A ​Vaspata 50 csillagozás

Jack London: A Vaspata Jack London: A Vaspata Jack London: A Vaspata Jack London: A Vaspata Jack London: A Vaspata Jack London: A Vaspata Jack London: A Vaspata

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a regény a fiatalon elhunyt, kalandos életű, izgalmasnál izgalmasabb történeteket ontó író egyik leghíresebb műve.
A századelő imperialista Amerikáját mutatja be, de a realisztikus történet közben utópiává tágul, és látomásként közvetíti a munkásosztály eljövendő forradalmi harcait.
Különös fiatalember áll a történet középpontjában: egy munkásból a munkások harcainak vezetőjévé vált céltudatos, elszánt harcos, aki a maga erejéből magas fokú elméleti képzettségre tesz szert. Bár nézeteiben keverednek Marx, Nietzsche és Spencer filozófiai tanai, mégis a marxi alapok bizonyulnak a legerősebbeknek, az az, ami lankadatlan harcra ösztökéli. Elsősorban a környezetét, de mindenkit, aki vele kapcsolatba kerül – így olvasóit is – meggyőzi a Vaspata (a gazdagok uralma) kegyetlenségéről, tarthatatlanságáról. Izzóbb hevülettel talán még soha nem érvelt írás a világirodalomban a kapitalizmus pusztulásának szükségszerűségéről, az Emberi Testvériség Korszakának eljöveteléről.

Eredeti cím: The Iron Heel

Eredeti megjelenés éve: 1908

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jack London életműsorozat · A Világirodalom Remekei Európa · Fiatalok Könyvtára Kozmosz Könyvek

>!
Kossuth, Budapest, 2015
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630983426 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Európa, Budapest, 1984
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630731436 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
298 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632111648 · Fordította: Szinnai Tivadar

4 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

kriszet_Paulinusz P>!
Jack London: A Vaspata

Sokat gondolkoztam a négy csillagon, végül megadtam.
A könyvet olyan furcsának találtam a szocialista eszmék miatt, hogy azon nyomban London után néztem és el is csodálkoztam, hogy ennyire erősen vallotta a szocialista eszméket.
Nevezhetnénk ezt a könyvet akár propagandának is, mert minden oldalon, minden sorból süt a rendkívüli jóság, amit London a szocializmusba látott bele. Az egyenrangúságba, hogy minden ember egyenlő lehet, főként egyenlő javakat tudhat magáénak.
A sorokat olvasva messzemenően elhisszük ezt neki, sőt, ha valaki nem ezen a világon él és elolvassa ezeket a mondatokat arra jut, hogy a szocializmusnál nincs jobb és emberségesebb dolog a világon. Elképzelve ezt a világot nem tudom nem megjegyezni az emberek reménytelenségét és fizikai kifáradását a kemény munka miatt, amit a tengődők (a tőke által kihasznált emberek) végeztek. És itt kénytelen vagyok igazat adni Londonnak. A napi 12-16 órában dolgoztatott emberek kínkeserves élete, ami éppen a szó szerinti éhenhalástól mentette meg csak őket. A gazdagok más kárára gazdagok és ez nem tetszik neki, ezért vallja vallásosan azt, hogy a szocializmus a kivezető út.
Nevezhetnénk ezt a történetet „igazságosztó” történetnek, mert erre törekszik végig.

„ Átok tapad mindenre , az egész vonalon. A mi gőgös civilizációnk, mellyel olyan nagyra vagyunk, vértől mocskos.”

„ És az a baj, hogy csak üzletemberek. Nem filozófusok. Nem biológusok, nem szociológusok. Mert ha azok is volnának, mégis csak eltalálnák valahogy, mit kell tenniök az emberiség érdekében. De csak az üzlethez értenek és egyébként korlátoltak, ostobák. Fogalmuk sincs a társadalom törvényeiről és szükségleteiről. Mégis kezükben tartják milliók és milliók sorsát. Eljön még az idő, amikor a történelem megvető mosollyal mond róluk ítéletet.”
Rendületlenül hiszi London, hogy a világnak így kell megváltoznia és ez lesz a jövő. Kíváncsi lennék, ha most itt szétnézne, mit mondana a világról, a gazdagokról, az értékítéletekről, az emberek alá és fölérendelt viszonyairól. Érdekes beszélgetés lenne.

gesztenye11>!
Jack London: A Vaspata

Nagyon meglepődtem, hogy Jack London ilyen könyvet is írt – disztópia? A szocializmusé a jövő? Az Emberi Testvériség Korszaka lesz – 1908-tól számítva 300 év múlva? Nagyon munkáspárti lehetett a szerző annak idején, és a munkások minden baját a nagytőkében, a kartellekben, a burzsoáziában, a plutokratákban látta – meg az őket kiszolgáló zsoldosokban. Ezt az egészet hívta ő Vaspatának! Sajnos, néhány jóslata az egész közeli jövőben valóra vált – a hosszútávúak nem valószínű! Mint könyv, kicsit vontatott, bár az elbeszélő stílus, ahogy a főhős munkásvezér felesége leírja egy 700 évvel később megtalált naplóban, hogy mik is történtek annak idején, az tetszik. Kár, hogy nincs befejezve, kár, hogy igazából a munkásfelkelésről magáról meg a Chicagoi Kommünről túl sok mindent nem tudunk meg, spoiler. De az alapötlet, évtizedekkel Orwell 1984-e előtt, az figyelemre méltó. És igaza van annak a kritikusának, aki azt írta róla: ne azt nézzük, hogy mit nem látott előre, hanem azt értékeljük, hogy mennyi mindent megjósolt!

dre>!
Jack London: A Vaspata

Ritkán fordul elő, hogy olyan könyvet veszek, amiről semmit sem tudok, de ez egy ilyen eset. Már olvastam korábban Jack London két művét, és azok alapján gondoltam, hogy ez is biztosan tetszeni fog, ráadásul nagyon jó árban volt. Így került hozzám a könyv. Olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem hasonlít az előző könyvekhez. Egy ideig gondolkodtam, hogy vajon az író tényleg ennyire hitt-e a szocializmusban, vagy ez valami gúnyirat akart-e lenni. Ha eltekintek attól, hogy az egész könyv a szocializmus istenítéséről szól, akkor viszont eléggé tetszett. Sok jó gondolat volt benne, ezért szerintem kissé kevés az a 69%, amin jelenleg áll.

Miyako71 P>!
Jack London: A Vaspata

Meglepett, hogy Jack London ilyen könyvet is írt.
Nehezen ment az olvasás, nem könnyű oldalakon keresztül ideológiai eszmefuttatásokat olvasgatni. Márpedig ez a könyv nagyjából a 2/3-áig szinte csak ideológiákról szól, történet alig van hozzá, inkább csak keretként szolgál, az elvek ütköztetéséhez. A történet maga szerintem később sem jelentős, ott is inkább a konkrét történések mögött meghúzódó mozgatórugók, tervezések és összefogások a lényegesek.
Számomra a könyv legnagyobb értéke, hogy mennyi meglátása érvényes a mai világra is, és hogy milyen érthetően magyarázza el, mi mozgatja a kapitalista gazdaságot.

Gabriella_Balkó>!
Jack London: A Vaspata

Nem igazán értem a lehúzó kritikákat, szerintem annyira rossz nem volt. Sőt elég olvasható. Igaz, hogy én sem fújom a 20. század első éveinek politikai történéseit, hogy teljesen képben legyek a szocializmus kialakulásával és térhódításával, de szerintem elég érthetően írt. Mondjuk azon meglepődtem, hogy Jack London szocialista volt.

>!
Kossuth, Budapest, 1975
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630903024 · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Urbán László
AnZsu_01 P>!
Jack London: A Vaspata

Nehéz anélkül értékelni magát a könyvet, hogy ne akarnék a szocializmusról is véleményt mondani. Meglepő volt Jack Londontól ilyen könyvet venni, de összességében nekem tetszett. Elképesztően furcsa érzés volt arról olvasni, hogy a szocializmus minden jó forrása. Jómagam gyerekként ugyan, de éltem a szocializmusban és emlékszem jó dolgokra, de történelemből tanultam és a szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam a szocializmus árnyoldaláról is. Dísztópia az akkori kor problémáinak megoldására. Kíváncsi lennék miben gondolkozott volna másként évtizedekkel később.

vrgndr8641>!
Jack London: A Vaspata

Ceruza és vonalzó: fontos eszköz volt a sorok olvasása közben.Valamivel alá kellett húzni a számomra legértékesebb gondolatokat.Vannak benne bőven.Nagy igazságok rejtekeznek eme könyv lapjain!Csak győzzem megjegyezni ma is érvényes bölcsességeit!

_ada >!
Jack London: A Vaspata

Talán az év legnagyobb meglepetése lesz ez a könyv, mivel meg voltam győződve róla, hogy nem fogom befejezni. Nehezen tűröm, mikor az olvasmányom valamiféle ideológiát igyekszik (nem éppen) kifinomult módon belém sulykolni. Tehát most totális ámulatba estem saját magamtól… Oké, ez rosszul jön ki. Szóval attól, hogy nem csak befejeztem ezt a könyvet, hanem az első felét még rá lehet mondani, hogy élveztem is. Erősen közepesre értékelem ezt a részét a regénynek. Nagyjából abból áll, hogy Everhard (a nevére most nem teszek illetlen megjegyzést…) mindenkivel vitába száll, aki nem igaz szocialista. Meg közben megjósolja, mi történik a regény második felében. Nem tudom, mi a titok, de nem unalmas. Lehet, hogy London pátosza az Ügy iránt táplálja az Ernestből áradó lendületet? Vagy csak az író tehetsége a válasz? Vagy az, hogy nem térítésről van szó, hanem adatokról, tényekről? Mindenesetre kezdtem igazán belelovalni magam a 200. oldal körül, hogy na, most, most majd beindulnak a dolgok úgy igazán. És innen természetesen jött a csalódás. Radikálisabb lett, köszönhetően a Vaspata terjeszkedésének. Egyre többször vettem észre az információk ismétlődését. Néhányszor már a lábjegyzetek is kezdtek felhúzni lenéző visszatekintésükkel a gonosz kapitalizmusban burjánzó szokásokra. Aztán ott van Avis karaktere. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy agymosás áldozata lett, vagy a feminizmus nagy alakja. Annyira naivnak éreztem néha, annyira sokszor elismételte, mennyire hisz, hogy az már inkább tűnt önigazolásnak. „Megérte. Megérte. Megérte.” Subtext visszhang. Bár őszintén, nem igazán fordítottam időt a karakterek elemezgetésére, ahhoz túl egyoldalúak. Ott a minta: minden igaz szocialista arany ember, beépített mártírgénnel, a bátorság mintaszobra. A többi meg vagy eladta a lelkét, vagy a csőcselék állatias tömegét gyarapítja.
És a regény vége? Csalódott is voltam, hogy nincs az Emberi Testvériség könyvkiadója által odabiggyesztett utószó. De többnyire örültem, hogy befejeződött. Mert nem volt rossz, ám ebből a disztópiából bőven elég volt. Szörnyű jövőt (nekünk múltat is) mutatott be, amelyből egy-két fiktív részlet nem is volt annyira elrugaszkodott a valóságtól. Ami a megemlített utópista világok illeti: kösz, én abból sem kérnék.

Kilencz P>!
Jack London: A Vaspata

Nagyon jó könyv, egyáltalán nem lóg ki az életműből. Ugyanakkor fenntartásokkal kell kezelni, mert London a kapitalizmusban látta minden gonosz forrását, a szocializmusban pedig minden jóét. Fontos megjegyezni hogy nagyon jól látta a különböző társadalmi rétegek közti szakadékot és az ebből fakadó osztályharcokat és igazságtalanságokat. Sok meglátása abszolút megállja a helyét ma is.
Számomra megmosolyogtató volt hogy a főszereplőt magáról mintázta és szinte szélsőséges pozitív tulajdonságokkal ruházta fel. Negatív vonásai tulajdonképpen nem is voltak A szocialista eszmék melletti propaganda ez a könyv, ennek ellenére az egyik legnagyobb kedvencem marad Jack London.

Calypso>!
Jack London: A Vaspata

Ezt a könyvet olyan alapon olvastam el, hogy „Jack London írta, biztosan tetszeni fog”.
Az eleje tetszett is, aztán valahogy nem kötötte le a figyelmem. Nem nagyon találtam benne olyan dolgot, ami megfogott volna.
Ettől függetlenül, én még mindig szeretnék esélyt adni az írónak,szeretnék olvasni tőle a továbbiakban is.


Népszerű idézetek

Nílkantha>!

…a félműveltség veszedelmesebb a teljes tudatlanságnál.

81. oldal, Kossuth Könyvkiadó, 1975

Nílkantha>!

…a titok természete olyan, hogy előbb-utóbb kiszivárog.

189. oldal, Kossuth Könyvkiadó, 1975

Nílkantha>!

A politikusok látják meg mindig utoljára azt, ami az orruk előtt történik. (Sydney Brooks)

175. oldal, Kossuth Könyvkiadó, 1975

Nílkantha>!

Kíváncsinak lenni, ez a boldog élet titka.

196. oldal, Kossuth Könyvkiadó, 1975

Nílkantha>!

A lélekért nem tehetünk semmit, amíg a gyomor korog. Az embereknek előbb kenyeret kell adni, kenyeret és vajat, húst és burgonyát. Azután, de csak azután kerülhet sor a szellemi táplálékokra, a magasabb rendű dolgokra.

165. oldal, Kossuth Könyvkiadó, 1975

Nílkantha>!

Könnyebb végignézni egy bátor férfi halálát, mint egy (…) gyáva puhány megalázkodását, amint jajgatva kegyelemért könyörög.

235. oldal, Kossuth Könyvkiadó, 1975

Nílkantha>!

Az egyesülés erősebb a szabad versenynél. Az ősember vézna kis lény volt a vadállatok közt, vacogó foggal, rettegve bújt meg a sziklák hasadékaiban. De volt esze, hogy összeálljon társaival és egyesült erővel felvette a harcot félelmetes ellenségeivel. Azok a szabad verseny alapján álltak, az emberek meg kartellbe tömörültek ellenük. Már az ősember is társas lény volt, és így került fölénybe a vadállatokkal szemben. Az ember azóta mind nagyobb és nagyobb lépéseket tesz az erők egyesítése felé. Évezredek óta ez az irány, és aki az egyéni versenyhez ragaszkodik, elpusztul.

117. oldal, Kossuth Könyvkiadó, 1975

Nílkantha>!

…a kívánság a gondolat apja.

65. oldal, Kossuth Könyvkiadó, 1975

Nílkantha>!

…minden (…) uralom, mely kasztrendszeren alapszik, magában hordja saját bukásának csíráit.

185. oldal, Kossuth Könyvkiadó, 1975

Kilencz P>!

Azt hittem, ismerem őket, pedig igazi lényüket most mutatták meg nekem először. Eltűnt arcukról az állati türelem tompasága, de most szabadult ki belőlük a vadállat igazán. Felejthetetlen látvány, volt – megdöbbentő és rettenetes. A szennyes rongyokba öltözött férfiak, nők és gyermekek egyetlen ordítozó, sikoltozó, hörgő óriáslénnyé olvadtak össze, arcvonásaik elmosódtak, csak a bosszúvágy és a gyűlölet hömpölygő, sistergő láváját láttam, amint feltartózhatatlanul közeledett és elöntött mindent. Ebből a lávából csak néha villant elő egy-egy eltorzult arc -ordítozó szájak, csattogó fogak, a feltört pálinkamérésekben zsákmányolt italtól zavaros szemek – szesztől kivörösödött és rossz tápláléktól puffadt ábrázatok vagy az éhségtől beesett, fakó, vérszegény arcok – egy vén boszorkány petyhüdt ráncai, amott meg egy aggastyán összeaszott halálfeje, ősz pátriaszakállal, melynek méltóságát megcsúfolta a rángatózó mohóság – az ifjúság minden szépségéből kivetkőzött, durvaképű lányok, korán elzüllött kamaszok, lomha férfiak, csontos igavonó barmok, szőrös majmok, vicsorgó tigrisek – a nagyváros söpredéke, a beszámíthatatlan, őrjöngő, démoni csőcselék!

286. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lois Lowry: Az emlékek őre
Cormac McCarthy: Az út
Blake Crouch: Sötét anyag
Dave Eggers: A Kör
Isamu Fukui: Truancy
Stephen King: Végítélet
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Kurt Vonnegut: Gépzongora
Richard Matheson: Legenda vagyok
Nelson DeMille: Túszok a katedrálisban