Christosophia, ​avagy a Krisztushoz vezető út 2 csillagozás

Jacob Böhme: Christosophia, avagy a Krisztushoz vezető út Jacob Böhme: Christosophia, avagy a Krisztushoz vezető út

Böhme XVII. századi misztikus és filozófus, igen eredeti gondolkodással, aki a kor alkimista, kabbalista, asztrológiai és misztikus eszméiből a maga Isten-tapasztalata révén egy nagyon erősen Krisztus-centrikus bölcseletet fejlesztett ki. Magyarországon Hamvas Bélára volt nagy hatással. Az életmű legkiválóbb darabja a Makovnik Péter által fordított könyv, a Christosophia, avagy a Krisztushoz vezető út.

Tartalomjegyzék

>!
Polaris, Budapest, 2021
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158100540 · Fordította: Makovnik Péter
>!
Kairosz, Budapest, 2009
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636622770 · Fordította: Makovnik Péter

Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 2


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

"Isten adta számomra a tudást. Nem én, aki magam vagyok, birtoklom ezt a tudást, hanem Isten tudja ezeket bennem. A Bölcsesség Isten mátkája, Isten Gyermekei viszont Krisztusban és a Bölcsességben szintén Isten jegyesei. Ha tehát Krisztus Szelleme Krisztus Gyermekeiben lakozik, míg Krisztus Gyermekei vesszők a krisztusi szőlőtőn, és vele egy testet és egy szellemet alkotnak, kié akkor a tudás: az enyém avagy az Istené? Nem kellene tudnom Krisztus szellemében, hogy miből alkottatott ez a világ? Isten ne ismerné mindezt? Magamra öltöm tehát a szenvedést, nem akarva tudni semmiről – én, aki magam vagyok, s aki a látható világ részese vagyok –, hogy ő maga tudjon mindent bennem, amit csak tudni akar. Nem én vagyok a szülőasszony az ismeret keletkezése során, szellemem viszont Isten asszonya, akiben ő maga szüli az ismeretet oly mértékben, ahogy az neki tetszik: ahhoz hasonlóan, ahogyan az örök Bölcsesség is Isten teste, és meg is szüli benne mindazt, amit csak szülni óhajt. Ha viszont ő az, aki szül, akkor nem én cselekszem, hanem ő cselekszik bennem, én magam pedig szinte holt vagyok a magasztos Bölcsesség megszületése során, s Isten válik életemmé. Nem kerestem ezeket, de nem is tanultam. Isten lehajolt én-mivoltomhoz, én-mivoltom pedig belesimult Istenbe. Most tehát halott vagyok, nem értek semmit, Isten azonban értelemmé vált bennem."*

* Aurora, p. 15.

Bevezetés Böhme világába

Aleph>!

Az érzékeket felülmúló életről cím-ábrájának magyarázatja

Sokféle kreatúra sokféle vonzalmat ébreszt fel, akinek viszont sokféle a vonzalma és sokakat szeret, azt sokan viszontszeretik, csalogatják, megtermékenyítik, erjesztik és forgatják.

Mi más lenne ennek vége, mint zavarodottság, nyugtalanság, állandósult szorongás és az akarat lázadása, amely zavarodottság aztán az ész egét formázza és képzi számodra az állatias és mulandó élvezetek és sóvárgások közepette, amit majd a halál felemészt, és sem az Egység szelíd szeretete, sem az egységes Kép nem ismerszik meg benne.

Így hát mit sem segítene rajtunk, ha mindjárt minden csillagok erejével és az összes állat hatalmával bírnánk is érzékeink, gondolatunk, eszünk, erőnk, vágyaink és örömeink terén a különféle kreatúrák alkalmazása során, közben azonban elveszítenénk önnön alakunkat, mely alakban Istenből és Istennek megfelelően képződtünk és formáltattunk, azért, hogy felismerjük őt, lássuk őt, és egyedül őt szeressük.

Boldog azonban az, aki azt a hatalmat alkalmazza, melyet Isten Krisztusban ismét néki ajándékoz, hogy kiemelje akaratát a minden kreatúra iránti-általi szeretet-szeretettség örvénypontjából és elnyugodjék Krisztus halálában. Mert jobb, ha a Harag Szeme kiszakíttatik és a lélek csak egyetlen Szemmel tekinti meg a fényben Isten Egységét – ezen a módon véve birtokba az örök életet –, mintha kettővel látja meg a természet és a teremtmény széthúzását és sokszerűségét, miáltal akarata szétszóródik, vonzalmai sóvárgásának körében fellobban és foglyul esik, és emiatt aztán szelleme állathoz hasonló álalakzatot ölt, melyben soha nem láthatja meg Istent, sem az üdvösséget nem örökölheti – az üdvösség ugyanis egyedül a szemlélésen és a megismerésen alapszik, az Írás szerint: „Igazságban fogom szemlélni ábrázatodat, teljessé válok, mikor felébredek a Te ábrád szerint.” (Zsolt 17,15) Valamint: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők látni fogják Istent.” (Mt 5,8) Ugyanígy: „Az örök élet az, hogy Téged, aki egyedül igaz Isten vagy, és azt, akit küldtél, Jézus Krisztust, megismerjék.”

219. (Polaris, 2021)

jano_andriska>!

Az igaz ember, aki újjászületett Krisztus Szellemében, Krisztus egyszerűsége szerint él, és senkivel sem vitatkozik a vallás miatt.

211. oldal, Ötödik könyvecske - Az újjászületésről (Kairosz, 2009)

Cheril>!

Komolyságra és elszántságra szólít fel minket az utolsó harsona; szilárd elhatározás nélkül a pokol nem romboltatik szét, sem a mennyek birodalma nem vétetik be erővel.
A tűz erejével csalfa menedékbe vetted be magad, tehát ismét a tűz erejével kell onnan kitörnöd, különben az életedre leselkedő csaló és gonosz őrök rabságába vetnek, hogy megöljenek és elzárjanak a sírba.
Odalent nem találsz kijáratot, mert földszerű sóvárgásod egyre jobban és egyre szorosabban összeprésel, gyökérzeted viszont a nagy ínség miatt egyre távolabb és egyre mélyebbre terjeszkedik; a földben keres enyhülést, pedig a sötétségben nincs erre lehetőség, és minél mélyebben kutakodik, annál inkább fokozódik éhsége, az étek ugyanis a fényben és a vízben születik.
Csak odafent, túlnan, minden érzék és gondolat felett, a levegőben juthat az ember lélegzethez, és ott szilárdíthatja meg életét. Azután ha komor felhők fedik el fényedet és árnyékolják be utadat, tarts ki csak bátorságos és hosszú tűréssel a reménységben. Az éj után ugyanis a nappal következik, a rideg tél után pedig a kedves nyár, mely fel fogja éleszteni a búzamagocskát a halálból, és az enyhe, szelíd eső révén a magot, a bort és az olajat túláradóan hozza majd magával, hogy szíved erőre kapjon, lelked enyhülést nyerjen, szellemed pedig folyton örömét lelje élete során.

>!

A kedély centruma ugyanis az örökkévalóságból, Isten mindenhatóságából származik, és oda hatol be, ahová csak akar; ami az örökkévalóságból való, azt nem köti törvény, az akaratot azonban igen, mégpedig az, hogy engedelmeskedjen Istennek. Az akarat a kedélyből születik, és nem szabad meghátrálnia onnan, ahová Isten teremtette.

165.


Hasonló könyvek címkék alapján

Hugo M. Enomiya-Lassalle: Az elmélyülés útja
Joós Ernő: Isten és Lét
Prohászka Lajos: Vallás és kultúra
Michael Heseman: Fatima titkai
Michael Hesemann: A Názáreti Jézus
Michael Hesemann: A Szent Grál felfedezése
Christian Feldmann: Élet az árral szemben
Michael Hesemann: Az első pápa
Michael Hesemann: A názáreti Mária
Andreas Theurer: Miért ne lehetnék katolikus?