Apám ​receptjei 49 csillagozás

Jacky Durand: Apám receptjei

A ​regény fő helyszíne egy burgundiai kisváros vendéglője, ahol hagyományos francia ételek sülnek, főnek, a vendégsereg legnagyobb örömére. A főhős Monsieur Henri, a Virágos Állomás régi vágású szakácsa, egyben tulajdonosa, az elbeszélő pedig a fia, Julien, aki szenvedélyesen kuktáskodik a konyhában, amióta csak az eszét tudja.
Amikor Henri úr kómába esik, Julien ott ül az ágya mellett, és feltolulnak benne az emlékek. Megelevenednek gyerekkora hősei, apja élete társa, a szépséges, jóságos Hélene, akinek a személye körül fájdalmas titok lappang, Lulu, a fegyvertárs-másodszakács, Nicole, a tűzrőlpattant pincérnő, Gabriel, az anarchista favágó… És Julien eltöpreng: vajon hová tűnt, megvan-e még valahol vágyai netovábbja, az apai receptkönyv?
Az Apám receptjei a szeretetről szól, a történetmesélő fiúi szeretetéről és a szerző, Jacky Durand szeretetéről a (francia) konyha iránt.
A magyar kiadás függelékében a fordító Bognár Róbert jóvoltából a Virágos Állomás… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2020
216 oldal · ISBN: 9789633556313 · Fordította: Bognár Róbert
>!
Park, Budapest, 2020
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633556306 · Fordította: Bognár Róbert

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Jacky Durand: Apám receptjei

Egy nosztalgikus történet, melyben a szeretet és a főzés kapják a legnagyobb szerepet. Egy haldokló apa és a fia visszaemlékezései adják a könyv alapját. Az apa helyenként titokzatos élete, a fiú gondolatai gyermekként, majd felnőtté válásának végigkísérése az apa gondolatainak, az apa árnyékának tükrében.
Nem volt rossz könyv, az ételek leírása, az örömteli főzés kellemes olvasmány volt, a visszaemlékezés elszomorító, de nem volt mégsem olyan érzelemdús, mint amennyire azt egy ilyen könyvtől elvártam volna.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/10/konyvesbolti-szer…

robinson P>!
Jacky Durand: Apám receptjei

Nem tudom mit vártam, de nagyon nem azt kaptam…. talán valami Egy egész élet-félére számoltam, nagyon más lett. 180 old + receptek… Nem tetszett, pedig az ötlet ígéretes.

7 hozzászólás
csucsorka P>!
Jacky Durand: Apám receptjei

Az Apám receptjei megtévesztően vékonyka kötet, de sokkal több, mint a francia konyha 190 oldalas dicshimnusza. Egy felnövéstörténet, ami nem kevés tanulságot tartogat számunkra. Bognár Róbert fordításának köszönhetően pedig úgy csúszik, mint egy kiváló évjáratú pinot noir. Nálam beírta magát az év kedvencei közé.

Bővebben a www.7szoba.hu Konyhájában. link

2 hozzászólás
Ildó P>!
Jacky Durand: Apám receptjei

     Erre a könyvre akkor figyeltem fel, mikor a könyv kapcsán @csucsorka feltette azt a kérdést: „Nektek melyik ételről jut eszetekbe a szeretet?” Bennem már ez számtalan gondolatot, emléket felidézett, így nem volt kérdés, hogy olvasnom kell.
     Egy fiú egyedül maradó apjával való kapcsolata, amit átjár a konyhai forróság, pára, és a finom ételek íze, illata. Ennek a könyvnek az a titka, hogy meglátod-e benne magad, a saját életed. Amennyiben igen, akkor meg fog érinteni, és sokkal többet fog jelenteni neked annál, mint ami valójában.
     Azt előre leszögezem, hogy én nem szeretek főzni, enni viszont igen, így hát kénytelen vagyok az előbbi tevékenységre is. Meg hát az elfogyasztás után érkező dicséretek is jólesőek tudnak lenni. Nálam egy étkezés akkor az igazi, ha megoszthatom mással azt az időt. Ha egyedül vagyok itthon, sokszor épp csak bekapok valamit, hogy ne korogjon a gyomrom, de ha a férjemmel vacsorázom itthon, akkor az egész a létfenntartás helyett közös élménnyé válik. Biztos, hogy akkor nyögi be a legjobb poénokat, mikor tele a szám egy falattal.
     Nekem fontos az is, hogy finom falatokkal várjam a látogatóinkat, és nem egy emlékezetes pillanatról a mai napig fel tudom idézni, hogy mit ettünk akkor. Az ételek sokkal többet jelentenek annál, mint azt elsőre gondolná az ember. Számtalan vicces pillanatot köszönhetünk ehhez kapcsolódóan, és az akkor bosszúságként megélt félresikerüléseken – mint például a pofára ejtett majdnem kész sütemény, vagy a hegyként leomlott szülinapi torta (szerencsére volt nyitva cukrászda, ami mentette a helyzetet) –, is csak nevetünk később.
     És hát persze nekem is van egy édesapám, akit rajongásig szeretek, tisztelek, és felnézek rá. Az ő keze is árulkodik a munkájáról, őrzi a sérüléseket – noha nem a főzéstől, hisz ő még a teát is odaégeti, ahogy mondani szokta, hanem a kemény, fizikai munkától –, és gyermekként megérintve durvának éreztem, de ma már el sem tudnék képzelni szeretetteljesebb érintést. Szívből remélem, hogy még sokáig foghatom ezt a kezet.

2 hozzászólás
Flora_The_Sweaterist>!
Jacky Durand: Apám receptjei

A történet maga mindössze száznyolcvan oldal, és bár ez a terjedelem nem igazán nyújt lehetőséget a karakterek lelkivilágának mélyebb, pszichológiai vizsgálatára, a tömörség jelen esetben nem azonos a felszínességgel. A könyv hitelesen ábrázolja a generációk közötti eltéréseket, egy érzelmileg magára hagyott gyerek nehézségeit és jellemfejlődését, a szülői elvárások és a fiatalok álmai között létrejövő ellentétet.

A személyes szálba azonban olyan az egyénen túlmutató témák is belefonódnak, mint a háború, és talán ennél is fontosabbként a társadalmi osztályok közötti feszültség. Julien a munkás és az értelmiségi réteg közötti ellentét megszemélyesítése, az eltérő értékek és álmok összeegyeztetése: az irodalomkedvelő szakács – a konyhaművészetért lelkesedő bölcsész. Ezért is bír olyan fontos szereppel a történetben a receptfüzet. Ez a bőrkötéses könyv jelképezi a két világ – a konyha és az irodalom – egyesülését, ez Julien álmainak tárgyiasított szimbóluma.

A kötet részét képezi egy húszoldalas függelék is, amiben a vendéglőben kapható életekről és italokról tájékozódhatunk. A sajtok és italok bemutatása egy kis gasztroműveltséghez segítheti az e téren kevéssé járatos olvasót, néhány ételnek pedig a receptje is megtalálható a könyvben

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/05/02/jac…

csfannie P>!
Jacky Durand: Apám receptjei

„Szerettem volna szeretni, de sajnos nem sikerült. Nem azt kaptam, amit vártam ettől az ígéretes, igényes kinézetű könyvtől. Habár elsőnek abba kellett hagynom az érettségi miatt, másodjára sem ment könnyebben az olvasása. Gondoltam, hogy a gasztronómia nagy szerepet kap a kötetben, de úgy érzem, hogy ez a valódi cselekmény kibontakozásának a rovására ment.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2020/05/jacky-durand…

wzsuzsanna P>!
Jacky Durand: Apám receptjei

Az Apám receptjei egész véletlenül került a látóterembe, de amikor már ott volt, megfogott a szép borítója, és az is, hogy valamiképpen kapcsolódik a gasztronómiához. Korábban nem nagyon olvastam még hasonló könyvet, nem tudtam, milyen a séfek vagy vendéglő-tulajdonosok élete, így kíváncsian vártam, milyen világba repít Jacky Durand. A fülszöveg egy megható, érzékeny történetet ígért, ahol a gasztronómiai háttér mellett egy apa és egy fiú kapcsolatába is bepillantást nyerhetek, és ezt az élményt többé-kevésbé meg is kaptam. A rövid terjedelem ellenére sok jó gondolat és érdekes kérdés merül fel a történetben, az pedig hab a tortán, hogy közben szinte a szánkban érezzük a különleges, francia ízeket.
A regény elbeszélője Julien, aki a cselekmény kezdetekor már felnőtt férfi, aki éppen készül a végső búcsúra édesapjától. Innentől kezdve főleg visszaemlékezésekből áll a kötet, Julien visszarepít minket a gyerekkorába, a Virágos Állomás vendéglőbe, ahol édesapja reggel héttől este tizenegyig megállás nélkül dolgozott a konyhán, és ahol a fiú gasztronómia iránti szerelme is megalapozódott. Igazából két szál fut végig, ami meghatározó az egész történetben. Az egyik a cselekmény szintje, ahol láthatjuk, milyen az élet egy vendéglőben, olvashatunk a különféle alapanyagokról, konyhai eljárásokról, megismerhetjük Henri úr specialitásait és legféltettebb titkait, és persze az ételek iránti végtelen tiszteletét és szeretetét is. Ez a szál számomra nagyon izgalmas volt, azt mondanom sem kell, hogy olvasás közben szinte folyamatosan éhes voltam, Durand rendkívül érzékletesen írta le ezeket a konyhai jeleneteket, szinte ott voltam velük, éreztem az ízeket, illatokat, a fazékból kicsapódó gőzt az arcomon. (…)
(…) a regény könnyen olvasható, és érdemes nem szaladni vele, mert sok szép gondolat vagy jelenet van benne. Sok olyan kérdést vagy problémát felvet, ami egy kamasz fiú sajátja, kezdve az identitás-kereséstől a kezdeti párkapcsolati bukdácsolásokon át a pályaválasztásig. Julien két út között áll és nehezen tud választani, egyrészt anyja példája miatt őt is nagyon érdekli a könyvek világa, másrészt el sem tudja képzelni, hogy a főzés ne legyen az élete szerves része. A könyvből megtudjuk, hogyan sikerül megtalálnia helyét a világban, hogyan rendezi kapcsolatait, és hogy sikerül-e a búcsú idejére megbékélnie édesapja sajátos, zárkózott szeretetével. Ezen felül nem elhanyagolandó a kötet melléklete sem, ahol megtaláljuk szinte az összes étel receptjét, ami szóba kerül a történetben, így ha olvasás közben valamire nagyon összefutott a nyál a szánkban, neki is állhatunk elkészíteni azt. Összességében egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, kellemes kis utazás volt a burgundiai tájra és ízvilágba egyaránt.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/04/apam-receptjei-…

Épril0414>!
Jacky Durand: Apám receptjei

Szerelem első olvasásra!
Egy könyv apáról, fiúról, ételekről, titkokról, múltról és jelenről.
Ami „furcsa”, hogy folymatosan enni akartam, miközben a regényt olvastam, még akkor is, mikor már dugig voltam kajával. Mert olyan ételek elevenedtek meg a lapokon, hogy szinte mindegyikre azt mondtam: ezt de szívesen megkóstolnám!… Ráadásul köztudott, hogy nem vagyok oda annyira a franciákért… -ám ez most egy kicsit változott.
Tény: az osztrigát továbbra sem szívesen kóstolnám meg, ám több esélyt fogok adni a gasztroregényeknek…

Sz_Léda_22>!
Jacky Durand: Apám receptjei

Elsőre fura volt a rövidsége, de nekem egy szívhez szóló élményt nyújtott. Oldalról oldalra mást kaptam, az egyik oldalon még könnybe lábadt a szemem, a másikon meg mosolyogtam. Egy megható apa-fia kapcsolat, néhol egy csavar, hazugság ,őszinteség, kitartás, mind mind körülölelve a főzés szeretetével. Irigylem az ilyen embereket, akik ennyire elhivatottak valami iránt, és ezért tűzön-vízen át kitartanak.

Zama>!
Jacky Durand: Apám receptjei

Volt benne lehetőség, de a gasztronómia túlsúlya miatt nem tudtam megszeretni. Azt éreztem inkább azon van a hangsúly, emiatt az apa-fia kapcsolat inkább csak mellékes.


Népszerű idézetek

robinson P>!

– Ha egy nő szép, nem kell, hogy úgy fel legyen cicomázva, mint egy hirdetőoszlop.

csucsorka P>!

– Ha egy meló nem tetszik, otthagyom és kész, keresek másikat. És főnök nem kell, azt aztán ne! Ugyanez volt a nőkkel: ha meguntam, olajra léptem. Maria más. Már attól boldog vagyok, ha aprófát vághatok neki a sparheltba, legyen csak főnök, imádom, ha parancsol. Elnézem, ahogy horgolja meg köti azokat az izéket, és mindig úgy érzem, hogy most látom őt először. Majd meglátod, ha találsz egy nőt, akivel minden apróságnak örülni tudsz, az lesz az igazi.

55. oldal

csfannie P>!

A világ képébe akarom ordítani azt a magányt, amely örökre elkísér.

122. oldal

robinson P>!

Sosem voltál hajlandó lóhússal dolgozni. Merthogy olyan emberi a tekintetük, amikor a vágóhídra vezetik őket.

robinson P>!

Nézem a kezed a kórházi takarón.

(első mondat)

Flora_The_Sweaterist>!

Egyedül a legjobb. Már magamat is nehezen viselem, hát még másokat!…

57. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

– Mindennél jobban szeret.
– Igen, de rosszul.
– Mindenki úgy szeret, ahogy tud.

180. oldal

csak_olvass P>!

Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz meghalnod.
– Miért ragaszkodik ennyire az élethez?
Nagy sokára válaszolt:
– Talán mert időt akar hagyni, hogy maga elbúcsúzzon tőle.

14. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Alessandro Baricco: Novecento
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak
Petra Hůlová: Mostoha sors
Abbas Khider: A pofon
Albert Camus: Közöny / A bukás
Márai Sándor: A sziget
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója