Úton ​– Az eredeti tekercs 104 csillagozás

Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

A ​legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt, kábítószertől felpörögve írta az Úton eredeti változatát, egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül.
A legenda egy része igaz, egy része túlzás. Mint ahogy Allen Ginsberg megjósolta ("valamikor, majd ha mindenki meghal, az eredeti őrült könyv is meg fog jelenni"). 2007-ben végre megjelent ez az ős-Úton; most pedig magyarul is olvashatjuk a könyvet, ahogy Kerouac eredetileg megalkotta: a valóságos nevekkel (Neal Cassady, Ginsberg, Burroughs stb.) és azokkal az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett változatból kimaradtak.

Az „Úton” a beatnemzedék leghíresebb műve, amely azonban jóval több, mint egy új életérzés kiáltványa; az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel van… (tovább)

Úton címmel is megjelent.

Eredeti mű: Jack Kerouac: On the Road – The Original Scroll

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Helikon, Budapest, 2018
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634791867 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2011
482 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630792943 · Fordította: M. Nagy Miklós

Enciklopédia 17


Kedvencelte 33

Most olvassa 43

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 73


Kiemelt értékelések

>!
Kozmikus_Tahó
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Ambivalens módon érzek Kerouac és barátai iránt, mondjuk a saját barátaim iránt is, van ez így. Pritty, pretty, prütty

Mit vársz az élettől?

Mi fáj?

Ismered az IDŐT, testvér?

Mikor érzed azt, hogy IGAZI dolgot teszel?

Magányos vagy?
….
Szerettél már?

Vannak ezekre a kérdésekre olyan válaszok, amik nem bűzlenek a giccs szagától és a hazugságtól?

(Ennek a könyvnek szerintem egyébként nagyobb a füstje, mint a lángja, de tegyük hozzá, hogy kib*szott nagy lángon ég.)

5 hozzászólás
>!
K
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Biztonságosan élni veszélyes. Megannyi kaland és jajongás. Sokéves civiláziónk nem csak abban csúcsosodhat ki, hogy az ember minden reggel ugyabban az időpontban megjelenik egy béna munkahelyen, amíg el nem jön a hétvége, hogy lemossa a kocsit. Mi mindentől függünk az életben? Mi az, amit kényszerből, érdekből, és amit szabadon magunktól teszünk? Hogyan fest a valóságban az elérhető legnagyobb szabadság? Mit várunk az élettől, és magunktól?

1 hozzászólás
>!
sophie P
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Lenyűgöző. Elhiszem a rajongó tábort, a beat-nemzedéket, a kultuszt,… és hallgassunk sok bebop-ot!

A mexikói résztől teljesen oda vagyok. Úgyhogy ha valakinek nem volna kedve ilyen hosszasan beletemetkezni Kerouac világába (a kötet egyébként csak látszatra vaskos), az szorítkozzék az utolsó részre. Innen kell kezdeni: „De az utca végén már az igazi Mexikó kezdődött. Ámulva néztük. A legjobban az lepett meg minket, hogy egészen olyan volt, mint Mexikó.” (432. oldal) A kutyarágta-részt kipótoló függeléket is ki lehet hagyni, úgyhogy nem hosszú, de igazán magával ragadó, színes-szagos atmoszféra, egészen olyan, mint Mexikó (ha olyan, amilyennek gondoltam eddig is, bár tudom, hogy ott sem állt meg az idő.).

Különben kell lennie egy kis szeletnek mindenki életében, amikor így látja a világot, ahogy az Útonban meg vagyon írva, csak valószínűleg a nagy többség észre sem veszi. Nincs idő ilyen felnőtt játékokra, nincs idő megfogalmazni, különben is ki gondolja, hogy van, aki kíváncsi az ilyen semmi kis történetekre a valóságban?

>!
atalant I
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Egy könyv, ami nem szól igazán semmiről, de arról nagyon. És mégis kedvemre valóan teszi. A címe is hűen tükrözi a cselekményt (mondhatni spoileres): itt bizony folyton úton vannak, szinte meg sem állnak; ha meg mégis, akkor csak tudatmódosítani, és engedni a test kényszerű kívánságainak.
Néha követni is alig lehet (és ezt a bekezdések hiánya még erősíti is), úgy cikázzák keresztbe-kasul Amerikát, és közben eláraszt a hangulat. Mert ebben szerintem erős a könyv. Nem a történet érdekelt már, csak hogy érezzem. Mert jó lehet úgy úton lenni, ahogyan a szereplők: napokig (mehet az ember anélkül, hogy elérné az ország másik felét), terv és különösebb mennyiségű pénz nélkül, társaságban, csak kiélvezni az utazást. Mert maga az út a lényeg.
Némileg levont az élményből, hogy mindezt egy kvázi bro-mantikus regény keretein belül olvashatjuk. A lelke mélyén (akár bevallja, akár nem) minden férfi szeretne ideig-óráig olyan „macsó” lenni, mint Neal Cassady. Még akkor is, ha a regény végére nyilvánvalóvá válik, hogy ha ez a fazon tényleg ilyen volt, akkor elég kiállhatatlan lehetett barátként és családapaként egyaránt. Ezért is zavaró néha Kerouac már-már arcpirító rajongása Neal iránt. Olyan, mintha valójában neki és a vele eltöltött időszaknak állítana emléket ezzel a könyvvel. Ez érezhető a végén is, ahol Kerouac új útra lép, és Neal is folytatja a sajátját, de mégsem tud tőle elszakadni (érdekelt, hogy mi lesz velük, így jól meg is gugliztam a szereplőket, hála annak, hogy mindenki a saját nevén szerepel).
Végtére is mind úton vagyunk. Akár így. Akár úgy. És talán a könyv mégiscsak szól valamiről.

>!
katacita I
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Micsoda könyv, és micsoda időzítés!
Pontosan erre volt szükségem: millió apró impresszió Amerika különböző pontjairól, a felfedezés izgalma, az ország ezer arca, mindez kimondhatatlanul melengette a szívemet ezen a meleg nyáron. A legjobb lett volna egy fotóalbummal együtt olvasni, látni szeretném, amit Jack látott, de képtelen lettem volna arra, hogy megszakítsam az olvasást holmi képkeresgetéssel vagy a térkép böngészésével. Lassan olvastam, mégis suhantam végig rajta, megállás nélkül, amikor olvastam, akkor csak a könyv volt és én, legszívesebben pedig másoltam volna ki a mondatokat, de azt éreztem, hogy ez nem lenne helyénvaló, majd egyszer, máskor.
Már most olvasnám újra, írnám ki azokat a részeket, amikor egy új városhoz érkeznek, vagy egyszerűen csak száguldanak át az ismeretlen és ismerős amerikai tájon.
Persze az sem mellékes, hogy Kerouac óriási író. Én nem szeretném visszavinni a könyvtárba ezt a könyvet.

2 hozzászólás
>!
korkata
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

A könyv egy életérzés. Sajnos én nem tudtam átélni. Csak menni és menni, nem az én világom. Összefolytak a történések.
Természetesen voltak történetek, amelyek tetszettek. Összességében mégsem tudott kellően lekötni a könyv.
Egyszer talán megértem, hogy mit érezhetett Jack amikor újra és újra útra kelt.

>!
Lady_Hope I
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Hogy befejeztem?
Höhö!
Nem.
Gyerekek! K**** jó fiatalnak lenni, menjünk és kapjuk be a világot! Kit érdekel, hogy nincs pénz, élet, család, mi ismerjük az IDŐT menjünk és tépjünk be.
Na ja. Ennyi volt a könyv lényege. Ha mindenki leírná az életet akkor tele lenne a könyvpiac. Örülök hogy Jack jól érezte magát az úton, de ez nekem hol jó?
Sehol.
Távol áll tőlem ez az egész. Ja, és mi az a vad bepop?
Ez: http://www.youtube.com/watch…
„Nagyon” vad.
Kösz Kerouac, de ez nekem nem jött be.

8 hozzászólás
>!
danaida P
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

utoljára (talán először és utoljára) a Zabhegyező volt rám hasonló (erejű) hatással..
kellett ez most nekem, a szívemnek nagyon.. átgázolt rajtam mint egy Hudson többtízmérföldperórás sebességgel, majd felkapott is vitt magával.. ráadásul tartalmilag is (ha nagyon akarnám, bár nem hat szóban) könnyen összefoglalható: „uccu neki felkiáltással (fél)őrült srácok kirúgják az élet nevű izé minden létező és nemlétező oldalát miközben rongyosra …. az agyukat és a lelküket”. látszólag szép apránként rohamléptekkel el…..-ák a józan eszüket miközben nem csinálnak semmit, valójában pedig teljes józan szívvel élnek: jól alaposan ki kell nyitni nemcsak szemet és agyat és a fülzsírról se feledkezz meg, kedves Jack de a szívet is.. csak látszólag nem szól semmiről (mint ahogy azt sokan írják), valójában nagyon sokrétű: az amerikai társadalom panorámáját kiadó polaroidok összességétől a lélek bugyrain keresztül a miazélet?-ig
„sajnos” a szerkesztett változathoz még nem volt szerencsém, így fogalmam sincs (néhány alapvető dolgon kívül, pl. a nevek), hogy ez Az eredeti tekercs miben több és más annál de mondjuk ez túlélhető, jól elvoltam ezzel az ősúton-nal nagyon
egy biztos nagyon rá(m)hozza az emberre az indulhatnékot :)

>!
Szoba_Van_Kiadó
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

„Nem írni kell a regényt, hanem élni”
/Krúdy Gyula/

Most már mind a három magyar nyelvű verziót olvastam. Közhelyes fordulat a Kerouac Úton-járól való okoskodásban "a legendák szerint bezedrintől űzötten együltében egy 300 láb hosszú tekercsre gépelte le a regény[eredeti verziójá]t. Az Úton –az eredeti tekercs ennek a legendának a javított amerikai kiadása alapján készült, M.Nagy Miklós fordításában. Azért csaptam le rá, mert képtelen voltam eldönteni, hogy a Déri [Déry] György fordította első vagy a Bartos Tibor fordította paperback kiadás a jobb. Mivel amerikaiul nem tudok és a legeslegjobb amerikai-ból fordítónk pedig háromszor engedte el nemvéletlenül süket fülei mellett az erre rákérdezésem, kénytelen voltam a hasamra [ az a kritikusi jómagyar ex-has, amire ütve „tény”-ként tálalja finnyáját a fáy szerű sókriticista] meg a szivemre hallgatni, amiszerint a Déri[y] –féle Sal PAradise a hitelesebb. Ő beszél (és viselkedik) talán úgy, ahogy egy „egyetemista” aki sose vizsgázott talán… csak bejárt.

Páratlan élmény olvasás- Kerouac vagy beat-buziknak, de azt hiszem simán csak buziknak is ez a könyv. Ennyi buzizással máris annak a lecsónak a közepébe csaptam, amiben az egyik lényeges hozzávaló az, hogy márpedig ilyen, hogy beat-nemzedék vagy beat generáció nincsen. Lesül ebből a könyvből az igazság: amit itt mi eddig beat generáció címén gondoltunk meg tanultunk meg összehordtak nekünk, kis oktondi lyókák-nak, az lényegében egy dzsanki úrifiú Willam S. Burrougs és baráti köre, 8-10 művész és a seleppjuük, nem többen egy buszra való embernél (egy Further buszra való embernél) . Mind ismerték egymás és mindenki mindenkivel szívott, szúrt, piált és bulizott, jóformán dugott és stb, beleértve a csajokat is , akik a csajokat is és stb. (Ezek a satöbbik a [fütty!]-ök helyett.

Miközben szószerinti és bekezdések szerinti egyezések is vannak [kurzív]az szépirodalmi mű[kurzív]vel, ez a könyv mégis csak vázlata annak. A jó író dramaturg. Jack Kerouac a magyar fennkölt irodalomtudományi ízlés szerint nem is író és „mindig ugyanazt írja” . A tekercs azonban riportregény –csak semmi dramaturgia. Az élet a dramaturg –és a casting-os is. Ebben -tehát itt a tekercsben MÉG- nincsenek megválogatva a szereplők, mindenki a sajátnevén és akkor jön, amikor jött és akkor megy, amikor megy. Semmi húzás, semmi ügyeskedés –ezért is hasznos összeolvasni a különböző kiadásokat. Előre és igazán kéjjel lövöm le az egyik poent: Neal Cassidy-nek, holott Dean Moriarty az ő életét éli, az ő nőit dugja, semmi köze sincsen nincsen Dean Moriartyhoz. Nem véletlenül Dean, áthallást teremtve James Dean –re: finomabb, kecsesebb, esendőbb alak Moriarty Cassidy-nél. Cassidy sokkal erősebb, izmosabb, férfiasabb , tökösebb Moriartynál, de daraboisabb, szálkásabb, kibirhatatlanabb is. Mint minden agnygalemberrel vele is tele van még a nőknek is a töke és már a regény közepén is.

Megélt regény ez, lehet, hogy fiatalon irigyeltem megélni ezt, most megírni, ha irigyelleném.

Én jó írónak tartom Kerouacot, engem nem zavar se az, hogy néha patetikus, se az, hogy pongyola, se az, ha nincs stílusa (kedves íróim közül pl Dovlastovnak vagy Grace paleynek egyáltalán nincsen olyanja, amit a fennkölt magyar irodalmi fenenagy stílusnak nevez) se az, ha van stílusa. Különben a monográfusok szerint csak kávét ívot rengeteget Kerouac a tekercs írása közben. Aminek a végét, miután persze Kerouac rendesen újraírta és megszerkesztette a regényt Lucien Carr Potchky kutyája megette.

Azért egy átlag olvasónak nem ajánlanám ezt a könyvet. Vagy pl nem ezt a verziót adnám kamasz fiam kezébe olvasni és nem prüdériából. Egyrészt ehhez a verzióhoz szerintem olvasás –és Kerouac buzinak is kell lenni. Meg beat és amerikabuzinak is. Külön érdekesség a számomra az, hogy Old Bull Lee [Bögöly] –nak semmi, de semmi köze Burroughs-hoz. Viszont A tekercs –ből kirajzolódik WB sátánisága. És ennek a figirának a kontrája, a „tanítványok” közül az angyali Neal. Aki bukásában engem kissé emlékeztet a Vad Kék Angyal bukására is. A Vad Kék Angyallal is tele volt mindenkinek a t… a hócipője a havatlan Kelifornyá-ban is.

Persze az ember az inerneten lóg és mindt valami kisisten beleavatkozik a dógokba és előguglizza a szereplőket. Luanne valóbamn édfes volt, Carolyn, Diane szintén… előkerül Burrougs története. Burroughs igaz története… effélék, mit pl hogy ugyanaz a kriptobiszex/kriptopedofil figura menedzselte volna Neal-t, mint Shirley Temple-t.

A Tekercsből egy egészen kis, egy emberi léptékű USA map hengeredik elő. A minap értekeztem egy későromantikus alakkal, aki new york-i rendszámú bérelt autójával próbálta volna az egykori 6-os és 66-os utak pászmáit Kerouac nyomán, de még a Medve hegységig se jutott el a mellékutakon, amikor már elunta azt, hogy a „messzi idegen” rendszáma miatt feszt megállítják a helyierők… aztán meglátván az idegen útlevelet, méginkább vegzálni kezdik… Nem ismerjük a Beat Csoport Amerikáját, mégis nosztalgiát érzünk iránta…

Biztos vagyok abban, hogy persze ez a tekercs is dramatizált változat és a valóság mégszoikjárabb, mégbetonkeményebb és mégelfolyósabban képlékeny és relativizálható volt. Az útont, amikor először olvastam, a 9 éves [1966-ban jelent meg először] és a 30 éves [ennyi a csúszásunk amerikához képest] spät-jével kortárs irodalomnak számított. Én azóta 30 évet öregedtem és a regény maradt és most már klasszikus. 30 éve még vágyhattam az On The Road amerikájába (benne Méhikaú-val) ma már tudom, nevermore, nevermore… Befejezhetem kerouac helyett a regényt, mert Neal-lel azután is találkoztak és majdnem egy évben haltak meg és nagyjából ugyanazon okból ki (be)folyólag is… Megnézhetem Nealt- a YT videókon, a seggrészeg kerouacot, akinek az arcát már egészen korán a piálás miatti dementia gatyásítja le… Elolvasom a wikipedián carolyn történetének a végét, a vén ganyéláda WB történetét Mrs WB történeté. Lementem a képét a mexikóvárosi hullaházban készültet, tellvilmos játék közben ezek szerint a zhalántékát érte Burroughs lövése.
Elolvasom az Utolsó Beatnik tüörténetének végét, ez WB Bill nevű fiacskája, aki már 227 éves korára egy máját elitta, majd az átültetett friss máját is… WB persze a fiát is túlélte, a YT-n jó sok videó van fenn rajta róla… vagyis interaktívan bárki be is fejezheti akár Kerouac egyetlen, állandóanírt és végtelen regényét.

Alig várom már, hogy elteljen 2-3 év és akkor megint előveszem az Úton-jaimat és megint átolvasom s aztán megint átszűröm,. Mi van újság fent a hálón, még több a szereplőkről. Addig is néha Neal Cassidyre gondolok, meg Sal Paradise-ra, meg Jack Kerouacra, akinek így szoktam mormolni a nevét, Dzsaak, ó Dzsaak, te nagyonhülye, te vén g[fütty!]

1 hozzászólás
>!
Kiss_Zsuzsa I
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

December elején kezdtem el olvasni. Amikor hosszabb üresjárataim voltak (budapesti úton a vonaton, karácsonykor, szilveszterkor), elővettem és folytattam. Ezt a könyvet nem lehet lopott ötpercekben olvasni, Kerouac magával ragadó stílusa, a sodró lendület nem hagyja, hogy ott és akkor tedd le, tarts szünetet, ahol és amikor te akarod. Ez a könyv megmondja, hogy mikor és hol tarthatsz szünetet, ha már végképp nem bírod ezt az őrült tempót.
Tizenkilenc évesen végigstoppoltam az országot. Azokat az emlékeket, azokat az élményeket idézte fel Kerouac könyve. Jack-kel végigjártam Amerikát oda-vissza-oda-vissza, de közben újra végigjártam ezt a szutykos, csepp kis állatkertet is, kerítéstől kerítésig támolyogva, időnként bezuhanva az oroszlánok közé, időnként pingvinekkel táncolva, időnként egymást dobáló majmokkal játszva eszement, értelmetlen kidobóst.
Azt gondoljátok, hogy csak az lehet az őrület, ha túlpörgött ritmussal zavarjátok össze a szívetek egyenletes tamtadammját? Hát nem. Az is őrületbe torkollhat, ha túlpörgött hangokat, túlontúl más történeteket hallgatsz, élsz meg, ha ezekbe próbálsz bekapcsolódni, kiugorva a magad kis szűkre szabott komfortzónájából. A bebopnak nem a ritmusa űzi el messzire a józanságot, hanem a hangjai.

Ez az Úton. És ez az út maga. És nem azokat sajnálom, akik rongyosan, szakadtan, éhezve, de a széltől-naptól lebarnult arccal ragadtak le az Út két partja között sodródva. Hanem azokat, akik ezt soha nem tapasztalhatták-tapasztalhatják meg, mert a tiltások és a félelmeik csinos kis aranymasniját áthatolhatatlan lakatként látják kalitkájuk ajtaján.

Széplelkeknek nem ajánlom.


Népszerű idézetek

>!
judkacag

… de akkor úgy táncoltak végig az utcán, mint két hőbörödött én meg szokásom szerint koslattam utánuk, ahogy egész életemben koslatok az emberek után, akik érdekelnek, mert mindig csakis az őrültek tudnak érdekelni, akik őrülten élnek, őrülten beszélnek, egyszerre kívánnak mindent, akik sohasem ásítanak és akiknek soha egy elcsépelt szó ki nem jön a szájukon… hanem égnek, égnek, égnek, mint római gyertyák az éjszakában.

11. oldal

>!
judkacag

Figyuzd ezeket itt előttünk. Csupa aggodalom mind, számolják a mérföldeket, az jár a fejükben, vajon hol tudnak aludni ma éjjel, meg hogy mennyibe kerül majd a benzin, milyen lesz az idő, hogyan jutnak oda… miközben valahogy úgyis mindenképp odaérnének. De muszáj aggodalmaskodniuk, nem tud megnyugodni a lelkük, amíg bele nem kapaszkodhat valami jól bejáratott aggodalomba és ha egyszer azt megtalálták, hozzávaló pofát vágnak, ami ugyebár nem más, mint a boldogtalanság kifejezése, az aggodalomnak, sőt a méltóságnak valami hamis, egészen hamis arckifejezése és közben minden elsuhan mellettük és ezt ők is tudják, és emiatt IS aggodalmaskodnak, de annyira, hogy arra NINCSEN szó. Figyi, figyi!

320-321. oldal

>!
samspade

Mögöttem semmi, előttem minden, már csak így van az úton mindétiglen.

123. oldal

>!
judkacag

Az egész nyomorult életem elúszott fáradt szemeim előtt, és rájöttem, bármit is csinál az ember, az úgyis csak időpocsékolás és annyi erővel nyugodtan meg is őrülhet.

275. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!
K

„…Tudod, mit műveltek velem a sitten? – magánzárkába dugtak egy bibliával, arra ültem rá a kőpadlón, azt amikor látták, hogy micsinálok, elvették a nagy bibliát és hoztak helyette egy zsebbe valót, ekkorát ni. Azon nem tudtam ülni, úgyhogy elolvastam az egészet, az összes testamentumot meg minden. Figyi, haver”, bökött meg, s közben cukorkát majszolt, mint mindig, mert kipurcant a gyomra a sitten és semmi mást nem vett be – „képzeld, piszkosul meredek dolgok vannak abba a bibliába.”

351. oldal (Helikon, 2018)

>!
judkacag

(…) és felnéztem a repedezett magas mennyezetre és vagy tizenöt furcsa másodpercen át valóban nem tudtam, hogy ki vagyok. Nem ijedtem meg, egyszerűen csak valaki más voltam, valami idegen, és egész életem káprázat, egy hazajáró lélek élete… Félúton jártam Amerikában, ifjúságom Keletje és jövőm Nyugatja közt és talán épp ezért történt ez éppen ott és akkor azon a furcsa vöröslő délutánon.

24. oldal

>!
sophie P

A kocsi tetején feküdni, arcomat a fekete égnek tárva […]

461. oldal

>!
sophie P

Hé, srácok, mentek valahova, vagy csak úgy sehova?

32. oldal

>!
K

„A fenébe, bárcsak adhatnék valakinek valamit!”

407. oldal (Helikon, 2018)

2 hozzászólás
>!
judkacag

Olyan szomorúan találkoznak a fiúk és lányok Amerikában; az számít modernnek, ha azonnal összebújnak, semmi beszélgetés, bevezetés. Nincs udvarlás – igazi, őszinte beszélgetés a lélek dolgairól, mert az élet szent és minden perc drága.

86. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés
Allen Ginsberg: A leples bitang
Allen Ginsberg: Halál Van Gogh fülére
Bob Dylan: Krónikák
Allen Ginsberg: Kaddis / Üvöltés – Kaddish / Howl
Lawrence Ferlinghetti: Egyes szám negyedik személy
Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj
Fonyódi Péter: Beatkorszak a pártállamban
Ferencz Győző (szerk.): Beatköltők
Sükösd Mihály: Beat – hippi – punk