Szerb ​rapszódia 1 csillagozás

Jakov Ignjatović: Szerb rapszódia

Ignjatović ​Szentendre szülötte; a kis Duna-parti város 1972-ben ünnepelte híres fia születésének százötvenedik évfordulóját. Ignjatović ősei a XVI. század végén telepedtek le – Szerbiából, a török elől menekülve – az akkor csaknem lakatlan, a török által szinte teljesen előusztított városkában. Szentendre később a szerb szellemi élet egyik központjává fejlődött, s ebben a pezsgő szellemi légkörben nevelkedett Ignjatović is íróvá, sőt az egész szerb irodalom első realista regényírójává; emellett publicistává, a szabadságeszme következetes harcosává, felelős politikussá is.
Emlékirataiban – melyet csaknem teljes egészében kap itt kézhez a magyar olvasó – megragadó képet fest a reformkori Szentendre társadalmi és szellemi életéről, a társadalmi szokásokról, a nagy téli vigadozásokról, bálakról. Éppilyen érdekesek azok a fejezetek is, melyekben váci, esztergomi és pesti diákoskodásának élményeit vagy Petőfivel való találkozásának történetét adja elő. Emlékiratainak… (tovább)

Eredeti cím: Мемоари

>!
Európa, Budapest, 1973
406 oldal · Fordította: Csuka Zoltán

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Piintyő
Jakov Ignjatović: Szerb rapszódia

Jó kis könyv ez, pedig az elején mikor ilyen neveket olvastam: Rajačić, Čarnojević, Hadžić, Vidakovićtyal, Bilčević, Srbske Narodne Novine, Magazin za Hudožestvo Knjižestvo i Hodu s még hasonlók, azt mondtam; Szent Habakukk! nem vagy te normális, mit akarsz ezzel a karattyolással, de mikor odaértem Zaharija Jovanović Čiča nevéhez elnevettem magam. Ja, ha ilyen nevek vannak benne, feltétlenül jó lehet.:) Na rendben, hát legyen akkor vity vagy cic, vagy cica :) Aminek tudtam, kibagadoztam, s mentem tovább.
Eszembe is jutott, hogy volt egy ismerősöm: Cziczlavicz, az ő nevét sem tudtuk előszörre megjegyezni – de mennyit élcelődtünk vele a neve miatt – lehet ő is szerb származású volt?

Megkedveltem azért a végére, a neveket is megszoktam, legalábbis a sűrűn előforduló neveket, olyanokét, akik a szerb nemzeti mozgalomban fontosabb szerepet játszottak; úgy mint Josip Rajačić pátriárka vagy Ðorđe Stratimirović. Velük kettejükkel, kettejük hatalmi harcával sokat foglalkozik a könyv. Mindketten meg szerették volna szerezni maguk számára a hatalmat. Jakov Ignjatović (hogy ő se maradjon ki:) ) szerb származású, de Szentendrén született író a saját tapasztalatait írja le a könyvben – azt egyébként többször hangsúlyozta, hogy csakis a szubjektív véleményét mondja el, amit látott, amit tapasztalt, amit hallott. Nekem teljesen hitelesnek tűnik a szerbiai 1848-as események leírása. Többször is visszatért rá, hogy milyen nehéz volt számára látnia, hogy vér szerinti rokonai a szerbek, milyen gyűlölettel vannak a születés szerinti hazájával Magyarországgal, a magyarokkal szemben, s akkor mikor a felkelés ellen akart szót emelni, még életveszélybe is került, fogságot is el kellett viselnie. A pátriárkáról nagyon rossz véleménnyel volt; ő volt, aki a leginkább szította a felkelést, uszította a népet. Ez teljesen egybevág a Wikipédián Rajačićról olvasható információval. http://hu.wikipedia.org/wiki/Josip_Raja%C4%8Di%C4%87.

A továbbiakban néhány magánéleti, családi információt, anekdotákat oszt meg, melyek ha nem is nagy horderejű események, de igazán érdekesek. Hasznos volt elolvasni; az ember ilyenkor döbben rá igazából, hogy nem mi vagyunk a világ közepe, hogy még ha Magyarország is, de élnek itt más nemzetiségek is (persze, hogy tudjuk, hiszen valamikor tanultuk is, de ez mégsem ugyanaz). Én is nagy szemeket meresztettem, hogy mi? Szentendre, mint szerb fészek?, vagy Pomáz?, Ráckeve?

Hát így van ez, sokszor a történelemkönyvnek nem hiszünk, de egy író, szemtanú szavai szentek.
Azért egy fél pontot ezekért a szép nyelvtörő nevekért csak levonok,mert mennyivel szebb például az én szép magyar nevem: Marsóczki, vagy ahogy az ükapám: Marschovszki :))


Népszerű idézetek

>!
Piintyő

…Belgrádból erősen bujtogatták az itteni szerbeket a magyarok ellen, hogy ezzel Szerbiát is serkentsék, s mintha ezzel itteni testvéreiket segítenék, voltaképp, hogy ezzel magukat álcázzák, és a dinasztiaellenes intrikákat hatástalanítsák. Erre lehet következtetni abból is, ha voltak elnyomott testvérek, akkor ezek Boszniában és Ó-Szerbiában éltek, s azokon kellett volna segíteni, s erre jobb alkalom is lett volna, mint amilyen Magyarországon kínálkozott. De hiába, itt valakin ki kellett tölteni a haragot. Bárki bármi rosszat tett a századok folyamán a szerbek ellen, annak a magyarok voltak az okai; azért, hogy a nép a feudalizmus igáját nyögte, a magyarok voltak a felelősek, a határvidék megszorításáért is a magyarok voltak a felelősek, s amit Metternich tett, azt is a magyaroknak tulajdonították.

100-101. oldal, A májusi skupstina

Kapcsolódó szócikkek: Metternich
5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rappai Zsuzsa: Szépséges Szentendre
Sabján Tibor: Szentendre – Szabadtéri Néprajzi Múzeum V.
Dombi József (szerk.): Szentendre, Visegrád, Vác
Voit Pál: Szentendre
Maróti Éva: Szentendre – Ulcisia Castra – római kori kőemlékei
Körber Ágnes (szerk.): Szentendre – Szabadtéri Néprajzi Múzeum I.
Vujicsics Sztoján: Szentendre
Erdész László: Szentendre csodái csendesen adagolva
Gajzágó Jolán: Szentendre
Pallai Katalin: Szentendre és múzeumai