrál. Az egyetlen negatívum, amit fel tudnék hozni, az, hogy néha mintha elismételt volna néhány dolgot, amit már megtudtunk a Bob, az utcamacskában.
Bob és James csodálatos társak, engem még mindig lenyűgöz, hogy micsoda szimbiózis van közöttük. Még amikor elkezdtem olvasni, akkor gyorsan lecsekkoltam, hogy Bob még mindig ép és egészséges-e, mert szörnyű belegondolni, hogy egyszer az örök egerészmezőkre távozik. Annyira szép volt, amikor a könyvben is felmerült ez a kérdés, és James azt mondta, hogy a könyvvel már örök emléket állítottak Bobnak. Remélem, még jó sok idejük lesz együtt. Az epilógus még az én kis kőszívemet is teljesen meghatotta, annyira süt belőle, hogy milyen fontos Bob Jamesnek. Minden macskának ilyen szerető gazdi kéne. És persze mindenkinek kell egy Bob. :)

Az első rész talán kicsit izgalmasabb volt amikor James és Bob egymásra találtak, de attól még a második kötetben is kalandokkal teli és szórakoztató az életük. Nagyon nagy az összhang köztük, értik egymás szavak nélkül is. Jó ezt olvasni és igen a cicák is tudnak olyan hűségesek, bizalommal telik lenni, mint a kutyák. Azt, hogy Bobbal mi történt azóta tudjuk, de kíváncsi lennék arra, hogy James megtalálta e a helyét Bob nélkül is. Kedves, igazi kikapcsolódásra való történet.

Ha nem egy macska lenne a főszereplője, akkor is megkapná az öt csillagot, mert James fejlődése és őszintesége igazán elismerésre méltó.
Csak azért ezt írom az értékelésbe, hogy tudjátok, hogy nem vagyok elfogult :)

Már nagyon vártam ezt a második rész-) Az első nagyon tetszett és ez sem okozott csalódást! Jó volt újra olvasni Bobról és Jamesről-) Nagyon szeretik, és nagyon fontosak egymásnak. Remélem még sok-sok évet tölthetnek együtt! Mindenkinek szüksége lenne egy Bobra♥ Imádom ezt a macskát, a kalandjait, a vicces kis történeteiket-) James nagyon jól meséli el a kalandjaikat, viccesen, de nem köntörfalaz, szépít a valóságon. Örülnék, ha lenne még folytatás!-)

Bob és James életének azon szakaszáról szól ez a második kötet, amikor egyik pillanatról a másikra ismertté váltak. Felkapta őket a média és egy kiadó megkereste őket egy könyv lehetőségével. Tehát valójában az első könyv elkészültének körülményeibe kaphatunk bepillantást. Mindamellett pedig közös kalandjaik közül is olvashatunk újabbakat.
Ez a könyv is hozza az első kötet színvonalát és hangulatát. Pluszként említendő, hogy nagyon igényes és cuki illusztrációk is kerültek bele.

Kicsit elfogult vagyok a könyv iránt a négylábú főszereplő miatt. Bob nagyon hasonlít a saját kedvencünkre, na meg a viselkedése is sokszor ismerős volt. James életének alakulása is érdekelt, de leginkább Bob moccanásaira voltam kíváncsi. A macska sokszor maga dönti el, hogy mit akar, s mit szeretne a gazditól, s ebben újra a mi macskuszunkra ismertem. James nehéz helyzetben van, s sokszor támogatja őt társa, Bob. A pénztárcák is jobban megnyílnak, ha ketten együtt szorgoskodnak az utcán, de a könyvből az is kiolvasható, hogy társaság, a lelki támogatás is legalább annyit nyom a latba. Bob szavak nélkül mutatja meg ragaszkodását Jamesnek, s így egymást terelik a jó útra.
Végig szurkoltam James sorsáért, de igazából Bobról még többet olvastam volna.

A második rész sokkal jobban a szívemhez nőtt, mint az első, szerintem sokkal színesebb, mélyebb, emberibb, több Bob, az illusztrációk is nyerők. A könyv “csodálatos kaland, ami a remény országába vezeti az embert.”
(Az első rész nélkül is tökéletesen érthető)
Nagyon tetszett, hogy James végre bemutatta, leírta, hogyan lett a könyv, milyen utat tettek meg ők ketten.
2012.03.15-én volt az első dedikáció, 300 emberrel. Szegény James, úgy megijedt, hogy az ereszcsatornán lecsúszva való menekülés is eszébe jutott. De szerencsére maradt, dedikált, rendbe jött az életük.
Hogy kedvet adjak a könyvhöz: olyan nagy emberek tűnnek fel az oldalakon, mint Boris Johnson vagy Sir Paul McCartney, vagy Hercegnő, Bob cuki kutyabarátja.
Portugál cím az igazi (Történetem Bobbal)
“…a bölcs ember nem bánkódik amiatt, ami nincs; viszont hálás mindazért a jóért, ami van.”
“Ha már Bob nem lesz köztünk, a könyv megőrzi az emlékét, így örökre velünk marad.” Isten veled, Bob!♥
A borító pedig még mindig 5 csillag. Imádom ezeket a szemeket, a sál is jól áll.

Az első részt már annyira régen (több, mint 10 éve) olvastam, hogy ha lett volna átfedés a két könyvben, akkor sem tűnt volna fel.
Bob egy igencsak okos macska, James és ő kivételes páros alkottak. Macskatulajdonosként én is azt gondolom, hogy különleges lények és sokkal többet tudnak, értenek a világról, mint azt elsőre gondoljuk.