Polaris (Alex Benedict 2.) 80% 67 csillagozás

Itt fejeztem be ezt a sorozatot, egyszerűen nem ad annyit, hogy folytassam. Amikor ebben a könyvben is belezuhannak a vízbe, amikor nyilvánvaló, hogy veszélyben vannak, de azért sem figyelnek oda a főhősök, kizárólag azért, hogy legyen valami plusz izgalom a történetben, amikor csak a szószaporítás megy, aztán csigalassan építgeti a történetet, hát nem, köszönöm. Fele ilyen terjedelemben elmenne, főleg akkor, ha már az elején nem tudtam volna nagy vonalakban, hogy mi történt a Polarison, miközben a hőseinknek jóval később esett csak le a nyilvánvaló…

Morgolódtam egy kicsit, míg olvastam.
Egyrészt a rejtély ebben a kötetben is izgalmas, olvastatja magát, és kellően fordulatos a végkifejlet is.
Ami bosszúságot okozott, az az, hogy jópár fordulat szinte egy az egyben át lett emelve az előző kötetből, de a főhősöknek ez nem tűnt fel, és gyanútlanul olyan kelepcékbe sétálnak, amihez hasonlókban már egyszer jártak. Ami még nem nyerte el a tetszésemet, hogy az előző kötet Alex Benedict-je és a mostani mintha nem teljesen ugyanaz az ember lenne, vagyis nekem teljesen máshogy maradt meg az előző történetből, külön magyarázat pedig nem volt, hogy miért változott volna meg.
Bár szigorúan ráncoltam a szemöldököm McDevitt mesterre, engem kiengesztelt a nagyívű történettel.

Főhősünk, Alex Benedict, Indian Jones a kanapéról, megoldja a Polaris űrhajó relytéjét, a nyomozgatós, utazgatós gazdag sármőr sajátosan laza stilusában.
A regény eseményeit Chase, Benedict aszisztense elbeszélése nyomán követhetjük, talán egyetlen fejezet kivételével, ahol maga Alex mesél. Kicsit krimi, kicsit sci-fi, de izgalmas.
A Polaris nekem jobban tetszett mint a Született stratéga, követhetőbbek voltak a szálak, végig tudtam ki kicsoda, és maga a titok érdekesebbnek bizonyult mint a történelmi szál a nyitó kötetben.
A háttért éreztem kevésnek, de filmvásznon is megnézném.

Az Alex Benedict-sorozat második kötete számomra rögtön két meglepetéssel indított: egyrészt már nem a címszereplő nézőpontjából láthatjuk az eseményeket, hanem szinte végig Chase narrál, másrészt több, mint tíz évvel az előző rész után játszódik. (Gondolom ezt részben a két kötet megjelenése közt eltelt idő, részben pedig a sztori szempontjából szükséges technikai fejlődés végett lépte meg az író.)
A történet maga ezúttal letisztultabb volt szerintem, bár akadtak most is visszatekintések szép számmal ill. karakterekben sem volt hiány. Az indulás ugyan kicsit döcögős volt, de a ~200. oldal környékén rákapcsolt a sztori, onnét már faltam az oldalakat. Nem mondanám, hogy akciómentes lenne a cselekmény, de hasonlóan az első kötethez, továbbra is a rejtély megfejtésén és a nyomozáson volt a hangsúly, amit itt-ott tört meg egy mozgalmasabb rész. A finálé persze ismét eseménydúsra sikerült.
Az előző részben megálmodott világkép nagy mértékben nem bővült, bár itt-ott sikerült McDevittnek még érdekes újdonságokat behoznia. Külön tetszett, hogy a fejezetek elején szereplő és valamennyire utalásszerű idézetek java a saját világából származtak. Ez szerintem egy jópofa módja az általa létrehozott univerzum bővítésének.
Aki szereti a többnyire lassabb tempójú sci-fiket, annak megér egy próbálkozást, az előzmények ismerete nélkül is élvezetes olvasmány.

A rejtély számomra érdekesebb volt, mint az előző kötetben, de sajnos a narrátor kevésbé tetszett. Megértem, hogy váltani kellett Alexról, mert akkor túl korán „belelátunk” a fejébe (Poirot sem maga narrálja az eseményeket), de azért valamivel izgalmasabb figura lehetett volna. A nyomozgatás lassabb, az akciójelenetek kiszámíthatóak, de a megoldás és annak tálalása jó volt. Folytatni fogom a sorozatot, mert McDewitt kb. ugyanazokat az agysejtjeimet mozgatja mint Dame Agatha, és ez kiegészülve némi tudományos-fantasztikus elemmel, kellemetes dolog.

Sokkal jobban tetszett, mint az első. Szöszmötölősen kezdődött, de szépen kiforrotta magát. Kurtán-furcsán lekerekítettségében is érdekes volt.

Alex Benedict ezúttal az örök fiatalság nyomába szegődik.Illetve azok nyomába, akik nyom nélkül eltűntek az egyik szuperluminális luxushajóról, miután végignézték, ahogy egy neutroncsillag átszáguld egy napon és szupernovává változtatja azt. Aztán kiderül, hogy az egész az élet meghosszabbítását célzó kísérletek, illetve ezek eredménye körül forog. A regényben így egy távoli jövőben zajló nyomozás rajzolódik ki. Alex Benedict műkereskedő és segítője Chase Kolpath olyan ügy végére akar járni, amelyet egy ellenérdekű csoport titokban tartana. A túlnépesedés ellen küzdő csoport által akadályozott nyomozás során a főszereplők többször egyre életveszélyesebb helyzetbe kerülnek, ahonnan a pilóta, a fénysebesség többszörösére képes superlumináris űrhajók vezetésére is jogosítvánnyal bíró Chase magas-szintű gyakorlati fizikai ismeretei segítségével sikerül menekülniük. Az izgalmas történetvezetés, az oldott stílus – , az igen logikusan végiggondolt jövőbeni galaktikus társadalomban – egy szinte letehetetlenné váló regényt, jó szórakozást eredményez minden sci-fi iránt fogékony érdeklődőnek. Nagyon ajánlom!

Szép és jó, de a Született Stratéga után speciel semmi újat nem adott. Mondjuk ebben talán valamivel könyebben követhetőek a mellékszálak, ellenben jóval kevésbé érdekes a maga a rejtély. Ugyanaz a piszmogós-nyomozgatós stílus, hasonló fordulatok, ezúttal a duó hölgytagjának előadásában. És a nagy történelmi rejtély megint csak pár évtizedre megy vissza, ami egy ilyen nagymúltú univerzumban kicsit kiábrándító.

Nagyon régen tetszett ennyire egy fantasztikus könyv. Jó történet, izgalmas, cselekményes, akár egy filmet is elbírna.

szórakoztató űr nyomozós sztori