Hüvelyk ​Matyi 79% 22 csillagozás

Látom, hogy a ló mellett áll egy ember, de az semmit sem szól, azt is lassan mondja.

– Csak maradj, fiam, mondotta az ember, űlj ki a kalap karimájának a szélire, s végezd el ott a bajodat. Hányszor megtisztelnek a madarak s föl sem veszem!

Egyszer a szegény ember készülődött az erdőbe, hogy fát vágjon s mind azon búcsálódott,
hogy nincs, aki utána hajtsa a szekeret, már pedig minek legyen ott hiába egész nap ló s szekér, mig ő fát vág. Hallja ezt Hüvelyk Matyi s mondja:
– Egyet se búcsálódjék, édes apám, majd kihajtom én a szekeret az erdőre.
Nagyot nevetett az apja:
– Ugyan bizony, mit gondolsz, te tökmag. Nem tudsz te lovat hajtani.
– Dehogy nem tudok. Csak az édes anyám tegyen a ló fülébe, onnét elhajtom én úgy, hogy más sem külömben.
– Jól van, mondta az apja, próbáljuk meg. Hadd lám, mit tudsz.

Mondja az egyik:
– Látod te, hogy ki nógatja a lovat?
– Nem én, felelt a másik. Látom, hogy a ló mellett áll egy ember, de az semmit sem szól, azt is lassan mondja.

Odamentek a szegény emberhez, köszöntek s kérdezték, hogy nem adná-e el ezt a gyereket.
Becsületes árát adják.
– Hát ha a világ minden kincsét nekem adnák kendtek, eladnám-e az én drága jó fiamat! –
felelt a szegény ember.
Hanem Hüvelyk Matyi egy szempillantás alatt felmászott az apja vállára, s a fülébe sugta:
– Adjon csak el, édes apám, úgy is visszajövök kigyelmedhez.

Eleget próbálta Matyi mindenféleképpen, hogy kikerüljön innét, de nem lehetett ám gyere ki. Megadta magát, ha már Isten így akarta, legyen így, gondolta magában, legalább jó helyet csinál magának idebent. Azám, mikor éppen el akart helyezkedni, odavetődött egy kóbor farkas, felkapta, bekapta a tehén belét s uccu neki! szaladt árkon-bokron át.