A ​vadon szava 95% 11 csillagozás

    – Hé, Perrault! – mondta Buckra mutatva, aki most olyan mozdulatlanul ült, mint egy szobor. – Micsoda kutyánk van nekünk?
    – Jó kutyánk – dörmögte Perrault.
    – Akkor mondd meg neki te, hogy menjen odébb – mondta François. – Azt hiszem rám nem hallgat.
    – De rám sem – nevette el magát Perrault is.

66. oldal, 5. fejezet - Vetélytársak (Alexandra, 2011)

[…] És amikor Thornton elengedte, Buck odaugrott a lábához, mosolyogva, csillogó szemmel, és mozdulatlanul állt. John Thornton ránézett, és azt mondta:
    – Te jó ég, épp csak meg nem szólalsz!

106. - 107. oldal, 8. fejezet - John Thornton (Alexandra, 2011)

Van egy völgy, amelybe a jíhetek sohasem teszik be a lábukat, amikor ősszel a földjeiken vándorolnak. És szomorú történeteket mesélnek arról, hogy az egyik évben egy gonosz szellem tűnt fel, és beköltözött abba a völgybe.
Nyaranként különös állat látogatja ezt a helyet. Óriási farkas, nagyobb bármelyik más farkasnál. Keresztülvág az erdőn, majd kilép a tisztásra a fák közül. A földön sárga por és sárga rögök hevernek a régi, szakadt zsákok körül. Hosszú fű nőtte be és rejti el őket. A nagy farkas elgondolkozva ül itt egy darabig, majd hosszan, panaszosan felvonít, mintha gyászolna valakit, azután elmegy.
De nincs mindig egyedül. Amikor beköszöntenek a hosszú téli esték, és a farkasok leereszkednek a völgyekbe zsákmány után kutatva, ő a falka élén szalad a holdfényben. Nagyokat szökell, és erős torkából hangos üvöltés tör fel, amint rázendít a falka dalára.

142.-143. oldal, 10. fejezet Szólít a vadon (Alexandra Könyvesház Kft. Alexandra Kiadója, Pécs, 2011)