Európa ​születése a középkorban 11 csillagozás

Jacques Le Goff: Európa születése a középkorban

Európa ​épül. E nagy kihívásnak – önmagának – csak úgy felelhet meg, ha számot vet történetével, mely nélkül elárvult és boldogtalan volna. Mert hár a ma a tegnap szülötte, a holnap pedig az elmúlt időé, nem kell a múIt fogságába esniük, ha a megtörténtek megértése az előrehaladás segítőjévé válik. A jövő arra az antikvitás óta – vagy talán már a „történelem előtti időktől" – az egységet és a sokféleséget ötvöző, roppant gazdag és kreatív kulturális örökségre épülhet, melyet ez az Atlanti-óceán, Ázsia es Afrika ölelésébe zárt, földrajza mintázta, történelme formálta, görögök elnevezte öreg kontinens őriz.Az Európa születése, mely öt különböző nyelvű és nemzetiségű kiadó – a müncheni C. H. Beck, az oxforcli Basil Blackwell, a barcelonai Critica, a római Laterza és a párizsi Séuil – kezdeményezésére jött létre, Európa kialakulását kívánja bemutatni – ennek esélyeit és nehézségeit. Csak a kontinens népeinek egységtörekvéseit kísérő belső viszályok, konfliktusok és ellentmondások… (tovább)

>!
Atlantisz, Budapest, 2008
348 oldal · ISBN: 9789639777033 · Fordította: Sujtó László

Enciklopédia 2


Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma MP
Jacques Le Goff: Európa születése a középkorban

Tudom, utálatos ilyet mondani, de: akit érdekel a középkor, annak ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnia. (Bár el tudom képzelni, hogy ezen már túl is van.) Le Goff pont azt csinálja, amit egy ilyen beetetős könyv esetében csinálni kell: röviden és tömören összefoglalja a Római Birodalom bukása és a XV. század között eltelt századokat, mindenről említést tesz, de semmibe sem ragad bele. Így kapunk egy nem terjedelmes könyvecskét, aminek minden bekezdése szinte könyörög, hogy az ember beszerezze hozzá a vonatkozó 2500 oldalas szakirodalmat – ami amúgy többnyire le sincs fordítva. Persze ez a munka azért önmagában is kerek és egész, és kivállóan illusztrálja, hogy az ún. sötét középkor jóval több, mint egy nagy lyuk a történelemben, amit csak némi lepra, pestis és máglyán elégetés színesít. Le Goff koncepciója meggyőző: úgy mutatja be ezt az időszakot, mint eleven, mozgalmas periódust, és külön felhívja figyelmünket arra a számtalan elemre, amelyek a középkorban alakultak ki, és a mai napig meghatározzák életünket, gondolkodásunkat. Tartalmas és hiánypótló.

10 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Jacques Le Goff: Európa születése a középkorban

Jó kis vázlat. Egy ekkora témáról, mint az európai középkor, 260 oldalon nem is lehet mást írni, csak vázlatot. Le Goff nagy történész volt, valószínűleg ennél milliószor többet tudott. Egyedül az nem tetszett, ami a könyv megszületésének oka volt, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk (aminek kérdésében most nem foglalnék állást, de talán nem volt ez se jobb döntés, mint Horthy és Hitler spanolása, de ez egy másik könyv már), ami miatt a könyv ha nyíltan nem is, de burkoltan, félmondatokban Európát minden más kontinens fölé helyezi, ami nyilvánvaló hülyeség. A nemzeti sovinizmus helyett a kontinens-sovinizmus jön? Na mindegy, ez is XXI. századi kérdés. Emellett néhány Goff maga is állást foglal, ami a zsidópogromok és gettósítások, vagy hasonlóan egyértelműen bűnös és gyalázatos dolgok esetében nem gond, de amikor fejlődésről, vagy haladásról beszél, főleg a gazdaság fejlődéséről, az nekem kicsit sok volt. Itt van helye vitának: most előrébb vagyunk-e, mint a középkorban? A XI-XII. századi Európa, legalábbis e könyv alapján egy jó helynek tűnik, illetve jobbnak, mint a miénk, tehát fejlettebbnek. Most az „egyszerű ember” szemszögéből nézem ezt, akit nem érdekel a GDP meg a világpiaci helyzet, mert azt se tudja, mi az, és jól tudja, hogy nem is érdemes ezekről semmit se tudni.

Jó abból a szempontból ez a könyv, hogy rámutat: a középkorban sokkal nagyobb szabadság volt, mint általában gondolnánk. A „sötét középkor” inkább az utolsó századra tehető, de mindenesetre a „felvilágosodás” kora sötétebb volt a középkor legnagyobb részénél. Nem volt sötét ez a középkor, amit folyton éjszakában képzelünk el, csak más. Európa (sajnos?) más utat választott. Legalábbis egyelőre.

9 hozzászólás
>!
Tintapatrónus
Jacques Le Goff: Európa születése a középkorban

Jacques Le Goff könyve kiválóan foglalja össze a történelmének azt a korszakát, amit középkornak nevezünk, bár ezt kizárólag a nyugati térség vonatkozásában vázolja fel. A csupán 260 oldalnyi írás (amihez még hozzátartoznak térképek, egy kronológia és egy részletes bibliográfia) öt nagyobb egységre tagolódik. Le Goff ezeket „rétegeknek” nevezi, és ha belegondolunk, hogy minden új korszak az előzőre épít (még akkor is, amikor igyekszik minél jobban eltérni tőle), akkor már mindjárt nem tűnik olyan szokatlannak ez a kifejezés, amit a szerző itt tulajdonképpen az idővel kapcsolatban használ.
Az első réteget a IV. és VIII. század közötti időszakban helyezi el, melynek domináns folyamata a barbárok betörése volt a Római Birodalom területére, illetve a letelepedésük következményei. A második réteg kronológiailag a VIII. és a X. század között található. Ezeket a századokat Nagy Károly és az általa alapított dinasztia politikai aktusai határozzák meg. Le Goff a hűbéri Európát a XI. –XIII. század között bekövetkezett társadalmi és geopolitikai változások fényében tárgyalja, majd egy egész egységet szentel kizárólag a XIII. századnak. Végezetül a reneszánsz térhódításával zárja sorait az utolsó időbeli réteggel, melyet a XIV.-XV. század közötti intervallumban határol el.
Mindegyik egység fejezetekre van osztva, majd azok is tartalmaznak külön címekkel ellátott részeket. Ennek az a hihetetlen előnye, hogy ettől az egész mű rendkívül átláthatóvá, szervezetté és konzekvensé válik. Ebben persze nagy szerepe van a szerző kifinomult összefoglaló, és lényegre törő stílusának is, mely olvashatóvá és élvezhetővé teszi a könyvet azok számára is, akik nagyon jártassak az európai történelem meghatározó momentumaiban, de azok számára is, akik csak szeretnék felfrissíteni és egy kicsit elmélyíteni korábban szerzett ismereteiket.
Nyilván az oldalakból kisejlik a szerző saját rálátása és koncepciója a térség alakulásával kapcsolatban. Ezt a koncepciót talán úgy lehetne a legkönnyebben összefoglalni, hogy a középkorban végig felfedezhetők azok a folyamatok, irányok és célkitűzések, melyek – bár különböző helyeken, különböző időben és intenzitással jelentek meg – arra engednek következtetni, hogy tulajdonképpen a kontinensnek ezen a részén egy olyan civilizáció kezdett kialakulni, mely széttagoltsága és változatossága ellenére, valamilyen egységes képződményként tekinthető, mintegy a mostani modern uniónak a csíráit magában hordozó alakulatnak. Ennek a koncepciónak a mentén Le Goff szinte kifejezetten kiemeli és előtérbe helyezi azokat a történelmi elemeket, amelyek ennek a paradigmának felelnek meg, és ezt sajátos szóhasználattal alá is támasztja. Így olvashatunk a „lovagság Európájáról”, az „erőszak Európájáról”, a „cenzúra” vagy a „korházak Európájáról”. Miközben szinte minden fejezet valamilyen Európáról szól, ugyanakkor a szerző több helyen is egyértelműen kitér arra, hogy a név csak későn, elvétve és más tartalommal jelenik meg a korabeli dokumentumokban, mint ahogyan ma értelmezzük. Le Goff Európája alatt emiatt tulajdonképpen az európai térséget kell értenünk, és folyamatosan vigyáznunk kell arra, hogy mialatt a jelenre utaló jeleket fedezzük fel a múlt kisebb-nagyobb mozzanataiban, ne egy anakronisztikus szemüvegen keresztül értelmezzük a történelmet.

>!
Mezei_Dávid
Jacques Le Goff: Európa születése a középkorban

Manapság talán különösen fontos olvasmány Európa egységéről és különbözőségéről, arról, hogy az egyes, ma minket természetes módon körülvevő, Polányi Károly szavaival „beágyazódott” eszmék – mint pl. az idő, a haladás, a történelem, Európa – mikor jelentek meg a középkorban. A szerző elsősorban azt vizsgálja, mitől és miben más a középkor, és a középkor Európája minden más kortól és földrajzi-történelmi egységtől. Vizsgálata során végső soron arra a megállapításra jut, és a könyv szinte minden sora ezt a tételt támasztja alá, hogy a mai Európa a középkorban született meg, az antikvitás és a keresztény-judaizmus folyományaként, mintegy abból kinőve, de attól, és saját korának párhuzamos civilizácitól, így a mohamedán, kínai, stb. világtól is lényegesen elkülönülve.
A könyv nem törekszik braudeli részletességre, éppen ezért viszonylag könnyen áttekinthető, gyorsan olvasható, talán leginkább a mi Szűcs Jenőnk Három vázlatával állítható párhuzamba.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Hippokratész szerint az európaiak bátrak és kedvelik a harcot, miközben az ázsiaiak bölcsek, műveltek, békeszeretők és hiányzik belőlük a lendület. Az európaiak ragaszkodnak a szabadsághoz, és készek harcolni, sőt meghalni érte. Legkedveltebb politikai rendszerük a demokrácia, míg az ázsiaiak könnyen elfogadják a szolgaságot, ha az jóléttel és biztonsággal jár.

23. oldal

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A középkor tovább gazdagította a trójai eredet mítoszát: azt tartották, hogy a trójai menekültek Közép-Európában, Aquincum (Budapest) egykori római települése helyén éltek évszázadokig, mielőtt folytatták volna útjukat Nyugat- és Dél-Európa felé. A magyar monarchia saját presztízse érdekében természetesen kiaknázta a mítosz eme epizódját.

183-184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: menekültek
13 hozzászólás
>!
Kuszma MP

Jeruzsálem felszabadításának gondolata, valamint a zsidók áldozataként kínhalált halt Krisztus emléke óriási zsidóellenes gyűlölet- és erőszakhullámot keltettek – annál is inkább, mert a XI. század végén élő keresztényeknek téves képzeteik voltak a történelmi időről, és azt hitték, Krisztus halála a saját korukban következett be.

A zsidók üldözése

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Arról se feledkezzünk meg, hogy a rómaiak ágyon elnyúlva fogyasztották ételeiket, és csak a középkori európaiak honosították meg az asztali étkezést.

83. oldal

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

De a XI. százaban zsidók és keresztények többnyire még békében éltek egymás mellett. A keresztények szemében a zsidók voltak az egyedüliek, akik rajtuk kívül „törvényes vallást” gyakoroltak (még ha ez a kifejezés nem is létezett akkoriban), míg a mohamedánokat pogányoknak tekintették. A tudós klerikusok olykor rabbikkal folytattak eszmecseréket a Szentírás értelmezéséről. A zsidók nem csak zsinagógákat, hanem iskolákat is építhettek maguknak.

120. oldal

15 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Hivatalosan csak Isten képes csodákra, de a néphit a szenteknek tulajdonítja őket. Ezek a csodák különleges helyszíneken, elsősorban a szentek sírjainak közelében következnek be. A hívők a szentek – Peter Brown kifejezésével: „e rendkívüli halottak” – holttetemeivel érintkezve gyógyulnak meg vagy üdvözülnek. A püspökökhöz hasonlóan a szentek is általában a római-barbár társadalom felső rétegeihez tartoznak.

Európa megfogan - Új hősök: a szentek

Kapcsolódó szócikkek: Isten
>!
Frank_Spielmann I

Egy példával illusztrálhatjuk, hogyan talál egymásra a régi pogány praktika és az újkeletű keresztény szokás [a X-XI. században]:

Ha egy gyermek keresztség nélkül hal meg, néhány asszony felragadja a kis holttestet és titkos helyre viszi, ahol karóval szúrják át, azt tartván, hogy ellenkező esetben a gyerek feltámadhat, és sokaknak bajt okozhat.

91. oldal

>!
Frank_Spielmann I

A vallási vagy nemzeti azonosság valamilyen konfliktus vagy szembenállás során is kialakulhat. Az identitást ebben az esetben a Másik hozza létre – különösen akkor, ha ez a másik ellenfél vagy ellenség.

Európa megfogan - Két taszító pólus: Bizánc és az iszlám. A képes kérdése

>!
Frank_Spielmann I

A XIII. században a ferences szerzetesek közében szokássá vált, hogy borbarát és sörbarát rendházakat különböztessenek meg rendük létesítményei között.

75. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Az egyház az eredendő bűnben és az emberi test esendőségében gyökerező tényként ellfogadta a prostitúciót.

144. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Bernard Cornwell: Az ördöglovas
Juliette Benzoni: A templomosok kincse
Elizabeth Chadwick: A legnagyobb lovag
Georges Duby (szerk.): Franciaország története I-II.
Györkös Attila – Kiss Gergely (szerk.): Francia-magyar kapcsolatok a középkorban
Georges Duby: A nő a középkorban
Martina Kempff: A királycsináló
Georges Duby: A katedrálisok kora
Robin LaFevers: Sötét diadal