Az ​ógörög nyelv szelleme 3 csillagozás

Jacqueline de Romilly – Monique Trédé: Az ógörög nyelv szelleme

Görögül ​olvasni mindig munka: lehetsz perfekt német vagy francia; de értheted-e perfekt a nagy hellén irodalom nyelvét? Ilyen nyelv nem egy van: majd minden auktorért újat kell tanulni. Görögül írtak (Homéros?), Krisztus után, mondjuk, 1453-ig. Írtak görögül Kis-Ázsiában és Athénben, Rómában és Egyiptomban; Theokritos szicíliai volt, Lukianos talán szíriai zsidó. Micsoda távolságok időben és térben! Két évezred és három világrész, s hány ország, mennyiféle társadalom, milyen különböző kultúrák, a mükénéitől a bizánciig! Hányféle nyelvjárás, argó, irodalmi modor és műfajkonvenció! Kívülről tudhatod Homérost, s még mindig talánynak fogod érezni Nonnost; folyékonyan olvashatod Platónt, s megakadsz egy Plutarchos-életrajz első mondatain. Ha modern nyelvvel ismerkedsz könyvekből, egy könyvtárnyi mű áll rendelkezésedre ugyanazon korból és műfajból, mígnem szótár és mentődeszka nélkül, szabad úszóként siklasz a betűk tengerén. Görög tragédia alig maradt annyi, amennyi négy-öt kötetet… (tovább)

>!
Typotex, Budapest, 2014
136 oldal · ISBN: 9789632793955 · Fordította: Horváth László, Vargyas Brigitta
>!
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632793955 · Fordította: Horváth László, Vargyas Brigitta

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

deaxx>!
Jacqueline de Romilly – Monique Trédé: Az ógörög nyelv szelleme

Kicsit elveszettnek érzem magam ezzel a könyvvel kapcsolatban.

A kötet azt ígéri, hogy kedvcsináló bevezetőként szolgál, bevezet minket az ógörög nyelvbe.
Ez felkeltette az érdeklődésemet, nem sok a tudásom az ógörög nyelvről, tehát talán megfelelő célközönség is lennék.
Viszont így olvasás után úgy érzem, hogy ez a bevezetés nem sikerült kellőképpen.

Kétség nem fér hozzá, hogy rengeteg munka van ebben a kis kötetben. Szerepel benne egy ógörög irodalmi ajánlólista, van szakirodalmi ajánló. Valóban hiánypótló kiadvány, hasonló ismeretterjesztő munka az ógörög nyelvről még nem jelent meg.
Igényes összeállításról beszélünk, a borító is szép, ízléses.
De nézzük…

A szöveg nehéz és tömény, rendkívüli odafigyelést igényel.
Ennek több oka is lehet, kapásból hármat említenék meg:
• az ógörög nyelv és kultúra kellőképp távoli, idegen,
• a kötet ógörög irodalmi szövegrészletekkel dolgozik, és azok (elsősorban francia) fordításával,
• a kötet fordítás, tehát nem a magyar, hanem a francia olvasóknak szánták eredetileg.

Tény, hogy a kötetből egy-két érdekességet megtudunk a francia nyelvről is, példaként hozok két szót:
éphémère, ami a tiszavirág-életűt jelent,
philatélie, az a személy, aki bélyeggyűjtéssel foglalkozik.

De francia érdekességek ide vagy oda, elsősorban mégis az ógörög nyelv miatt veszi kézbe az ember ezt a kötetet.

Ugorjunk bele a fordításokba.
Eddig sem volt kétségem afelől, hogy milyen nehéz pontosan visszaadni fordításban egy szöveget, de itt ezt hatványozottan éreztem.
Mennyi mindennek van jelentősége, és milyen szépen mutatja ez a kötet, hogy hiába a fordítás, a ma embere elképzelni sem tudja, mennyi jelentést veszt el, ha fordításban olvas egy ógörög szöveget… Még többet, sokkal többety mint modern nyelvek fordításakor.

Nehézséget okozott, hogy a magyar fordítási megoldások kevésbé vannak bevonva a törzsszövegbe, kevésbé vannak értelmezve. Persze szétfeszítené a kötetet, hosszabb szerkesztést is igényelne, ha a magyar fordítások párhuzamosan az ógörög és a francia mellett szerepelnének… De olyan érdekes lenne (lett volna) összehasonlítani a fordítói megoldásokat!

A kötet a szövegrészleteken keresztül beszél fordítási kérdésekről, és ezek alapján emel ki egy-egy jelenséget az ógörög nyelv nyelvtanából.
És itt a lényeg: a nyelvtan, hiszen ógörög nyelv nyelvtanáról beszélünk, elsősorban ezért vettem kézbe ezt a kötetet.

De ez sem egyszerű, nehéz követni. Hiányoltam valamiféle segédletet, esetleg táblázatot, ami rendszerbe szedné a szövegben említett jelenségek sorát, amivel átláthatóbb lett volna, ami a szövegben elszórtan jelenik meg.
Sajnálom, mert érdekel a téma, de kihullanak a fejemből ezek a darabok, nem látom a teljes képet. Ebben a formában ez sajnos nem volt befogadható a számomra.

Még két pozitívum a végére:
A szöveg stílusában sokszor kiérezni az ógörög szerzők művei iránti csodálatot, elismerést, tiszteletet. Számomra mindenképp becsülendő, amikor valaki ilyen szeretettel foglalkozik egy (több!) szöveggel.

A kötet ráébresztett arra is, hogy mennyire szerethetők a hapaxok, hisz ez a nyelvi kreativitás minden nyelv és közösség sajátja (csak nem mindenki írja le, nem mindig marad fenn, és méginkább nem mindig terjed el).

Mit mondhatnék a végére? Nem bántam meg, hogy elolvastam, de meg kellett küzdeni érte. És sajnos kevesebbet tudtam elvenni, mint amennyit a kötet nyújtott.

>!
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632793955 · Fordította: Horváth László, Vargyas Brigitta

Hasonló könyvek címkék alapján

Lomb Kató: Nyelvekről jut eszembe…
Németh György (szerk.): Államéletrajzok
George Steiner: Bábel után – Nyelv és fordítás I.
Abhijit V. Banerjee – Esther Duflo: A szegények gazdálkodása
Simone de Beauvoir: A második nem
Pap Kinga: A nyelvi agresszió természetrajzához
Isabelle Duvernois: Testbeszéd
Farkas Ildikó (szerk.): Ismerjük meg Japánt!
Anna Erelle: A dzsihád jegyese
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!