A diplomata és Az utolsó árnyék nálunk is népszerű szerzője ezúttal gyermek- és ifjúkora színhelyére, egy ausztráliai kisvárosba, a lustán hömpölygő, de olykor nagyon is alattomos Murray folyó partjára kalauzolja el olvasóit. Ebben, a számunkra oly távoli, de a feudális családi-társadalmi körülmények és a vallási ellentétek tekintetében a 30-as évek Magyarországához olyannyira hasonlatos világban játszódik le Tom Quayle és Peggy MacGibbon megindítóan szép és szenvedélyes szerelmének története, Rómeó és Júlia sorsát idéző tragédiája. Aldridge szinte szemérmesen rejtozködő líraisággal, tartózkodó szenvedéllyel s az elsődleges élmény lendületével ad erőt, színt és ízeket a huszadik századi Capuletek és Montague-k ádáz viszályát megörökítő históriának.
Testvérem, Tom 11 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1966
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető
Kedvencelte 2
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Egy lehetetlen szerelmi történet az 1930-as évek végéről, innen a szomszédból, egy ausztrál kisvárosból. Bár az ír, s részben a skót vallási megosztottságról gyakran hallhatunk, s olvashatunk, tulajdonképpen sose gondoltam volna, hogy ez a megosztottság a volt brit gyarmatokra is átöröklődött. Ebben a történetben azonban épp ezen a vallási ellentéten alakul ki egy végzetes törésvonal. Több művét olvastam már a szerzőnek, s egyedi hangjáért eddig is nagyra értékeltem, de bízvást kijelenthetem, hogy ezt a regényét értékelem a legtöbbre. Sokoldalúan ábrázolt jellemek, kiváló meseszövés, és az egyszerű eszközökkel megteremtett feszültséget, minden látványos trükk nélkül úgy tudja fenntartani és fokozni, akár egy vérbeli krimi. Lehetetlen szerelem egy katolikus lány és egy protestáns fiú között, miközben apáik a bírósági tárgyalóteremben ellenségekként néznek szembe egymással. Mindehhez társul még egy nemzedéki ellentét, s a regény hátterében meghúzódó nagy világgazdasági válság, mely alapvetően hiteltelenítette a korábbi megkérdőjelezhetetlen értékeket. Meglepő, hogy csak tizedik olvasója vagyok a regénynek. Sokkal többet érdemelne ez könyv.
Az első felét ma délután olvastam el, miközben két és fél órát vártunk anyámmal, hogy bejusson a doktorhoz. A második felét pedig ma este, mivel a maradék 120 oldal már nem túl sok…
Szép ausztrál kisvárosi Rómeó-Júlia történet, a Montague-k karót nyelt, fennsőbbségesen nagyképű anglikán paragrafusszopogató, és a Capulet-ek lezser, fegyencvérrel kevert katolikus családi tradíciójával színezve. Az író a két család, s ezeken belül a két nemzedék közti konfliktusok erőterében húzza feszesre a szálakat.
Ám sajnos beleszőtte a regénybe – a nyugati értelmiség körében egykor nem ritka – társutas-osztályharcos elmélkedéseit is, ami apróbb penészes foltokat hagyott a történet szövetén. Egy csillag levonás. De ettől még olvasásra javasolt. (Az előszó viszont nem…)
Ezúttal egy ausztráliai kisvárosban jártam, az ottani közösséget és működését ismerhettem meg a lapokon, hogy milyen viszályok szítják a tüzet két család között, és miként bontakozik ki titokzatosan, finoman egy lehetetlen szerelem története.
Mindent megkapunk a történet során: drámai eseményeket, sejtelmes romantikát, a tárgyalás során pedig meglepő izgalmakat, fordulatokat.
Bár az előszó után nehezen rázódtam bele, kár lett volna kihagyni ezt az élményt.
Amióta csak megszülettem, ez a könyv ott volt a szüleim könyvespolcán. Senki nem nyúlt hozzá, csak csendben meglapult a sorban, olvasatlanul. Most, hogy elolvastam, úgy érzem, hogy méltánytalanul mellőztük. Lebilincselő történet a 30-as évek Ausztráliájából, emléket állítva egy eltéphetetlen családi köteléknek és egy szép szerelemnek.
Amikor olvasni kezdtem ezt a könyvet, még nem sejtettem, hogy egy modern kori, az 1930-as évek egyik ausztrál kisvárosában zajlódó Rómeó és Júlia történettel fogok találkozni. Pedig pont így történt. Az író E/1. személyben meséli el nekünk bátyja és Peggy szerelmének alakulását, miközben édesapáik a kisváros bíróságán csatároznak egymással. A végkifejlet – többnyire – sejthető, mégsem unalmas könyv, sőt! Ráadásul gyönyörű szépen van írva, rengeteg epizóddal, melyek még érdekesebbé teszik a háborúba sodródó Európát távolról figyelő kontinensen élőkről szóló elbeszélést.
Az író biztosan marad a listámon!
Népszerű idézetek
– Takarodj az asztaltól, de azonnal! – üvöltötte apám elképedve. – Saját házamban merészelsz Istenben kételkedni? Vasárnap?
Nehéz helyzet volt, de hát. a fiatal nők stratégiailag kiváló viszonyban vannak Istennel, noha rendszerint több taktikai problémájuk akad vele, mint a férfiaknak. A nők nagyszabású privát megállapodásokat kötnek vele, teljesen függetlenül az egyházak dogmarendszerétől, és ez különösen a fiatal katolikus lányokra vonatkozik, akik nagyon is értenek hozzá, miképp legyenek jóban a Mindenhatóval, és hogyan bízzák magukat az ő ítéletére.
Tisztában voltam vele, hogy Tomnak és nekem fölöttébb rossz a hírünk, amiért szigorúan távol tartjuk magunkat a kocsmázástól. Az ausztráliai cimboraságot csípős sörben kotyvasztják, ez pedig egyikünket sem vonzotta, és így az a hír járta rólunk, hogy túlságosan zárkózottak vagyunk. Apám különös módon semmi rosszat nem látott abban, hogy alkalmanként hazahozzon egy üveg olcsó, de kiváló ausztrál bort a vacsorához, viszont a legtöbb sörivó ausztrál az ivás erotikus, bűnös módjának tartotta ezt, és őrizkedett tőle.
Tom számára egyáltalán nem ez volt a probléma, hanem az, hogy hol és hogyan találkozhatna Peggyvel nyíltan. Mind a ketten túlságosan büszkék voltak ahhoz, hogy bújócskát játszanak. Nem akartak titokban találkozni. Azt azonban jól tudták, hogy bárhol találkoznak is nyilvánosan, a helyzet újszerűsége és iróniája rögtön felcsigázná a város pletyka-ideghálózatát. Mindenki ismerte apám és Lockie elszánt gyűlölködését, és arról is tudott mindenki, hogy Lockie biztosítási ügyében épp most várható köztük a nyílt összecsapás.
Sem Tom, sem Peggy nem volt független a családjától, így hát semmit sem határoztak el, semmit sem ígértek egymásnak, s még csak nem is kérdeztek egymástól semmit, mintha valami nagylelkű istenségre akarnák bízni a megoldást. Minthogy azonban nincsenek nagylelkű istenségek, problémájuk csak bonyolultabbá vált.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Agatha Christie: Cipruskoporsó 92% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Örökösök I-II. 92% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: A puszta ház ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök 81% ·
Összehasonlítás - George Orwell: Állatfarm 94% ·
Összehasonlítás - Jane Austen: Büszkeség és balítélet 93% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 93% ·
Összehasonlítás - Winston Graham: Demelza 93% ·
Összehasonlítás - Colleen McCullough: Tövismadarak 92% ·
Összehasonlítás - A. S. Byatt: Mindenem 91% ·
Összehasonlítás