Úton ​– Az eredeti tekercs 137 csillagozás

Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

A ​legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt, kábítószertől felpörögve írta az Úton eredeti változatát, egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül.
A legenda egy része igaz, egy része túlzás. Mint ahogy Allen Ginsberg megjósolta ("valamikor, majd ha mindenki meghal, az eredeti őrült könyv is meg fog jelenni"). 2007-ben végre megjelent ez az ős-Úton; most pedig magyarul is olvashatjuk a könyvet, ahogy Kerouac eredetileg megalkotta: a valóságos nevekkel (Neal Cassady, Ginsberg, Burroughs stb.) és azokkal az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett változatból kimaradtak.

Az „Úton” a beatnemzedék leghíresebb műve, amely azonban jóval több, mint egy új életérzés kiáltványa; az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel van… (tovább)

Úton címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Helikon, Budapest, 2021
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798095 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Helikon, Budapest, 2018
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634791867 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2011
482 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630792943 · Fordította: M. Nagy Miklós

Enciklopédia 20


Kedvencelte 43

Most olvassa 34

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 89


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Eljutottam végre idáig. :) Hogy miért nem olvastam én ezt (vagy a nem-eredeti tekercset) huszonévesen, fogalmam sincs. Akkor biztosan teljesen más szemmel láttam volna az egészet. off
Amit most nagyra értékeltem benne, az a magával ragadó szövegfolyam. A folyamatos, lendületes, szünet nélküli dumálás, ami felkapott és sodort, alig hagyott levegőt venni. Mintha ott száguldottam volna én is az úton. Ha nem is tetszett, ahogyan éltek off, végtelenül szórakoztató volt olvasni róla. Közben meg a szívem mélyén sajnáltam a látszólag szabad, de céltalan, sodródó, évekig lébecoló, egymást és saját magukat veszélyeztető fiatalokat. Ennyire azért nem hosszú az élet.

Kozmikus_Tahó>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Ambivalens módon érzek Kerouac és barátai iránt, mondjuk a saját barátaim iránt is, van ez így. Pritty, pretty, prütty

Mit vársz az élettől?

Mi fáj?

Ismered az IDŐT, testvér?

Mikor érzed azt, hogy IGAZI dolgot teszel?

Magányos vagy?
….
Szerettél már?

Vannak ezekre a kérdésekre olyan válaszok, amik nem bűzlenek a giccs szagától és a hazugságtól?

(Ennek a könyvnek szerintem egyébként nagyobb a füstje, mint a lángja, de tegyük hozzá, hogy kib*szott nagy lángon ég.)

5 hozzászólás
eeucrow>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Közel 15 év, 3 olvasás, és végül az eredeti tekercses változat kellett ahhoz, hogy igazán átérezzem az Úton erejét. Azt, hogy nem csak egy szimpla regény, és itt most nem valami ömlengő hülyeség következik a benne lévő eszményi életérzésről. Egyszerűen arról van szó, hogy már önmagában a tekercs keletkezéstörténete iszonyú érdekes, kezdve onnan, milyen módon íródott, hogyan maradtak fent a különböző átiratai, milyen legendák épültek köré. De ha a körítést lehántom, csak a regényt nézem (különösen az utolsó, egészen elképesztő éleslátással és érzékkel megírt mexikói részt), az Úton az amerikai irodalom egyik legszebb műve.

Érdekes, hogy a mai napig milyen szélsőséges reakciókkal olvassák, magasztalják vagy utálják. Gondolom főként a már-már zavarba ejtő szabadságérzésnek van ilyen ambivalens hatása. Mert hát végső soron erről szól az Úton, a totális szabadság állapotáról, hogy milyen elérni azt, és az elérés után mi várhat még az emberre. És ez egy olyan különleges tapasztalás, ami sokak számára elérhetetlen, elképzelhetetlen, felfoghatatlan. Egyébként a mai olvasata különösen izgalmas, hogy miközben az emberek távolodnak egymástól, bezárkóznak, nő bennük a gyanakvás, a félelem, milyen érzés elképzelni, hogy valaki annyira leszar mindent és mindenkit, ha úgy tartja kedve, egy málhazsákkal és 3 dollárral nekivág több ezer mérföldnek.

Amitől most igazán közel került hozzám, és amire korábban alig figyeltem, az a színes-zajos, zakatoló, zaklatott felszín alatti sérülékeny, szerencsétlen világ a sok lődörgő, talajt vesztett, lébecoló és sodródó figurával. Ami közel sem olyan szent és magasztos, mint amilyennek szeretik beállítani.

Ezúttal kevésbé érdekelt Kerouac és Neal Cassady őrjöngő lelkesedése, inkább megérintett a kettejük magával ragadó, hol elhalványuló, hol felerősödő barátsága. Közben letaglózott, hogy valójában Neal mennyire fájdalmasan magányos és önsorsrontó, kitaszított lélek volt a kényszerességével, kifáradásig tartó utazásaival, hiperaktivitásával, pszichotikus epizódjaival, érzelmi hullámvölgyeivel. És hogy az állandó süketelés ellenére Kerouac valójában milyen esendő és érzékeny fickó lehetett.

Az egyetlen dolog, ami viszont harmadszorra is nagyon hiányzott (és amit a szellemiségében hasonló Roberto Bolaño: Vad nyomozókban megtaláltam), az a művészet ábrázolása, az alkotáson való gondolkodás, ami abszurd módon majdnem teljesen kimaradt az Úton szövetéből. Végül a magyar kiadásról: tudom, hogy nem mai sztori, de óriási elismerés illeti M. Nagy Miklóst az újrafordításért, és az Európa Kiadót ezért a különleges, tekercsszerűen tördelt kiadásért. Óriási élmény volt olvasni, és közben orrvérzésig Charles Mingus, Thelonious Monk és Billie Holiday dalait hallgatni.

5 hozzászólás
BoJack>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Hiszem, hogy kell, hogy legyen mindenkinek az életében egy olyan (vagy legalábbis valami hasonló) időszak, mint amiről Keroauc regénye szól; mert a most többnyire az a pillanat, amire később, egy élettel később eltékozolt lehetőségként fog gondolni az ember, s mert mind tudjuk, hogy az „és arra emlékszel, amikor…?” kezdetű mondatok sohasem olyan dolgokról szólnak, mint a diplomaosztó vagy a gyerek születése, hanem arról az egész élet tükrében csupán illékony, tovatűnő pillanatnak ható periódusról, mint amikor a gyufa belobban, és a másodperc ezredrészéig a legnagyobb, legfényesebb lánggal ég; amikor fittyet hányva a társadalom által presszionált konvenciókra a maga módján mindenféle őrült dolgokat művelt; amikor csak ment mindennemű célok nélkül, mert hamis az a dogma, mely szerint mindig, minden egyes cselekedet mögött kell, hogy legyen valamilyen magasztos cél, művi ideológia; hiszen ugyanúgy az élet része a sok-sok mellékvágány is, melyeket mindenki olyan nagy igyekezettel próbál elkerülni, elfelejtvén, hogy egy elsőre zsákutcának tűnő megálló is jelenthet pillanatnyi örömöt, vagy akár hosszantartó boldogságot; és igen, való igaz, végig lehet menni az Úton nyílegyenesen, mindenféle kitérők nélkül, szigorúan csak a saját sávban, ötvennel poroszkálva, mint ahogy azt teszik is napról napra rengetegen, de az igazság az, hogy az embernek csupán egyetlen egy élete van, és még ebben az egyetlen egyben is annyi felé kell szakadnia, annyi szeszélynek, annyi elvárásnak, annyi szabálynak kell megfelelnie, hogy az a legkevesebb, hogy néhanapján kicsit odalép arra az átkozott gázpedálra, hogy aztán lehúzott ablakkal, ütközésig feltekert hangerővel, eszelős vigyorral a képén száguldjon tovább a világban – tovább a kanyargós, végtelen Úton…

Mi tagadás, nagy hatással volt rám ez a történet, a totális szabadság eme benzingőzös-benzedrines, feel-good bibliája: örökérvényű üzenetével, páratlan korrajzával, valamint megkapó, roppant szuggesztív stílusával kortalan remekművet alkotott Keroauc, mely mit sem veszített a sok-sok évtized alatt erejéből, szellemiségének jelentőségéből, és mely per pillanat ott van a legjobb tíz könyv között, amit valaha olvastam.

K IP>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Biztonságosan élni veszélyes. Megannyi kaland és jajongás. Sokéves civiláziónk nem csak abban csúcsosodhat ki, hogy az ember minden reggel ugyabban az időpontban megjelenik egy béna munkahelyen, amíg el nem jön a hétvége, hogy lemossa a kocsit. Mi mindentől függünk az életben? Mi az, amit kényszerből, érdekből, és amit szabadon magunktól teszünk? Hogyan fest a valóságban az elérhető legnagyobb szabadság? Mit várunk az élettől, és magunktól?

1 hozzászólás
sophie P>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Lenyűgöző. Elhiszem a rajongó tábort, a beat-nemzedéket, a kultuszt,… és hallgassunk sok bebop-ot!

A mexikói résztől teljesen oda vagyok. Úgyhogy ha valakinek nem volna kedve ilyen hosszasan beletemetkezni Kerouac világába (a kötet egyébként csak látszatra vaskos), az szorítkozzék az utolsó részre. Innen kell kezdeni: „De az utca végén már az igazi Mexikó kezdődött. Ámulva néztük. A legjobban az lepett meg minket, hogy egészen olyan volt, mint Mexikó.” (432. oldal) A kutyarágta-részt kipótoló függeléket is ki lehet hagyni, úgyhogy nem hosszú, de igazán magával ragadó, színes-szagos atmoszféra, egészen olyan, mint Mexikó (ha olyan, amilyennek gondoltam eddig is, bár tudom, hogy ott sem állt meg az idő.).

Különben kell lennie egy kis szeletnek mindenki életében, amikor így látja a világot, ahogy az Útonban meg vagyon írva, csak valószínűleg a nagy többség észre sem veszi. Nincs idő ilyen felnőtt játékokra, nincs idő megfogalmazni, különben is ki gondolja, hogy van, aki kíváncsi az ilyen semmi kis történetekre a valóságban?

katacita I>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Micsoda könyv, és micsoda időzítés!
Pontosan erre volt szükségem: millió apró impresszió Amerika különböző pontjairól, a felfedezés izgalma, az ország ezer arca, mindez kimondhatatlanul melengette a szívemet ezen a meleg nyáron. A legjobb lett volna egy fotóalbummal együtt olvasni, látni szeretném, amit Jack látott, de képtelen lettem volna arra, hogy megszakítsam az olvasást holmi képkeresgetéssel vagy a térkép böngészésével. Lassan olvastam, mégis suhantam végig rajta, megállás nélkül, amikor olvastam, akkor csak a könyv volt és én, legszívesebben pedig másoltam volna ki a mondatokat, de azt éreztem, hogy ez nem lenne helyénvaló, majd egyszer, máskor.
Már most olvasnám újra, írnám ki azokat a részeket, amikor egy új városhoz érkeznek, vagy egyszerűen csak száguldanak át az ismeretlen és ismerős amerikai tájon.
Persze az sem mellékes, hogy Kerouac óriási író. Én nem szeretném visszavinni a könyvtárba ezt a könyvet.

2 hozzászólás
atalant IP>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Egy könyv, ami nem szól igazán semmiről, de arról nagyon. És mégis kedvemre valóan teszi. A címe is hűen tükrözi a cselekményt (mondhatni spoileres): itt bizony folyton úton vannak, szinte meg sem állnak; ha meg mégis, akkor csak tudatmódosítani, és engedni a test kényszerű kívánságainak.
Néha követni is alig lehet (és ezt a bekezdések hiánya még erősíti is), úgy cikázzák keresztbe-kasul Amerikát, és közben eláraszt a hangulat. Mert ebben szerintem erős a könyv. Nem a történet érdekelt már, csak hogy érezzem. Mert jó lehet úgy úton lenni, ahogyan a szereplők: napokig (mehet az ember anélkül, hogy elérné az ország másik felét), terv és különösebb mennyiségű pénz nélkül, társaságban, csak kiélvezni az utazást. Mert maga az út a lényeg.
Némileg levont az élményből, hogy mindezt egy kvázi bro-mantikus regény keretein belül olvashatjuk. A lelke mélyén (akár bevallja, akár nem) minden férfi szeretne ideig-óráig olyan „macsó” lenni, mint Neal Cassady. Még akkor is, ha a regény végére nyilvánvalóvá válik, hogy ha ez a fazon tényleg ilyen volt, akkor elég kiállhatatlan lehetett barátként és családapaként egyaránt. Ezért is zavaró néha Kerouac már-már arcpirító rajongása Neal iránt. Olyan, mintha valójában neki és a vele eltöltött időszaknak állítana emléket ezzel a könyvvel. Ez érezhető a végén is, ahol Kerouac új útra lép, és Neal is folytatja a sajátját, de mégsem tud tőle elszakadni (érdekelt, hogy mi lesz velük, így jól meg is gugliztam a szereplőket, hála annak, hogy mindenki a saját nevén szerepel).
Végtére is mind úton vagyunk. Akár így. Akár úgy. És talán a könyv mégiscsak szól valamiről.

_ada>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

Úgy hiszem, ez az a fajta könyv, ami vagy tetszik vagy nem. Valószínűleg ez igaz az egész beat-nemzedék termésére. Középiskolában persze rettentően bejött a gondtalan, csak az útnak élő, a holnapra nem gondoló életfelfogás, amelyet ez a mű „reklámoz”, és kíváncsi voltam rá, változott-e a véleményem majdnem 10 évvel később. A válasz: nem. Olvasni Jackről és bandájáról most is pontosan ugyanolyan nagyszerű élmény volt; a szerző stílusa megragadó – főleg ha figyelembe vesszük, hogy a legenda szerint csak leült és írt, írt, írt. Szabadon a szabadságról az ultraszabad Neal Cassady-vel, a korszak megosztó ikonjával a főszerepben. Élvezetes volt olvasni róluk, még ha nem is mindig tetszett az, amiről Kerouac ír. A regény varázsa valószínűleg témájában rejlik. Én lehet, hogy nem szeretném pontosan így megtapasztalni a szabadságot off ahogyan ők, de ettől függetlenül vágyom rá, – bár ki tudja, mit tennék, ha lehetőségem lenne minden felelősséget félredobni, kocsiba szállni és csak menni előre.

korkata>!
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

A könyv egy életérzés. Sajnos én nem tudtam átélni. Csak menni és menni, nem az én világom. Összefolytak a történések.
Természetesen voltak történetek, amelyek tetszettek. Összességében mégsem tudott kellően lekötni a könyv.
Egyszer talán megértem, hogy mit érezhetett Jack amikor újra és újra útra kelt.


Népszerű idézetek

judkacag>!

… de akkor úgy táncoltak végig az utcán, mint két hőbörödött én meg szokásom szerint koslattam utánuk, ahogy egész életemben koslatok az emberek után, akik érdekelnek, mert mindig csakis az őrültek tudnak érdekelni, akik őrülten élnek, őrülten beszélnek, egyszerre kívánnak mindent, akik sohasem ásítanak és akiknek soha egy elcsépelt szó ki nem jön a szájukon… hanem égnek, égnek, égnek, mint római gyertyák az éjszakában.

11. oldal

judkacag>!

Figyuzd ezeket itt előttünk. Csupa aggodalom mind, számolják a mérföldeket, az jár a fejükben, vajon hol tudnak aludni ma éjjel, meg hogy mennyibe kerül majd a benzin, milyen lesz az idő, hogyan jutnak oda… miközben valahogy úgyis mindenképp odaérnének. De muszáj aggodalmaskodniuk, nem tud megnyugodni a lelkük, amíg bele nem kapaszkodhat valami jól bejáratott aggodalomba és ha egyszer azt megtalálták, hozzávaló pofát vágnak, ami ugyebár nem más, mint a boldogtalanság kifejezése, az aggodalomnak, sőt a méltóságnak valami hamis, egészen hamis arckifejezése és közben minden elsuhan mellettük és ezt ők is tudják, és emiatt IS aggodalmaskodnak, de annyira, hogy arra NINCSEN szó. Figyi, figyi!

320-321. oldal

samspade>!

Mögöttem semmi, előttem minden, már csak így van az úton mindétiglen.

123. oldal

judkacag>!

Az egész nyomorult életem elúszott fáradt szemeim előtt, és rájöttem, bármit is csinál az ember, az úgyis csak időpocsékolás és annyi erővel nyugodtan meg is őrülhet.

275. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
judkacag>!

[…] és felnéztem a repedezett magas mennyezetre és vagy tizenöt furcsa másodpercen át valóban nem tudtam, hogy ki vagyok. Nem ijedtem meg, egyszerűen csak valaki más voltam, valami idegen, és egész életem káprázat, egy hazajáró lélek élete… Félúton jártam Amerikában, ifjúságom Keletje és jövőm Nyugatja közt és talán épp ezért történt ez éppen ott és akkor azon a furcsa vöröslő délutánon.

24. oldal

K IP>!

„…Tudod, mit műveltek velem a sitten? – magánzárkába dugtak egy bibliával, arra ültem rá a kőpadlón, azt amikor látták, hogy micsinálok, elvették a nagy bibliát és hoztak helyette egy zsebbe valót, ekkorát ni. Azon nem tudtam ülni, úgyhogy elolvastam az egészet, az összes testamentumot meg minden. Figyi, haver”, bökött meg, s közben cukorkát majszolt, mint mindig, mert kipurcant a gyomra a sitten és semmi mást nem vett be – „képzeld, piszkosul meredek dolgok vannak abba a bibliába.”

351. oldal (Helikon, 2018)

sophie P>!

Hé, srácok, mentek valahova, vagy csak úgy sehova?

32. oldal

EBrody I>!

Remekül éreztem magam és az egész világ kinyílt előttem, mert nem voltak álmaim.

Kapcsolódó szócikkek: álom
sophie P>!

A kocsi tetején feküdni, arcomat a fekete égnek tárva […]

461. oldal

EBrody I>!

Viharvert bőröndjeink megint a járdán tornyosultak; de nekünk még mennünk kellett tovább. De nem számít, az út az élet.

Kapcsolódó szócikkek: élet

Hasonló könyvek címkék alapján

John Steinbeck: Egerek és emberek
Vladimir Nabokov: Lolita
Michael Cunningham: Az órák
Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen
Mario Puzo: A Keresztapa
John Williams: Stoner
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a Hold / Szerelem csütörtök
Stephen King: Kedvencek temetője
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?