Tengeri ​sas 5 csillagozás

Meglepődtem, hogy valaki kalandregény címkével látta el ezt a háborús regényt. Szó se róla, kalandos is, meg izgalmas is, és tagadhatatlanul regény is, de legkevésbé sem kalandregény. James Aldridge-től valamikor a nyolcvanas évek elején olvastam a MacGregor küldetését, és borzasztóan tetszett, hogy az ausztrál író szakított a beidegződött nyugati nézőponttal, s legalábbis azzal azonos értékűként mutatta be a sors üldözte kurd nép világszemléletét.
A Tengeri sas a II. világháborúban játszódik, a Görögország, Kréta megszállása utáni időkben. Egy mondatban úgy lehetne összefoglalni, hogy bujkáló ausztrál katonák próbálnak eljutni Egyiptomba.
Közben azonban szembesülnek azzal, hogy a görögök számára nemcsak a megszálló németek az elfogadhatatlanok, hanem a bukott görög kormány is. Értetlenül szemlélik a kibontakozó gyilkos testvérharcot, míg a görögök azt sérelmezik, hogy a nácik ellen harcoló angolok hogyan ismerhették el, – mint hírlik – a halott fasiszta diktátor, Metaxas híveiből álló emigráns kormányt. Benne van már a regény által tárgyalt néhány napban a háború utáni tragikus görög történelem minden alkotóeleme. És Aldridge ismét képes volt elszakadni a nyugati kliséktől, és a görög halászok, parasztok, szivacshalászok látószögéből is megmutatja azt a képet, melyet eddig csak fonákáról, s azt is csak elnagyoltan láthattunk.