Országúton 69 csillagozás

Jack London: Országúton Jack London: Országúton Jack London: Országúton Jack London: Országúton Jack London: Országúton

Hogyan kell csavargóként életben maradni? Jack London ebben a könyvében bemutatja, hiszen mielõtt sikeres író lett, végigcsavarogta gyalog és vonaton egész Észak-Amerikát. Társaival együtt rohamozta meg a vonatokat, kicselezte a kalauzokat, ha elkapták, leülte a büntetését, ha kellett hazudott az ennivalóért, vagy csak azért, hogy „kidumálja” magát a nehéz helyzetekbõl. A kötetbe foglalt történetek hol vidámak, hol torokszorítóak, de minden esetben ellenállhatatlanok.

Eredeti megjelenés éve: 1907

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Hunga könyvek Hunga-Print · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Kossuth, Budapest, 2015
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630983440
>!
Syllabux, 2012
120 oldal · ISBN: 9786155153471 · Fordította: Szász Imre
>!
Syllabux, Budapest, 2011
120 oldal · ISBN: 9786155153471 · Fordította: Szász Imre

4 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 15

Most olvassa 4

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

n P>!
Jack London: Országúton

Úton volt negyven évig aztán ment tovább.

ppeva P>!
Jack London: Országúton

Nem ismertem Jack Londonnak ezt az oldalát. Rácsodálkoztam, és nagyon élveztem a humorát.
Villon járt a fejemben közben…
Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s leheletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt….

viidori I>!
Jack London: Országúton

„Menni kéne, menni kéne, menni kéne, menni kéne….”
***

Valahol mélyen bennem mindig is ott volt a világjárás. A lábam vitt volna, csak a szívem nem. Ennek oka részben veleszületett, részben tanult félelem és szorongás. Aztán ahogy teltek az évek a menés hívása erősebb lett, mint a félelem maradása, olyannyira, hogy tavaly bepakoltam a hamuba sült pogácsát, és 9 hónap alatt keresztbe-kasul bejártam egy szép darabot Európából, északról délre, Norvégiából Gibraltárig.

Egyedül utaztam, de sose magányosan. Olcsón, önkéntesként, divatosan mondva backpackeltem. Aludtam sokszor buszon, couchsurfingeltem, mert sajnáltam a pénzt hostelre, stoppoltam. Persze messze voltam London hoboitól, bár találkoztam sokakkal, akik meg egészen közel, de egyvalami mindannyiunkban közös volt. A szabadságban osztoztunk. Az otthontalan bolyongás kötetlenségében, szélfújásában, abban, hogy a világ minden ideje a miénk. Pedig én még nem szakadtam el a pénztől, valamennyire láttam az utam végét. és otthonom is volt, ahová hazajöhettem. Mondhatjuk, hogy a felszínét kapargattam meg valami egészen másfajta tudatállapotnak és életminőségnek. De már így is éreztem a varázslatot.

Ebbe a végtelenül szabad bóklászásba vezet be az Országúton, ahol a cél tényleg maga az út. És hogy ez az út sokszor nehéz, erkölcstelen és kegyetlen, azt sem hallgatja el. Mint, ahogy azt sem, hogy mindennek ellenére úton lenni szerelem. És bennem egyre hangosabban zúg a tenger.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1957
206 oldal · puhatáblás · Fordította: Szász Imre · Illusztrálta: Gácsi Mihály
dagikám>!
Jack London: Országúton

Ha nem kellett volna egy kihívás miatt elolvasnom, sosem került volna a kezembe ez a könyv. Eleinte izgalmas volt, ahogy az élettörténetét meséli az írò, könnyen lehetett vele haladni. De a vége felé kicsit ellaposodott számomra a sztori. Nekem ez inkább fiús témákat ecsetelt és emiatt nem éreztem annyira magaménak.

Piintyő>!
Jack London: Országúton

érdekes, valahogy egészen más hangulatú benyomások maradtak meg bennem a korábbi J.L. könyvek olvasása után. bár már elég rég olvastam tőle könyvet, de mintha azok sokkal komorabbak lettek volna. nagyon jól emlékszem 'Az élet szerelme' írásra; na, az ledöbbentett. és a többi aranyásós története is, nehézségekről, küszködésekről szól. talán 'felnőttebb' (?). ez persze nem jelenti azt, hogy ez a J.L. nem volna tetszésemre való. de, nagyonis. nagyonis szórakoztatóan tud mesélni. nagyonis lendületesen ír, élvezet olvasni sorait. már-már azt képzeli az ember, gyerekjáték, huncutkodás az egész hobóság, pedig nem…..

Ibanez P>!
Jack London: Országúton

Jó kis „történetek”, vonatrajongóknak (@Gyengési_Erika!) kötelező olvasmány, én a vége felé már kicsit untam is a sok vonatozást :-D De még ilyet, hogy a vonatok vizet vettek fel menet közben az alattuk futó vályúkból! :-O Ma is tanultam valamit :-D És nem ez az egyetlen, amit meg lehet tanulni a könyvecskéből. Az egy csillag levonás tőlem azért ment, mert noha jó ez a szabadság, de ott az erőszak és a másoktól való lopás, ami nekem megvetendő dolog. Egy dolog az, hogy kéreget az ember és szabadon él, de másik az, hogy kirabol embereket, sőt városokat (na, ezt nem is értettem, hogy a fenébe hagy egy kormány egy teljes „hadsereget” vonulni és mondjuk ki: fosztogatni????).

Acanthinula>!
Jack London: Országúton

Érdekes világba enged bepillantani ez a visszaemlékezésekből összeállított novelláskötet. A múlt század elején az Egyesült Államokat keresztül-kasul bejáró nincstelenek, hobók világát mutatja be, méghozzá belülről. Megkapó és elgondolkodtató olvasmány. A végére kicsit egyhangúvá válik, mint a vonatok kattogó zaja…

AnnaAnn>!
Jack London: Országúton

Egyik kedvenc lett / lesz Jack Londontól. Sokszor mosolyogtatott meg a történet, és a könyv nyelvezete. Sok a szleng benne, de London igyekszik mindent megmagyarázni, s bevezeti az Olvasót egy másik világba, Hobóországba. Az író stílusa kissé pimasz, de szórakoztató is egyben, s nem utolsó sorban jó megfigyelő. Nézi környezetét és az embereket, akiket különböző típusokra oszt. Nagyszerű regény, csak az a baja, hogy túl rövid.

Lalacska>!
Jack London: Országúton

Ez a könyv zseniális volt.
Legalábbis nekem biztosan. Tudni kell rólam, hogy nem igen szeretek régi íróktól, régi történeteket olvasni. Ez a saját hibám, de elfogadom és együtt élek vele. Na már most, Jack London átlépte ezt a képzeletbeli határt, amit a butaságom miatt húztam, és megmutatta nekem, hogy egy régi író is írhat olyan módon, olyan stílusban ami egy „mai” gyereket is megfog.
A történetek szórakoztatóak voltak, a humor és a könnyed írásnem már az első oldalakon megfogott. A kaland pedig amit átéltem általa hihetetlen. Mindig is a fantasy könyveket preferáltam jobban, mert úgy gondoltam azokban történik is valami akció ami élvezetessé teszi. Ez nekem nagyon fontos, de mégis, most ebben a könyvben is megtaláltam azt ami lekötött, és magával ragadt.
Sokszor gondolkozom el, hogy milyen lenne más évszázadban élni, más korba születni, de végül mindig arra jutok, jó itt nekem ahol vagyok, mert itt ebben az időben meg van minden ami kelhet amit akarhatók, de most rájöttem hogy nincs. A könyv elérte, hogy vágyódjak abba az időbe mikor az író élt, hogy én is elkaphassak vonatokat, és simán körbeutazhassam a világot. Nyilván voltak abban az időben is nehézségek ezzel, de sokkal egyszerűbben ment mint manapság. A mi korunkban már, csak azok utaznak akiknek van pénze, és szabad ideje. A gyerekek le vannak terhelve eszükbe se jut, hogy az iskola helyett a világban szerezzenek tapasztalatokat. A felnőtteket elhavazza a munka, és ha szerencséjük, (és pénzük) van nyaralni tudnak menni, de az sem az az igazi szabadság, az igazi kaland amit Jack mesélt el nekem. Amikre most így fiatal szívvel én is vágyok, főleg a könyv után.
Az író az élményei legjavát osztotta meg velünk, biztos nem volt egyszerű az Országúton töltött élete nagy része, de voltak tényleg jó pillanatok, és fantasztikus történetek, amiket szerencsénkre elmesélt nekünk. Nagyon tetszett mindegyik, de a kedvencem a Vonatón való trükkös lógása, a Börtönben töltött napjai, és a Kelly hadseregével töltött hajós idők voltak. Izgalmas és élvezetes, leírás és nem mindennap ilyeneket olvasni.
Kicsit azért akadós, ment az olvasás, ezért vesztett fél csillagot a könyv, de szerintem ez az ismeretlen szavaknak kifejezéseknek és a kissé régiesebb nyelvezetnek tudható be.


Népszerű idézetek

Gregöria_Hill>!

Kíváncsi vagyok, nyájas olvasó, próbáltál-e már gyorsan átmászni szögesdrót kerítésen, mindkét kezedben egy kanna tejjel.

Kétezer vagány

Kapcsolódó szócikkek: tej
7 hozzászólás
berengar>!

Ha csontot löksz a kutyának, még nem vagy jótékony. Akkor vagy jótékony, ha megosztod a csontot a kutyával, pedig magad is éppoly éhes vagy, mint a kutya.

11. oldal

berengar>!

Egyszer-másszor kijelentettem (hallgatóim azt hitték, tréfából), hogy az ember és a többi állat között a legfőbb különbség az, hogy az ember az egyetlen állat, amely rosszul bánik fajtája nőstényeivel.

58. oldal

Gregöria_Hill>!

Mármost döntsék el önök, nem elég kaland-e egy napra, ha az embert kifosztják. Ismertem embereket, akiket egyszer kiraboltak, s akik egész életükben erről beszéltek.

Képek

1 hozzászólás
berengar>!

Fölöttem hunyorogtak a csillagok, s rajokban keringtek előre-hátra, ahogy a vonat a kanyarokba fordult. A csillagokat néztem, úgy aludtam el. Véget ért a nap – egy nap napjaim közül. Reggel új nap kezdődik, s én fiatal voltam.

61. oldal

berengar>!

A realizmus az egyetlen áru, amit az ember a konyhaajtónál harapnivalóra beválthat.

15. oldal

berengar>!

Miután elváltam a hölgyektől, végigmentem az utcán, felszedtem egy újságot valamelyik későn kelő ajtajánál, és egy füves parkban lefeküdtem, hogy érintkezésbe lépjek a világtörténelem legutolsó huszonnégy órájával.

50. oldal

viidori I>!

A csavargó-élet legnagyobb vonzereje talán az, hogy sose egyhangú. Hobo-országban az élet arca-proteusi – örökké változó csodalátomás, amiben valóra válik a lehetetlen, s a váratlan ugrik elő a bokrokból minden útkanyarnál. A hobo sose tudja, mi történik a következő percben, s ezért mindig a jelen pillanatban él. Megtanulta, hogy hiábavaló a céltudatos erőfeszítés, és tudja, milyen gyönyörűség a véletlen szeszélyeivel sodródni.

52

berengar>!

Ezalatt mindenesetre jártathattam a számat. A két rózsaszín-fehér arcbőrű, szürke hajfodros hajadon sose nézett még a kaland fényes arcába. Ahogy a Csavargófejedelem mondta volna: egész életükben „ugyanabban a műszakban” dolgoztak. Eseménytelen létük édes illatai és szűk korlátai közé behoztam a világ tág levegőjét: a verejték és küzdelem férfias szagát, idegen országok és földek fanyar ízét és páráját.

49. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio
Bret Harte: Aranyásók
Stephen King: A remény rabjai
Stephen King: Éjszakai műszak
Rudyard Kipling: A dzsungel első könyve
Ivan Szergejevics Turgenyev: Első szerelem
Truman Capote: Álom luxuskivitelben
Bret Easton Ellis: Az informátorok
Annie Proulx: Közel s távol
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse