Kóbor ​csillag 30 csillagozás

Jack London: Kóbor csillag Jack London: Kóbor csillag Jack London: Kóbor csillag

Minden ​börtön rokonságot tart az alvilággal, de a sötét magánzárka, kényszerzubbonyba fűzve, öt éven keresztül maga a pokol. Az ártatlanul elítélt Darrell Standingot azonban nem tudja megtörni a kaliforniai San Quentin fegyház igazgatójának szadizmusa. Bár a teste magatehetetlenül hever a föld alatt, a szelleme szabad: önhipnózisba merülve küldi vissza az idő vezérfonalán, hogy felidézze letűnt életeit, a korábbi állomásokat a lélekvándorlás végtelenbe nyúló láncolatában. Miközben földi porhüvelye vak féregként senyved és sorvad, ő térben és időben bekalandozza az egész világot, a mitikus ősidőktől a Vadnyugat pionírkoráig. Egyetlen élet során ezret él meg: árja harcos, csillagolvasó pap, bővérű tengerész-kalandor, rögeszmés remete, arisztokrata párbajhős, magányos hajótörött… És amikor a törvényszék egy újabb vád örvén a halálba küldi, könnyű szívvel készül a bitófa alá: tudja jól, hogy semmit sem veszíthet…

Ezt a klasszikus fantasy-regényt az irodalomtudomány Jack London… (tovább)

Eredeti mű: Jack London: The Star Rover

Eredeti megjelenés éve: 1915

>!
Kossuth, Budapest, 2016
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630983471 · Fordította: Vécsey Leó, Reményi József Tamás, Vértesi Klára
>!
Delta Vision, Budapest, 2012
Fordította: Kornya Zsolt
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161056 · Fordította: Vécsey Leó, Kornya Zsolt

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
NewL P
Jack London: Kóbor csillag

Szép, nagyívű történetet írt az író, a fordítás csodálatos, köszönet a fordítónak. Ettől függetlenül, nem igazán tudtam beleélni magam a történetbe, a főszereplő annyira arrogáns, hogy nem tudtam megkedvelni, és ezért hiába érdekes a reinkarnáció, és a hozzá fűzött sok történet, egy kicsit szenvedés volt nekem ez a könyv. Ha nem említik az előszóban, akkor is rájöttem volna, hogy Robert E. Howard szerette London könyvét, annyi hasonló mondatfűzés van benne, ami rá emlékeztetett.

2 hozzászólás
>!
lzoltán P
Jack London: Kóbor csillag

a karma a törvény és örültem volna ha ez a vonal is megjelenik benne de ettől függetlenül is nagyon érdekes és lebilincselő utazások szakítják meg a sötétzárka és a siralomház mindennapjait megfűszerezve némi társadalomkritikával amely után kedve volna az embernek megnyalni mind a tíz ujját ha nem érezné mocskosnak

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161056 · Fordította: Vécsey Leó, Kornya Zsolt
>!
Shanara
Jack London: Kóbor csillag

Teljesen őszinte leszek: ilyen könyvet még nem olvastam. Jack London regényei is kimaradtak eddig az olvasmányaim közül és a reinkarnációs fantasy műfajához sem volt eddig szerencsém. Szóval teljesen tudatlanként, elvárások nélkül, pusztán kíváncsiságból, de szemet vetettem a regényre és belefészkelte magát az elhatározás a fejembe, hogy nekem ezt a regényt olvasnom kell.
A könyvben Darrel Standing professzor börtönben töltött időszakát, valamint a „kezelések” eredményeként jelentkező reinkarnációs utazásait, előzőleg élt életeinek történetét ismerhetjük meg. Az elmúlt életek bemutatása nem ezoterikus hangulatú, hanem inkább kalandos, érdekes, cselekményes. Mindezzel egyenrangú a jelenben játszódó történetrész, amelyben a börtönélet viszontagságait olvashatjuk. Pont emiatt a rész miatt tekintem én ezt a könyvet egyfajta börtönregénynek. Sőt inkább börtönregényként gondolok rá, mint hagyományos fantasyként. Egy részről nagyon érdekesnek, más részről nagyon megrázónak találtam. Tetszett, hogy a humor nem túlzott mértékben ugyan, de jelen van a könyvben. Hatására sokkal közelebb került hozzám a főhős, vele együtt utáltam az igazgatót. Az előző életek kalandos bemutatását is szívesen olvastam, de sajnáltam, hogy csak férfiként megélt életekről olvashatunk a könyvben. Kíváncsian olvastam volna egy nőként megélt élet leírását is.
Nem ismerem az elsőként megjelent fordítás szövegét, de úgy gondolom, hogy az újrafordítás, modernizálás jót tett a könyvnek. A mű nyelvezete továbbra is megtartotta ugyan régies hangulatát, ugyanakkor a mondatokat kellően gördülékenynek is találtam. Az előre vetített elvárásomnál sokkal könnyebben, gyorsabban haladtam az olvasással. A történetmesélés E/1-ben történik, de nem csak az történik, hogy főhős szemszögéből végighallgatjuk, olvassuk a történetet, ebben a könyvben hozzánk szól a főszereplő, beszél az olvasóhoz, megszólít minket. Én pont ezek miatt éreztem azt, hogy könnyebben megértettem a kalandjait és a szenvedéseit, könnyebben elmerültem a történetben. Határozottan szeretem az ilyen stílusú elbeszéléseket
Kinek ajánlanám a könyvet? Mindenkinek, aki szereti a klasszikus stílusú, de mégis egyedi hangulatú történeteket, aki szereti a börtönben játszódó cselekményeket, aki szívesen olvas kalandregényeket, mert ezek mind jelen vannak ebben a műben. Hasonlítani nem igazán tudom a stílusát más könyvhöz, mert mint már említettem ilyet még nem olvastam.
Nekem tetszett a regény és nagyon örülök neki, hogy elolvastam. Különleges és egyedi élményt nyújtott, valamint felkeltette a sorozat többi része iránt is az érdeklődésemet, amelyből egyébként még további három kötet sorakozik a polcomon.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/02/jack-london-kob…

>!
Nuwiel
Jack London: Kóbor csillag

A Kull király és az ősök olvasása után adta magát, hogy a Kóbor csillagot is elolvassam, ha már ez adta az inspirációt Howardnak a James Allison történetekhez. Egy élmény volt.

A történetet szépen keretbe foglalja a kivégzésére váró Darrell Standing memoárjának nyitánya és utolsó sorai, a kettő közti teret pedig a börtönbeli élmények és a visszaemlékezések töltik ki. Hogy miért került börtönbe, az nem derül ki pontosan (megölt egy ember), de nem is annyira lényeges a történet szempontjából. Sokkal érdekfeszítőbb a börtönbeli körülmények leírása, ahogy a kicsinyes, romlott vezetőség kiéli a rabokon szadizmusát, és ezzel a valóságtól való menekülésre késztetik a főhőst. Ő pedig egy rabtársának köszönhetően megtanulja a módszert, amellyet újraéli a múltat, és túléli a jelent.

A visszaemlékezések szinte mind tragikus végbe torkollnak, a hajótöréses élmény kivételével, ugyanakkor annyira valósághűen vannak megrajzolva, hogy egy ideig keresgéltem is, tényleg megtörtént-e John Fancher telepeseinek lemészárlása. Egy hibája volt talán ezeknek, de ez a főszereplőben rejlett: az állandó, hirtelen harag, ami a vesztét okozta. Bár a tanulság épp az, hogy a halhatatlan lélek csak gyarapodik tudásban, tapasztalatban, én azért elviseltem volna némi jellemjavulást.

Röviden és tömören: kiváló könyv, egyáltalán nem érződik rajta a kora.

>!
Noro MP
Jack London: Kóbor csillag

Bizonyos szempontból nem erre számítottam: a könyv ugyanis nem hasonlít sem Robert E. Howard, sem Edgar Rice Borroughs műveire. Jack London leginkább Jack Londonra hasonlít. A lélek-utazások tényén túl a szerző nem használ semmiféle misztikus/természetfölötti elemet. A történet jelentős része egy hatásosan megrajzolt börtönregény, melybe történelmi kalandregények épülnek. Ezek közül kiemelném egy vadnyugaton élő kisfiú történetét, egy középkori Koreába kerülő tengerész kalandját (ez eléggé hasonlít egy Borroughs-féle kalandra), és egy germán légiós életét Krisztus korában (vajon Jack London volt az első, aki fantasy regényben szerepeltette Jézust?)

>!
Voorhees
Jack London: Kóbor csillag

Elképesztően jó volt ez a könyv, teljesen magával ragadott. Gyerekkoromban olvastam Jack London egyéb regényeit, mint a híres Vadon szavát, és a Fehér agyart, de ezek már olyan régen történtek hogy újonnan kelt érdeklődéssel fogtam bele a történetbe. Kíváncsiságomat táplálta a tény, hogy Howard „James Allison” történeteihez ez a mű szolgáltatta az alapot.
Darrell Standing, az agronómia neves professzora gyilkosság miatt börtönbe kerül, életfogytiglani szabadságvesztésre ítélik. A fegyházban megismeri az aljas fegyőrök és az emberiességéből kivetkőzött, kegyetlen igazgató által kitalált minden kínzást. Miközben testét sanyargatják, szelleme szabadon szárnyal korokon át, újraélve előző életeit.
Nagyon tetszett a magánzárkába zárt rabok között kialakult kommunikáció és kapcsolat. London élesen érzékelteti a büntetés-végrehajtás kegyetlenségét, élesen szembeállítva azt a huszadik század elejének felvilágosult szellemiségével. Standing karaktere is remekül megformált, aránylag sokat megtudunk róla, arra azonban, hogy ártatlanul került volna börtönbe, mint ahogy a könyv hátlapja állítja, nem volt benne információ.
Az átélt kalandok kivétel nélkül érdekesek. Az író nem törekedett kifejezetten hősök megalkotására, Standing korábbi életei során előfordult, hogy remeteként vagy hajótöröttként élte az életét. Mégis, minden esemény megragadó, az alkotó a maga teljességében mutatja be az eseményeket, a több száz közül néhányat kiragadva, de azt annál érzékletesebben ábrázolva. Zseniális volt Oppenheimer szkepticizmusa, amivel Standing utazásait szemlélte, és a mód, ahogy végül ő is kénytelen volt belátni tévedését.
Talán legjobban Jesse, a vadnyugati fiúcska története ragadott meg, de mindegyik történetnek megvolt a maga tanulsága. A sztori olvastatta magát, a Delta Vision műhelyéből ismét egy remekmű került elő. Zseniális könyv, fantasztikus cselekmény, remek ötletekkel tele. Pazar olvasmányélmény.

>!
Dominik_Blasir
Jack London: Kóbor csillag

A Kóbor csillag meglepetés volt, hiszen nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett fantasy-ről. Visszaemlékezések, korábbi életekről való történetek épülnek be a mély érzelmű és szomorú börtönregénybe, s így könnyedebb az olvasóknak is feldolgozni az emberi drámát. Az intézmény falai komolyságot, kétségbeesést és reményvesztettséget sugároznak, miközben a kalandok hangulatosak és szórakoztatóak. A végére kezdett már elegem lenni a mindig hatalmas személyiségű és jelentős életű főhősből, de mintha London sem tudott volna új gondolatokat kitalálni az utolsó oldalak felé, bár a befejezés már jól működött. Ettől még érdemes elolvasni, az első 300-350 oldal nagyon tetszett.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-08-21+…

>!
Péter_Benkóczki
Jack London: Kóbor csillag

Bevallom, félve vettem meg ezt a könyvet is, mint szinte mindegyik külföldi íróét. Valójában majdnem csak azért, hogy a sorozat ne legyen hiányos. :)
És ekkorát csalódni! Jack London eme regénye valami pazar élmény.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy két nap alatt elfogyaszottam. De valamikor még biztos újból előveszem, mert nagyon jó – és valóban, szükség van a sötétségre, hogy értékelni tudjuk a fényt…

>!
ftamas
Jack London: Kóbor csillag

Ez volt az első könyv a mesterművek sorozaton belül, amit olvastam. A fülszöveggel ellentétben ez nem fantasy, persze az író használja a fantáziáját, de attól még nem lesz fantasy. De bár imádom a fantasyt, nem kell egy könyvnek fantasynak lennie, hogy jó könyv legyen. Ez pedig egy jó könyv.
Ez a könyv rámutatott, hogy érdemes mesterműveket olvasni. Nem olvastam még Jack Londontól, de fogok.
Ez a könyv tényleg olyan könyv amin az ember rágódik és értelmezi. Ami külön tetszett, hogy bár a történet java egy börtönben játszódik. Minden egyes karakter beszédében benne van a tisztelet. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.

>!
Dávidmoly 
Jack London: Kóbor csillag

A hiba bennem van.
A regény úgy a kétharmadáig ha nem is sodort magával, de különösebb gond nélkül eljutottam. Aztán a jeruzsálemi epizódban számomra valamiért meghalt a történet. Az állandó ismétlések, és ugyanazon információk sulykolása már addig is zavart, de ott valami elpattant bennem. A hátralévő rész annyi vontatottnak találtam, hogy az valami elképesztő (a hajótörött története vitt csak némi enyhülést ebbe), és elég összecsapottnak is. A végére eljutottam oda, hogy őszinte megkönnyebbüléssel vettem tudomásul Standing felakasztását.


Népszerű idézetek

>!
Noro MP

Sok-sok életet éltem végig a letűnt évezredekben, de megállapíthatom, hogy az ember egyénileg, erkölcsi tekintetben nem sokat fejlődött tízezer éves történelme során. Ami mégis mutatkozik, az mind nevelés következménye. A mai és a tízezer évvel ezelőtti ember között erkölcsi tekintetben csak belénevelt különbség van – éppúgy, mint a szilaj csikó és a türelmes igásló között. A morál vékony máza alatt ugyanaz a kegyetlen vadember lappang, aki évezredekkel ezelőtt leselkedett kőbaltájával az erdőszélen. Keserves társadalmi tőke az erkölcs, amelyre véres és kínokkal teli korszakokban tett szert az emberiség. Az újszülött csecsemő a maga ártatlanságában vad és kegyetlen, de csakhamar jön a nevelés vékony máza, amely valami elvont erkölcsi érzékkel vonja be.

408. oldal

>!
Shanara

Az intelligens, csiszolt eszű ember is kegyetlen. De a buta ember határtalanul kegyetlen tud lenni.

21. oldal (Delta Vision, 2011.)

>!
lzoltán P

     Anyám keményen megleckéztetett engedetlenségem miatt. Előbb végigtapogatott, megölelt és forrón megcsókolt. Aztán kaptam néhányat azokból a csattanós, áldott pofonokból, amiket mindig készen tartogatott hirtelen tenyerében. (…)

>!
Shanara

Egyetlen szomorú elégtételem volt szörnyű helyzetemben. Felismertem ugyanis, hogy minél jobban elcsigázott és elgyengült az ember, annál kevésbé fogékony a testi szenvedésre. Annál kevésbé rombolja össze a kín, minél kevesebb a lerombolható életerő benne. És a bizonyos határig elgyengült ember lassabban gyengül tovább. Közismert dolog, hogy a rendkívül erős, egészséges férfiakat sokkal keményebben megviseli, hamarabb ágyba dönti minden közönséges betegség, mint az asszonyokat és a látszólag gyenge szervezetű, nyápic embereket. Ahol az erőkészlet megfogyatkozott, ott kevesebb elveszteni való erő van. Ha minden fölösleges hústól megszabadul az ember, akkor sokkal szívósabb, ellenállóbb lesz.

90. oldal (Delta Vision, 2011.)

>!
Shanara

De ha szerelmes nő és férfi össze akarják kapcsolni az életüket, akkor világok süllyedhetnek el, életek mehetnek tönkre, királyságok pusztulhatnak, ők akkor sem adják fel szándékukat.

251. oldal (Delta Vision, 2011.)

>!
Dominik_Blasir

Jack Londont manapság nem szokás a fantasy-írók közé sorolni – vélhetőleg mivel az ilyesmi rosszul festene egy olyan szerző pedigréjén, aki bár kerülőutakon és folyton lefitymálva, ám végül mégiscsak bevonult a magasirodalom fennkölt oszlopcsarnokába. Van valami furcsa perverzió abban, ahogy az irodalomkritika a népszerűséghez viszonyul: mintha kizárólag az hordozhatna értéket, ami elszakad a „populáris ízlésvilágtól”, vagyis a kutya sem olvassa.

Előszó; 5. oldal

>!
lzoltán P

     Ekkor a mellettem lévő sötét zárkában megszólalt valaki:
     – Fogd be a szádat – hangzott tompán, szaggatottan szűrődve át a vastag kőfalakon. – Hallgass már! Az embernek az idegeire megy az ilyen sivalkodás!
     – Meghalok! – kiáltottam tovább, lázadozó kétségbeeséssel.
     – Csukd be a füledet és felejtsd el az egészet – tanácsolta a szomszédom.
     – De én meghalok – erősítgettem őrjöngve.
     – Helyes, de hát akkor miért panaszkodsz? – hangzott a válasz. – Nemsokára elcsendesül minden benned és megszabadulsz az egésztől. Fordulj fel zavartalanul, nem bánom, höröghetsz is, de ne csinálj ilyen pokoli lármát. Megzavarod az ember délutáni álmát…

>!
lzoltán P

(…) Amint elhaladtunk mellettünk, észrevettem, hogy ijesztően vésztjósló a tekintetük. A hideg futkosott a hátamon. Az asszonyok is észrevették ezt és többen közülök halk kétségbeesett kiáltozásban törtek ki.

11 hozzászólás
>!
Lanore P

A szakadatlan emlékezés az őrület poklába vezet.

>!
Kilencz

Nevettünk és enyelegtünk a szinpompás fényben szikrázó kertben, de kacagó vidámságunk alatt ott volt a férfi és nő éledő szerelmének mélységes komolysága. Egyikünk sem volt még bizonyos a másik érzései felől. Ez a legszebb pillanat. Nem fogom leirni szépségét, mert a tollam erőtlen és bátortalan ehhez. Kicsiny volt és finoman karcsu, mint egy csodálatos üvegházi virág… De nem kisérlem leirni őt. Elég annyi, hogy ezen a forró kerti ünnepélyen ő volt az egyetlen nő számomra a világon.


Hasonló könyvek címkék alapján

Samantha Shannon: Csontszüret
Csurgó Csaba: Kukoricza
Jacek Dukaj: Más dalok
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
Anne McCaffrey: Sárkányröpte
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Orson Scott Card: Múltfigyelők
Ludvig Holberg: Klimius Miklósnak föld alatt való útja
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása
Nemere István: A babiloni biblia – Jézus tizedik küldetése