Mimbo ​Jimbo és a hosszú tél 92% 60 csillagozás

Még élénken emlékszem, hogy milyen elementáris élmény volt számunkra az Óriás Körte. Hetekig csak ezt olvastuk és semmi mást. Egy idő után már függetlenítettem tudatomat a számtól, úgyhogy ha elaludtam akkor is korrektül tudtam mesélni. Csak akkor buktam le, amikor lapozni kellett volna, mert azt agyam motorikus funkciókért felelős részét nem sikerült munkába állítani. Ennyi szép emlék után talán képet kaphattok arról, hogy mennyire örültem Mimbo Jimbo és barátai felbukkanásának.

Kalandokban ezúttal sem szenvedtünk hiány. Ennek ellenére már a kezdetektől bizonyosak vagyunk, hogy az írói képzelet tökéletesen ártatlan helyekre kalauzol majd. Így a legkisebb olvasók is azzal a bíztató érzéssel vághatnak neki a havas tájnak, hogy a végén hőseink együtt sütizhetnek majd a barátaikkal.

Nemcsak Strid rajzainak stílusa és ismerős színhasználata emlékeztet előző kötetére. Felhasznált bizonyos elemeket, amiket kár lett volna kihagyni. Elsőnek itt vannak a körmönfont módon működő elképesztő, kissé nyakatekert berendezések. Ezekhez képest kiszámítható ritmust nyújt a négy-öt szín ismétlődése. Az összhatásnál nem maradhatnak el a kissé hóbortos szereplők sem. Egyszóval a dán szerző képi világa továbbra is egyszerűségében nagyszerű. A képregényrajzolóként is komoly sikereket elért író-illusztrátornál jöhet minden, amitől pompás lesz egy képes mese: sok hó, fura gépek, jófej orosz boszorkányok, barátok, kutatóexpedíció. Akár gyerekméretűre zsugorított szereplői magasfokú galiba-elhárítási képessége, a bohókás tipográfia vagy korlátozott színvilága miatt: ez a könyve is igazi gyerekmágnes. Így történhetett, hogy az irodalmi csemegéket körültekintően megválogató kisebbik fiam mind a 115 oldalt odaadó figyelemmel ülte végig.

A szemfüles felnőtt olvasóval is összekacsint a szerző, ha előbbi észrevette, hogy a hajóvá alakított Óriás Körte fedélzetén az Éjfekete-tenger közepén egy Fitzgerald regény, az Éj szelíd tornyán lapul, míg Mimbo Jimbo történetében a legfázósabb jóbarát Tolsztoj Háború és békéjét olvassa.
Folytatás itt: http://hintafa.blog.hu/2017/11/29/jakob_martin_strid_mi…

A kisebb fiam minden este ezt a mesét kéri, hogy olvassuk el. Szerintem ez minden szónál és dicséretnél többet jelent egy könyvnél :) A nagyobb már unja, úgyhogy inkább a fiatalabb korosztálynak ajánlom, őket jobban leköti.
A történet teli van kalanddal, ami egy nagyobb egésznek a része. Mimbo és kis csapata számomra olyan furcsák, de hát ez egy mesekönyv, nem is nekem kell, hogy tetszenek, hanem a gyerekeknek. Ezt pedig el lehet mondani róluk.

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/11/jakob-martin…

Magamhoz ragadtam a könyvtárban és bevittem az olvasóterembe, hogy beszívjam az illatát, gyönyörködjem a képeiben, és véletlenül nem elolvastam!
Nagyon kedvemre való történet! Orosz tudós, meg főzőedényben száguldozó különös színű hajú boszorkányok! Csodálatos!

Nagyon aktuális volt olvasni a márciusi télben ezt a könyvet! A kicsik számára egy kalandos, izgalmas történet, nagyon jó, böngésznivaló rajzokkal.

Igazán lehetett volna hosszabb, épp csak belemelegedtünk, és már vége is lett.

Pár hete nagyon rákattant 2 és fél éves kislányom erre a könyvre. Minden egyes nap többször az egészet el kell olvasnia valakinek, legtöbbször mama nyeri meg, de férjem is élen jár már, és már dédi is. Nekem nagy kedvenc a történet, még sosem hallottam előtte ilyet. A képeket élmény nézegetni, főleg a téli verziókat, nagyon ötletes, hogy mutatja meg a hóval betemetett dolgokat. A legjobb rész, mikor a csengettyűt megkondítják, ilyenkor nekünk is meg kell csilingeltetni a mi harangjátékunkat vagy a metalofonra jól ráütni a boszorkányok kondérjánál. Kérdezem mindig Borót, ki a kedvenc szereplője, és érdekes módon nem egy-egy főszereplőt említ, hanem pl. a kis tigrist, akinél meg van győződve, hogy Postás Gepárd az apukája :D, vagy Mumbo Jumbo anyukáját, csak mert sütit süt, és akkor természetesen jó fej is. A boszik varázsigéjét is sokszor el kell ismételni, anyum elég ijesztően tudja mondani. :) A bátor állatseregleten -akik a sátor alatt bújtak meg- hatalmasakat nevetünk, hogy „nem holmi anyám asszony katonái.” Hangulatos ez a tél, de tényleg jó, ha elérkezik a tavasz, most is azt várom.

Aki szerette az Óriás körtét, annak ez a kötet is kötelező. Nekem még egy kicsit jobban is tetszett ez a történet, bár nem volt benne annyi „eszement” találmány, mint a másikban. Az illusztrációk pedig még mindig zseniálisak!:)

Könyvesbolti, zárás előtti villámolvasás. A képeket alig néztem, de így is nagyon vicces volt. Kell.

Nekem az óriás körte sokkal jobban tetszett! Fantáziadúsabb, eseménydúsabb volt, ez olyan bő közepes kategória ahhoz képest.

Bűbájos történet – nekem pont aktuális is volt, hisz ma itt is esett a hó, úgyhogy a hangulat adott is volt hozzá. Talán nem olyan mozgalmas mint az író korábbi könyve, de ez is nagyszerű szórakozás és az illusztrációk is nagyon jól eltaláltak.