Az ​értelmiség a középkorban 7 csillagozás

Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban

Jacques Le Goff a francia középkorkutatás kiemelkedő képviselője. Az 1929-ben Marc Bloch és Lucien Febvre irányításával indult Annales d'Histoire Économique et Sociale (ma: Annales Économies, Sociétés, Civilisations) folyóirat vonzóterében kialakult sokrétű kutatómunkáról az ismertetések mellett már M. Bloch, P. Chaunu, G. Duby és R. Mandrou magyarul megjelent könyveiből is információt szerezhetett a hazai olvasóközönség. Jacques Le Goff e könyvében a középkori műveltség legfontosabb társadalmi hordozójáról, továbbadójáról, a korabeli értelmiségről ad újszerű, átfogó képet.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gyorsuló idő

>!
Osiris, Budapest, 2000
246 oldal · ISBN: 9633797365 · Fordította: Klaniczay Gábor
>!
Magvető, Budapest, 1979
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632708849 · Fordította: Klaniczay Gábor
>!
154 oldal · ISBN: 9637023682 · Fordította: Klaniczay Gábor

Enciklopédia 58

Szereplők népszerűség szerint

IX. Bonifác pápa · V. Orbán pápa · VI. Kelemen pápa

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Prága · Koppenhága · Sorbonne · Uppsala


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban

Hogyan született meg az értelmiség Európában, jöttek létre az egyetemek, az egyetemi autonómia, stb., stb.
Ez egy ismeretterjesztő munka, de izgalmas, élvezetes. Tényleg letehetetlen.

Bla I>!
Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban

Pályatársával (és bizonyos értelemben riválisával) Georges Dubyvel együtt Jacques Le Goff számít a XX. századi középkorkutatás legismertebb képviselőjének, mondhatni úgy is: oroszlánrésze volt abban, hogy a középkori történelem kutatása a romantikus nosztalgiák, a nemzeti érzületek forrásából az elmúlt évtizedekben a történetírást megújító új módszertani törekvések kiindulópontja és központi motorja lett. Könyvei közül néhány magyarul is megjelent (Az értelmiség a középkorban, 1979, 2000;) Magam választottam kihívásom egyik kötetének. S nem véletlenül.
Le Goff alapmegállapítása, hogy az értelmiség elválaszthatatlanul összetartozik és összekapcsolódik a középkori európai városok, „a város” létrejöttével. S e városok nem tévesztendők össze a volt Római Birodalom egykori városainak maradványaival, ahol csak néhány maroknyian éltek a falak közt. Az ún. „karoling reneszánsz” jelentősen hozzájárult ehhez, miközben Nagy Károly analfabéta volt. De a scriptóriumokban másolt könyvek ez időszakban – a VIII.-IX. században nem olvasás céljából készültek, hanem díszes, értékes aranyedényekhez, azaz kincsekhez hasonlíthatók, melyeket adtak-vettek-ajándékoztak. Olvasni csak századokkal később kezdik őket, s igazából ez vezet a szellem fejlődéséhez.
Akik olvassák e műveket, művelődnek és tanítókká, oktatókká válnak a városok iskoláiban. Saját helyüket is felismerik: „Olyanok vagyunk, akár az óriások vállára felkapaszkodott törpék: Többet és messzebbre látunk, mint ők – nem mintha látásunk élesebb, vagy termetünk nagyobb lenne, mint az övék, hanem azért, mert ők a levegőben hordanak bennünket, felemelnek saját gigászi magasságukba…” A városok azok, ahová az utak befutnak, s így lesznek lendkerekeivé a fejlődésnek. Az utakon nemcsak kereskedelem bonyolódik, de eszmék cseréje is, a nyugat nyersanyagai ellenében kelet virágzó városaiból luxuscikkek és egykor az őskeresztények által keletre vitt műveltség is visszakerül nyugat városaiba. Az arab civilizáció így közvetíti a korábban elvándorolt és elüldözött tanok képviselőinek műveit, melyek ott már rég beépültek az iskolai tananyagokba, lettek közkedvelt művei a könyvtáraknak…s kerülnek vissza a nyugati városokba. Egyszerűen kutatás indul a görög-latin kéziratokért. A fejlődés úttörői a fordítók, s ez abban az időben szük keresztmetszet, mert nyugaton szinte senki nem beszél görögül…A legfogékonyabb terület Itália és Spanyolország, valamint Franciaország egyes városai. De sokat tesz hozzá a középkori értelmiség mára kihalt típusa a vándordiák, vagy csavargó értelmiségi…
És így tovább, és így tovább lépésről-lépésre. Le Goff oly mélyen és részlet-gazdagon ismeri a középkor „bugyrait”, hogy megállapításai mindenütt dokumentált tényekkel alátámasztottak. Élvezet olvasni és megérteni, hogy mai tudásunk, gyakorlatunk hogyan, s mi módon alapozódik meg az antik világból átvett értékek középkori megerősítése nyomán. Mikor a Kairói múzeumban jártam – nekem is ez erősödött gondolataimban – „hisz ezen elődeink már mindent kitaláltak, végiggondoltak előttünk évezredekkel…”
A könyv a mai világ jobb megértéséhez segít hozzá a középkori tények, a fejlődés mozgatórugóira való rávilágításával!


Népszerű idézetek

tgorsy>!

Az értelmiségiek győzelemre vitték az első forradalmat: a könyv luxuscikkből szerszám lett.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
tgorsy>!

Boethius de Dacia hirdeti, hogy a filozófusok – vagyis az értelmiségiek – természetüknél fogva erényesek, tiszták és mértéktartóak, igazságosak, szabadelvűek és bátor bírálók, jámborok és nemes lelkűek, nagyszerűek, törvénytisztelők és nem rabjai a földi gyönyöröknek… Aki pedig üldözi ezeket az értelmiségieket, az nem más, mint maga a rosszhiszeműség, az irigység, a tudatlanság s az ostobaság.

161. oldal

Milán>!

Robbanékony tanítás, mely még nagy utakat fog bejárni, és olyan eltérő gondolkodóknál bukkan majd fel újra, mint Machiavelli vagy Luther, Hobbes vagy Rousseau, Hegel vagy Auguste Comte, Lenin vagy Charles Maurras.

174

Kapcsolódó szócikkek: Auguste Comte
Milán>!

A svédek első egyeteme Uppsalában alapul 1477-ben, a dánoké Koppenhágában 1478-ban. Miközben Oxford és Cambridge magukhoz kaparintották az angol tudósvilágot, a skót királyok három egyetemet is alapítanak: Saint Andrews (1413), Glasgow (1450-1451) és Aberdeen (1494).

169 Az egyetemek nemzeti jellegű átszerveződése: új egyetemi földrajz

Kapcsolódó szócikkek: 1477 · 1478 · Koppenhága · Uppsala
Milán>!

A legnagyobb hírnévre az 1222-ben alapított Padova tett szert, mely 1404-től kezdve a velencei köztársaság egyeteme lett. 1244 után IV. Ince létrehozott egy egyetemet a pápai udvar mellett, melybe a XIV-XV. században a pápák új életet próbáltak lehelni, ezzel is támogatva a pápai államban megszilárdulóban lévő hatalmukat. Siena, ahol 1246 óta van egyetem, újraalapítja azt 1357-ben IV. Károly császár bullájával, majd még egyszer 1408-ban XII. Gergely pápa új privilégiumaival.

169 Az egyetemek nemzeti jellegű átszerveződése: új egyetemi földrajz

Kapcsolódó szócikkek: 1222 · 1404 · Padova
Milán>!

A VIII. Bonifác által 1303-ban alapított avignoni egyetem csak a pápák ott-tartózkodása idején virágzott.

170

Kapcsolódó szócikkek: 1303
Milán>!

Akik tudnak olvasni — kiváltságosok sorából kikerülő szűk elit —, azok el vannak halmozva.

amott minden csupa rend, gyönyör, szépség, pompa, csend.

193

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Milán>!

A nyugati keresztények e művekkel együtt számtalan szót, kifejezést is átvesznek az araboktól, olyan szavakat, mint a zérus vagy az algebra; az arab kereskedelmi szótár jelentős részét is ekkor tanulja meg a középkori Európa: bazár, csekk, „douane” (vám), „fondacco” (rakpart), „gabelle” (sóilleték) stb.

43

Milán>!

Mindezek után könnyen megérthetjük, miért áramlik Itáliába és főleg Hispániába annyi ismeretre szomjas érdeklődő, mint például az angol Daniel of Morley, aki később így számol be tanulmány útjáról a norwichi püspöknek: „A tanulás szenvedélye messze űzött Angliától.

Párizsban időztem egy keveset, de ott csak vademberekre leltem: komor ünnepélyességgel trónolnak katedrájukon; előttük két-három zsámoly, megrakva vaskos kötetekkel, Ulpianus írásainak aranybetűs kópiáival; kezükben ólompálca, mellyel nagy komolyan csillagokat és betol- dójeleket firkálnak könyveikbe.

43

Milán>!

Nagy volt az én fájdalmam, s hogy ne én legyek az egyetlen görög a rómaiak közt, ismét útra keltem, olyan vidéket keresve, ahol megtanulom az efféle stúdiumok felvirágoztatását…

44


Hasonló könyvek címkék alapján

Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Georges Duby: A katedrálisok kora
Juliette Benzoni: A templomosok kincse
Marc Bloch: A feudális társadalom
Georges Duby: A nő a középkorban
Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou
Anatole France: Jeanne d'Arc élete
François Furet: A forradalomról
Lajta Edit: Korai francia festészet
Robin LaFevers: Sötét diadal