A ​Bánat Tengere (Alien-trilógia 2.) 30 csillagozás

James A. Moore: A Bánat Tengere

Ellen Ripley halott.
Évszázadokkal később az LV178 jelű bolygón – aminek a neve immár New Galveston – egy bányászati feltárás során a szakemberek érdekes, fekete, alagútszerű képződményeket találnak. A rég elfeledett bányát a Weyland-Yutani már évszázadokkal korábban bezáratta. Most azonban a társaság zsoldosokból és tudósokból álló csapatot küld a mélybe, hogy mintákat gyűjtsenek.
Ám a fekete alagutakban megmoccan valami. A falak megelevenednek, sötét testek válnak le róluk, és elindulnak, hogy a beléjük kódolt parancsnak engedelmeskedve elhintsék a halál magvait…
Ellen Ripley feláldozta magát, de hiába. A lények még mindig élnek. Élnek, és nem felejtenek…

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Szukits, Szeged, 2015
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634973300 · Fordította: Szántai Zsolt

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Jansy
James A. Moore: A Bánat Tengere

Nos ismét egy szokásos Alien történet az elmaradhatatlan Weyland-Yutani társasággal, a nagyon kemény nagyon elszánt zsoldosokkal, egy igencsak szürke főhőssel, és egy rakás szörnnyel. A történet a szokásos, be kell gyűjteni egy élő példányt, ami nem olyan egyszerű mint ahogy képzelték. A helyszín ugyanaz mint az előző részben, a tudatlanság a lényekkel kapcsolatban ugyanolyan mint előzőleg. A karakterek nem igazán voltak kidolgozva, de még így is voltak olyan szereplők akiket sajnáltam. De mindezek ellenére nagyon is tetszett a könyv, még jobban is mint az előző része. Kíváncsian várom az utolsó részét.

>!
András_a_László
James A. Moore: A Bánat Tengere

A regény első egyharmada zseniálisan indult, utána hihetetlenül gyorsan kínlódássá vált az olvasása. Mint egy ZS-- kategóriás akciófilm, klisés beszólásokkal, sablon karakterekkel. A Könyv felétől már csak azért olvastam, hogy fogyjanak már el a lapok… Érdektelen, kiszámítható történések. Ami egy 90 perces akciófilmnél még megengedhető sablon, azt egy 371 oldalas könyvnél megbocsáthatatlannak tartok. Kivételt képez ez alól a Weyland-Yutani társaság, már-már rajzfilmes kegyetlensége, mert az legalább jól lett megírva.

Túl sok szereplő, túl kevés karakter, és azok sincsenek rendesen kidolgozva.

A Fordításról:
Szilikon, vagy SZILÍCIUM, rohadtul nem mindegy. Az angolban a SILICON magyarul Szilícium--ot jelent (még a Sztaki szótárában sincs más!!!!!!)… Aki arra veszi a bátorságot hogy sci-fi-t fordítson, legyen már annyira művelt „science” -ben, hogy tudja hogy a szilícium és a szilikon, rohadtul nem ugyanaz, semmi közük egymáshoz… Nálam ez a regény élvezetét csak még tovább rombolta. Szégyenteljesnek tartom(pláne a Szukitsnál), hogy ez a rendkívül durva hiba el tudott jutni a polcokig….

>!
Ikarosz
James A. Moore: A Bánat Tengere

Felemás egy eresztés volt, az nem vitás.
Igazából a klasszikus alien-regény n+1-edik feldolgozása. Valahol vannak a nyehőcék a felszín alatt, a gonosz vállalat el akarja fogni őket, miközben nagyon gonoszak, odamegy egy rakás emberke, akit a bónusza érdekel, összetalálkoznak a lényekkel, és végére egy jóval kisebb rakás emberke elmegy a bolygóról, közben a gonosz cég röhög a markába.
Nem igazán értettem, hogy miért trilógia ez, miközben szinte semmi köze nincs az Árnyékhajszához.
A főhős érdekes lehetett volna, de nem lett az.
Az Ellen Ripley vonalat végképp nem értem, nagyon erőltetett, meglettünk volna nélküle.
Amúgy ezen az elcseszett bolygón hányadszor irtják ki az alieneket? (az Árnyékhajszával együtt legalább harmadszor)
Ami igazán tetszett, az a címe, bár sok köze nincs a cselekményhez.
Miközben olvassa az ember, addig jó, de amint a végére ért, felsóhajt, hogy nem volt ez nagy durranás.

>!
Dave_Bowman
James A. Moore: A Bánat Tengere

Azért századszorra ugyanazt a sztorit mégsem kellene már kiadni. Évszázadokkal később visszamennek az Árnyékhajsza helyszínére és lejátsszák A Bolygó neve: Halált. Az emberiség ez alatt természetesen semmit sem fejődött, míg ott komoly kiképzett katonákat küldenek, itt valami csürhét, akiket az alienek természetesen ledarálnak. Most is megtudhatjuk, hogyan szaporodnak a lények (aki még nem tudná), igaz ezt minden kötetben százszor elmondták már. A szereplők teljesen szürkék, a főszereplővel az élen, akinél én színtelenebb, szagtalanabb karakterrel még sosem találkoztam olvasmányaim során.

Ehhez még hozzájönnek a fordító által elkövetett olyan magyartalan borzalmak, mint például a „koloniális” és „luxusos” kifejezések. Gratulálok.

Pocsék könyv.

2 hozzászólás
>!
alpacata
James A. Moore: A Bánat Tengere

Van ebben a könyvben minden: a pénzükért annyira azért mégsem jól dolgozó zsoldosok, tudósok, a még mindig gonosz Wayland-Yutani, alienek tonnaszámra, egy idegen civilizáció maradványai és persze rengeteg vér meg halál. Ehhez képest szinte semmi újat nem kapunk. A történet jól indul, de elég unalmassá válik, ahogy a bolygóra érünk és megjelennek az első lények. A helyszínen meg az Árnyékhajszában már jártunk, nekem ott valamivel érdekesebb volt.

Most sajnos nem egy maroknyi jól kidolgozott karaktert kapunk, hanem rögtön egy rakás teljesen felejthető vagy sablonos figurát. spoiler A Wayland-Yutani legalább most is hozta a szokásos kegyetlen formáját, ebben hiba nem volt. A zsoldosok profi létükre elég sokat bénáztak, a főszereplő meg egy idő után számomra kicsit komikus lett, ahogy élő alien lokátornak használták. Beep Beep Beep, jobbról alien támadás várható. Fejeket behúzni. Bár érdekes volt tudni, hogy mit éreznek/gondolnak a lények, sajnos ez is jócskán vesztett az érdekességéből a végére, de legalább egy kis újdonság volt.

Végig az az érzésem volt, hogy a fordítás ki akarja irtani a még meglévő agysejtjeim. Szilikon a szilícium helyett és egy sor magyartalan kifejezés. Ez nem kicsit rontott az élvezhetőségen és ennél azért jóval többet vártam.
Alapvetően nem bántam meg hogy elolvastam, de azért remélem a Fájdalom folyója kicsit jobban kapcsolódik majd az univerzumhoz.

>!
Maate
James A. Moore: A Bánat Tengere

Igazából most az időszak sem jó koncentráltan olvasni, túl sok negatív gondolat ér több helyről (ahogy itt a főszereplőt is), de véggondolva, hogy mennyi cím jött ki már Alien folytatásnak, őszintén megvallva címről, borítóról, de még tán a fülszövegről sem tudom megmondani, hogy melyik miről szólt annyira jellegtelenek (a filmekkel ellentétben), azért a Predi könyveknél van sokkal karakteresebb, vagy csak én érzem így, hogy ezt a három könyvet meg, hogy lehet majd trilógiának tekinteni, az kiderül a 3. rész után, de eddig nem tűnik az előző folytatásának (mondom, nincs egy éve, hogy olvastam, de fogalmam sincs mi volt az első részben, csak, hogy Ripley). Egyébként túl sok baj nincs vele, de kevés az újdonság és a karakteresség benne.

>!
Gabor_Vasarus
James A. Moore: A Bánat Tengere

A trilógiából messze ez a rész tetszett a legjobban és igen szórakoztató volt, minden gyengesége ellenére. Aki minőségi scifit/horror-t keres az ne ezt válassza, de aki csak valami egyszerű szórakoztatót szeretne olvasni és történetesen szereti az Alien univerzumot az nem fog csalódni benne.

>!
Khool
James A. Moore: A Bánat Tengere

Felemás érzéseket keltett bennem a könyv, ahogy befejeztem.
A kezdés egész jó volt és érdekes, leszámítva, hogy ugyanaz a helyszín, mint az előző könyvben, így sok újdonság nem éri az embert. Haladva a történettel viszont egyre csökken a színvonal, amit egy-egy mellékes, a főszereplőtől eltekintő történetszál valamennyire próbál feldobni. Decker különleges képessége pedig szerintem már nagyon erőltetett, emiatt majdnem félbe is hagytam ezt a részt. De a lényeg az egész könyvben a következő, amit az eddigiekben is megtudtunk: a társaság gonosz, az idegenek gonoszok, az emberek is gonoszok, a főszereplő pedig szinte mindig rosszul jár és palira veszik. Egy szóval egy light-os Alien regény akcióval, kevés újdonsággal. Leszámítva azt, hogy az egész történet során egyetlen andorid sem jelenik meg.

>!
Norbert_Fodor
James A. Moore: A Bánat Tengere

Nekem ebből a trilógiából ez tetszett leginkább. A helyszín, a szereplők, és a pörgés is a helyén volt.


Népszerű idézetek

>!
Khool

A karma egy rohadék! – futott át az agyán. A karma azonban a legkevésbé sem foglalkozott azzal, mit gondol, vagy mit érez…

335. oldal, 53. fejezet - A kölcsön visszafizetése (Szukits, 2015)


A sorozat következő kötete

Alien-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál
Nathan Archer: Betondzsungel
Paul Monette: A Ragadozó
David Bischoff: A királynő nevében
David Bischoff: A vadászok bolygója
Stephen King: A búra alatt
Stephen King: A rémkoppantók
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Michael Crichton: Jurassic Park