Ha ​a néger utca beszélni tudna / Giovanni szobája 14 csillagozás

James Baldwin: Ha a néger utca beszélni tudna / Giovanni szobája

James Baldwin az amerikai négerség egyik kiemelkedő írója. Több műfajú, ellentmondásos arculatú szerző. Írt esszét, drámát, novellát, regényt, nevezték a néger forradalom szószólójának, az amerikai nemzeti lelkiismeret ébren tartójának, ótestamentumi intő prófétának, a négerprobléma tárca nélküli miniszterének. Néger írótársai szemére hányták, hogy „túl fehér”, fehér kritikusai – néha jogosan – türelmetlen rasszizmussal vádolták. Igazán értékes alkotásaiban – mint kötetünk két regényében is – Baldwin megcáfol minden szűk látókörű vádat: tehetséges írónak bizonyul.

A Giovanni szobája eredetije: James Baldwin: Giovanni's Room

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1980
396 oldal · ISBN: 963072300X · Fordította: Dezsényi Katalin, László Balázs

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

marcipáncica P>!
James Baldwin: Ha a néger utca beszélni tudna / Giovanni szobája

Két merőben eltérő kisregény, amik között az egyetlen párhuzamot talán a középpontjukban álló szerelmi tragédia, illetve hogy mindkettő kisebbségek szemszögéből megírt és a kirekesztettség témájával foglalkozik. Míg a Ha a néger utca … az afroamerikaiak mindennap küzdelmes életét helyezte középpontba, a Giovanni szobájának főszereplője egy saját homoszexualitásával és családi gyökereivel is hadakozó fiatalember szemszögéből mesél. Mindkét történet Baldwin személyes harcaiból építkezik, ahogyan erről az utószó is említést tesz.

Ha a néger utca beszélni tudna
A történet középpontja egy egészen ősi formulára épülő szerelmi történet, ezáltal bontakoznak ki a családi és társadalmi viszályok. Baldwin a pár fős családi közösségen keresztül egész Amerika feketéinek helyzetére világít rá, a szegregáció mindennapi jelenlétére, az igazságtalanságra és a szegénységre. A történet elején még nagyon jellemző a kilátástalanság érzése, úgy tűnik, hogy a sorscsapások egyre csak fokozódnak, és tényleg semmilyen kiút nem lehetséges ebből a körforgásból, a történet második fele meglepően optimista, reménnyel kecsegtető hangulatot kap. Nagyon jól ellensúlyozta ezzel az elején jellemző bánatot, sötétséget, a történet tempója is sokkal gyorsabb már itt, kevesebb a búskomor, merengő gondolat, átveszi ezek helyét az előremutató, pergő cselekmény. Ami még nagyon érdekes volt, hogy a 200 oldalt semmilyen tagolás nem töri meg, sem fejezetek, sem nagyobb egységek nem különülnek el egymástól, ettől az egész kapott egy nagyon életszerű érzetet, mintha az olvasó folyamatában részt venne Fonny és családja életében.

Giovanni szobája

A történet középpontjában az amerikai David áll, aki egészen Franciaországig menekül saját homoszexualitása elől, képtelen szembenézni családjával és a társadalomban, rettegését pedig tagadással és nemtörődömséggel álcázza. Nagyon sarkalatos a történetben a felelősségvállalás kérdése, David sem saját cselekedeteiért, sem a mások életében okozott kárért nem akar felelősséggel lenni, kívül helyezi magát a történteken. Giovanni bűntette és annak következményei belülről emésztik David lelkét, a világnak mutatott külsőségek mégis fontosabbak számára, mint hogy szembenézzen saját démonaival. Az egész történet fájóan reményvesztett és borús, a végét már az elején megismerjük, és az addig elvezető út sem szolgáltat igazán semmilyen elégtétellel, végig a nyomasztó, tehetetlen hangulat jellemzi. Ennek ellenére nagyon megragadó történet, a francia helyszín érdekes hátteret szolgáltat hozzá, és a karakterek lélekábrázolása kiváló volt.


Népszerű idézetek

Lara>!

Az időt nem lehet megvásárolni. Az egyetlen pénznem, amit az idő elfogad, maga az élet.

99. oldal

keiivile>!

…semmi sem elviselhetetlenebb, ha egyszer birtokában vagyunk, mint a szabadság.

201. oldal (Giovanni szobája)

Lara>!

Nagy időt készültünk ebben a szobában eltölteni: az életünket.

66. oldal

Lara>!

A te istened feláldozta a saját fiát, s bizonyára örült, hogy megszabadulhatott tőle, de engem nem ilyen fából faragtak.

71. oldal

keiivile>!

…a dolgok csak attól rendeződnek el, ha elszánod magad, hogy rendbe tedd őket.

115. oldal

keiivile>!

Az ember sem a szerelemtől, sem a rettegéstől el nem vakul: csakis a közönytől.

103. oldal

Jenci_néni>!

Figyeltem, merre jár. Aztán figyeltem az arcokat, amelyek kísérték. Félni kezdtem. Láttam, hogy figyelnek, régóta figyelnek minket. Tudták, hogy valaminek a kezdetét látták, és most addig figyelnek, amíg nem látják a végét is.

Jenci_néni>!

Örültem. Iszonyúan, reménytelenül, szörnyen boldog voltam. Tudtam, hogy az égvilágon semmit sem tehetek a perzselő izgalom ellen, amely mint a vihar lobbant fel bennem. Legföljebb ihattam, abban a halvány reményben, hogy a vihar így kitombolja magát, anélkül, hogy kárt tenne partjaimban. De boldog voltam.

keiivile>!

Most az az érzésem, ha előre tudtam volna, hogy amikor megtalálom magamat, erről a lényről tüstént kiderül, hogy ugyanaz, aki elől olyan sokáig menekültem, el sem indultam volna hazulról.

219. oldal (Giovanni szobája)


Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Toni Morrison: Nagyonkék
Toni Morrison: Dzsessz
Richard Wright: Meghajszolt vad
Kathryn Stockett: A Segítség
Alex Haley: Gyökerek
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Richard Wright: Feketék és Fehérek