Suldrun ​kertje (Lyonesse 1.) 35 csillagozás

Jack Vance: Lyonesse 1. – Suldrun kertje

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy borongós téli napon, amikor eső verte Lyonesse városát, Sollace királyné vajúdni kezdett, ám a várt fiú helyett egy kislánynak adott életet. A csöpp Suldrun hercegnő már gyermekként is szeszélyes teremtés, ám ahogy serdülni kezd, pokollá teszi nevelőnői életét, s az egész királyságot a feje tetejére állítja…
Lyonesse – ez a szó, amióta világ a világ, mindig is titokzatosságot és varázslatot árasztott. Jack Vance, a világ egyik legnagyobb képzelőerővel megáldott írója lenyűgöző mondát kerekített a mágia gyakorlói, szemtanúi és áldozatai köré. Az Elder-szigeteken – ahonnan Arthur király ősei Britanniába menekültek – a varázslók, boszorkányok, tündérek, démonok, trollok és impek ugyanolyan valóságosak, mint a szigetet benépesítő királyok, királynék, lovagok, parasztok és más, fura népek.

Lyonesse maga a varázslat! Lenyűgöző, szépséges és kissé bizarr. Jack Vance elképesztően jó!
– John Caldwell, a Káosz-ciklus írója

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Cherubion Fantasy Exkluzív Cherubion

>!
Cherubion, Debrecen, 1998
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639110264 · Fordította: Erdő Orsolya

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

zamil>!
Jack Vance: Lyonesse 1. – Suldrun kertje

Nem tájékozódtam a könyvvel kapcsolatba, se a helyszínnel ezért sok meglepetés ért.
Kicsit utána is kellett néznem a neten (egy térkép elfért volna a könyvbe is).
Nagyszabású történet első kötetét vehettem a kezembe, ami egy „elfeledett” földrészen játszódik, ahol a mítoszok még az emberekkel együtt élnek. Talán kicsit csapongó volt a történet, ahogy több szálon folyt, de a végére minden a helyére került. Van itt minden, ami egy régi vágású fantasy regényhez kell, királyságok, ármánykodás, szerelem, háború, varázslat, és a többi, és a többi.
Aki szeretne egy egyedi világba (ami az Európai középkorba játszódik) egy jó fantasyt olvasni, annak ajánlom ezt a könyvet, nem lesz csalódás.

Andru>!
Jack Vance: Lyonesse 1. – Suldrun kertje

Nem is tudom, hogy miért tetszett annyira ez a könyv.
Kusza viszonyok, értelmetlen nek tűnő lények sokasága, intrika-hegyek, tündérek és mindenféle különös mágus-féleségek.

De talán éppen ezért :) Mindennek ellenére nem volt kaotikus, logikus fonala volt a dolgoknak kivéve talán a tündéreket, de ők már csak ilyenek.
Suldrunt nem mondhatnám, hogy megszerettem, de értettem őt. Aillast már inkább :) Mondjuk ő cselekvő része volt a történéseknek, Suldrunnal csak úgy történtek a dolgok. Annyira nem találtam nagynak a szerelmüket, inkább csak nem volt más lehetőségük. Ettől függetlenül szerintem fordulatosak voltak az események és ha nem, a tündérek segítettek ebben, lekötötte a figyelmem. Érdekes karakterekkel találkozhattam, akik mind jó karikatúrák voltak :)
Ettől függetlenül még mindig nem tudom, miért tetszett. De tetszett :)

Drazsi>!
Jack Vance: Lyonesse 1. – Suldrun kertje

Az első része a sorozatnak inkább bemutatása a világnak, mintsem egy gyorsan pörgő kalandregény. Megismerkedünk a szigetek népeivel és konfliktusaival, valamint betekintést nyerünk a tündérek gondolkodásmódjába is (Ennél jobban már csak a Törött kard tetszett, mert az lényegesen akció dúsabb volt.). A történet maga elég hömpölygő, aki epikus magasságokba emelkedő kardpárbajokkal tarkított világmegmentést vár, az ne kezdje el olvasni a művet.

Vance ezzel a könyvével számomra azt bizonyította, hogy nem csak ismeri, de teljesen átérzi, megérti a kelta mitológiát, annak gondolkodásmódját minden hősiességével is tragikumával együtt.

Noro P>!
Jack Vance: Lyonesse 1. – Suldrun kertje

A középkor hajnalán a Brit-szigetektől délre létezett egy másik, mágiától áthatott szigetcsoport. Lakói egyedi keverékét alkotják a lovagkor meséinek és a kelta mítoszok „sötétebbik oldalának”. A Lyonesse-könyvek stílusát elég nehéz jellemezni: kicsit mesés, ugyanakkor brutális is tud lenni, néhol egészen tömör, mint valami mondagyűjtemény (de azért nem a Szilmarilok sűrűségi szintjén :), máshol aprólékos leírások tarkítják. Sokat merít az Arthur-mondakörből – bár az azt megelőző időben játszódik – , a történetben felbukkanó varázslók ellenben a Haldokló Földet idézik.

Eynregiujkonyvek I>!
Jack Vance: Lyonesse 1. – Suldrun kertje

Az elején nehezen lendültem be, de annál inkább megszerettem később. Bár nem mindig könnyen követhető, nekem tetszett a változatosság, a sok szereplő és helyszín. Bennem számtalan érzést megmozgatott. Teljes bemutatásom és értékelésem a könyvről: http://regiujkonyvek.blogspot.hu/2016/08/lyonesse-1-sul…

varsanyim>!
Jack Vance: Lyonesse 1. – Suldrun kertje

„Öreg vagyok én már ehhez.” Ez az idézet nem a könyvből származik, hanem tőlem, amikor a negyedik fejezetben a negyedik ország történelmét ismertem meg sok-sok oldalon keresztül. Ráfoghatjuk arra, hogy a sorozatok és egyéb infojunkie létezés miatt gyorsan és sokat akarok olvasni, de nekem már a Gyűrűk uránál sem jött be az ötven oldalas erdei sétaleírás.

Ha pedig a szerző öt oldalon át írja le azt, ami tulajdonképpen 5 sorban is elfér, de maximum két bekezdésben, akkor az ujjbegyemben bizsergést érzek, és muszáj lesz lapoznom. Főleg akkor érzek ilyen késztetést, amikor sokadszorra is belefutok az Ókortól napjainkig felölelő történelmi esszébe.

Zavaróak a kis zárójelek is, füljegyzetek. Kérem szépen, nekem nem kell annyit magyarázni, hogy a báró az nem is az, hanem valami ehhez hasonlatos és nincs is rá nevük a ská-knak, de nem kell. Nevezze bárónak, és pontosan el tudom képzelni, hogy milyen hatalmi pozícióban van a ská. Vagy nevezze Roova-nak (generáltam egy web 2.0 domain név generátorral), és írja le, hogy mit jelent (a báró szó komplett kihagyásával). Ez pont ugyanaz, mint ahogy nem kell elmagyarázni, hogy mi a ská.

Ahogy nekem, úgy Vance is kaphatott volna egy jó szerkesztőt, aki időnként fejbe csapja annál a tucatnyi roppant hanyag párbeszédnél, amit sikerült megalkotnia és ami bennem elhomályosította a remek történetötletet.

Ugyanez a szerkesztő időnként akkor is csapkodhatta volna, amikor úgy döcögött és ugrált a sztori, mint amikor egy életút szerepjátéknál a szokásos két hét helyett három hónapig nem találkoztunk. Ami egy amatőr társaság amatőr mesélőjénél teljesen normális, ámde egy ebből megélni kívánó írónál többet várok el.

Mindazonáltal „sajnálatos” módon a végére kíváncsivá tett, s ha már megkaptam a többi részt is, akkor azokat is el fogom olvasni.

2 hozzászólás
ddroid>!
Jack Vance: Lyonesse 1. – Suldrun kertje

valahogy vegyesek az érzelmeim a könyvvel kapcsolatban. alapvetően érdekes a történet, a cselekmény és maga a világ is, mégis félig szenvedve olvastam. nem olyan mesélős a stílusa, inkább olyan, mintha egy krónikát olvastam volna, vagy töri könyvet. teljesen kívülállónak éreztem magam, mintha csak egy láthatatlan megfigyelő lennék, nem igazán tudtam átélni és nem nagyon hatott meg mikor épp szenvedtek a szereplők. másrészről épp az tetszett, ahogy beleszőtték a történelembe és más mondakörökbe. jó pont, hogy a vége után csak az fordult meg a fejemben, hogy érdekel a folytatása :)

Renkou P>!
Jack Vance: Lyonesse 1. – Suldrun kertje

Az első könyv volt ez annak idején, amit saját pénzemen vettem. Akkor sem csalódtam benne és most is lenyűgözött. Az Elder-szigetek egy olyan helynek tűnik, ahova szívesen ellátogatnék.


Népszerű idézetek

Eltiron>!

Szent Elric mezítláb elzarándokolt a Smoorish sziklához, hogy az igaz hitre térítse Magrét, az ogárt. Későbbi beszámolók szerint Elric dél körül érkezett meg hozzá, és Magre udvariasan beleegyezett, hogy meghallgatja mondanivalóját. Elric ékesszóló szentbeszédet tartott, Magre pedig közben begyújtotta a tűzhelyét. Elric idézte a Szentírást, részletesen elmagyarázta az idézetet, majd szent énekeket énekelt a Hitről. Amikor befejezte és elkiáltotta az utolsó „Hallelujá”-t, Magre megkínálta egy kupa sörrel, hogy enyhítsen szomjúságán. Kése élesítése közben megdicsérte vendége szónoki képességeit. Ezután lecsapta Elric fejét, kibelezte, nyársra húzta, megsütötte, majd hagyma és káposzta körítéssel elfogyasztotta a szent eledelt. Szent Uldine megkísérelt megkeresztelni egy trolit a Fekete Meira mocsárban. Rendkívül kitartó volt; a troll négyszer erőszakolta meg próbálkozásai közben, míg végül a szentéletű asszony feladta. Időközben négy manónak adott életet.

Kapcsolódó szócikkek: szentbeszéd
1 hozzászólás
Arianrhod P>!

– Mellesleg hogyan akarsz visszatérni? Ha jól láttam, a skorpióid elporladtak.
– Csak ezt a fonalat kell követnem.
– Okos gondolat! Egy teljesen új és forradalmi logikára utal.

4 hozzászólás
Renkou P>!

Urak és hölgyek, a szereimre a következő garanciát vállalom: ha az én orvosságaimtól megbetegszenek és meghalnak, az eredeti ár részleges visszatérítése mellett visszaveszem a még fel nem használt orvosságot. Hol kapnak ilyen garanciát?

304. oldal

Renkou P>!

Casmir király rendszeres házastársi látogatásokat tett felesége ágyában, havonta egyszer, és oly méltóságteljes nehézkességgel párosodtak, mint két elefánt.

13. oldal

Renkou P>!

– Addig, amíg nem fogadunk el semmit, amivel kínálnak, talán biztonságban leszünk – mondta Garstang. – Igaz, kapuőr barátom?
– Igaz, uram.
– Akkor saját részemről én a kastély kényelmében elköltendő kenyérre és sajtra szavazok, ami ugyanaz a kenyér és sajt, amit az éjszakai esőben és viharban fogyasztanánk.

290. oldal


A sorozat következő kötete

Lyonesse sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
Poul Anderson: A Tengernép gyermekei
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Karen Chance: Holdvadász
S. A. Chakraborty: Aranybirodalom
R. A. Salvatore: Hős
Jim Butcher: Főbenjáró
Farkas Bíborka: Róma lángjai