Barátnőm, ​Anne Frank 19 csillagozás

Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank

Megdöbbentő ​történet egy katolikus francia anyától és holland zsidó apától származó kislányról, háborús viszontagságairól és Anne Frankkal kötött barátságáról. 1941 szeptemberében egy különleges barátság vette kezdetét Anna Frank és Jacqueline van Maarsen között. Anna egy iskolaévet tölthetett a naplójában Jopie-nak nevezett Jacqueline társaságában, majd 1942 júliusában családjával elmenekült a „hátsó traktusba”. Anna ezután több levelet és verset írt Jacqueline-nak, de ezek az írások már csak a háború után juthattak el a címzetthez. Annak ellenére, hogy ez a barátság mindkettejükben különösen mély nyomokat hagyott, Jacqueline sosem kérkedett Anna Frankhoz fűződő szoros kapcsolatával. Hatvan év elteltével, immár idős hölgyként mégis úgy érezte, meg kell írnia emlékeit, hogy közelebbről megismerjük és megértsük azt a kislányt, akinek a lelkébe a világ a naplóján keresztül látott bele. Ez a könyv azonban több mint egy szokványos visszaemlékezés. A félig zsidó családból származó… (tovább)

Róla szól: Anne Frank

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008
214 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639725560 · Fordította: Winkler Erika

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

tonks>!
Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank

Láthatatlan cetli a könyvborítón:
„Figyelem! A cím téves tartalmat sejtet. A könyv valódi, marketing és reklámmentes címe: Jacqueline, aki Anne Frank barátnője volt alcím: háborús visszaemlékezések Köszönjük megértésüket!”

Természetesen én is Anne Frank miatt vettem meg ezt a könyvet, sokszor olvastam már a naplóját és eme kiadást bátran ajánlom mindenkinek, aki minél többet meg szeretne tudni Anne napló utáni sorsáról.
Ettől a könyvtől egy másik szemszöget vártam volna Anne-ről, amit végül is megkaptam, csak nem annyit és olyan formában, mint ahogy azt a cím és a fülszöveg ígérte.

Az első és utolsó, harmadik részt nem is nagyon értem – amelyek Jacqueline szüleiről szólnak – hogy miért kerültek ilyen részletességgel a könyvbe nem beszélve arról, hogy Jacqueline anyjáról, Eline-ről az első személyes információ, amit megtudunk, hogy egy karcolás miatt szemétbe dobta a bőrcipőjét, ami finoman szólva nem volt szimpatikus.
A könyv második része viszont nagyrészt érdekes volt, bár Jacqueline nem túl jó író (vagy a magyar fordításból kiveszett a természetesség). Jó volt többet megtudni a városokban megmaradt zsidók életéről, és jó volt újra találkozni Anne-el.
A könyv legjobb részei viszont a fényképek, így valahogy személyesebbé váltak a történetek és sorsok, hogy láttam is, kikről van szó.

tmezo P>!
Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank

Azt hinné az ember, hogy ez a könyv részletesen mesél majd Anne és Jacqueline barátságáról, pedig nem. A cím és a fülszöveg alapján azt vártam, hogy majd arról olvasok, hogy miket csináltak ők ketten, milyen volt a gyerekkoruk, stb. De nem, erről a könyv kb. 1/4 rész szól. Ez a könyv Jacqueline-ről szól.

3 hozzászólás
TeresaM>!
Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank

Évek óta tervben volt ennek a könyvnek az elolvasása, de valahogy eddig nem vitt rá a lélek, hiába voltam rá kíváncsi, más hogyan látta Annet. A történet nem vagy nemcsak Anne története, hanem Jaqueline van Maarsen családjának a története is. Nekem tetszett, hogy bemutatta a szülei származását, házasságuk előtti életét is.
Anneval viszonylag keveset foglalkozik, főként a megismerkedésük és barátságuk került előtérbe ebben a részben. Viszont jó volt abból a szempontból olvasni, hogy kislányként hogyan élte meg a különféle törvények bevezetését, a háborút kitörését, milyen volt megvetettként élni, majd milyen volt mikor senki nem kérdezett semmit tőle, csak méregették a származása miatt. Érzékletes képet fest a háború alatti Amszterdamról. A képek nagyon tetszettek, olyan képeket láttam ebben a kötetben Anneról is, amiket korábban nem ismertem.

Kecsüszo_geiko>!
Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank

Kicsit zavarosak volt, hányadik szám hányadik személyben mesél az eleje meg a vége miatt..Alapvetően nem rossz, de nem kell sokat várni tőle -nem kell többet várni tőle, mint egy közepesen erősen megírt visszaemlékezést. Kicsit személytelennek éreztem, de mindenképp fontos kordokumentum.

Joeymano>!
Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank

Senki ne várjon itt intim titkokat és hatalmas újdonságokat Anneval kapcsolatban. Ez egy kislány szomorú története, aki úgy érezte, meg kell végre védenie barátnője emlékét, ha már ő maga sajnos nem kelhet saját maga védelmére.

Kek P>!
Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank

14 éves korom körül olvastam Anne Frank naplóját, aztán később magam is jártam a helyszínen Amszterdamban és Auschwitzban is, így mikor megláttam ezt a könyvet, mindjárt eldöntöttem, hogy elolvasom, kíváncsi vagyok a történetre más szemszögből is. Elsősorban azért, mert Anne leírását kicsit megmásítottnak tartottam a helyszínt látva. Persze a barátnő csak épp az elbújást megelőző időszakról írhatott, mert a Frank család helyben maradásáról, szem elől való elrejtőzésükről nem tudhatott és nem is tudott semmit.
És akkor térjünk át erre a könyvre. Valójában 3 részből áll, az anyja történetének elmesélésével kezdi Jacqueline E/3 személyű elbeszélésben, mert ezt az oldalt ismerhette jobban, apja – érzelmileg legalább is, és szemléletmódban – eltávolodott tőlük a háború után, pedig ő volt a zsidó, s miatta végezték majdnem ki a 2 lányt is. Anyjuk francia katolikus volt, s e család történetében abszolút ő az, aki felismerve a helyzet adta lehetőségeket, a sarkára állt, kijárta, hogy sem a férje, sem a lányai ne kerüljenek koncentrációs táborba. Ez persze időbe telt, s így a sárga csillagot ők is hordták jó darabig. Ezt már a fő részből, az E/1 személyű naplószerű visszaemlékezésből tudjuk meg, s ott is csak kb. 30 oldalnyi rész szól Annéval való kapcsolatáról. Ráadásul úgy, hogy beidéz naplórészleteket és azokat cáfolja, árnyalja. Az biztos, hogy a zsidó iskolában töltött közös 1 év Annénak meghatározóbb volt, Jacqueline-ben szinte nem is hagyott nyomot. Aztán még elmeséli azt is, hogy hogyan vészelték át a háború végét, immár sárga csillag nélkül és a háború utáni éhezést is. Elszegényedésüket és a francia származású anyjának a család általi mellőzését, az örökösödésből való kizárását. Legvégül az apa variációját is olvashatjuk, igen szűkszavúan, többnyire azt ismételve, amit a könyv elején már az anyjáról szóló részből megtudtunk. Nekem tehát ez a szerkesztés abszolút nem tetszett és feleslegesnek tűnt. Sokkal jobb lett volna, ha össze szövődik az anyai és apai szál.
Auschwitzról hallottunk már eleget, de számomra ez volt az első olyan olvasmány, ahol valaki a saját sorsán keresztül mondja el, hogy milyen volt normális embernek lenni, majd megbélyegzett féregnek, majd ferde szemmel nézett gyanús alaknak, végül megmenekülésük révén a zsidóságtól elidegenültnek. Sehová se tartozónak, örök másnak, és azzal a nyomasztó teherrel élni, hogy körülöttük mindenki elpusztult, de ők nem.

4 hozzászólás
dyna>!
Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank

Igazából én elég olcsón jutottam hozzá (az egyik nternetes könyváruházban, nem tudom, mennyire lehet itt reklámozni?!), így nem vártam tőle oly sokat.
Mindemellett szerintem egy olyan könyv, amit érdemes elolvasni. Nem is hosszú, nem is nyögvenyelős a nyelvezete, semmi sem beszél ellene. Más kérdés, h ha tényleg „hamisítvány” A. F. naplója, akkor ez vajon mennyire valódi dolgokról mesél?!?

1 hozzászólás
Zsazsulili>!
Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank

Úgy kezdtem a könyvnek, hogy nem voltam valami jártas a témában.. Anne naplóját sem olvastam még, bár tervben van. Nem tudok sokat mondani erről.. A történelem egy katasztrófájáról olvastam, ha szabad így fogalmaznom. Végig érdekelt, bár elrettenve szemléltem, hogy mindez megtörtént. Ezekhez képest tényleg könnyű gyerekkorom volt.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kek P>!

Rika az új cselédlány volt. Meppelből érkezett, és Mathildét váltotta fel, aki visszatért Németországba.

Rika érkezése némi felbolydulást okozott nálunk. Ötéves voltam, és ő épp azon a napon érkezett, amikor engem kórházba vittek vakbélműtétre. Amikor Rika belépett, a nővérem azt bömbölte: – A húgom kórházba megy! – A szüleim idegesek voltak, és egymás szemére hányták, hogy nem vették időben észre a helyzet komolyságát, és túl sokáig vártak, hogy kihívják az orvost, minek következtében kritikussá vált az állapotom. Ez azonban a saját hibám volt, mert, mint általában, túl sokára vallottam be, hogy nem érzem jól magam. Aznap este jött ugyanis a Mikulás. Ismerősök voltak nálunk látogatóban, akik ajándékot is hoztak. Élvezni akartam az ajándékaimat, és csöndesen ültem a konyha mellett. Csak akkor figyeltek fel rám, és kezdtek intézkedni, amikor elkezdtem hányni. Rika később elmesélte, hogy azt gondolta, egy percig sem marad tovább ebben a házban, és el is távozott. Anyám, aki Rikát már az első perctől fogva rokonszenvesnek találta, rögtön elment a lány amszterdami vőlegényéhez, hogy megkérje Rikát, jöjjön vissza hozzánk. Ezek után Rika évekig nálunk maradt.

64-65. oldal

Kek P>!

Sokkal később, 1938-ban, a kristályéjszaka után Montessori-iskolánk osztályai zsúfolásig megteltek. Semmit sem tudtam az antiszemitizmusról, főleg nem a kristályéjszakáról. Ez utóbbi a nácik legnagyobb cinizmussal kitalált szava. Azon az éjszakán ugyanis beverték a zsidó üzletek ablakait, és az utcák tele lettek üvegcserepekkel.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1938
Kek P>!

A személyközpontú Montessori-oktatás kedvezőbb volt azok számára, akik nem beszélték jól a nyelvet, mint a klasszikus oktatási forma.
Apámat különösen érdekelte a Montessori-oktatás. Elvük az volt, hogy a gyerekeknek megadják a lehetőséget, hogy kifejleszthessék minden irányú képességeiket. A tanároknak az volt a feladatuk, hogy a gyereket megtanítsák szabadon tevékenykedni, és csak azt mutassák meg neki, hogyan kell bánnia az eszközökkel. Mottójuk ez volt: „Taníts meg, hogyan csináljam magam.” Nem volt bizonyítvány, így a gyerekek nem tudták magukat összehasonlítani egymással, és nem lehetett megbukni sem. Nem padokban ültünk, hanem mindenkinek volt egy saját kis asztala , ami akkor még nagyon újszerű volt. A büntetést, mint nevelési eszközt eltörölték. Főleg Hollandiában vált be ez az oktatási forma. A Montessori-magániskola megalapítása után igen gyorsan, 1926-ban létrehozták az első állami Montessori-iskolát az amszterdami Corellistraaton.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1926 · Hollandia
Kek P>!

Amikor a tanulók száma jelentősen csökkent, osztályokat vontak össze. Jacques Presser lett az új történelemtanárunk. Feleségét letartóztatták, amikor hamis papírokkal utazott a szüleihez, akik már valahol vidéken bujkáltak. A felesége eltűnését követő napon olvasta fel Presser az osztályban Dante és Beatrice találkozását a Paradicsomban. Érzelmeitől feldúlva, zokogva hagyta el az osztályt, a gyerekek pedig zavartan és teljes csendben maradtak ülve a helyükön.
A háború után még nagyon sokáig remélte, hogy a felesége visszajön, bár tudta, hogy hiába. Sőt még azután is hitt a csodában, hogy felesége nevét a Sobiborban elgázosítottak listáján látta. Később egyetemi tanár lett az Amszterdami Egyetemen. A zsidóüldözésről írt Pusztulás című könyvét alapműként tartják számon.

126-127. oldal

1 hozzászólás
Kek P>!

Apám is kapott behívót, hogy jelentkezzen. Utazótáskája már készen állt a folyosón. De az indulás napját sikerült mindaddig eltolnia, amíg levehette a sárga csillagot. Anyám fellépése tehát apámat is megmentette.
1943 októberétől apámnak nem kellett többé sárga csillagot hordania a kabátján. Megmenekülése az árja házastársú zsidók sterilizációjával állt kapcsolatban. Ennek következtében a vegyes házasságban élő zsidók nem szaporodhattak tovább. Néhány orvos úgy bojkottálta ezt az intézkedést, hogy olyan nyilatkozatot adott, miszerint ez az orvosi beavatkozás megtörtét. Apám is szerzett egy ilyen nyilatkozatot.

138-139. oldal

Kek P>!

Anne naplója akkor lett világhírű, amikor Amerikában színdarabot, majd azután filmet csináltak belőle. Anne legendává nőtt, és így Jopie, Anne barátnője is a legenda részévé vált. Évekig sikerült megbújnom a Jopie név mögött, amit Anne talált ki nekem. Nem akartam, hogy Anne naplóján keresztül állandóan a háborúra emlékezzek. Senki sem tudta, hogy Anne legjobb barátnője voltam, még az ismerőseim sem. Emellett azt sem akartam, hogy egy koncentrációs táborban meghalt barátnőm miatt figyeljenek fel rám.

175. oldal

1 hozzászólás
jmolnar>!

Mindenki ismer minket: mi voltunk a „párizsiak” holland unokái.

47. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában
Melissa Müller: Anne Frank, egy lány élete
Aharon Appelfeld: Egy élet története
Art Spiegelman: A teljes Maus
Karen Levine: Hana bőröndje
Zsolt Ágnes: Éva lányom
Aranka Siegal: Bűnbakok
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Hélène Berr: Hélène Berr naplója 1942–1944
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás