Irodalomterápia 74 csillagozás

A könyvespolcod pszichológus szemmel
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Ha ​olvasunk – vagy ha írunk –, összekapcsolódunk a saját belső világunkkal is. Legyen szó a kedvenc regényünkről, az épp aktuális olvasmányunkról, a saját naplónkról, az első vagy a sokadik verseskötetünkről – a háttérben számos lelki program fut. Az irodalompszichológia és az irodalomterápia ezt a kapcsolódást kutatja és használja annak érdekében, hogy a szövegek és történetek által közelebb jussunk saját tapasztalataink, gondolataink, érzelmeink megértéséhez.

De hogyan segítheti egymást szépirodalom és pszichológia? Miért szeretünk egyáltalán olvasni? Hogyan válhat olvasmányunk jó kísérőnkké egy nehéz helyzetben vagy életszakaszban? Mit árulhatnak el rólunk a meghatározó olvasmányélményeink? Mindez pedig hogyan és miért kap helyet egy rendelőben?

Jakobovits Kitti pszichológus, irodalomterapeuta imponáló szakmaisággal, mégis érthető és élvezetes formában megírt első művében többek között ezekre is keresi a választ – miközben betekintést enged a szövegek… (tovább)

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2021
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155932595

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 31

Várólistára tette 160

Kívánságlistára tette 195

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

”… rossz hozzáállás, ha csak a jóra fókuszálunk, még akkor is, amikor nagyon nehéz, és hogy az élet egyébként nem kevésbé szép attól, hogy vannak benne nehéz, fájdalmas dolgok is. De az élet igazán teljes megélésének nagy részét veszítjük el azzal, ha csak a napos oldalt nézzük.”

Jakobovits Kitti kiadványa sokoldalú betekintést nyújt az irodalomterápiába. Abba a terápiába, amely lényegét tekintve nem is különbözik túlságosan egy átlagos üléstől egy pszichológussal, hiszen ugyanúgy alapját képezi a kliens, a szakember és a köztük létrejövő terápiás kapcsolat, természetesen kiegészülve a felhasznált szövegekkel. A szöveg azonban önmagában befogadó és az őt irányító szakember nélkül nem válhat terápiás irodalommá. A könyvből kiderül, hogy egységes irodalomterápiáról lényegében nem is beszélhetünk, hiszen nem mindegy, hogy pszichológus vagy mondjuk könyvtáros tartja, egyéni vagy csoportos formában zajlik, illetve az élet mely területe kerül a fókuszába, milyen elakadását hozza be éppen az adott illető. A kötet számos részletre kitér, az irodalomterápia kialakulásától egészen a módszertanáig, szövegek tekintetében a krimitől egészen a slam poetry-ig. Részben ez is okozza, hogy a kiadvány inkább szakdolgozat vagy tanulmány jelleget ölt, mintsem egy olyan könyvét, amely olvasmányosan felkeltené a laikusok figyelmét az irodalomterápia iránt. Kiolvasva sok ismerettel gyarapodtam, ám a száraz információhalmazon átrágva magam valahogy mégsem lett olyan érzésem, hogy jaj, de szívesen kipróbálnám a szerzőnél az irodalomterápiát. Informatív kötet, azonban nagyon érződik rajta, hogy pszichológus szerzője keresi még az írói hangját.

csucsorka IP>!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Szerkezetében azok fogják igazán élvezni, akik a HVG Könyvek stílusához szoktak: rengeteg kutatási példa, tudósoktól vett idézet mentén bontakozik ki ez a gazdag és szinte átfoghatatlan téma.
Ha elfáradunk, tartsunk szünetet. Ez nem egy világra szóló romantikus regény, senki sem kényszerít minket arra, hogy 2,5 óra alatt vagy egy este alatt daráljuk le – sőt, ez az eljárás (majdnem minden ismeretterjesztő könyv esetében) erősen ellenjavalt! Ahogy egy szeminárium sem egyetlen 45 perces vagy 90 perces előadás, úgy érdemes ennek a kötetnek a gazdag tartalmát is türelmesen “végigjárni”.

A könyvben nem terápiás esetek leiratatit és azok magyarázatait olvassuk (ilyen könyvek is léteznek már a piacon egyébként, például a műfaj egyik óriásától, a meseterapeuta Boldizsár Ildikótól). Mégsem lehet hiányérzetünk, hiszen ha értőn olvasunk, minden fejezetben találunk minimum egy, de inkább több olyan mondatot, ami terápiás helyzetet ír le és annak hátterét, jelentőségét magyarázza el, vagyis nem marad el az elmélet szemléltetése, alátámasztása – még ha az nincs is olyan bő lére eresztve, mint ahogyan egyesek formailag erre számítottak volna. A sok-sok ilyen kincset érő mondat után a szerző végül két – egy egyéni és egy csoportos terápia – leírásával ajándékozza meg a kitartó olvasót, aki egészen a könyv végéig rágta magát.

De mint legtöbbször, itt sem a cél, hanem az út a lényeg, ez az út pedig végtelenül érdekes témákkal van kikövezve. Szerzőnk mesél arról, hogy mi a különbség „csak olvasó” és „alkotó olvasó” között; kutatásokat hoz arról, mi történik az agyunkban vers illetve próza olvasása közben; kitér arra, miért évszázados „komfortműfaj” a krimi; mi köze az alkotáshoz a mentális betegségeknek – és ez még csak néhány találomra felhozott érdekesség.

Végére érve még mindig döbbenten forgatom a kötetet: hogyan fért el mindössze 260 oldalon ennyi tudás és tudnivaló…?

Bővebben a 7szoba.hu Dolgozószobájában link

cseri>!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Nekem nagyon tetszett a kötet, élvezettel olvastam. Mondhatnám, hogy sok újdonságot nem tartalmazott, de nem lenne igaz, részben azért, mert nagyon érdekes volt, hogyan foglalkozik egy pszichológus az irodalomterápiával, mint mondjuk én könyvtárosént. Meg aztán nemcsak irodalomterápia van benne, hanem mindaz, ami a szerzőt érdekli az irodalom és a pszichológia érintkezési pontjaiban. Részben kicsit néha itt éreztem én is gyengébbnek a könyvet, amikor kissé beleragadt a szakirodalom ismertetésébe, de nagyon tovább ennél nem ment. Nem túl elkötelezett, de azért időszakos krimiovasóként kicsit én is felvontam a szemöldököm a krimiről szóló fejezeten, a műfaj nagyon sokféle, nem biztos, hogy ennyire le kell egyszerűsíteni, főleg abból az alapállásból, hogy a szerző nem is szereti, nem is olvassa. Cserébe amikor tényleg a saját tapasztalatairól ír, az nagyon érdekes. Számomra lenyűgöző, hogy nagyon fiatal szakemberről van szó, a szakmai tudása mégis nagyon biztos, én a könyv stílusát is kedveltem, és mivel további könyveket is ígért, biztosan azokat is elovasom majd.

11 hozzászólás
Kri_Anikó P>!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Ha az alcím alapján arra számít valaki, hogy majd elemzést kaphat magáról az olvasott könyvei alapján, nos az valószínűleg csalódni fog ebben a könyvben.
Ha viszont azt szeretné megtudni, hogy milyen módszerekkel dolgozik az irodalomterapeuta és a kellemes időtöltésen kívül még mennyi jótékony hatása van az olvasásnak, akkor a megfelelő kötetet tartja a kezében.
A mi kis helyi olvasóklubunk nagyon jól működik. Most már azt is tudom, hogy emögött a csoportvezetőnknek, Áginak igen sok munkája és szakmai tudása van, mert ami csak játéknak látszik egy közösen olvasott könyv megbeszélésekor, az az irodalomterápia.

1 hozzászólás
Dorqa P>!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Mivel tavaly kezdtem el részt venni csoportos irodalomterápiás foglalkozásokon, valahogy értelemszerűnek tűnt, hogy legalább egy könyvet olvassak el az irodalomterápiáról, ami egyébként – főleg itt nálunk – még elég új területnek számít.

Kicsit tartottam tőle, hogy esetleg csak (vagy leginkább) szakmabelieknek fog szólni, de hamar rájöttem, hogy ez a feltételezésem alaptalan volt, hiszen (egyre tudatosabb) olvasóként, és az irodalomterápiás foglalkozások lelkes résztvevőjeként is sok fontos és értékes információt találtam a könyvben, úgyhogy nyugodtan tudom ajánlani bármelyik elkötelezett könyvmolynak! :)

Az elején még a fejezetek szerkezete, a használt nyelvezet, és a rengeteg hivatkozás miatt olyan érzésem volt, mintha egy diplomamunkát olvasnék, és nem egy ismeretterjesztő könyvet, de aztán ez valahogy elmaradt, illetve enyhült, és a számos új és érdekes tudnivaló az olvasásról, az írásról, ezek különböző pszichológiai vonatkozásairól, az irodalomterapeuta munkájáról, az ezekkel kapcsolatos izgalmas kutatások eredményeiről eléggé lekötötte a figyelmemet, és a kezdeti idegenkedésem teljesen a háttérbe szorult.

Így utólag pedig hálás is vagyok a hivatkozásokért, mert, ha a későbbiekben valamelyik konkrét téma vagy részterület jobban felkelti a kíváncsiságomat, akkor pontosan tudni fogom, hogy Kitti könyvében megtalálom azt, amit ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni.

Összességében egy hasznos könyv, amit én kéznél tartok, és majd időnként előveszem, ha éppen terápiás írással vagy olvasással lesz dolgom.

1 hozzászólás
Catherinne>!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Sajnos csalódás volt a könyv. Szeretem az olvasmányos ismeretterjesztő műfajt, de nekem ez borzasztó száraz volt. Sok helyen egyszerűen átlapoztam 2-3 oldalt, annyira nem hozott lázba. A másik problémám, hogy nekem az alcím keltette fel a figyelmemet: “A könyvespolcod pszichológusszemmel”, na ebből én szinte semmit nem kaptam, végig olyan érzésem volt, mintha egy tankönyvet olvasnék.
Magához az irodalomterápiához sem hozta meg a kedvem, pedig érdekel a téma.
Egy két érdekes tudományos tényen kívül hozzám nem ért el a könyv.

8 hozzászólás
Titina>!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Összességében a könyv nem rossz, ha valaki kíváncsi mit is takar az irodalomterápia, hogyan zajlanak az ülések stb. akkor azt gondolom érdemes lehet elolvasni. Viszont, akit az alcím szólított meg, annak van egy rossz hírem, ne vegye szó szerint. Ugyan a szerző megmagyarázza, hogy végül miért lett ez az alcím, szerintem ez akkor is megtévesztő lehet sokak számára.
A könyv elején az olvasásom nagy lendületet vett és egészen jól haladtam vele, de valahogy a közepe táján telítődtem és kellett egy kis szünet, mert elég tömény volt. Számomra a vége volt a legérdekesebb mert a példákon keresztül sokkal jobban feltudtam dolgozni mégis miről szól ez az egész.

Zyta88>!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

“A könyvespolcod pszichológus szemmel” Hát melyik pszichológia iránt érdeklődő könyvmoly tudna elmenni egy ilyen alcímmel rendelkező kötet mellett? Akkor is, ha a fülszöveg ugyan némileg árnyalja a képet, a felcsigázott könyvmoly már a “nekem ez kell” üzemmódba kapcsolt. Aztán pedig csalódik, mert a könyv csak nyomokban tartalmazza a beígérteket.

Ettől függetlenül nem mondom, hogy rossz, hisz sok érdekesség volt benne, többek közt már önmagában az is, hogy létezik olyan, hogy irodalomterápia, amiről én nem tudtam. Ez azt takarja, hogy egy terápiás kezelésen, egyénileg vagy csoportosan valamilyen verset vagy prózát olvasnak a résztvevők, és az ott leírtakból kiindulva kezdenek el beszélgetni a terápián résztvevők problémáiról. Érdekesnek találom ezt a módszert, és kíváncsi is lettem rá, kipróbálnám szívesen. Az mondjuk meglepett, hogy irodalomterapeuták nem csak pszichológusok vagy pszichiáterek lehetnek, hanem akár tanárok, könyvtárasok is.
Ehhez kapcsolódva tetszett a slam poetrys rész is, különösen az, hogy hátrányos helyzetű gyerekek tanításához használják. Nagyon tisztelem azokat a segítőket, szakembereket, tanárokat, akik nem a bevált sok éves módszereket viszik tovább, hanem keresik az újat, amivel jobban tudnak kapcsolódni a fiatalokhoz és nem félnek kipróbálni ezeket.

A legizgalmasabb rész viszont az volt számomra, amikor az olvasást a Maslow-piramissal hozta kapcsolatba az írónő. Talán mert az kapcsolódott leginkább az alcímhez… Alapból azt gondolnánk, hogy az olvasás a piramis tetejéhez kapcsolódik, hisz kognitív- vagy esztétikai szükségletet elégít ki, sőt, akár az önmegvalósítást is segítheti. De előfordulhat az is, hogy egy bizonytalan helyzetben, pl. egy világjárvány idején az ember a biztonságot, a kiszámíthatóságot keresi a könyvek által, amit a mindennapi életben már nem talál meg. Ezért elővesz valami krimit, aminek a végén a gyilkost mindig elkapják és elnyeri méltó büntetését, vagy ami nekem eszembe jutott azok a sablon romantikusok, amelyikek tényleg teljesen ugyanarra a kaptafára épülnek fel (találkoznak, szerelmesek lesznek, boldogok, összevesznek, kibékülnek, happy end). Végre megértettem, miért faljuk ezeket végtelen számra, pedig sokszor csak a szereplők neve más, de amúgy tök ugyanazok a karakterek. De ha valakinek még ezek sem adják meg a kellő biztonságot, az a Harry Pottert is leveheti századszorra is a polcról. :)

Mindazok ellenére, hogy találtam a könyvben olyan részeket, gondolatokat, amiért érdemes volt elolvasni, meglehetősen csalódtam is sajnos. Ahogy már írtam fentebb, én nem az irodalomterápiáról szerettem volna ismeretközlő irodalmat olvasni, hanem az érdekelt, mit árul el rólam, milyen könyvek vannak a polcomon, hogy miket olvasok, milyen műfajt szeretek, stb. Ebből baromi keveset kaptam.
Azt sem tudtam eldönteni, kinek akar szólni a kötet. Néhol a laikus olvasót szólította meg, máshol meg annyira mélyen belement a szakmai részletekbe, mintha leendő szakembereknek írna tanulmányt a módszerről. Nem volt elég könnyen olvasható, többször előfordult olyan is, hogy valamit elmagyarázott a saját szavaival, aztán ugyanazt hosszan idézte akár több szakembertől is. Persze a hitelességhez meg kell mutatni, hogy széleskörűek az ismeretei, de elég lett volna megemlíteni a neveket a saját szavas magyarázat után, aztán akit érdekel mélyebben, az megnézi, melyik könyvben tud utánaolvasni.

A sok idézet közt előkerült az a vélemény is, hogy a szépirodalom, a nehezebb szövegek az igazán értékesek, mert a “ponyva” nem igényel komoly gondolkodást, csak pillanatnyi örömet okozhat, nem tudja elérni, hogy igazán bevonódjon az olvasó.
“Tapasztalati tény az is, hogy a giccs, a sláger, a ponyva teljes azonosulásra ösztönzi az embert: mindent elébe tálal, ami közvetlen, azonnali ösztön- s vágykielégítésre alkalmas, izgalmas, akadályok nélkül pergő kalandokat, hibátlan, eszményi hősöket, szerencsés megoldást, néhány kellemes ösztönreakció kiváltására alkalmas képet, helyzetet (…) A színvonalas irodalmi alkotásról ezzel szemben azt szokás mondani, hogy nehéz; s valóban az is, mert nem fut simán az olvasók ösztönei-vágyai megszabta pályán, hanem csak egy-egy pillanatra szegődik mellé, hogy a következő pillanatban már kisiklassa lendületét, állandóan kecsegteti valamivel az olvasót, de minduntalan akadályokat is gördít elé, segít neki, de ellene is fordul, együtt fut vele, aztán cserben hagyja: egyszóval mindent elkövet annak érdekében, hogy egyrészt azonosulásra késztessen, másrészt viszont, hogy az azonosulás sohase sikerüljön teljesen.”
Én ezzel semennyire nem értek egyet. Olvastam már olyan klasszikust, ami semmilyen hatással nem tudott lenni rám, és olyan fantasyt, krimit vagy romantikust, amiben volt valami idézet vagy élethelyzet, amiben teljesen magamra ismertem és napokig velem maradt, agyaltam rajta. Ne a szöveg nehézségétől vagy a műfajától tegyük már függővé az értékét. Nem tudtam eldönteni, hogy az írónő is osztja-e ezt a véleményt, de úgy éreztem, igen. De ha nem is, akkor sem szimpatikus nekem, hogy bekerült a könyvbe.

A másik dolog, ami miatt “megbántódtam”, az az írónő véleménye az Az élet játékáról, ami nekem az egyik kedvenc könyvem. Szerinte a túlzott optimizmust hirdeti, rossz példát mutat a főszereplő kislány, mivel semmilyen negatív érzelmet nem él meg, holott az élet a jó és rossz dolgokkal együtt szép és teljes. Én pont a másik végéről fogtam meg azt a könyvet és azért lett kedvenc, azért zokogtam rajta, és még mindig 5-6 év után is rengetegszer jut eszembe. Én nem a túlzott optimizmust láttam benne, hanem a túlzott pesszimizmus, az állandó negativitás ellentétét. Hajlamosak vagyunk mindig mindent a legrosszabb színben látni, a legrosszabbtól tartani, a negatív élményeink alapján meghatározni magunkat, holott mennyivel boldogabbak lehetünk, ha a jó dolgokra fókuszálunk. Nyilván nem tűnnek el a rossz dolgok és bánkódhatunk is miattuk, de mennyivel más úgy élni az életet, hogy a pohár félig tele van és nem félig üres. Nem állítom, hogy mindig sikerül, de a mai napig sokszor azzal tudom magam és másokat is kihúzni ebből az örökös negatív gondolkodásból, hogy Az élet játékára gondolok.
Nyilván mindenkinek joga van a véleményéhez, és nekem is van, hogy nem tetszik olyan, amit más szeret, szóval ezért idézőjeles a megbántódásom, de mivel alapból csalódtam a könyvben, ez az Élet játéka dolog már csak hab volt a tortán.

Összességében ez egy közepesen jó ismeretterjesztő könyv, amit csak úgy ajánlatos kézbe venni, hogy szem előtt tartja az olvasó az alcím hatásvadász mivoltát és az ott ígértek helyett az irodalomterápia módszerének érdekes, ám néhol túl szakmai, túl részletes bemutatására készül fel.

bettiambrus>!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Nagyon vártam ezt a könyvet, és örülök, hogy ilyen hamar sort tudtam keríteni az elolvasására. Hihetetlenül érdekel az irodalomterápia, ezért nagyon izgatott voltam. Szerencsére nem kellett csalódnom: Jakobovits Kitti kellő hozzáértéssel és részletességgel vázolja fel könyvében, mi fán terem az irodalomterápia, ami szerintem azért is hasznos, mert kevesen tudják, mi ez, ugyanakkor egyre jobban terjed. Számomra a legérdekesebb rész az volt, mikor az irodalompszichológiáról írt – nem is tudtam, hogy van ilyen. A könyv második felére azt hiszem, elfáradtam, így olykor egy picit unatkoztam – kevésbé találtam számomra hasznos és érdekes információt. Összességében nagyon ajánlom mindenkinek; azoknak, akik képben vannak, és azoknak is, akik még nem találtak rá erre a módszerre.

3 hozzászólás
Luri>!
Jakobovits Kitti: Irodalomterápia

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Ennek a könyvnek biztosan nem én voltam/vagyok a célközönsége. Azt nem is tudom pontosan megmondani, hogy ki(k), de inkább éreztem ezt az írást egy szakmai hivatkozásokkal, kifejezésekkel, definíciókkal teletűzdelt szakdolgozatnak mint egy érdeklődő laikusnak szóló, ismertető és érdeklődést felkeltő/fokozó kötetnek. Nekem túlságosan sok volt benne a szakszó, tudományos kifejezés és ahhoz képest bőven alulmaradtak az érdekes, hétköznapi nyelven megírt részek. Volt ilyen is, de kevés. A “Miért szeretjük a krimiket?” c. fejezet volt olyan, amilyennek ez az egész könyv tűnt előre és amilyet olvasni szerettem volna, pláne az alcím alapján: A könyvespolcod pszichológusszemmel. Mert erről szerintem nem is esett szó, teljesen mást kaptam mint amit sugall.


Népszerű idézetek

Málnika >!

Az eredményekből az látszik, hogy az olvasó emberek nemhogy nem gyengébbek a társas interakciókban, hanem egyenesen jobb társas készségekkel is rendelkezhetnek, mint kevesebbet olvasó társaik.

200. oldal (Kulcslyuk, 2021)

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Málnika >!

(…) rossz hozzáállás, ha csak a jóra fókuszálunk, még akkor is, amikor nagyon nehéz, és hogy az élet egyébként nem kevésbé szép attól, hogy vannak benne nehéz, fájdalmas dolgok is. De az élet igazán teljes megélésének nagy részét veszítjük el azzal, ha csak a napos oldalt nézzük.

117. oldal (Kulcslyuk, 2021)

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

2 hozzászólás
Málnika >!

Ahhoz, hogy valami terápiás irodalommá válhasson, egyébként sem elég maga a szöveg. Szükség van hozzá a befogadóra, az ő történetére, érzelem- és élményvilágára, gondolataira, értelmezésére. Szükség van még a szakemberre, aki végigkíséri az illetőt a feldolgozási folyamaton, és a kettőjük között kialakuló kapcsolatra, amelyben az egész történik. Ha a szöveget valaki elolvassa, akkor abban a képletben csak ő van és a szöveg, de nincs meg a szakember és a terápiás kapcsolat. Félreértés ne essék, a magányos olvasás is segíthet, de az önmagában nem lesz irodalomterápia.

102-103. oldal (Kulcslyuk, 2021)

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

csucsorka IP>!

Az olvasmányélmény pedig egy olyan dolog, amit senki nem vehet el tőlünk, és senki nem kérdőjelezheti meg, hogy milyen szövegben találunk megnyugvást vagy tanulságot.

182. oldal, Műnemi és műfaji fontoss (Kulcslyuk, 2021)

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

csucsorka IP>!

Az olvasásnak nem csak fejlesztő funkciója van, az olvasás meg is tud tartani. És vannak időszakok, amikor erre van a legnagyobb szükségünk, bármiféle fejlődés helyett.

186. oldal, Az olvasás (jótékony) hatásai (Kulcslyuk, 2021)

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

shadowhunter1975 P>!

Másként olvasunk reggel és éjjel, húszévesen és negyvenévesen, győztes hadvezér korunkban és befelé forduló szerzetesi állapotunkban, szerelmesen és rezignáltan.
Száraz Miklós György

183. oldal, Az olvasás (jótékony) hatásai

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
csucsorka IP>!

Ilyenkor eszembe jut a gimnáziumi fizikatanárunk, akinél minden eszközt használhattunk dolgozatírásnál, mondván, az a lényeg, hogy amikor probléma van, tudjuk, hol keressük a választ, nem pedig az, hogy emlékezetből rögtön mondjuk a feleletet. Bár a feladatok nagy részét sokszor így sem tudtuk megoldani, az elv azóta is bennem van, és igaznak érzem az olvasmányok hosszú távú hatásainak tudatos útjához kapcsolódóan is.

185. oldal, Az olvasás (jótékony) hatásai (Kulcslyuk, 2021)

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

3 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

A krimiknek megvan az a sajátosságuk is, hogy alapvetően mind hasonló, többnyire állandó szerkezettel és történetvezetéssel rendelkeznek. Ez az ismétlődés pedig ugyanazt a fajta bizalmas ismerősséget nyújtja, ami miatt például a gyerekek oly gyakran ragaszkodnak kedvenc meséikhez.

180. oldal, Miért szeretjük a krimiket?

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

Kapcsolódó szócikkek: krimi
csucsorka IP>!

[…] bizonyos szintig a könyvben való feloldódás azzal is együtt járhat, hogy aktuálisan csökken a problémáinkon való rágódásunk. A figyelmünk elterelése pihenőidőt ad, ráadásul megállíthat olyan destruktív folyamatokat, amelyek a problémákat csak még inkább felnagyítanák, ezzel tovább ártva a mentális egészségünknek.

180. oldal, Műnemi és műfaji különbségek (Kulcslyuk, 2021)

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel

csucsorka IP>!

A hiedelemmel ellentétben a pszichológus se mindig tudja, mi a kliens baja. Nem is az a feladata, hogy egyből a megismerkedés után vagy már a kliens előtt tudja: hanem az, hogy közösen találjon rá vele.

61. oldal, Irodalomterápia a pszichológiában (Kulcslyuk, 2021)

Jakobovits Kitti: Irodalomterápia A könyvespolcod pszichológus szemmel


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Bessel van der Kolk: A test mindent számontart
Lundy Bancroft: Mi jár a bántalmazó fejében?
Susan Forward: Mérgező szülők
M. Scott Peck: Úttalan utakon
Szondy Máté: Olvadás
Szondy Máté – Szabó-Bartha Anett: Démonaink
Edward M. Hallowell – John J. Ratey: Szétszórtság
M. Scott Peck: A járatlan út
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa