Űrhajótöröttek (Priscilla Hutchins 2.) 29 csillagozás

Jack McDevitt: Űrhajótöröttek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egyszerű ​régészeti expedíciónak indult. A Maleiva III-ra érkezett tudóscsapat egy ősi civilizáció romjait akarta feltárni, majd eltűnni a helyszínről, mielőtt megérkezik Jerry Morgan. Hogy kicsoda Jerry Morgan? Egy kóbor gázóriás, ami eltéríthetetlenül tart a Maleiva III felé. E kikerülhetetlen végzetről kapta a bolygó másik nevét: Süllyesztő. Ami ugyanis két hét múlva itt van még, az atomjaira hullik szét a kataklizmában. De hát két hét az rengeteg idő, gondolták a régészek. Míg el nem kezdődtek a meghibásodások, a földrengések, és szembe nem kerültek a helyi élővilág veszedelmesebb egyedeivel.
Priscilla Hutchins hiába remek pilóta, ebből a kutyaszorítóból talán még ő sem mentheti ki tudós utasait, sőt az ő ígéretes karrierje is idő előtt tragikus véget érhet.

Jack McDevitt új sorozatának második kötete, az Emlékmű a csillagokban folytatása ugyanolyan lélegzetelállító izgalmakkal szolgál, mint az első rész, és megmutatja, egy női pilóta is lehet találékony és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508202 · Fordította: Szente Mihály

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Jack McDevitt: Űrhajótöröttek

Újdonatúj – néhány éves – kedvenc íróm Jack MacDevitt egyik, kölcsönkapott regényét az Űrhajótörötteket olvastam tegnap, hogy hat órán keresztül voltam az Uzsoki kórház ortopédiáján kétszeri röntgennel, meg persze útravalókkal. A könyv egészen lenyűgözött – szerencsére – mert nem bírtam volna ki másképp ezt a várakozást. Egy vérbeli HSF ez a könyv, amelyben a nanocsöves, szinte súlytalan, de hatalmas tömegű, s több száz kilométer hosszúságú, az orbitális pályákig érő űrlift viszi el a pálmát. Nem mintha az exobolygót elnyelő gázgömb kismiska lenne, a folyamat leírása tudományos ismereteink alapján egyszerűen apokaliptikus. Legjobban az alaptörténet melletti üzenet – az egy bolygón élő különböző értelmes fajok együttélése és együttműködése egy nagy közös cél érdekében – tetszett leginkább. Ebből az emberek is tanulhatnának, meg példát vehetnének, ha olvasnák MacDevitt-et és könyvét. De hát közel 4000 Ft! Jó, hogy majd 500 oldal, meg sorozat, meg csinos csajszi a borítón, de akkor is…A könyv egyébként a fokozódó izgalom ellenére – ahogy csökken a remény – lehangoló is. Nekem is többször volt olyan érzésem, hogy „ezt már nem lehet megoldani” – de mégis! Kitűnő munka!
Nagyon ajánlom!

Zsola>!
Jack McDevitt: Űrhajótöröttek

Kicsit szégyenkezve írom ezt, de az első részből semmire sem emlékszem, ezért nem is tudom máshogyan értékelni az Űrhajótörötteket, mint önálló regényként.
Végig nagyon izgalmas volt, magával ragadott a pusztulásra ítélt bolygón rekedt emberek története. Nem egy világmegváltó sci-fi, de a rengeteg jó ötlet és érdekes leírások spoiler annyira kiszínesítik, hogy csak nagyon kevés dologba tudtam belekötni. A karakterekkel sem volt problémám bár az elvileg főszereplő Hutchot lehetett volna még jobban a középpontba állítani.
A régészet visszatérő elem McDevitt regényeiben, viszont eddig talán ebben a könyvében volt a legjobban kidolgozva. Valahogy (nem is tudom) itt jött át legjobban milyen izgalom foghat el egy régészt egy-egy fontos, érdekes lelet kapcsán. Mindenképpen az egyik legjobb Jack McDevitt regény, amit eddig olvastam.

marschlako>!
Jack McDevitt: Űrhajótöröttek

Jack McDevittben eddig még nem csalódtam. A Priscilla Hutchins sorozat második kötete is kifejezetten jóra sikeredett, bár – az Alex Benedict sorozattal ellentétben – az első rész most jobban tetszett. Nem mintha az Űrhajótöröttek kevésbé lett volna feszes, csak inkább kicsit lokálisra sikerült a sorozatot nyitó Emlékmű a csillagokbanhoz képest, de ebben viszont nagyon jó volt.
Adott egy világ – a Süllyesztő – amire igencsak rájár a rúd. A bolygónak otthont adó rendszer útját a történet kezdete előtt háromezer évvel egy kozmikus porfelhő keresztezte: a bolygóra érkező sugárzás spoiler mértéke jelentősen lecsökkent, így egy komolyabb jégkorszak vette kezdetét: csupán az egyenlítő közelében találhatók hó- és jégmentes helyek. De hogy mindez ne legyen elég, egy meglehetősen pokróc csillagászról/asztrofizikusról – Jerry Morganről – elnevezett gázóriás száguld a Maleiva III felé. Ami, miként 1994-ben a Jupiter a Shoemaker–Levy 9 jelű üstököst, éppen elnyelni készül a Süllyesztőt.
Pedig a Maleiva III-nak nagyon érdekes spoiler élővilága van, ezért leküldenek egy kutatócsoportot, de a küldetés sajnos rossz véget ér. Ezután inkább magára is hagyják e rossz csillagzat alatt született bolygót. Húsz évvel később azonban az ütközés pillanata odavonz egy fizikusokból, csillagászokból és matematikusokból álló kutatócsoportot, egy katasztrófaturistákkal teli luxusűrhajót, valamint a média különböző képviselőit is. A tudós csoport felfedez egy, az egyenlítőtől kissé északra, a hómező közepén fekvő mesterséges épületet: egy tornyot. Csak nekik épp nincs leszálló egységük, ezért az Akadémia idevezényli a legközelebb járó alkalmas hajóját, melynek parancsnoka épp Priscilla Hutchins. S itt kezdődik a történet. spoiler
Bár a történet spoiler is igencsak izgalmas és fordulatos, de ami nekem a legjobban tetszett, az maga a Maleiva III érdekes élővilága és rejtélyes múltja (VIGYÁZAT, ez most komoly spoiler lesz:spoiler).
Volt azonban pár dolog, ami kevéssé tetszett. Az első rögtön az egész drámai eseménysor kiindulópontja: miért nem vette észre az első expedíció a tornyot, meg úgy egyébként az értelmes élet egyéb jeleit? Nem lehettek ennyire figyelmetlenek, hiszen éppen a bolygó felderítése lett volna a céljuk. Ezzel szemben a kozmikus összeütközés megfigyelésére érkezett csapat – akiket tehát elsősorban nem is ez érdekel – felfigyel a toronyra.
A másik a neves médiaszemélyiség, a meglehetősen cinikus Gregory McAllister, aki az elején rohadtul idegesített (meg amúgy, az egész médiás vonalat szívesen kihagytam volna). Nem állítom, hogy a végére megkedveltem, de legalább már nem zavart, néha értelmeset is bírt mondanispoiler.
A harmadik pedig, hogy A Marsihoz hasonlóan ez a regény is erősen magán viseli az amerikai stílusjegyeket: a luxusűrhajón az eseményeket real-time figyelő utasok egy-egy sikeres akció végén lelkesen tapsikolnak; minden nagyon ki lett centizve, mindig van még egy újabb megoldhatatlannak látszó bonyodalom, s mindig van egy superhero, aki erre megoldást talál. Ezek nélkül is egy érdekes – és feszes – regény lehetett volna.
Végül pedig a tudósok. Ennyi (tisztelet a kivételnek) kicsinyes, önző és beszari figurát… spoiler
A fordítás egész élvezhető volt, bár néhol maradtak sajnos benne értelmetlen részek, de a legjobban a -ban/-ben és a -ba/-be keverése idegesített (csak egy példa a nem is oly ritka zavarról az erőben: "akikkel kapcsolatban került").
spoiler

B_Petra>!
Jack McDevitt: Űrhajótöröttek

Untam. Akciós, de valahogy túl hurrá pozitív és így tétnélküli űrhajótörés volt.

jezsek P>!
Jack McDevitt: Űrhajótöröttek

McDevittel az a bajom, hogy túl aprólékos, részletes. A sztori izgalmas, hihető és szépen elrendezett a jövő, a karakterek is érdekesek, de összességében a könyv enyhén unalmas, és szerintem ezt a stílus teszi. Olyan, mint egy filmsorozat, vannak benne a történetet előre nem vivő, de a karaktert árnyaló részek, sok epizódszereplő, akiket meg sem lehet jegyezni, nagytotál és hangulatfestés, és minden halad a nagy végkifejlet felé, aminek a kimenetele felől nincs szemernyi kételyünk sem. Gyengébb az előző résznél a rejtély-vonal, inkább egy kalandregény és mentőakció ötvözetévé válik a könyv, amit már kezdek megszokni McDevitt-nél, de azért még mindig reménykedem, hátha meglep.

Szandi_Réka>!
Jack McDevitt: Űrhajótöröttek

Nagyon nagyon tetszett! Eddigi olvasmányaim Jack McDewitt-től nem voltak nagyon pozitívak, de lehet csak nem jó sorozatával próbálkoztam. Persze hogy ez a sorozata nem jelent meg vegig magyarul. Na szóval ez a könyv pontosan azt adta amit én szeretek egy sci-fi-ben. Volt idegen bolygó, idegen civilizáció, idegen környezet, állatok, növények. Végig izgalmas volt, alig tudtam letenni, folyton jött valami újabb szívas. A karakterek nem voltak túlbonyolítva, de nem is voltak súlytalanok. Nem voltak túltolva a belső monológok, a filozófálgatás sem. Főleg a tetteik, a válsághelyzetekre adott reakcióik alapján derült ki, hogy ki milyen, és milyen belső vívódásaik, indíttatásaik vannak. Jó lett volna többet megtudni az idegen civilizációkról, és a velük kapcsolatos a miértekről, de pont az volt a sztori lényege, hogy erre nincs idő, hogy elvesztegettek húsz évet, amit arra fordíthattak volna, hogy ezekre a kérdésekre válaszok szülessenek. Az egyetlet amit tálan zavarónak tudok felhozni, az az, hogy volt néhany felesleges mellékszereplő akire túl sok idő elment.

Aniko385>!
Jack McDevitt: Űrhajótöröttek

Míg az első köny történéseit nagy vonalakban fel tudom idézni, ezt a második részről nem tudom elmondani. Izgalmas volt, a rejtély érdekes volt, olvastatta magát, de sajnos felejthető is. A főszereplőt továbbra sem kedveltem meg. A többi részét is valószínűleg elolvasom, ha kiadják magyarul.

Ebri>!
Jack McDevitt: Űrhajótöröttek

Cselekmény továbbra is magávalragadó, de néhol erőltetett, valószínűtlen, főleg ahol egyes szereplők felelőtlenkednek. De így is bőven valószerű és élvezhető, egyszerűen az első rész alapján többet vártam.


Népszerű idézetek

marschlako>!

A bölcs mondás szerint senki sem lehet jó kutató, ha teljesen kinőtt a gyerekkorból.

29. oldal

Szelén>!

Semmi sem rontja el úgy az ember étvágyát, mint a saját halálos ítélete.

184. oldal, Tizenkettedik fejezet

Szelén>!

A dagályok olyanok, mint a politikusok. Nagy hűhóval és lármával jönnek-mennek, de óhatatlanul meghagyják a partot ugyanolyannak, mint amilyennek találták. Azon kevés esetben, amikor jelentős változás következik be, ritkán kapunk jó híreket.

304. oldal, Huszonkettedik fejezet


A sorozat következő kötete

Priscilla Hutchins sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Poul Anderson: Változó csillag
Andy Weir: A marsi
Orson Scott Card: Végjáték
Dan Simmons: Hyperion
Brandon Hackett: Xeno
Cixin Liu: A halál vége
John Scalzi: Vének háborúja
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Orson Scott Card: Ender száműzetésben