Grimm ​legszebb meséi 95% 333 csillagozás

Ahogy gyerekkoromban nekem olvasott belőle meséket anyukám, most úgy olvasok én a saját fiaimnak.

Egyszerűen lenyűgöző, hogy ezek a mesék fennmaradtak száz meg száz éveken át, generációkról generációkra megismerik őket és sosem vesznek feledésbe.
Azt hiszem, ez a valódi halhatatlanság.

Ráadásul olyan örök és egyetemes igazságok és tanítások vannak bennük, hogy az valami csoda.

Nem is tudnék kedvencet választani, mindegyiket másért szeretem.

A nagymamám harminc éve mondogatja, hogy nem hitte volna hogy a nagymamaság örömei közé fog tartozni, h hatvanmilliószor felolvashatja a kölyköknek ezt a könyvet.

Kiskoromban utáltam olvasni.:D Hihetetlen számomra..de tényleg
Úgy döntöttem, ahogy lesz időm, újraolvasom ezeket a klasszikus meséket, amiket kiskoromban anyukámtól hallottam:)
Vannak hibái, néhol ugyanaz az alap, de imádtam :)
Legszebb mesék..:)

A korábban ismert meséket ezúttal kihagytam az olvasásból, de így is sikerült sok újdonságot megismernem.
Mindig is nagyon szerettem a Grimm testvérek gyűjtéseit. Ez a kötet is elég változatos, mindenki megkapja, amit szeret: állatos történeteket, hercegnős és királylányos meséket, komolyabb hangvételű, tanulságos történeteket.

Mikor kislány voltam mamám ebből ovasott nekünk mesét, mikor nála aludtunk húgommal. Előtte pedig apum hallgatta ugyanezeket a történeteket. Szóval kijelenthetem, hogy immáron családi hagyomány ebből a könyvből olvasni a gyerekeknek :) még mindig imádom majdnem az összes mesét, a fiúk is majdnem az összes mesét végighallgatták :) persze volt olyan, amit félbehagytam, de a legtöbbet azért sikerült nekik elolvasni :))

A „hétfőn nincs adás” estéinek hármas számú sztárja! (a Többsincs királyfi és a Vitéz szabólegény után természetesen) Szép mesék, jó mesék, és ami akkor nekem nem volt egy utolsó szempont: hosszúúúúú mesék! Mert hát ugye ki akart korán lefekeüdi????

Boldogult gyermekkoromra emlékeztet, amikor anyu esténként az ágyam szélén ülve olvasott mesét, mi meg átszellemülten hallgattuk @Luna_Iceshard-dal. Ja, és ki ne hagyjam, hogy általában annyi plüssállattal aludtam, hogy komoly kihívás volt egyszerre megölelni az összeset, mert aki kimarad, az magányos lesz. Nincs szomorúbb látvány egy magányos plüssnél, akinek a pillantása a lelkedig hatol, és tudod, hogy elítél, nem? :D Szóval, a lényeg, hogy ez egy történelmi múlttal rendelkező könyv, mert az 1977-es kiadás, és még anyué volt, és valószínűleg ő is sokat olvasta, mert kissé megviselt. Én nem tudom, mennyiben járultam hozzá, a mesehallgatáson kívül csak arra emlékszem, hogy ezzel szoktam azt játszani, hogy olvasok, amikor még nem tudtam. Csak az volt a baj, hogy nem a sorok alatt, hanem rajtuk húzkodtam az ujjacskámat. Bizonyára rosszul lestem el a technikát Lunától.
Szerintem amúgy röhej, hogy az emberek mit össze nem szenvednek azon, hogy a Tom és Jerry mennyire agresszív, amikor a klasszikus mesékben lazán gyilkolásznak és csonkítanak. És mégsem lesz mindenki pszichopata, mert egyszerűen csak akkor tűnnek fel a durva dolgok, amikor már elég nagyok vagyunk. Akkor már inkább azon akadnának fenn, hogy milyen rossz szülők a királyok, hogy bármilyen jöttmenthez hozzáadják egyszem kis királylányukat. Vagy hogy a királylányok mindig azt teszik, amit mondanak nekik (kivéve a kevély dögöket, akiket megleckéztetnek és megjavulnak), és hogy nevelődnek így a kis feministák. Simán. Meg hogy a törpék kiakadnak a perverz hercegre, amikor meg akarja venni tőlük a halott Hófehérkét, de ingyé' azért odaadják. És hogy a nagymama úgy nyakalja a bort, mint más a vizet. Viccet félretéve, tényleg idegesítettek a királylányok, főleg azok, akik nem voltak képesek kinyitni a tökéletesen szépséges kis szájukat, amikor a főgonosz véghez akarta vinni a nagy átverést, és pl. hősnek adta ki magát, vagy királylánynak, az igazit meg száműzte a libák közé. Meg úgy összességében szinte minden lány hagyta magát elnyomni. Hamupipőkének is mibe került volna azt mondani a mostohatesóinak, hogy forduljanak fel, és hozzájuk vágni a súrolókefét?
De ez mind nem tűnt fel cuki kölökként, úgyhogy fátylat rá. Érdekes, hogy akkor az ismertebb mesék tetszettek jobban, pl. a Holle anyó, Hamupipőke, A brémai muzsikusok, Hófehérke, Csipkerózsa és A nyúl meg a sün vagy A farkas és a hét kecskegida (bár ebben mindig borzasztóan sajnáltam a pici kecskét, aki túlélte, de nyilván éltre szóló traumát szenvedett el, ahogy az órában elrejtőzve végignézte, amint a tesókáit felfalják) , most meg az általam kevésbé ismert, kicsit darkosabb történetek. Most nagyon tetszett A hat hattyú, A két testvér, Az erdei házikó, A libapásztorlány a kútnál és A tavitündér. Ezekre amúgy nem is emlékeztem. Ja, meg a Rigócsőr király is jobban bejött most. A bagoly viszont egyáltalán nem tetszett, nem is értem, mit keres itt, meg hogy lehetett egyáltalán megírni. Szerencsére ez sosem volt nálunk esti mese. Utálom, amikor a hülye emberek megölik az állatokat. Amúgy elfért volna az olvasókönyvben a Micó mellett, amit szintén rühelltem.
A végére kicsi untam már, hogy minden mese annyira egyforma és totál meggondolatlan házassággal végződik, minden szegénylegény meggazdagszik/kiderül, hogy királyi sarj, a király meg úgy osztogatja a lányait, mint a cukorkát. De tudom, hogy anno gyermeki lelkünknek ez kellett, mert csak. Viszont imádtam felfedezni, hogy mennyi minden van, amit lenyúltak a mai írók. Nem tudtam nem a Harry Potterre gondolni, amikor a suszter manói ruhát kaptak, és nem dolgoztak többet, vagy amikor a pasi láthatatlanná tévő köpenyben követte a bálozó királylányokat.
Összességében tetszett, régen is, most is, csak másért. Nagyon jó volt nosztalgiázni vele, szépek a képek, és még mindig sajnálom, hogy nincs benne több nagy, színes illusztráció, mert azok a legjobbak. A nyelvezete is szép, és mivel incifinci koromban is megértettem, ezért újfent nem értem az olyan meséket, amik értelmi fogyatékosnak nézik a gyerekeket. Tök egyszerű, ha valamit nem ért a gyerek, megkérdezi az anyját.
Lényeg a lényeg: ez egy jó könyv, jó mesékkel. Biztos vén mamóca koromban is szívesen olvasom majd, amikor már nem fogom fel a magasröptű irodalmat. :P

Hát ez a könyv…
Amikor kicsi voltam, apukám mesélt ebből mindig, a párbeszédekben a szerepeknek megfelelően elváltoztatott hanggal… Imádtam ezt a könyvet. Aztán amikor már kinőttünk testvéreimmel a mesehallgatós korból, titkon reménykedtem, hogy ez a KiTudjaHonnanACsaládbaKerült Régi Könyv az enyém lesz. De aztán az unokatestvéreméké lett, én meg csak sóvárogtam utána, valahányszor megláttam náluk a polcon. Azóta (szerintem kb. 16 éves korom óta) ha bementem egy könyvesboltba vagy antikváriumba, mindig kerestem, de egyszer sem láttam, ha valaki megkérdezte, mit kérek karácsonyra, húsvétra, szülinapomra ajándékba, mindig ezt a könyvet akartam. Csak sajnos senki nem találta meg soha, aztán mindenféle más kiadású Grimm, Andersen, Benedek Elek mesekönyvekkel vigasztaltak, de egyik sem ugyanaz.
Pár hónappal ezelőtt az interneten próbaként rákerestem, hátha valaki el akarja adni, és csodák csodájára megtaláltam! Alig hittem el! Ennyire még talán nem örültem semminek.
Szóval tíz év után végre van saját Grimm legszebb meséi könyvem, és komolyan mondom, a legnagyobb kincsem.

Imádom ezt a könyvet,hogy miért? Mert nagyon szeretjük a meséket,ez a könyv még az Anyukámé volt 1965-ös kiadás(Móra) a barna borítós amin a vár van felül eléggé viharvert már szegényke,de én semmi pénzért nem válnék meg tőle,most éppen a kisfiam nyúzza.Még mindig az egyik legkedvesebb mesekönyvem!!

Nagyon szerettem gyerekként, sokat olvastak belőle anyuék, és most ugyanúgy élveztem felnőtt fejjel is. :)