Aranyásók ​Alaszkában 87% 144 csillagozás

Bármi ami Alaszkával kapcsolatos jöhet nekem. Imádtam Felhőt és kalandjait pláne a szánhúzó versenyt. Amiről pár éve hallottam először itt meg milyen jól meg volt írva. Rengeteg történet volt benne és humor. Mit meg nem tettek a pénzért. :) A tojásos és kártyás rész volt a legjobb nekem.

Jack London 1912-ben megjelent, Aranyásók Alaszkában c. művében, a főhős, Csicsakó Felhő Bellew hasonló módon keveredik bele a klondike-i aranylázba, mint az író, ő is egy rokona társaságában vágott neki az embert próbáló útnak.
Felhő (szül. név: Christopher Bellew) életébe akkor csöppenünk bele, amikor a helyi, San Franciscó-i hetilapnak, a Hullámverésnek lesz kiemelkedő munkatársa, a könyvet elolvasva pedig megmosolyoghatjuk az újság címét, hiszen ha valaki, hát Felhő értett a hullámveréshez.
Munka közben értesül az Alaszkában megtalált aranyról, ami máris vonzani kezdi. Éppen belebotlik nagybátyjába, a szívós veteránba, aki Klindikeba tart és hívja magával Felhőt is, aki kapva kap az alkalmon.
Innen nyomon követhetjük Felhő életének java részét, (vagy ha romantikusak akarunk lenni, csak az első részét): a tunya Csicsakóból hogy lesz edzett, nagy munkabírású teherhordó, akit hajt a kíváncsiság; hogy ismerkedik meg Dagival, aki társául szegődik (és aki a kedvenc szereplőm lett); hogy kerül a képbe Miss Gastell, az alaszkai amazon, aki mindig a legjobb pillanatban bukkan fel.
A két kedvenc epizódom a Versenyfutás a Hármas számhoz és a Menetelés az Indián asszony-patakhoz. Ezek tele vannak izgalmakkal és fordulatokkal. A második kedvenceim a tojás business és a Szisztéma. Ezek a részek nagyon szórakoztatóak voltak.
Meg összességében is kitűnő szórakozást nyújtó könyv ez, ajánlom azoknak, akik szeretnének megismerkedni egy valós, zord világgal a messzi északon.

Nagyon tetszett ez a könyv. Felhő történetét írja le, aki fiatalkorában kerül Alaszkába. Hamar barátságot köt dagival, és 11 kalandot mesél el a kötet a kemény, jéghideg Alaszkában az arany kíméletlen hajhászásáról. Nekem talán a menetelés az Indián Asszony-patakhoz tetszett a legjobban, mely a legszemléletesebben írja le a kegyetlen hidegben történő aranyhajhászást, mely által mindenki életét teszi kockára, legtöbbször a semmiért. De a többi sem marad el sokkal mögötte. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a kalandot, a hideg természetet, és a nagyszerűen író Londont!

„A nappal tiszta volt és hideg, de felhőtakaró keletkezett az égbolton, és a leszálló este meleg volt, sötét, és havat ígért. A hőmérő huszonhat fok hideget mutatott, és a klondike-i télben ez nagy melegnek számított.”

Igazi London-kötet, ismét a fagyos Alaszkába, ahol bár néha szinte élet-halál harc folyik egy-egy gazda nélküli aranylelőhelyért, mégis az emberek becsületesek és ha kell, mindenüket odaadják a másik megmentéséért. Felhő és Dagi szimpatikus szereplők, főleg persze Felhő a főhős, aki a kényelmes életből nagybátyja hatására egy pillanat alatt az északi hidegben találta magát és keményre edződve vágott neki a kalandoknak.

„Szerette ezt az életet, a kemény sarkvidéki telet, a csendes vadont, az emberi nyomoktól érintetlen, véget nem érő hómezőt. Körülötte névtelen, feltérképezetlen, jeges csúcsok meredeztek. Soha, egyetlenegyszer sem akadt meg szeme vadásztábornak völgyek mozdulatlan levegőjében felszálló füstjén. Csak ő egymaga haladt a csend borította, feltöretlen síkon. Mindent szeretett, a mindennapi küszködést, a marakodó kutyákat, a sátorverést hosszúra nyúló alkonyokon, a hunyorgó csillagokat a feje felett és a sarki fény lángoló pompáját.”

A legizgalmasabb történet számomra a gazdátlanul maradt parcelláért futó verseny volt, a szánról szánra való átugrálások és a sötétben való irgalmatlan hajtás, a tűkön ültem, hogy mi lesz majd… jót lehet nevetni a spekulációkon vagy amikor Felhő éles szemmel meglátja a kaszinóban a hibát. Egyetlen hibának csupán azt éreztem, hogy bár Felhő megtalálja a Meglepetés-tavat, sőt, másodjára való visszatértekor még plusz társakat is találnak, mégis utána valahogy az egész elfelejtődött és visszakerül a városba, ahol ismét spekulál stb. Elméletileg neki ott a tavaknál kellene, hogy legyen a többiekkel és már gazdagon… Illetve az utolsó részben nem igazán értettem, miért volt jó az indiánoknak „elrabolni” őket, nem volt igazán megmagyarázva az oka… De mindettől függően egy nagyon-nagyon szórakoztató, akár fejezetenként is olvasható történetfüzér, kalandos, néha szívszorító egy nagyon kemény világból.

„Felhő egész hosszában végigfeküdt a szánon, arcát leszorította, és két kézzel kapaszkodott. Akárhányszor a kutyák a legnagyobb sebességnél lassabban húztak, feltérdelt, rikoltozva biztatta őket, és fél kezével erősen megkapaszkodva közébük vágott az ostorával. Bár ez volt a leggyengébb falkája, mégis két szánt hagyott el, még mielőtt elérte a Fehér-folyót. Itt, amikor a folyó befagyott, torlasz keletkezett, és így a fél mérfölddel lejjebb összegyűlt víz simán fagyott be. Ezen a sima szakaszon a versenyzők szinte röptében tudtak szánt cserélni.
A torlasz fölött és kint a sima jégen hangosan kiáltozva robogott végig:
– Billy! Billy!
Billy meghallotta, és válaszolt is, és a jégen gyújtott tüzek fényénél Felhő látta, hogy egy szán vágódik be oldalról, és felzárkózik hozzá. Pihent kutyái lehagyták az övéit. Ahogy a szánok egymás felé közeledtek, Felhő átugrott az új szánra, Billy pedig azonnal legurult róla a hóba.
– Hol van a Nagy Olaf? – kiáltotta Felhő.
– Az élen! – válaszolta Billy; és a tüzek ismét elmaradtak mögötte, és Felhő repült, át a sötétség falán.”

     Kit Bellew, hogy a túlhajtott szerkesztőségi munka elől kis időre szabaduljon, elfogadja nagybátyja ajánlatát, hogy Klondike-ba tartó rokonainak segítsen átcipelni a személyenkénti egyévi készletet a Csilkut-hágon, egészen a Lindeman-tóhoz. Partra szállásakor a Dyean-völgyben a zöldfülűek közt is a legzöldebb, egy csicsakó. Ám mire a ráeső négyszáz kilónyi terherrel eljut a tóhoz megtapasztalja a kemény életet. A megfeszített munka átformálja jellemét: felfedezi saját külső és belső erejét, „megízlelteti vele a hús ízét.” Új nevet is szerez magának, és Felhő Bellew, többé vissza sem nézve, hátat fordít addigi életének, egy szál gatyában, saját készlet nélkül, folytatja útját az Arany Észak felé.

     Az Aranyásók Alaszkában egyike Jack London azon könyveinek, amely a Yukonon, a klondike-i aranyláz idején játszódik, illetve ez szolgál a történetek hátteréül. Precízen felépített, összefüggő elbeszélések gyűjteményéből áll a könyv. Ezekben Jack London realisztikusan mutatja be az aranyásók küzdelmes életét, a szívós munkát, az éjszakai menetelést a mínusz negyven fokos fagyban, vagy éppen a versengést a lelőhelyért.
Mindenekelőtt barátságról, bajtársiasságról, kalandokról és szabadságról szólnak ezek a történek. Derűs hangnemben mesél Felhő és hű barátja, Dagi vállalkozásairól, kedvencem „A nagy tojásspekulció” és ennek visszavágója, „Tra-la-la város,” valamint a „Versenyfutás a hármas számhoz.” Leggyakoribb helyszín Dawson városa, ahol az aranyásók összegyűlnek, és akikre egyáltalán nem illik a „kegyetlenül küzdő”, "vérszomjas farkasok"* jelző. Ellenkezőleg, a tréfálkozás és egymás megsegítése, még életük kockáztatásával is, sokkal jobban jellemzi az aranyásók közösségét. (lásd: „Egy kis ember”, "Cultus George akasztása")

A kemény élet nemcsak a főhős jellemét, de egész életszemléletét is megváltoztatja: Felhő ráébred, hogy nemcsak létezni, de az életet élni kell. Az utolsó elbeszélés ideális lezárása az elbeszélés-fűzérnek.
Ott a helye a világirodalom klasszikusai között!

* A fülszöveg teljesen félrevezető, egyáltalán nem erről a könyvről szól.

Kedves kis történetek gyűjteménye barátságról, kalandról, bajtársiasságról, egy kis humorral fűszerezve. Két jó barátról, akik mindenben segítik egymást, akár az életük árán is.
Nagyon élvezetes olvasmány. Aki szereti a vicces-kalandos történeteket, szívesen ajánlom figyelmébe.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/02/jack-london-aranyas…

Első olvasásom az írótól. Tetszett, izgalmas és mozgalmas volt. A szánhúzó verseny és a könyv vége nagyon durva volt, viszont a tojás üzleten jót mosolyogtam.
Előbb is kiolvastam volna, ha az óraállítás nem csinál belőlem napokra mosott rongyot. :)

A könyv tizenegy történetet tartalmaz Felhő Bellew alaszkai kalandjairól.
Részesei lehetünk annak, hogy miért hagyja ott a nagyra törő Hullámverést és megy Alaszkába, hogyan barátkozik össze Dagival, akivel a későbbiekben számos kalandot él át. Rövid történetek nem csak az aranyásók küzdelmes életébe engednek bepillantást, hanem a sikeres vagy éppen kudarcos spekulációk kifundálásába, lebonyolításába is. Több történetből is kicseng az összetartás, a barátság, a becsület fontossága. Végigkövethetjük, hogyan lesz Felhő nyápic ficsúrból kitartó, testileg és lelkileg megerősödött férfi.
Kedves, agyafúrt történet a Dagi álmodik, ahol – Dagi szerint – „Bedilizett az egyszeregy. A kettő nyolc, a kilenc tizenegy, a kétszer kettő nyolcszáznegyvenhat, meg … meg … meg egy fél.”
Jack London a népszerűségét köszönhette a kalandor, vakmerő szereplőinek, megmosolyogtató vagy könnyfakasztó történeteinek, káprázatos tájleírásainak.

Felhő, Dagi, medvehús, csicsakó, tojásspekuláció, Tra- la-la város stb., mind olyan szavak, amelyet nem tudnék hova tenni, ha nem olvastam volna a fenti kötetet. Emlékezetes pillanatai ezek a kötetnek. A főszereplőnek nemcsak új neve lesz, hanem a jelleme is teljesen átalakul a hó és az aranyat kutatók társaságában. Barátjával, Dagival, még a jég hátán is megélnek. Szimpatikus szereplők, de vannak olyan jellemzőik, amelyek nem éppen kedvemre valók. A nagy tojásspekuláció során is csak a gyors meggazdagodás lehetősége hajtotta őket, s nem jámbor lelkűek a nagy menetelésben sem. De még így is kitűnnek a környezetükből, mert még képesek segíteni másoknak, de a rajtuk esett sérelmeket is képesek visszaadni egy jókora becsapással..
A Labiskwee-vel történteket eléggé sajnáltam, de sajnos a történetnek így sem, úgy sem lehetett volna jó vége, mert Felhő szíve már foglalt volt.
A kutyák, a szánok, verseny stb., mind érdekes részei voltak a történetnek.

Tudatosan kerestem nem állatos könyvet Jack London tollából. Így esett a választásom az aranyásás idejére.
Az első oldalak olvasása után az járt a fejemben, hogy vajon hogy fogja ez a városi lapszerkesztő kibírni ezt a kalandot.
Mint kiderült nagyon is jól, sőt nagyon is megedzette őt, ez az embert és állatot próbáló hideg, zord úttalan vidék, ami sok szépséget is rejt magában.
Aranyásás, tojásfelvásárlás, telekspekuláció, fogság egy indián táborban, életre-halálra menő telekfoglalások, barátságok, szerencse.
Rengeteg kalandban lett része és általuk én egy kiváló kalandregényt olvashattam.