Testvérem, ​Tom 11 csillagozás

James Aldridge: Testvérem, Tom

A diplomata és Az utolsó árnyék nálunk is népszerű szerzője ezúttal gyermek- és ifjúkora színhelyére, egy ausztráliai kisvárosba, a lustán hömpölygő, de olykor nagyon is alattomos Murray folyó partjára kalauzolja el olvasóit. Ebben, a számunkra oly távoli, de a feudális családi-társadalmi körülmények és a vallási ellentétek tekintetében a 30-as évek Magyarországához olyannyira hasonlatos világban játszódik le Tom Quayle és Peggy MacGibbon megindítóan szép és szenvedélyes szerelmének története, Rómeó és Júlia sorsát idéző tragédiája. Aldridge szinte szemérmesen rejtozködő líraisággal, tartózkodó szenvedéllyel s az elsődleges élmény lendületével ad erőt, színt és ízeket a huszadik századi Capuletek és Montague-k ádáz viszályát megörökítő históriának.

Eredeti megjelenés éve: 1966

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1973
246 oldal · Fordította: Imre Katalin

Kedvencelte 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
James Aldridge: Testvérem, Tom

Egy lehetetlen szerelmi történet az 1930-as évek végéről, innen a szomszédból, egy ausztrál kisvárosból. Bár az ír, s részben a skót vallási megosztottságról gyakran hallhatunk, s olvashatunk, tulajdonképpen sose gondoltam volna, hogy ez a megosztottság a volt brit gyarmatokra is átöröklődött. Ebben a történetben azonban épp ezen a vallási ellentéten alakul ki egy végzetes törésvonal. Több művét olvastam már a szerzőnek, s egyedi hangjáért eddig is nagyra értékeltem, de bízvást kijelenthetem, hogy ezt a regényét értékelem a legtöbbre. Sokoldalúan ábrázolt jellemek, kiváló meseszövés, és az egyszerű eszközökkel megteremtett feszültséget, minden látványos trükk nélkül úgy tudja fenntartani és fokozni, akár egy vérbeli krimi. Lehetetlen szerelem egy katolikus lány és egy protestáns fiú között, miközben apáik a bírósági tárgyalóteremben ellenségekként néznek szembe egymással. Mindehhez társul még egy nemzedéki ellentét, s a regény hátterében meghúzódó nagy világgazdasági válság, mely alapvetően hiteltelenítette a korábbi megkérdőjelezhetetlen értékeket. Meglepő, hogy csak tizedik olvasója vagyok a regénynek. Sokkal többet érdemelne ez könyv.

kaporszakall>!
James Aldridge: Testvérem, Tom

Az első felét ma délután olvastam el, miközben két és fél órát vártunk anyámmal, hogy bejusson a doktorhoz. A második felét pedig ma este, mivel a maradék 120 oldal már nem túl sok…

Szép ausztrál kisvárosi Rómeó-Júlia történet, a Montague-k karót nyelt, fennsőbbségesen nagyképű anglikán paragrafusszopogató, és a Capulet-ek lezser, fegyencvérrel kevert katolikus családi tradíciójával színezve. Az író a két család, s ezeken belül a két nemzedék közti konfliktusok erőterében húzza feszesre a szálakat.

Ám sajnos beleszőtte a regénybe – a nyugati értelmiség körében egykor nem ritka – társutas-osztályharcos elmélkedéseit is, ami apróbb penészes foltokat hagyott a történet szövetén. Egy csillag levonás. De ettől még olvasásra javasolt. (Az előszó viszont nem…)

2 hozzászólás
Ildó>!
James Aldridge: Testvérem, Tom

     Ezúttal egy ausztráliai kisvárosban jártam, az ottani közösséget és működését ismerhettem meg a lapokon, hogy milyen viszályok szítják a tüzet két család között, és miként bontakozik ki titokzatosan, finoman egy lehetetlen szerelem története.
     Mindent megkapunk a történet során: drámai eseményeket, sejtelmes romantikát, a tárgyalás során pedig meglepő izgalmakat, fordulatokat.
     Bár az előszó után nehezen rázódtam bele, kár lett volna kihagyni ezt az élményt.

Ardnazil>!
James Aldridge: Testvérem, Tom

Amióta csak megszülettem, ez a könyv ott volt a szüleim könyvespolcán. Senki nem nyúlt hozzá, csak csendben meglapult a sorban, olvasatlanul. Most, hogy elolvastam, úgy érzem, hogy méltánytalanul mellőztük. Lebilincselő történet a 30-as évek Ausztráliájából, emléket állítva egy eltéphetetlen családi köteléknek és egy szép szerelemnek.

pokoanita>!
James Aldridge: Testvérem, Tom

Amikor olvasni kezdtem ezt a könyvet, még nem sejtettem, hogy egy modern kori, az 1930-as évek egyik ausztrál kisvárosában zajlódó Rómeó és Júlia történettel fogok találkozni. Pedig pont így történt. Az író E/1. személyben meséli el nekünk bátyja és Peggy szerelmének alakulását, miközben édesapáik a kisváros bíróságán csatároznak egymással. A végkifejlet – többnyire – sejthető, mégsem unalmas könyv, sőt! Ráadásul gyönyörű szépen van írva, rengeteg epizóddal, melyek még érdekesebbé teszik a háborúba sodródó Európát távolról figyelő kontinensen élőkről szóló elbeszélést.
Az író biztosan marad a listámon!

Folyóvíz>!
James Aldridge: Testvérem, Tom

Egészen más, mint a többi Aldridge-könyv. Bár ez sem vidám, de legalább melegség van benne…


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

– Takarodj az asztaltól, de azonnal! – üvöltötte apám elképedve. – Saját házamban merészelsz Istenben kételkedni? Vasárnap?

SteelCurtain>!

Nehéz helyzet volt, de hát. a fiatal nők stratégiailag kiváló viszonyban vannak Istennel, noha rendszerint több taktikai problémájuk akad vele, mint a férfiaknak. A nők nagyszabású privát megállapodásokat kötnek vele, teljesen függetlenül az egyházak dogmarendszerétől, és ez különösen a fiatal katolikus lányokra vonatkozik, akik nagyon is értenek hozzá, miképp legyenek jóban a Mindenhatóval, és hogyan bízzák magukat az ő ítéletére.

Ardnazil>!

A keserűség rosszabb a haragnál, mert olyan harag, amely mélyebb, higgadtabb, fájdalmasabban tudatos érzéssé jegesedett.

191. oldal

SteelCurtain>!

Tisztában voltam vele, hogy Tomnak és nekem fölöttébb rossz a hírünk, amiért szigorúan távol tartjuk magunkat a kocsmázástól. Az ausztráliai cimboraságot csípős sörben kotyvasztják, ez pedig egyikünket sem vonzotta, és így az a hír járta rólunk, hogy túlságosan zárkózottak vagyunk. Apám különös módon semmi rosszat nem látott abban, hogy alkalmanként hazahozzon egy üveg olcsó, de kiváló ausztrál bort a vacsorához, viszont a legtöbb sörivó ausztrál az ivás erotikus, bűnös módjának tartotta ezt, és őrizkedett tőle.

Ardnazil>!

Nincs olyan gépezet, amely megálljt parancsolhat az ember akaratának, sem olyan, amely beleavatkozhat abba, hogy valaki zabolátlanul elpusztítsa önmagát és környezetét.

191. oldal

Ardnazil>!

…, csakhogy az ember gyorsan megtanulja a háborúban, hogy soha nincs igazi esélye, legalábbis annyi nincs, amennyi meggyőződése szerint megilletné. A golyó, amely eltalálja, egyszerűen időzítési hiba.

230. oldal

Ardnazil>!

…, s aztán komor némaságban szürcsöltük a teát meg a sört, a két vetélkedő italt, mintha még a világ folyadékjai is pártokra szakadnának miattunk.

175. oldal

SteelCurtain>!

Tom számára egyáltalán nem ez volt a probléma, hanem az, hogy hol és hogyan találkozhatna Peggyvel nyíltan. Mind a ketten túlságosan büszkék voltak ahhoz, hogy bújócskát játszanak. Nem akartak titokban találkozni. Azt azonban jól tudták, hogy bárhol találkoznak is nyilvánosan, a helyzet újszerűsége és iróniája rögtön felcsigázná a város pletyka-ideghálózatát. Mindenki ismerte apám és Lockie elszánt gyűlölködését, és arról is tudott mindenki, hogy Lockie biztosítási ügyében épp most várható köztük a nyílt összecsapás.
Sem Tom, sem Peggy nem volt független a családjától, így hát semmit sem határoztak el, semmit sem ígértek egymásnak, s még csak nem is kérdeztek egymástól semmit, mintha valami nagylelkű istenségre akarnák bízni a megoldást. Minthogy azonban nincsenek nagylelkű istenségek, problémájuk csak bonyolultabbá vált.

pokoanita>!

Fél éjszakát azzal töltöttem, hogy rendezzem a jegyzeteimet, és a diplomácia elemi ismereteit tanuljam – azt a diplomáciát, hogy kit kell mellőzni, és kit előtérbe helyezni, és voltaképpen ez az igazi diplomácia.

129. oldal

pokoanita>!

Ezt az 1937-38 nyaráról szóló elbeszélést eredetileg azzal a problémával akartam kezdeni, amit tizenhét éves fiunk okoz feleségemnek, Eileennek és nekem.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Cipruskoporsó
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Charles Dickens: A puszta ház
Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök
George Orwell: Állatfarm
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Agatha Christie: Ferde ház
Winston Graham: Demelza
Colleen McCullough: Tövismadarak
A. S. Byatt: Mindenem