Keresd ​a békét, és járj a nyomában! 4 csillagozás

A csendes belső ima a szív békéjének igazi forrása.

35. oldal

A lelki küzdelem egyik legfontosabb oldala a gondolatokkal folytatott harc. A küzdelem gyakran azt jelenti, hogy azokkal a gondolatokkal, amelyek saját lelkünkből, a környezetünkből vagy néha az ellenségtől jönnek, és nyugtalanságot, félelmet, elkeseredést keltenek bennünk, olyan gondolatok állítsunk szembe, amelyek megnyugtatnak és visszahelyeznek minket a békességbe.

17. oldal

Minden indok, ami miatt elveszítjük a békességünket, rossz indok.

18. oldal

Az Úr megengedheti, hogy bizonyos dolgokat nélkülözzünk, de azt soha nem hagyja, hogy a legfontosabb hiányozzon: jelenléte, békéje és mindaz, ami szükséges ahhoz, hogy életünk az Ő tervei szerint teljesedjen ki. Isten nem enged meg hiábavaló szenvedéseket.

31. oldal

Milyen sok fiatal fél teljesen odaadni az életét Istennek, mert nem bízik abban, hogy Isten képes igazán boldoggá tenni. Megpróbálják saját maguk biztosítani a boldogságukat és szomorúvá, boldogtalanná teszik magukat. Ez a hazugság atyjának, a vádlónak nagy győzelme: sikerül bizalmatlanságot oltani Isten gyermekének a szívébe az Atyja iránt!

28. oldal

Amíg egy ejtőernyős nem ugrik le a mélybe, addig nem is érezheti, hogy az ejtőernyő kötelei megtartják, hiszen még nem volt lehetősége arra, hogy kinyíljon. Először ugrani kell, és csak azután érezheti, hogy a kötelek megtartják. Így van ez a lelki életben is: Isten annyit ad, amennyit várunk tőle. Sokan azért nem hisznek a Gondviselésben, mert soha nem tapasztalták meg, de azért nem tapasztalják meg, mert soha nem ugranak a mélybe, nem lépnek hitben, soha nem adnak neki lehetőséget, hogy segítségükre siessen. Mindent előre elterveznek, megpróbálnak mindent csak önmagukra számítva megoldani, ahelyett, hogy Istenre számítanának.

29. oldal

Az emberi bölcsesség csak emberi léptékű műveket képes létrehozni, egyedül az isteni bölcsesség teremthet isteni dolgokat és minket is isteni nagyságokra szán.

33. oldal

Ahhoz, hogy ellenálljunk a félelemnek és az elkeseredésnek, az imádságban, az Istennel való személyes találkozásban, akit az imában felismerünk és szeretünk, ízlelnünk és látnunk kell, milyen jó az Úr. A bizonyosságok, amiket az ima gyakorlata helyez belénk, sokkal szilárdabbak, mint azok, amik értelmi megfontolásból fakadnak, legyen az akár a legmagasabb teológiai gondolkodás.
A gonosz szüntelenül támad minket, a csüggedés és a bizalmatlanság gondolatai újra és újra előjönnek; csak úgy tudunk ellenállni ezeknek, ha fáradhatatlanul és szüntelenül imádkozunk. Hányszor előfordult velem, hogy gondokkal vagy csüggedéssel telve mentem a napi szentségimádásra és anélkül, hogy bármi különleges történt volna, nyugodt szívvel jöttem ki. A külső körülmények ugyanazok maradtak, a problémák továbbra is megoldásra vártak, de a szívemben változás történt és már nyugodtan tudtam szembenézni velük. A Szentlélek titokban munkálkodott.

34-35. oldal

Kivétel nélkül mindent rá kell bíznunk Isten kezére, úgy, hogy már ne mi akarjuk irányítani, „megmenteni” a dolgokat, sem anyagi, sem érzelmi, sem spirituális téren.

36. oldal

Az az érzésem, hogy az igazi élet másutt van, máshol, mint ami az én életem, ami nem igazi élet, szenvedései vagy korlátai miatt nem biztosítja számomra az igazi lelki kibontakozás feltételeit. A körülményeimnek csak a negatív oldalát látom, azt, ami hiányzik a boldogságomhoz; ettől elégedetlen, irigy, csüggedt leszek, és már nem haladok előre. Az igazi élet másutt van – mondom magamnak – és egész egyszerűen elfelejtek élni.
Pedig néha olyan kevés is elég lenne, hogy minden másképp legyen, és óriás léptekkel haladjak előre: más látásmód, a bizalom és a remény tekintete a helyzetemmel kapcsolatban, arra a bizonyosságra alapozva, hogy semmiben nem lehet hiányom. Gyakran ebben az illúzióban élünk: azt szeretnénk, hogy változzon meg a környezetünk, a körülményeink, mert akkor minden jobban fog menni. Ez azonban általában tévedés. Nem a külső körülményeknek kell megváltozniuk, hanem először a mi szívünknek, amelynek meg kell tisztulnia az önzéstől, a szomorúságtól, a reménytelenségtől.

41. oldal