Ha ​a néger utca beszélni tudna / Giovanni szobája 10 csillagozás

James Baldwin: Ha a néger utca beszélni tudna / Giovanni szobája

James Baldwin az amerikai négerség egyik kiemelkedő írója. Több műfajú, ellentmondásos arculatú szerző. Írt esszét, drámát, novellát, regényt, nevezték a néger forradalom szószólójának, az amerikai nemzeti lelkiismeret ébren tartójának, ótestamentumi intő prófétának, a négerprobléma tárca nélküli miniszterének. Néger írótársai szemére hányták, hogy „túl fehér”, fehér kritikusai – néha jogosan – türelmetlen rasszizmussal vádolták. Igazán értékes alkotásaiban – mint kötetünk két regényében is – Baldwin megcáfol minden szűk látókörű vádat: tehetséges írónak bizonyul.

>!
Európa, Budapest, 1980
396 oldal · ISBN: 963072300X · Fordította: Dezsényi Katalin, László Balázs

Kedvencelte 4

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
marcipáncica P
James Baldwin: Ha a néger utca beszélni tudna / Giovanni szobája

Két merőben eltérő kisregény, amik között az egyetlen párhuzamot talán a középpontjukban álló szerelmi tragédia, illetve hogy mindkettő kisebbségek szemszögéből megírt és a kirekesztettség témájával foglalkozik. Míg a Ha a néger utca … az afroamerikaiak mindennap küzdelmes életét helyezte középpontba, a Giovanni szobájának főszereplője egy saját homoszexualitásával és családi gyökereivel is hadakozó fiatalember szemszögéből mesél. Mindkét történet Baldwin személyes harcaiból építkezik, ahogyan erről az utószó is említést tesz.

Ha a néger utca beszélni tudna
A történet középpontja egy egészen ősi formulára épülő szerelmi történet, ezáltal bontakoznak ki a családi és társadalmi viszályok. Baldwin a pár fős családi közösségen keresztül egész Amerika feketéinek helyzetére világít rá, a szegregáció mindennapi jelenlétére, az igazságtalanságra és a szegénységre. A történet elején még nagyon jellemző a kilátástalanság érzése, úgy tűnik, hogy a sorscsapások egyre csak fokozódnak, és tényleg semmilyen kiút nem lehetséges ebből a körforgásból, a történet második fele meglepően optimista, reménnyel kecsegtető hangulatot kap. Nagyon jól ellensúlyozta ezzel az elején jellemző bánatot, sötétséget, a történet tempója is sokkal gyorsabb már itt, kevesebb a búskomor, merengő gondolat, átveszi ezek helyét az előremutató, pergő cselekmény. Ami még nagyon érdekes volt, hogy a 200 oldalt semmilyen tagolás nem töri meg, sem fejezetek, sem nagyobb egységek nem különülnek el egymástól, ettől az egész kapott egy nagyon életszerű érzetet, mintha az olvasó folyamatában részt venne Fonny és családja életében.

Giovanni szobája

A történet középpontjában az amerikai David áll, aki egészen Franciaországig menekül saját homoszexualitása elől, képtelen szembenézni családjával és a társadalomban, rettegését pedig tagadással és nemtörődömséggel álcázza. Nagyon sarkalatos a történetben a felelősségvállalás kérdése, David sem saját cselekedeteiért, sem a mások életében okozott kárért nem akar felelősséggel lenni, kívül helyezi magát a történteken. Giovanni bűntette és annak következményei belülről emésztik David lelkét, a világnak mutatott külsőségek mégis fontosabbak számára, mint hogy szembenézzen saját démonaival. Az egész történet fájóan reményvesztett és borús, a végét már az elején megismerjük, és az addig elvezető út sem szolgáltat igazán semmilyen elégtétellel, végig a nyomasztó, tehetetlen hangulat jellemzi. Ennek ellenére nagyon megragadó történet, a francia helyszín érdekes hátteret szolgáltat hozzá, és a karakterek lélekábrázolása kiváló volt.


Népszerű idézetek

>!
Lara P

Az időt nem lehet megvásárolni. Az egyetlen pénznem, amit az idő elfogad, maga az élet.

99. oldal

>!
Jenci_néni

Figyeltem, merre jár. Aztán figyeltem az arcokat, amelyek kísérték. Félni kezdtem. Láttam, hogy figyelnek, régóta figyelnek minket. Tudták, hogy valaminek a kezdetét látták, és most addig figyelnek, amíg nem látják a végét is.

>!
Jenci_néni

Örültem. Iszonyúan, reménytelenül, szörnyen boldog voltam. Tudtam, hogy az égvilágon semmit sem tehetek a perzselő izgalom ellen, amely mint a vihar lobbant fel bennem. Legföljebb ihattam, abban a halvány reményben, hogy a vihar így kitombolja magát, anélkül, hogy kárt tenne partjaimban. De boldog voltam.

>!
Lara P

Nagy időt készültünk ebben a szobában eltölteni: az életünket.

66. oldal

>!
Lara P

A te istened feláldozta a saját fiát, s bizonyára örült, hogy megszabadulhatott tőle, de engem nem ilyen fából faragtak.

71. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Walker: Kedves Jóisten
Toni Morrison: Salamon-ének
Toni Morrison: A kedves
Kathryn Stockett: A Segítség
Dennis Lehane: Viharsziget
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál
Colson Whitehead: A föld alatti vasút
Toni Morrison: Könyörület
Terry McMillan: Az igazira várva