A ​lázadók 10 csillagozás

Jack London: A lázadók Jack London: A lázadók

Az „Elsinore” látszólag békésen vitorlázik a Horn-fok felé. De meddig tarthat a békesség annak a hajónak a fedélzetén, amelynek legénysége szinte kivétel nélkül a kikötők söpredékéből, gyilkosokból, őrültekből válogattatott. „Emberi dinamit van itt fölhalmozva – állapítja meg szkeptikusan a regény főhőse –, ami ha kirobban, levegőbe röpíti a mi kis világunkat.”
Jack London, aki A vadon szava, A beszélő kutya, A tengeri farkas című munkáival lett híressé, ebben a regényében egy ízig-vérig izgalmas tengerészhistóriát tár az olvasó elé, kalózokkal, félőrült, titokzatos gyilkosokkal, na és természetesen szerelemmel. Ez a könyve utoljára 1924-ben jelent meg magyar nyelven.

Eredeti cím: The Mutiny of the Elsinore

Eredeti megjelenés éve: 1914

>!
Pannon, Budapest, 1992
158 oldal · ISBN: 9637955941

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

chhaya >!
Jack London: A lázadók

Az Elsinore teherszállító vitorláshajó, nem szállíthatna utasokat. Mr. Pathurst azonban dollárjainak hála mégis eléri, hogy ily kalandos úton utazhasson a tengeren. Az ő úti naplója ez a könyv, s minthogy ideje rengeteg, alaposan megfigyeli a hajó legénységét: a minden tisztelet felett álló kapitányt, aki legénységéről nem hajlandó tudomást venni; a másodkapitányt és a főkormányost, akik igazi kemény szívű és erős markú tengerésztisztek; valamint a legénységet, akik jobban hasonlítanak szedett-vedett kocsmai csőcselékre, mint matrózokra. Na és ott van persze a kapitány lánya…

Izgalmasnak nem mondható, lassan is csordogál a történet, hiába vezetnek az események végül lázadáshoz… Mivel a 20. század eleji vitorláshajózással nem vagyok képben, ezen a téren akadtak érdekességek, Mr. Pathurst „jellemfejlődése” pedig sokszor kifejezetten mosolyogtató. (Bár vannak olyan filozófiai fejtegetései, amikre kissé húztam a szám… Remélem ezek csak a karakterhez tartoztak, nem pedig az íróhoz.) Összességében tetszett.

András_József_Tóth>!
Jack London: A lázadók

Könnyű nyelvezetű kisregény, bár a mai kor emberének néhol kissé vontatott, annyi hullával, amit egy krimi is megirigyelhetne. Az árja álompártól viszont a könyv végére már a hányinger kerülgetett.
A legsikerültebb karakter szerintem Mr. Pike másodkapitány: a vén, ugyanakkor hatalmas erejű tengeri medve, aki talán túl szigorú a legénységgel szemben, de ha szükség van rá, ő is mindent belead, fáradságot nem ismerve küzd az elemekkel a hajó továbbhaladása, egyáltalán megmaradása érdekében. És ennek az embernek mégis kedvenc elfoglaltsága, hogy vacsora után (ha éppen nem ő soros az őrségben) előszedje gramofonját és féltve őrzött lemezeit. A zenehallgatás szereteteténél jobban talán csak annak örül jobban, hogy másokkal is megoszthatja ezt az élményt. (Remélem, nem azért találta ki Jack London neki ezt a hobbit, hogy ezzel is a karakter felsőbbrendűségét mutassa a matrózokhoz képest.) spoiler

Futtetenne I>!
Jack London: A lázadók

Bár rövid könyv, nem túl izgalmas, a cselekmény sem túl bonyolult, érdekes, és sajnos egyik szereplőt sem tudtam igazán közelinek érezni. Talán kihozott mindent az író a történetből, talán nem, én inkább egy másik hajóra szállnék fel legközelebb, a szájízem azért nem maradt keserű, mert akadtak kellemes pillanatok is. Feladásról szó sincs, jöhet még Jack London!

berengar>!
Jack London: A lázadók

Azért több volt ez mint egy átlagos tengeri út és lázadás leírása, voltak bizony benne fura fejtegetések. A főhős fejlődő önkritikája is tetszett. Én viszont felszálltam volna erre a hajóra, ott mindig sokat tanul az ember.

ChEebor>!
Jack London: A lázadók

A történet nem tökéletes. A hajóút és az őrült matrózok bemutatása kiváló, és olyan feszültséget biztosít, ami miatt alig várjuk, hogy mi fog történni a következő oldalon. Még az is rendben van, hogy a cím alapján várt lázadásig sokat kell várni, de végül ez a csúcspont sokkal kisebbet szól, mint várnánk. Szóval valahogy lehetne arányosabb, érdekesebb is a könyv, de végső soron a lényege mégiscsak az intellektuel találkozása a hajó segítségével nagyon jól bemutatott alsó rétegekkel, és ennek megjelenítése nagyon jól sikerült.


Népszerű idézetek

dokijano>!

    Szent isten, mennyit olvastam ebben a gyönyörű időben! De olyan keveset mozgok, hogy nagyon kevés alvásra van szükségem, s egész nap olvasok. Ezentúl mindenkinek tengeri utazást fogok ajánlani, aki elmaradt az olvasásban.

20. fejezet (Pannon, 1992)

Futtetenne I>!

Szent isten, mennyit olvastam ebben a gyönyörű időben! De olyan keveset mozgok, hogy nagyon kevés alvásra van szükségem, s egész nap olvasok. Ezentúl mindenkinek tengeri utazást fogok ajánlani, aki elmaradt az olvasásban.

58. oldal

dokijano>!

    A hold megint elbújt a felhők mögé, s az Elsinore sötétben fordult át jobb oldalával a szél felé. Ami így, félárbocra eresztett vitorlákkal azt jelentette, hogy nyolcfoknyira volt a széltől, vagyis szárazföldi nyelven szólva, derékszögben érte a szél.

35. fejezet (Pannon, 1992)

4 hozzászólás
dokijano>!

    – Igen – és Larrynak kihúzták az egyik fogát. Pár napig irtózatos fogfájás kínozta, s Mr. Pike-hez fordult segítségért. Az öreg nem sokat teketóriázott. Egy nagy szöggel, meg egy harapófogóval egykettőre kirántotta a fájós fogat. Magam láttam – esküszöm, hogy így volt! – Larry kétségbeesetten fogta az arcát és esküdözött, hogy az állkapcsa összetört. De nem volt semmi baj. Mr. Pike azt állítja, hogy száz meg száz fogat húzott ki ilyen módon és soha egy állkapcsot se roppantott össze. Azt is meséli az öreg, hogy volt valaha a hajóján egy matróz, aki minden vasárnap beretválkozott, anélkül hogy kést használt volna. Mr. Pike tanácsára egy égő gyertya és egy törülköző volt a beretválkozó szerszáma és nagyszerűen bevált.

38. fejezet (Pannon, 1992)

dokijano>!

    A naplementék mindig színesebbek lesznek, amint Argentína felé közeledünk. Miss West azt mondja, hogy a pampák pora magasra fölszáll a levegőbe, attól vannak olyan káprázatos színek az égen.
    Megpróbálom leírni a mai naplementét. A nyugati ég olyan volt, mintha egy darab zöld vászonra a festő sietve odacsapott volna egy-egy szürke foltot. De micsoda zöld volt az! Minden árnyalat megvolt benne: volt Nílus-zöld, aztán ezerféle kékeszöld, barnászöld, szürkészöld, olajbogyózöld, borsózöld.
    Az égbolt másik fele kék, halványzöld és sárga színben égett, s később, mikor a nap lebukott a látóhatár mögé, valami enyhe rózsaszín borított el mindent, amíg csak a szürkület föl nem itta a színek pompáját.

27. fejezet (Pannon, 1992)

Futtetenne I>!

Mégis – micsoda örökös rejtély az asszony! Még engem is, aki szívemből megvetettem már valamennyit, minduntalan meglep a titokzatosságuk.
Hiába, nincs menekvés tőlük. Szerelemre vágyó lényük, amely egyszerre követelő és alázatos, gőgös és szerény, angyali jóságú és ördögien gonosz tud lenni, mégis mindig érdekli,izgalomban tartja a férfit. Lelketlen játékuk néha elkeserít, fellázít ellenük és mégis mindnyájan vissza-visszatérünk hozzájuk.

26. oldal

Futtetenne I>!

Megittam a teámat; ferde szemű, sötét bőrű szolgáink elvitték az asztalkákat és én tovább olvastam De Casserest:
„Az ösztön teremt és irányítja az életet – az értelem rombol, megsemmisít és gúnyolódik, hogy aztán nihilizmusban végződjék… Ösztön a mozgatója az élet tragédiáinak és komédiáinak, az értelem örök nézője marad a játéknak…”

69. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Danielle Steel: Ékszerek
Johanna Lindsey: Tengernyi szerelem
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Julie Otsuka: Buddha a padláson
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Harry Grey: Volt egyszer egy Amerika
Danielle Steel: A legdrágább kincs