A ​túlvilág szeme (Haldokló Föld 2.) 50 csillagozás

Jack Vance: A túlvilág szeme

Valahol messzi északon létezik a mágikus szem, mely bepillantást enged a Túlvilágba, s megmutatja mindazt, amire ember életében csak vágyhat.Ravasz Cugel, egy máról holnapra élő tolvaj elköveti azt a hibát, hogy betör egy nagy hatalmú varázsló palotájába. Iucounu, a Nevető Mágus rajta kapja a behatolót, s büntetésül elröpíti a világ végére, hogy szerezze meg számára a Túlvilág Szemét. Áldozatát azonban nem akármiért hívják Ravasz Cugelnek: fürge eszű, gyors lábú, gátlástalan, fortélyos, jól bánik a karddal, s ha kell, a fondorlattól sem riad vissza…S percről percre azon ábrándozik, miként áll bosszút Iucounun, az álnok máguson…

Eredeti mű: Jack Vance: The Eyes of the Overworld

Eredeti megjelenés éve: 1966

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris könyvek

>!
Cherubion, Debrecen, 1993
206 oldal · ISBN: 9637841105 · Fordította: Nemes István, Gőz József

Kedvencelte 15

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Jack Vance: A túlvilág szeme

A pikareszk az egyik legrégebbi kalandos műfaj, így aztán nem is meglepő, hogy az utazás során ismeretlen népekkel és helyekkel megismerkedő főhős toposza az elsők között szökkent szárba a fantasyben is.
Bár manapság nem kimondottan divatos ez a fajta, egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokból építkező történetmesélés, de a klasszikus szerzők között számos példát találhatunk arra, hogy lehet ezt igen szórakoztató módon művelni.
Ennek hazánkban is jól ismert illusztrálója Jack Vance, akinek amorális hőse, Ravasz Cugel, egy internalizált külső ösztökéléstől* hajtva rója a rögös mérföldek végtelennek tűnő sorát, s így a Haldokló Föld számtalan olyan zegzugát és bugyrát is bejárja, ahová jószántából be se tenné a lábát.

Cugel – aki az álszerénység dőre bűnébe nem esve önmagát címzi Ravasznak – a Haldokló Föld tipikus polgára, s mint ilyen, természetes módon birtokolja a kifinomult ékesszólás, a szinte csecsemői szintű én-központúság, továbbá a totális önzés erényeit. Mindezekre – mintegy koronaként – helyezzük fel az empátia abszolút hiányát, s jogarként nyomjuk a kezébe a bárkin átgázoló gátlástalanságot, s máris kaptunk egy roppant szórakoztató regényszereplőt.**
Mivel a Haldokló Földön egy seregnyi hozzá hasonló gátlástalan és amorális figura lézeng, ezért nem meglepő, hogy nekik (s persze saját épületes jellemének) köszönhetően Ravasz Cugel hosszú vándorlása során számtalanszor kerül kínos és életveszélyes helyzetbe, amelyekből csak a legnagyobb áldozatok**** árán tud kikászálódni és kereket oldani, hogy aztán mit sem tanulva a korábbi keserves tapasztalatokból a maliciózus isteneket káromolva újra csak a saját dugájába dőljön valamely roppant csavaros tervének következtében.

Az olvasó a könyv végére érve ennyi balszerencse láttán akár némileg szánhatná is szegény Cugelt, hiába is van itt szó egy semmirekellő, arrogáns és csontja velejéig önző tolvajról, de én a magam részéről némi megnyugvással vettem tudomásul, hogy legalább a fantázia birodalmában nem ússzák meg oly’ könnyedén az ilyen figurák a tetteik következményeit, mint azok, akik a való világban mintául szolgálhatnának számukra.

*spoiler
** Nagy kár, hogy ezek a figurák nem maradnak meg a fikció keretein belül, s a lapokról lekászálódva rövid tanácstalan téblábolást követően politikusnak állnak kis hazánkban.***
*** spoiler
**** Természetesen mindig mások – alkalomadtán egy teljes zarándokcsapat – feláldozása árán…

2 hozzászólás
>!
csartak MP
Jack Vance: A túlvilág szeme

Ravasz Cugel első pokoljárása. Van ebben a figurában valami, ami miatt nem lehet egyértelműen sem szeretni, sem utálni. Miközben gonoszkodásban, aljasságban, kihasználásban a végletekig is elmegy, időnként annyira megszívja a dolgokat, hogy már szánni való… egész addig, amíg hősünk újra felülkerekedik. A Haldokló Föld világában viszont csak az ilyen számító alakok érvényesülnek. Elmés párbeszédek, fekete humor, fordulatok, sűrű cselekmény, szóval jó kis fantasy.
Szeretem a könyv borítóját. Annyira tobzódik a színekben… mint a világ, amiben játszódik.

>!
Szécsi_Balázs
Jack Vance: A túlvilág szeme

A Haldokló Föld után egyből elkezdtem olvasni a könyvet, arra számítván, hogy hasonló történeteket kapok erről a pusztuló jövőről. És milyen nagyot néztem, amikor Cugel karaktere már az első novellában körvonalazódott! Egy olyan emberről van szó, aki annyira önközpontú, mint egy búgócsiga, lelkiismerete gyakorlatilag nincs, jellemgyengeségeit erénynek fogja fel, és olyannyira pökhendi, hogy arra már szavak sincsenek.

A helyzet viszont az, hogy meg kell mondjam működik a dolog. Egy ilyen világban, ahol ember embernek farkasa, gyönyörűen ellavírozgat a zavarosban egy ennyire sekélyes ember. Az, hogy ki kell rabolnia valakit, meg kell ölnie valakit, vagy el kell adnia rabszolgának, számára egykutya. A mi szemünkkel leginkább amorálisnak mondható, viszont egy ennyire megváltozott, távoli világba tökéletesen beilleszkedik.

A történet maga több novellára bomlik, mely Cugel vándorútját meséli el a világ végéről hazafelé. Útközben többféle kalamajkába is belekeveredik, ám végül mindegyikből sikeresen kivágja magát (úgy-ahogy). Érdemeiből némiképp levon, hogy a zűrökbe általában saját önző/tapló viselkedése miatt keveredik. Maga a vándorút is azzal kezdődik, hogy ez a derék fickó az elképzelhetetlen haszon reményében megpróbál lopni Iucounutól, az általa ismert leghatalmasabb mágustól. (Milyen ravasz, ugye? Hisz ki merne lopni egy ilyen híres valakitől? Biztos nem számít rá.)

A novellák egyfajta bűnös élvezetet nyújtottak, ugyanis a végén már azért olvastam őket, hogy lássam, hogy ez a kis takony miképp szívja meg a kalandok végén. Egyébként meg eléggé tetszett a könyv. :D

>!
risingsun
Jack Vance: A túlvilág szeme

No, ez már igen! Így kell ezt csinálni. Végre újra magával ragadott Vance könnyed, varázslatos és rendkívül színes világa. Megismerhettem a sokak által kedvelt Ravasz Cugelt, a szerencsétlen ám nevéhez hűen ravasz, mégis kicsinyes, csak magára számító tolvajt. Tetszett, hogy nem egy sablonos fantasy-t olvastam, ahol a magányos hős útra kel, útja során társakra lel, akik segítik küldetésében, s akik segítségével nagy áldozatok és csaták mellett végül sikerül is megszereznie a hőn áhított tárgyat, eszközt, haltamat vagy csak egyszerűen bosszút álljon. Mert Vance tekert jó néhányat ezen a sablonos fantasy vonalon, s hősünk, Cugel, már viszonylag a könyv elején megszerzi amiért küldték, de a visszafelé vezető út még előtte áll, a küzdelmek vagy épp csellel megúszott fantasztikus kalandok még csak most kezdődnek. Útitársakra is talál, de nem a klasszikus értelemben, hisz csak kihasználja őket saját céljaira s amit lehet megszabadul tőlük. Nem épp egy szerethető főhős, de Cugel pont ezért válik emlékezetessé és felejthetetlenné. A Haldokló Földben már megismert és megkedvelt varázslási rendszer itt is visszaköszön. A varázslatokat csak korlátozott számban és egyszeri felhasználásra képesek memorizálni a varázslók, illetve azok akik képesek bemagolni a hosszú és körülményes szövegeket. Azonban ha csak egy szótag is tévesen hangzik el, abból igen komoly bonyodalmak keletkezhetnek. S pont egy ilyen rosszul sikerült varázslattal repít át bennünket Vance a sorozat következő kötetére, a Démonpikkelyekre.

Elképesztő kalandok, nem túlrészletezett, mégis gazdag és színes világ, szerencsétlen, ügyeskedő, önző főhős, aki mégis szerethető, no és persze az egyedi történetvezetés az, ami miatt felejthetetlenné válik ez a regény. Vance ismét elvarázsolt.

>!
Karakai_András P
Jack Vance: A túlvilág szeme

Ravasz Cugel kalandjai a kihunyó nap földjén.
Ami legjobban tetszett, az továbbra is a színes világ, amit Vance létrehozott ebben a távoli jövőben. Színes, nyüzsgő világ ez, ahol vannak még jó emberek, de leginkább azzal jársz jól, ha mindent és mindenkit gyanakvással fogadsz.
Cugel fura figura, önző és gátlástalan, aki bárkit kihasznál saját céljaiért, de ez ebben a világban szinte természetes jellemvonás.
Ravasz?
Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem gúnynév-e inkább. Inkább szerencsésnek mondanám. Sok esetben a saját telhetetlensége hozza rá a bajt.
Gátlástalanságában mégsem lehet teljesen gyűlölni, hisz esetlen baklövései valahogy mindig helyrebillentik az egyensúlyt.
Összességében egy nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtó regénnyel van dolgunk, amit mindenképp érdemes elolvasni, ha hozzájutunk.
Köszönöm @csartak .

1 hozzászólás
>!
svindler
Jack Vance: A túlvilág szeme

Ravasz Cugel egy gátlástalan szélhámos a Haldokló Föld világáról. Itt senki nem bízik senkiben, és szinte mindenki ugyanolyan gátlástalan mint Cugel. Semmi extra, egy rövid, könnyed fantasy, mégis az egyik kedvencem.

>!
pdaniel
Jack Vance: A túlvilág szeme

Nehéz kritizálni egy könyvet, amihez – mondhatni – érzelmi szálak fűznek (olyanok, amik tizenpár évnyi újra- meg újraolvasást követően alakulnak ki). Mások esetleg pár órás unaloműzőként forgatják az ehhez hasonló köteteket, ha kézbe veszik őket egyáltalán – sőt, olykor én is, nem fájdítva a fejem olyan homályos kifejezésekkel, mint „irodalmi érték”, és társai. Ha létezik is ilyen, abból meglehetősen keveset tartalmaz: van viszont egy történet, amely egy percre sem torpan meg, egy aljas főhős, akit nem lehet nem szeretni, és módszeresen adagolt fekete humor, amely a rekeszizmok helyett az emberi természet visszásságait veszi célba. Vance műfajt teremtett a Haldokló Föld- sorozattal, és egy stílust, amit – számomra – azóta sem bírt senki túlszárnyalni. Csillagos.

>!
Cicamama
Jack Vance: A túlvilág szeme

Ez egy nagyon jópofa könyv. Kicsit néha már dühítő Cugel szemétkedése, de azért többnyire tudtam rajta mosolyogni és nevetni. Akkoriban szerintem még nem is nagyon voltak ilyen antihősös regények, pláne nem fantasy-ben. Ez is klasszikusnak számít már. Sok mai könyvet is felülmúl a humora.

>!
kissakos I
Jack Vance: A túlvilág szeme

Zseniális fantasy, azon ritka darabok egyike amelyeknek igazi, sajátos stílusa és hangulata van.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Az ingyenesen kínált dolgok csak a legritkább esetben nem kerülnek valóban semmibe; így vagy úgy, az Egyensúly Törvénye diadalmaskodik.

173. oldal

3 hozzászólás
>!
csartak MP

– Engem lelki gyötrelmek kínoznak – közölte Cugel jelentőségteljesen –, melyek váratlan dühkitörések formájában jelentkeznek. Javaslom, távozz, különben egy akaratlan roham következtében feldarabolhatlak a kardommal, vagy ami még rosszabb, varázserőmmel támadok rád.

203. oldal

>!
csartak MP

A Xzan folyó fölötti magaslatokon, bizonyos ősi romok telepén építette fel palotáját Iucounu, a Nevető Mágus saját ízlésére: szertelen építmény volt ez, meredek oromzatokkal, erkélyekkel, íves légi járdákkal, kupolákkal, három zöld színű, spirális üvegtoronnyal, amelyeken át a fény ferdén csillogott és sajátságos színekben.

(első mondat)

>!
SophieOswald

Végtelen sok a lehetséges történések, s ha lehet, még több az, ami be sem következhet. A mi kozmoszunk egy lehetséges állapot: létezik. Miért? Az idő végtelen, ami azt jelenti, hogy minden lehetséges állapotnak be kell következnie egyszer. Mivel a sok közül épp az egyik lehetséges valóságállapotban lézetünk, és másikról nincs tudomásunk, kisajátítjuk magunknak az „egyedüli” jelzőt. Valójában mindenféle világegyetem, amely lehetséges, előbb-utóbb létrejön majd, nem is egyszer, de több ízben.

137. oldal, V. A zarándokok (Cherubion, 1993)

>!
SophieOswald

     – No lám, Ravasz Cugel, most az egyszer szűkszavú vagy. Mit mond a te hited minderről?
     – Kissé kezdetleges a véleményem – vallotta be Cugel. – Többféle nézetet próbáltam összekovácsolni, mivel mind helytálló a maga nemében; köztük a Teleológia Templomában élő papok gondolatait, a vásári jövendőmondó papagáj jóslatait, egy böjtölőremete vízióit, akit tréfából rózsaszín elixírrel itattam meg… végeredményként egymásnak ellentmondó, de igen mélyreható gondolatok birtokába jutottam. Az én világképem ennélfogva összegző jellegű.
     – Ez valóban roppant érdekes – jegyezte meg Garstang. – Lodermulch, te hogyan vélekedsz?
     – Hm! – dörmögte Lodermulch. – Nézd ezt a szakadást a ruhámon; még ennek sem tudom az eredetét, nemhogy a világegyetemnek.

138. oldal, V. A zarándokok (Cherubion, 1993)

>!
Karakai_András P

A túlzásba vitt bőkezűség megrontja az adományozottat, és nevetségessé teszi az adakozót.

109. oldal


A sorozat következő kötete

Haldokló Föld sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Kardok vihara
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Margaret Weis: Lélekkovács
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az aranyszemű mágus sárkányai
Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű
Christie Golden: Assassin's Creed – Hivatalos filmregény
R. A. Salvatore: A magányos drow
Dan Abnett – Mike Lee: A démon átka
Stephen King: A Setét Torony – A harcos