Fehér ​Agyar 103 csillagozás

Jack London: Fehér Agyar Jack London: Fehér Agyar Jack London: Fehér Agyar Jack London: Fehér Agyar Jack London: Fehér Agyar Jack London: Fehér Agyar Jack London: Fehér Agyar Jack London: Fehér Agyar

„Nézd, kutyáink nem érnek semmit. Nem vastag bundájúak, és nem erősek már, és elpusztulnak a fagyban és hámban. Menjünk a faluba, és öljük meg őket, a farkasfajták kivételével, azokat meg kössük ki éjszakára, hogy párosodjanak a vad erdei farkassal” – tanácsolta valamikor réges-régen egy bölcs indián. Tanácsát megfogadták és attól kezdve a fehérhal törzs tagjai messze földön híresek lettek kutyáikról…" Alighanem így született a regény főhőse, Fehér Agyar, a farkasból kutyává szelídült csodálatosan okos, hűséges, erős és bátor állat, akinek történetét néhány évvel eredménytelenül végződött alaszkai aranyásó-kalandja után, 1906-ban írta meg Jack London.

Farkasvér címmel is megjelent.

Eredeti mű: Jack London: White Fang

Eredeti megjelenés éve: 1905

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jack London életműsorozat, Klasszikus Ifjúsági Regénytár, Minden gyermek könyve

>!
Kossuth, Budapest, 2016
204 oldal · ISBN: 9789630985956 · Fordította: Szász Imre
>!
Kossuth, Budapest, 2015
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630983396 · Fordította: Szász Imre
>!
Arión, Budapest, 2005
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639375950 · Fordította: Szász Imre

6 további kiadás


Kedvencelte 14

Most olvassa 4

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Jack London: Fehér Agyar

A könyv alapján készült film, az egyik kedvenc filmem, és számtalanszor láttam már. Ezért határoztam el, hogy a könyvet is kiolvasom. Nagyon szeretem az állatokról szóló történeteket, – mint ezt már tudjátok – ezért is szeretem olvasni Jack London műveit.

http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/10/jack-london-feher-a…

>!
atalant I
Jack London: Fehér Agyar

Én ezt a könyvet most hirtelen nem tudom hová tenni. Addig rendben van, hogy ifjúsági könyv. Ez látszott a kiadásom szövegének betűméretén (gyakorlatilag szürkületben és akár 5 méter távolságból is könnyedén olvasható), és a borítón is (itt kérdezném, hogy a kiadónál senkinek nem tűnt fel, hogy egy kutya mellső lába nem hajolhat vissza olyan szögben, hacsak nem egy súlyos balesetet szenvedett el szegény jószág?… mintha egy ló lába lenne, ami persze kilóg, mint a szólásban), nem is rosszféle, de a fejemben olyan furcsán előre felderengtek fordulatok.
Egy keverék farkas-eb történetébe ágyazott, néhol kissé brutális tanmesének lehetünk tanúi, ahol a már unalomig ismert „főszereplő állatunk a vadonban megtanulja a természet törvényeit” sablon kiegészül egy számomra egészen új felhanggal: a kissé szájbarágós allegóriával arról, hogy bár a természet vad, erőszakkal teli és halálos is lehet, a brutalitása azonban mégsem ér fel az emberi természet vad brutalitásával, ami képes akár jóvátehetetlen károkoat okozni a környezetében. Mindezt finoman átvezetve a tajga erdeiből, az indián falun át, egészen a fehér ember városáig. Ha ezt az olvasó nem is veszi észre, akkor az arcunkba tolva egy másik tanulság is elhangzik: az állatok bántalmazása bizony bűn.
Még a szereplők folyamatos elhullása sem zavart meg abban a fullasztó gyanakvásban, hogy én ezt a sztorit már valahonnan ismerem. Az egyetlen különbség az volt, hogy én biztosra vettem, hogy a végén Fehér Agyart megfehéragyarozzák, vagyis annak ellenére, hogy szeretik, jól elkergetik a vadonba, hogy éljen ott vidáman, mint Karcsi a csokigyárban. Hát nem ez történt. A több szempontból gyermeteg és széttöredezett, de szerethető történet szélsebesen száguldott egy egészen másféle hepiend felé, ami nem kevés frusztrációt okozott bennem. Azt hiszem, eleddig egészen hibás értelemben használtam a „megfehéragyarozni” kifejezést. Rá kell szoknom valami másra.*

*UPDATE: A youtube volt a barátom, és nagyon úgy tűnik, hogy a film-változatban viszont megtörténik az ominózus esemény. Mármint a megfehéragyarozás. Sok minden változhatott a könyvhöz képest.

4 hozzászólás
>!
Lilla
Jack London: Fehér Agyar

Mivel az értékelésem sikeresen eltűnt, leírom újra….

Ez volt az első könyvem Jack Londontól, de úgy érzem, hogy nem is az utolsó. Ez a könyv nem csupán a farkas megszelídítéséről szólt. Ez a könyv maga a valóság. Volt benne rosszindulat, gonoszság, viszont jóság és szeretet is. Fehér agyar az elején csak azért engedelmeskedett a gazdájának, mert az ő keze adott neki enni, de ez a kéz büntetni is tudott, így Fehér Agyar megtanulta, hogy aki erősebb nála, annak engedelmeskednie kell. A 2. gazdájának igazából nem is engedelmeskedett, ha igen, akkor is csak azért, mert bántotta. Itt voltak benne elég durva részek, de nem zavart, mivel ez is a könyvhöz tartozik. Nagyon boldogan olvastam, amikor Scott megszelídítette és egyre közelebb csalogatta magához. Utána Fehér Agyar nem azért tisztelt valakit, mert az erősebb volt nála és nem is azért, mert ő adott neki enni, hanem azért, mert szerette. Életében először, valaki kedvesen, szeretettel tele beszélt vele, ezért megbízott benne és hűséges maradt hozzá mindörökre. A vége tetszett a legjobban, de hát abvégéhez is el kell érni valahogyan, szóval az előtte lévő események is nagyon fontosak a történet teljességehez.
Nagyon jó volt ez a könyv, (bár az elején úgy gondoltam, nem ezt fogom mondani a könyv elolvasása végén, spoiler de így lett, és meg is érdemli ezt a kijelentést!)
Ajánlom mindenkinek! ☺️

>!
Galathynius
Jack London: Fehér Agyar

Azta, hát nem találok szavakat, igaz tegnapig a könyv első felét húztam, mivel sehogy sem olvastatta magát, ezért is vontam le fél pontot.
Akkor gondoltam, hogy már ideje lenne kiolvasni. Véletlenül tegnap ki is hagytam 20 oldalt és olvastam tovább, meglepődtem, hogy mi történhetett Agyarral, így visszatértem oda ahonnan ugrottam, és láss csodás, a könyv másik fele hamar lement, egyszerűen hihetetlen, hogy olvastatta magát, és Agyar, nos biztos hogy sosem felejtem el a történetét.

>!
Olympia_Chavez P
Jack London: Fehér Agyar

Sajnos csak sok-sok megszakítással volt időm az olvasásra, ez pedig visszavett a könyv okozta élmény hatásfokából. A történetet messziről indítja a szerző (még Fehér Agyar születése előtt, anyja falkabeli életével indít), melynek középpontjában ismét a fagyos Észak áll,az ő Kovászaival és csicsakóival, íratlan törvényeivel, melyek meghatározzák egy állat életét. Ez az állat inkább farkas, mint kutya és sok tekintetben inkább kutya, mint farkas.

Első pillanatban olyan érzés volt a könyvet olvasni, mintha egy bal lábbal kelt Fekete István által írt szadisztikus, borongós regényt olvasnék. A főszereplő Fehér Agyar és minden más csak mellékes a történetben, mindent az Ő szemszögéből ismerünk meg, ő a főhős a brutális Északon. A történet és Fehér Agyar sorsának alakulása épp az inverze A vadon szavából megismert Buck történetének. Itt most a vadságból megszelídített kutya/farkas történetét olvashatjuk, ahogy az élet a rosszból még rosszabb körülmények közé sodorja, hogy végül boldogságra és szeretetre találjon messze Északtól.

Mai szemmel nézve kicsit talán elcsépeltnek tűnhet a könyv mondandója, azaz, hogy mindenki olyanná válik, amilyenné formálják. Állat és ember egyaránt (ld. Jim Hall történetét). De pont az egyszerű téma miatt válik a történet hatásossá. Továbbá biztos vagyok benne, hogy több mint 100 éve, ez még nem volt általánosan elfogadott tétel (sőt sokaknál talán még ma sem).

A könyv egyetlen negatívuma, ami talán csak a lassú olvasási folyamatnak tudható be, hogy egyáltalán feltűnt, a történet közepe táján alkalmazott önismétlések, szóismétlések garmadája és a fölösleges magyarázathalmok. Kicsit talán túlzásba vitte a szerző Fehér Agyar jellemének ábrázolását, annak tudatosítását, hogy miért is fejlődött olyanná, amilyenné. De szerencsére, amint pozitív változás áll be a farkas életében, ennek ismét nyomát sem látjuk. Összességében kiváló és szórakoztató regény, ami gyönyörködtet és elvarázsol.

>!
heysunny P
Jack London: Fehér Agyar

Annyira nagyon bánom, hogy én ezt nem 11-12 éves koromban olvastam, amikor hihetetlenül odavoltam az állatokért, az állatos sztorikért, amikor még németjuhász-kutya családokról írtam történeteket (:D)… igaz, hogy sok kegyetlenség van a könyvben (többek között ezért sem volt most olyan jó élmény ez), de akkor sokkal inkább lekötött és megérintett volna, mint most.

A könyv egy nagyon más világban íródott még, ezért nem lehetett olyan gördülékenyen olvasni. A sztori lassan indul be és sok helyütt, többször is leül, ezért sokkal szívesebben olvastam inkább mást (pedig rövid). Forrt a vérem, amikor a végeérhetetlenül ismételt sorokat olvastam arról, hogyan bánnak ezek az emberek az állatokkal, és rossz szájízt hagyott bennem, pláne, mert nem éreztem azt, hogy ez a kegyetlenség rossznak lett volna beállítva. Egyértelműen a könyv utolsó harmada, a rehabilitáció volt a kedvenc részem. Sokan összehasonlítják a Vadon Szavával, s azt olvastam, az jobb, lehet, inkább azzal kéne próbálkoznom ilyen témában.

A tanulság szerintem túlságosan is a szánkba volt rágva; de valamilyen szinten értem, hisz' ifjúsági könyv. De ezt felnőttként szerintem csak nosztalgia-faktorral karöltve tudja igazán értékelni az ember.

8 hozzászólás
>!
Niko7
Jack London: Fehér Agyar

Az állatregények nem állnak túl közel hozzám, viszont januárban, a télies idő bővületében, úgy döntöttem, hogy előveszem ezt a könyvet, melyet még anno általános iskolás koromban kaptam a színtiszta egyes bizonyítvány ajándékaként az intézménytől.
Az eleje nagyon nehezen indult be számomra, viszont a középétől már felkeltette az érdeklődésemet és voltak részek, melyeket élvezettel olvastam.
A címszereplő Fehér agyar, nehéz és rögös utat járt be, tele kínkeserves állomásokkal, melyeket sikerült leküzdenie.
Teljes egészében nem volt egy rossz könyv, némely részek bíztatóak és érdekesek, némelyek viszont unalmasak és feleslegesek voltak.

>!
AnnaAnn
Jack London: Fehér Agyar

Ismét egy rendkívüli történet Londontól, tele érzelemmel, állat és ember kapcsolatával. Sokat foglalkozik az állat, jelen esetben a farkas viselkedésével, ösztöneivel, „gondolataival”. Talán nem a kedvencem a történet, de mindenképpen figyelemre méltó. Főleg az a változás, amely végbe megy az ember és Fehér Agyar viszonyában.

>!
Vincenza
Jack London: Fehér Agyar

Gyermek koromban olvastam el először, fent maradtam egész este és hajnalig olvastam. Másnap persze kifolyt a szemem a fáradtságtól, de megérte, mert nagyon tetszett a stílus és a történet. Mindig is szerettem Jack London kutyás könyveit, kevés író tudja átadni a történetet egy állatszemszögéből, úgy, hogy az élvezhető, olvasmányos legyen. Első kezdetleges írásaim Jack Londonnak voltak köszönhetőek, annyira jó volt könyveinek hangulata, hogy arra inspirált írjak. Lehet ezért vagyok elnéző és naiv, mert sokat jelent számomra, olvasás közben elmerengtem az emlékeimben, milyen szép időszak volt gyerekként a könyveivel. :) Jó volt újra olvasni Jack London tiszteletére!

>!
Emília5
Jack London: Fehér Agyar

Gyönyörű könyv egy farkasból lett kutyáról. Ötvöződik benne a kutyás könyvek és a más, vad állatokról szóló könyvek minden pozitívuma, miközben betekintést nyerünk a korba, a környezetbe, és az ott élő, akkor élő emberek életébe. Egy „utazás” volt számomra.


Népszerű idézetek

>!
Niko7

Az élet célja a hús. Az élet maga a hús. Az élet az életből él. Van, aki eszik, van, akit megesznek. A törvény így szól: EGYÉL, VAGY MEGESZNEK.

67. oldal

>!
dre

Nem lehet a természet ösztökélésen erőszakot tenni anélkül, hogy a természet vissza ne üssön

128. oldal

>!
dre

A ragaszkodás helyébe a szeretet lépett. És a szeretet volt az a mérőón, amely olyan mélységekbe hullott alá benne, ahová a ragaszkodás sohasem jutott el.

174. oldal

>!
Szelén

A jeges folyó mindkét oldalán sűrű fenyőerdő terjeszkedett. Nemrég egy erőteljes szélroham fosztotta meg a fákat hósapkájuktól.

(első mondat)

>!
lány_a_tizedikről

A vidék kihalt volt, élettelen, sehol semmi mozgás: olyan magányos és hideg volt, hogy az már nem is a szomorúság hangulatát ébresztette fel, inkább valamiféle nevetés lappangott benne, de minden szomorúságnál szörnyűbb nevetés – olyan vidámság nélküli nevetés, mint a szfinx mosolya, olyan hideg nevetés, mint a fagy. E nevetés része volt a zord tévedhetetlenségnek: az élet s az élet erőfeszítéseinek hiábavalóságán nevető örökkévalóság megfellebbezhetetlen és megtanulhatatlan bölcsessége volt. A vadon volt ez, a félelmetes, fagyos szívű Északi Vadon.

7. oldal, 1. fejezet - A hús nyomán (Sensus, 2002)

>!
Ninácska P

Az egyszerű lények egyszerűen fogják fel a jót és a rosszat. A jó jelenti mindazt, mi a megkönnyebbülést, a kielégülést és a fájdalom befejezését adja. Ezért szeretik a jót. A rossz jelenti mindazt, mi kényelmetlenséggel, fenyegetéssel, fájdalommal jár, s ennek megfelelően gyűlölik.

Negyedik rész, második fejezet : Az őrült isten

>!
dre

– Meg kell kockáztatni. Az ember csak akkor tudhatja meg, ha megtudja.

163. oldal

>!
dre

Weedon Scott vállalta a feladatot, hogy megváltja Fehér Agyart – vagyis inkább megváltja az emberiséget a Fehér Agyar ellen elkövetett bűneitől.

172-173. oldal

>!
Kilencz

„Határait a tanya falai jelentették; de mivel nem tudott a kinti tágas világról, sohasem nyomasztották létének szűk határai.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Susan Orlean: Az orchideatolvaj
James Fenimore Cooper: Vadölő / Az utolsó mohikán
James Fenimore Cooper: Nyomkereső / Bőrharisnya
Stephen King: Cujo
Fekete István: Bogáncs
Catherine Anderson: Csak egy érintés
Szürke Bagoly: Két kicsi hód
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Wass Albert: A sólyom hangja