…Erre ​a sziklára… 2 csillagozás

Miben volt Péter apostol más, mint a többi tizenegy? Miben más a Római Katolikus Egyház, mint a többi keresztény felekezet? Ezekre a gyakran feltett kérdésekre várhatunk választ Jáki Szaniszló könyvéből.
A szerző stílusát már ismerve kellemes csalódás volt végre olvasni egy olyan könyvét, amelyet nem más gondolkodók folyamatos gyalázásával tölt meg. Ennek talán az lehet az oka, hogy a téma annyira megragadta őt – nem pusztán felekezetiségénél fogva, hanem egy, a Szentföld „peremén” található történelmi helynek, Baniasnak a „szelleme” –, hogy inkább elragadtatással közelítsen hozzá, semmint a keresztes lovag fegyverével.
A szerző mindenekelőtt a Banias-helyszínről ír. A gondolkodásmódjára jellemző tekintélyelvűség révén sajnos végül is nem annyira meggyőző, mint pusztán (személyesen) érdekes (már annak, aki kíváncsi valaki más véleményére), hogy Baniast (az ókori Paneiont) miért tartja Jézus Péter-kijelentése (a "kulcsok átadása") helyszínének.
Egy fejezetet szentel a bibliai elemzésnek, amelyben megmutatja, hogy személyek közül egyedül Isten megnevezésére használja az Ószövetség a „Szikla” szót. A következő fejezetben pedig arról a Szikláról beszél, akit Jézus nevezett el így – afféle mini Péter-személyrajz ez. Ebből az derül ki, hogy Péter különb volt a neve révén a többi tanítványtól, hiszen azt a nevet kapta, amit egyébként egyedül Istenre használ az Írás (s ezt csak az tompítja, hogy a bibliai héber súr helyett az arám kéfa alakban nevezték el).
„A szikla árnyéka” fejezet a pápaság védőbeszéde. Ebben leginkább azt olvashatjuk, hogy a hosszútűrés és az igazak magáramaradottságában megélt szenvedés igazolja leginkább a Sziklát (a Római Pápát).
Az utolsó fejezet, „A pápaság isteni eredete” a tévedhetetlenség kérdésével foglalkozik. A teológus olvasó számára talán ez tarthat számot komolyabb érdeklődésre. Jáki véleménye az, hogy a tévedhetetlenség dogmáját a maga árnyaltságában kell ismerni (vagyis hogy koránt sem vonatkozik mindenre, csak a pápai állítások egy igen szűk körére, egy igen szűk értelemben), és figyelemreméltó érveket hoz a mellett, hogy sem a Biblia tévedhetetlenségének, sem a Zsinat (legyen az római katolikus vagy ökumenikus) tévedhetetlenségének nincs elsőbbsége a pápaihoz képest. Mindezt persze csak az ismeretterjesztés szintjén ismerteti, ám jegyzetapparátusa tartalmazza a kellő hivatkozásokat a továbblépéshez.
Jáki könyve kissé száraz nyelven íródott, s nincs olyan jól felépítve, hogy „húzóerő” tegye olvasmányossá. Fontos témák is hiányoznak belőle: nem tárgyalja, hogy – ha elfogadjuk, hogy Péter apostol elsőbbséget kapott Jézustól a többi apostolhoz képest – miért kell azt is gondolni, hogy ez az elsőbbség a római püspöki széké lett, s a pápák sorában öröklődik. Azt sem tisztázza a szerző, hogy mi a viszony pápa és egyház között a tévedhetetlenség kérdésében: addig ugyanis meggyőző, hogy a Biblia tévedhetetlenségét vallók kerülik azt a problémát, hogy az egyház korai időszakában (s hasonlóképpen a zsidó nép korai időszakában) a Szentírás nem állt még rendelkezésre, s így annál magasabb szintű tekintéllyel kell rendelkeznie valamilyen alapon. De hogy mit jelent az „egyház”, és az egyházon belül miért éppen a római püspök személye élvezze az elsőbbséget, az az előző kérdés értelmében megválaszolatlan marad.
Hasonlóan megválaszolatlan marad az a kérdés, hogy vajon az embernek nem lehet-e olyan személyes viszonya Istennel, amely a maga emberi tévedhetőségének bevallása mellett az közösségi gyakorlatban a tévedhetetlenség ígéretével ruházza fel, ahogy azt a zsinati elvű, vagy protestáns oldalon pl. a presbiteriánus felekezeti formák magukban rejthetik. Tulajdonképpen szomorú látni azt, hogy a Római Egyház egyik alapvető kérdését tekintve lehet egy könyvet írni anélkül, hogy az embernek az Istenhez fűződő személyes viszonyáról egyetlen szó essék. Pedig – és ez a legérdekesebb – ez a probléma nagyon hasonló ahhoz is, ahogy a (természet)tudomány igényt tart az elsődleges tudásra (arra, amivel a tévedhetetlenséghez "konvergál"), és érdekes lett volna elmerengeni afölött, hogy miben különbözhet a keresztény hit a tudományos ismerettől, ha egyszer az emberi oldalon szerkezetileg talán nem is különbözik a kettő tekintélye.