Szamurájok ​hajnala 88% 13 csillagozás

Jamagucsi Szango előző regényében a Tokugavák felemelkedését ismerhettük meg, mely elhozta a totális diktatúra korát és Japán stabilitását a XVI. század végén. A mostani történet kicsit visszavisz bennünket az időben, pontosabban a XII. század végére, amikor szintén belháború folyt Japánban. A hatalmon lévő Tairák ellen fellázad a Minamoto-klán és az ország két részre szakad. A Jamagata család férfi tagjai sereget gyűjtenek, hogy csatlakozzanak a Minamotokat támogató sereghez, azonban egy aljas árulás következtében a Jamagata család férfi tagjait megölik még az úton. A csata színhelyéről csak Koicsinak sikerül elmenekülnie, de ezt sem önszántából tette, hanem a fejére mért ütés következtében eszméletét vesztetve, lova a közeli erdőbe menekült gazdájával.
A regény Jamagata Koicsi történetén keresztül mutatja be a véres polgárháborút.
A Szamurájok hajnala cím miatt azt feltételeztem, hogy nagyobb betekintést nyerünk a szamurájok világába, annak kialakulásába és a busidó kódex keletkezésébe. Sajnos nem ezt kaptam a történettől.
Kicsit úgy érzem, hogy nem Jumedzsi volt a legalkalmasabb a történet elbeszélésére, azaz a rajta keresztül történő világ bemutatására. Azzal, hogy nagyrészt távol volt a csaták színhelyétől, az olvasótól is eltávolította az eseményeket. Amikor pedig belevetette magát az események sűrűjébe, mintha már szinte vége is lett volna az egésznek. Tudom, nem könnyű ilyen távoli időszakot úgy bemutatni, hogy a történelmi hűség ne szenvedjen csorbát, de lehetett volna választani egy olyan szereplőt is, aki sokkal közelebb van a tűzhöz, még ha alacsonyabb beosztásban is. Egy ilyen fiktív személy rácsodálkozhatott volna a kialakuló szamurájkorszak képviselőinek különböző viszonyulására a busidó kódexhez. Persze, könnyen beszélek én mint olvasó :)

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/12/jamagucsi-szango-szamurajok…

A fiatal, éppen nagykorú szamuráj Koicsi egy árulás következtében fejsérülést szenved és elveszíti az emlékeit. Ugyanebben az árulásban elveszíti a családja egy részét. Koicsit egy budhista harcos szerzetes fogadja be akivel még egy fiatal lány is lakik. A történetet végig Koicsi szemszögéből követjük végig és kiderül, hogy rosszban is lehet jó. Ugyanis, az emlékei elvesztésével, nem emlékszik arra, hogy mit veszített el, így az élete viszonylag békében harcművészettel, buddhizmussal és Szun-ce írásaival telik, némi romantikával megfűszerezve.
A későbbiekben, amikor felkészült részt vesz az adott kor legnagyobb csatáiban.
Mégis nem a csaták a legfontosabbak, hanem megmutatja, hogy milyen egy igazi szamuráj, megmutatja mi a különbség egy szamuráj és egy sógun között. Külön tetszett egy hadicsel:
spoiler

Nagyon tetszett, kedvenc született és külön örülök, hogy Koicsi szemszögéből mutatta be a történet az író.

Érdekesség, a Tairák és a Minamoto család harcáról, hogy a két klán színe vörös és fehér, ami látható a japán zászlón, valamint a küzdősportok során az egyik harcos fehér a másik vörös övet vesz fel, ami szintén a két család párharcára hivatkozik. Tehát elég híres történet ez.

A „Jamagucsi Szango” álnevet használó magyar szerző korrekt regényt írt a japán történelem egyik legérdekesebb korszakáról, a Minamotók és a Tairák háborújának koráról, mely után a szamurájok kasztja feljebb emelkedhetett, és azzá vált, aminek ma ismerjük. Azonban, ahogy jó történelmi regénytől elvárja az ember, megmarad egy szórakoztató, könnyen befogadható történet szintjén, igaz, nem hiba nélküli.

A történetben a Yamagata család tagjait és szolgálóit ismerhetjük meg, akik a Minamotókhoz hűségesek. Ám a könyv elején elárulja őket rokonuk, aki a Tairákhoz hű, és rajtuk üt. Egy kivételével lemészároltatja a család valamennyi férfi tagját, azonban a túlélő emlékeit vesztve nevelkedik egy buddhista szerzetes felügyelete alatt, ki megmentette. Eközben a Yamagaták álruhában járnak-kelnek, hogy utat találjanak szövetségesükhöz, míg az áruló rokon egyre inkább megszilárdítja hatalmát a Tairák oldalán. A történet egyszerre értelmezhető bosszúhadjáratként, fejlődésregényként, családi regényként és csak utána jön a történelmi réteg. Ami pozitívum, mivel nem szeretem, ha valaki történelmi álregényt ír.

Szango sem tudta kellőképpen türtőztetni magát, és ezért a szöveg tele van japán kifejezésekkel, melyek csillagozva vannak és lábjegyzetként van leírva a jelentésük. Ezt nem szoktam szeretni, mert mindig kilök egy regényből, ha lábjegyzeteket kell olvasnom. Egy ismeretterjesztő könyv esetében teljesen okés, de egy szórakoztatásra szánt szövegtől másféle formát várok. Az sem tetszett továbbá, hogy néha furcsa, japán nyelvhez méltatlan szófordulatok is felbukkantak, melyek a magyar nyelvben ugyan működnek, de japánok szájából furcsa hallani (pl. mikor Yumeji megjegyzi, hogy a szamurájok olyanok lehetnének, mint a dicső lovagok. Honnan tud Yumeji a lovagokról, és miért akarna egy büszke szamuráj a lovagokra, a gaijin harcosokra hasonlítani?). Továbbá, néha túl nagynak éreztem az időugrást, és hogy nagyon egyszerűen letudott bizonyos csatákat a szerző. Ezeket leszámítva nem volt problémám a könyvvel.

A Szamurájok hajnala egy könnyen olvasható, izgalmas könyv, és ajánlható mindenkinek, aki szereti a japán történelmet, a szamurájokat, vagy csak szimplán érdeklődik ezek irányába. Azonban nem ajánlom annak, aki érzékeny a fent említett negatívumokra. Korrekt könyv, és ezt nem lehet tőle elvitatni.