Jakab András (szerk.) · Urbán László (szerk.)

Hegymenet 8 csillagozás

Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon
Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet

„Megvan, ​és itt olvasható a bizonyíték arra, hogy a magyar elit képes szembenézni az ország problémáival, sőt kiutakat is képes megjelölni. Ez a kötet tematikáját tekintve igen nyomasztó is lehetett volna – ehelyett számomra az utóbbi idők leglelkesítőbb olvasmánya lett: a középgeneráció üzenete a magyar fiataloknak arról, hogy érdemes itthon maradni. Egy társadalomtudományi hátterű vízió az ország helyzetéről és jövőjéről, amely a közvéleménynek és a döntéshozóknak is igen hasznos lehet.”

Chikán Attila, közgazdász, akadémikus

„Magyarország mai helyzetében fontos az állapotfelmérés és önképünk tisztázása. A tudomány megteszi a magáét, ez a stílusában és megközelítésmódjában is sokszínű kötet viszont inkább a nagyközönségnek szól, s a közérdekű kérdések széles körét öleli föl a népesedéstől a bankrendszerig, az oktatástól a külpolitikáig és így tovább. Az ország sorsát meghatározó súlyos kérdések megértéséhez és megoldásához akarnak segítséget nyújtani a… (tovább)

>!
Osiris, Budapest, 2017
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632762869

Most olvassa 12

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet

Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon

Minden további nélkül adhatnék csillagos ötöst, figyelembe véve, hogy a könyv maga egy esemény: talán a legátfogóbb, legszakmaibb tanulmánykötet, ami a NER szépséghibáit veszi górcső alá az alig észrevehető mitesszerektől egészen a nyilvánvaló sántaságig. De adhatnék jóval kevesebb csillagot is, mert (mint minden tanulmánykötetben) itt is megférnek egymás mellett fantasztikus és feledhető darabok – Tölgyessy, Orbán Krisztián és Lantos Gabriella írásait* például szent lelkesültséggel olvastam, más tételek viszont meglehetősen sótlannak tűntek. És hát nyilván nem is mindegyik téma érdekelt egyformán – a bürokrácia adminisztratív költségeinek csökkentéséről például bizonyosan muszáj beszélni egy teljességre törekvő tanulmánykötetben, de mit csináljak, engem nem hozott lázba. Ugyanakkor – Isten látja lelkem! – azért csak átrágtam magam azon is, ami amúgy teljesen észszerűtlen stratégia egy effajta munka esetében. Ezt a könyvet ugyanis simán fe kell rakni a polcra, és ha valamit nem értünk a napi politikai eseményekből, elő kell venni, és a hozzá kapcsolódó szöveget el kell olvasni, hátha tisztább lesz a kép.

Két dolog még ajkaimra kívánkozik a könyv kapcsán:
1.) Ez a kötet megjelenése idején a sikerlistákon is eltöltött pár hetet, ami, ha figyelembe vesszük szakszöveg voltát, egészen hihetetlen dolog. Nem mondhatjuk tehát, hogy ne lett volna feltűnő jelenség. Ugyanakkor a kötet 23 tanulmányából egyre sem érkezett az érintettek – a kormányoldal – felől érdemi reakció, holott célja éppen az volt, hogy vitát kezdeményezzen. Ha erről az oldalról nézzük, tragikus, hogy a szerzők írásaikat mintha egy kútba dobálták volna bele. De pont ez a kötet egyik fő tanulsága. Mert ez a 23 tanulmány a NER 23 hibájára, hiányosságára vagy fejlesztendő aspektusára mutat rá, de van egy 24. hiba is, mind közül a legnagyobb, amire a kötet utóélete világít rá: hogy a NER -t marhára nem érdeklik a saját hibái.
2.) A kötet megjelenését némi botrány kísérte: az Akadémia ugyanis nem vett részt a kötet finanszírozásában (a kötet szerkesztői szerint a politikai légkörre hivatkozva), aminek következtében az Osiris (köszönjük, Gyurgyák János!) volt kénytelen kiadni azt. (Ennek fényében külön öröm, hogy valószínűleg a Hegymenet volt az Osiris utóbbi 10 évének legjobban fogyó könyve, ami nyilván nagy elégedettséggel töltötte el a cég pénzügyeseit.) Ugyanakkor az egyik legnagyobb meglepetésem éppen az volt, hogy a kötet legalább kétharmada feltűnően kerüli (amennyire lehet, persze) a probléma felvázolása során a politikai áthallásokat – egyszerűen körülír egy hibát, és javasatot tesz a hiba orvoslására. És ezt egy intézmény olyan dolognak érzékeli, amit egy adott politikai rendszerben kockázatos volna támogatni. Amiről nekem meg az jut eszembe, hogy a diktatúra nem akkor kezdődik, amikor a vezető lecsukatja az első renitens állampolgárt – hanem amikor az intézmények megpróbálják önként kitalálni, mire gondol a vezér, hogyan okozhatnának neki örömet, vagy hogyan törölhetnék le homlokáról a bút.

Amúgy meg ezúton kívánnék mindenkinek boldog március 15-ét! Remélem, mindenki kirakta éjjelre a csizmácskáját az ablakba, hogy Petőfi bácsinak legyen mibe tenni az ajándékot. Vagy a virgácsot, persze.

* Orbán és Lantos szövegei megjelentek már a kötet előtt mintegy ízelítőként a neten: https://moly.hu/linkek/59037 ill. https://moly.hu/linkek/66537 és https://moly.hu/linkek/66538, Tölgyessy szövegét nem találtam meg.

83 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

ERZSIKE NÉNI UTAZZON 30 KILOMÉTERT VAGY TÓTH DOKTOR 1300-AT?

A címben leírt dilemma valóságos és a válasz megkerülhetetlen. Az egészségügy ma egy olyan, a szocializmusból örökölt csődtömeg, amellyel akkor is kell kezdeni valamit, ha ehhez pillanatnyilag senkinek sincs bátorsága. Ezért a változatlanság is válasz a fenti kérdésre, méghozzá az évtizedek óta hallott válasz: Erzsike néni csak ne utazzon sehova, kapja meg helyben az ismert doktortól a megszokott ellátást. Sajnos azonban ez ma már nem lehetséges, mert pont e változatlanság miatt Tóth doktor már nem rendel Erzsike néni lakhelyén, sőt már Budapesten sem rendel, hanem Hannoverben dolgozik. És senki más sem akar ott dolgozni, ahol Erzsike néni lakik, mert ott lerobbant a kis kórház, nincs benne műszer, még egy köszönni hajlandó ápolónő sincs, mert ő meg Brightonban van.
Tehát a változatlanság maga a változás, a megállíthatatlan erózió.

401. oldal, Lantos Gabriella: Erzsike néni utazzon 30 kilométert vagy Tóth doktor 1300-at?

Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon

1 hozzászólás
Kuszma P>!

A modernizációs igény felmerülése, a modernizációs programok megfogalmazása, majd a sikertelen vagy felemás modernizációk végigkísérték Magyarország elmúlt másfél évszázadának történetét. Ezeknek az elvetélt vagy csak részlegesen sikeres felzárkózásoknak az eredménye a duális társadalmi és gazdasági szerkezet kialakulása és rögzülése, a hagyományos, elmaradott, és az új, korszerű szinte kapcsolatok nélküli egymás mellett élése. És az ebből adódó rossz gazdasági teljesítmény és a gyenge lábakon álló demokrácia. A felemás módon modernizálódott országban a mindenkori politika gátlástalanul kihasználta a két pólus ellentétét. A felszínen ez népi-urbánus ellentétként, a haza vagy haladás ellentéteként jelent meg. A nemzeti értékek védelmét ígérő politikai irányzatok erre hivatkozással verték és verik vissza a modernizációs kísérleteket és konzerválják (vagy egyenesen újraépítik) a hierarchikus társadalmi és az elavult gazdasági szerkezetet.

259-260. oldal, Mellár Tamás: Nincsenek bombabiztos receptek

Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon

2 hozzászólás
Kuszma P>!

Az ellenőrizhető tényállások és az ezekre épülő racionális okfejtés tette lehetővé, hogy létezzen egybefüggő polgári nyilvánosság. Az észszerű érvelés játékszabályainak elfogadása teremtette meg a kölcsönös kommunikáció előfeltételeit. Ennek metódusait tiszteletben tartva lehetséges egyáltalán a nagyon különböző gondolkodású állampolgárok között is a politikai véleménycsere. A ráció használata ennyiben olyan volt, mint a gazdaságban a pénz. Kicserélhetővé tette az igencsak ütköző gondolatokat. Ha viszont a nyilvánosságban inkább érzelemteli minősítések hangzanak el, akkor azokra csupán hasonlóképpen lehet reagálni. A kölcsönös érzelemnyilvánítások egyszerűen megölik az egységes kommunikációs teret. Általuk a véleménycsere a hasonlókat gondoló emberek csoportjaira szűkül. Befelé érvényes gondolatokat megfogalmazó, kívülről viszont alig követhető fekete lyukakban folyik a diszkusszió. Ez pedig a legbiztosabb út a nyilvánosság egészének általános elbutulásához.

20. oldal, Tölgyessy Péter: Kompország reményei

Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon

8 hozzászólás
Kuszma P>!

Egyes nézetek szerint a populista politikusok az ügyeket és problémákat jellemzően nem megoldják, csak cserélgetik. Egy jó költségvetési rendszer abban segít, hogy a problémákat minél jobban megoldjuk. Talán ezért sem szeretik a populista politikusok a jó költségvetési rendszereket.

267. oldal, Romhányi Balázs: A köztársaság vagy a bolondok hajója,

Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon

Kuszma P>!

A sokkot, amely 2009-ben a fent említett értékvizsgálatunk nyomán az érdeklődő közéleti szereplőket érte, nem az okozta, hogy másoktól nagyon eltérőek volnánk, hanem épp ellenkezőleg: az, hogy pont olyanok vagyunk, mint a környezetünk. Csak hát nem ott vagyunk, ahova képzeljük magunkat (mondjuk Németalföldön), hanem ott, ahova születtünk (a Balkántól csak kicsit északra, Csehországtól és Szlovéniától keletre, Ukrajnának meg éppen a szomszédságában…). Tulajdonképpen az elitünkön belül is az tesz különbséget, hogy mindezt a kellemetlen tényt 1. afféle diszkomfortélményként élik-e meg és hazájukat reformokra érett és érdemes helyként fogják fel, esetleg 2. azon keseregnek, hogy „máshova kellett volna születni”, netán el is mennek, vagy 3. úgy ítélik meg, hogy „beleállnak”, élnek a lehetőséggel, és annak ideológusaként vagy a lokális politikai konstelláció szószólójaként lépnek fel.

43. oldal, Tóth István György: Turánbánya?

Jakab András – Urbán László (szerk.): Hegymenet Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pomogáts Béla: A negyedik esztendő
Bibó István: Válogatott tanulmányok I-IV.
Szabó Dezső: Az egész látóhatár I-II.
Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék
Gazsó L. Ferenc – Zelei Miklós: Őrjítő mandragóra
Bayer Zsolt: Hol a pofátlanság határa? II.
Duray Miklós: A megvalósult elképzelhetetlen
Vásárhelyi Miklós – Tóbiás Áron (szerk.): Ellenzékben
Bayer Zsolt: Hol a pofátlanság határa? 3.
Szivós Donát: Világáramlatok sodrában