Úton 653 csillagozás

Jack Kerouac: Úton Jack Kerouac: Úton Jack Kerouac: Úton Jack Kerouac: Úton Jack Kerouac: Úton Jack Kerouac: Úton Jack Kerouac: Úton Jack Kerouac: Úton

Jack ​Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a „spontán próza” műfaja.Az eredmény: a 60-as évek „ellenkultúrájának” beharangozása és majdani Bibliája, általános… (tovább)

Úton – Az eredeti tekercs címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1957

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Magvető Világkönyvtár Magvető · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2021
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798095 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Helikon, Budapest, 2020
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795919 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2012
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630794039 · Fordította: M. Nagy Miklós

8 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Paradicsom Sal

Helyszínek népszerűség szerint

New York · Amerika · Times Square


Kedvencelte 150

Most olvassa 102

Várólistára tette 504

Kívánságlistára tette 279

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Jack Kerouac: Úton

Ez a könyv a szabadságról szól. Akinek ez fontos, az megérti.
A barátommal kiálltunk az út mellé stoppolni, egyikünk az egyik, a másikunk a másik irányba, és arra mentünk, amerre hamarabb felvettek. A világ nyugatra és keletre is ismeretlen volt, de mégis bárhol otthon voltunk benne. Nem a pénz, nem a karrier, nem a család és az egzisztencia volt a fontos, hanem a zene, a barátság, és a lányok. Meg, persze, az irodalom. A versek és jó regények, mint az Úton.

72 hozzászólás
Bla IP>!
Jack Kerouac: Úton

Úgy 1970 táján olvastam először Kerouac Úton című könyvét a Kriterion antikvár kiadásában, eredetileg tán Borbély Péter könyve volt, ha jól betűzöm a kiegyénült aláírást. Akkor rajongtam érte. Egyke, agyonóvott tinédzserként éltem otthon a nagymama mellett, jártam a gimibe, tanultam, sportoltam, kötelességeimtől gúzsba kötve éltem – legalábbis így éreztem. S akkor elmerülhettem egy számomra álomvilágként érzékelt Amerikába, ahol fiatal emberek időtlen és kötetlen életéről szereztem információkat. Vágyakoztam valami hasonló után, valami tágabb világra, valami kötetlenségre – amit Szabadságnak érzékelhetek – legalább itt, Magyarországon, ahol szinte soha nem mozdultam Budapestről. S akkor érettségi után magam is elkezdtem „stoppolni”, s mindegy volt számomra néhány napig, hogy merre vittek. Új dolgokat láttam, embereket ismertem meg, magamba ittam a tájak látványát, a széna illatát, lányok bőre melegét, élveztem korlátozott „világlátásomat”, mely ugyan semmiféle büntetőjogi kategóriába nem ütközött, de addig ismeretlen, összehasonlíthatatlanul új élményekhez juttatott. Megértettem tehát a könyvben leírtakat, ha 100%-ig nem is tettem magamévá. Szerintem jó könyv ez,főként jó könyv volt az ’50-es évek Amerikájában – nem véletlenül kapta fel a világ, s indultak el a fiatalok tömegei világszerte látni, s tapasztalni, „élni”, „lógni”. Persze a hatodik x után már másként hat, csak nosztalgiázva tudok visszagondolni a hajdani korra, mikor első utamon fél nap alatt jutottam Pestről Fehérvárra 3 váltással, az első kocsi egy Pobjeda volt, aztán egy MZ motorra szálhattam – életemben akkor ültem először motoron -. De fiatalon sok mindent ki kell, ki szabad próbálni. Én az újraolvasás előtt, csak a kötetlenségre, a lányokra és a piszoár-váltásra emlékeztem belőle. Bocs ez utóbbiért! Nekem anno nagy élmény volt.

6 hozzászólás
Ross>!
Jack Kerouac: Úton

Hát nekem ez a cél- és értelem nélküli jövés-menés, némi piától, benzedrintől és fűtől fűtött álfilozofikus picsmogással átszőve nagyon nem…
Értem én, hogy hű meg há, a nagy szabadság, meg a fíling, csak úgy mész, 'szt Úton vagy… Átélhetsz olyan csodás kalandokat, mint hogy alkeszekkel, csövesekkel, őrült költőkkel elmélkedsz arról, hogy mitmivan, miközben az égegyadta világon semmi értelmeset nem csinálsz, oszt ez $@!%.
Csak azt nem értem, hogy miért jó ez bárkinek is, aki nem olyan szánalmas és elcseszett életet él, mint a könyv főhősei. Aki a saját szürke kis életéből az ilyesfajta szex & drogs & rock'nroll dzsessz-ben látja a gőz kieresztését, annak csak gratulálni tudok.
Most úgy érzem magam, mint egy megvénült nyárspolgár, aki a gördeszkázó kölykök felé rázza a görbebotját (GET OFF MY LAWN!) de inkább vagyok ez, mint hogy hasra essek az idióta Dean Moriarty és hasonszőrű cimborái előtt, csak mert megaszonták, hogy ez mekkora kultregény.
Az Ulysses meg az okosok szerint a XX. század legjobb regénye, közben meg mégse.

21 hozzászólás
Molymacska P>!
Jack Kerouac: Úton

A könyv csak megerősített abban, amit már eddig is tudtam. Ez a könyv volt az első, amiben átszelték Amerikát, és ahol érezhető volt az újdonság és szabadság érzése is. Sokan próbálják másolni ilyen-olyan módokon, de igazából általában nem sikerül nekik, mivel az USA az egyetlen terület, ami akkora, hogy éghajlati változásokat észlelhetünk, nem kell határon átlépni, hogy teljesen más kultúra várjon minket, és pont olyan nagy, hogyha átszeled, akkor nagyon más lesz mindenhol, mégis nagyjából ugyanolyan. Szerintem ezt jól hozza a könyv, de amúgy… Mint olvasmány nyilván unalmas (nekem az összes beat unalmas. Úgy látszik, beat allergiám van), a mondatok néha hihetetlenül hosszúak, amiket végül is lehet érteni, de azért érezhetően fárasztó. Az út nagyon monoton, az emberek túl emberiek, és bár ugyanazt akarjuk a főszereplővel (utazni) mégsem tudtam igazán megkedvelni.
Nem rossz könyv nyilván, hiszen híres, meg minden, de nem a közönséges halandónak való. Ismerősöm erre azt mondja: „ezt érezni kell” és hát igen, anélkül nem megy. Én meg érzéketlen voltam rá.

eme>!
Jack Kerouac: Úton

Tik gyerekek mentek valahova, vagy csak úgy mendegéltek?

Én is ezt akartam kérdezni ezektől a bódorgó szentektől, ezektől a néha dühöngő és tomboló angyaloktól. A javítóintézetek és börtönök, de a hétköznapi rögvalóság után is kétségkívül jóleshet a friss levegő, és szabadságnak tűnhet a végtelen utak kusza labirintusa, a sehol le nem gyökerezés érzése, az élni bele a világba kötetlensége. De engem valahogy nem tudott meggyőzni „a szabadság mámora”, sem Dean példaképe, aki nem ragad le, mindenfelé tart, mindent megtapasztal, közben az idő himbálja. Ebben a könyvben még a mondatok is rendkívül rövid lélegzetűek, mintha ők sem kívánnának sokáig elidőzni egy helyen. De még így, röviden és sietősen is sokat elárulnak. Nem valami szívderítő a látvány így, keresztül-kasul járva az ötvenes évek USA-ját, vagy a világot, meg úgy általában… Mert az rendben, hogy vannak kalandok, nők, van pia és fű, van Hemingway, Steinbeck, Dosztojevszkij meg Nietzsche, nagy kérdések és elmélkedések. Van lázadás és keresés és mámor, de ott van a nénikém is, akihez bármikor hazamehetek, aki ha szükséges, megsajnál ötven dolcsival, kifizeti Dean tartozását és így tovább. Így azért más lázadni. Ugyanakkor ott van valahol az érő gyümölcs hosszú karavánja is, igaz, sokkal sivárabban és közönyösebben. Azt ne mondja senki, hogy ez mind fenékig tejfel, és jaj de jó, mert szabadság. Hiszen pusztul a világ. És az igazság az, hogy ha nem lett volna az a meg-megvillanó humor és (ön)irónia, én nem nagyon bírtam volna ki ezt az ide-oda utazgatást. Nem, nem látom az út szabadságának euforikus örömét, inkább szomorúságot, keserűséget, téblábolást a létben, és azt, hogy nem igazán van kiút a labirintusból.
Csak úgy mendegélünk… Sehová.

7 hozzászólás
gabona>!
Jack Kerouac: Úton

„Kerouac Útonjában határozottan bosszant az a nagynéni, aki az utolsó pillanatban mindig elküldi a szükséges néhány dollárt. Rontja az irodalmi hitelességet is. Akkor már inkább Jack London elkeseredettjei és dühösei.” (Mészöly Miklós)

Úgynevezett alapművek – mert hogy ez bizony az, éppen ezért csupa nagybetűvel is írhattam volna –, szóval egy konkrét generációra megfellebbezhetetlen hatást gyakorló olvasmányok értékelésével mindig bajban vagyok. (Ahogy egyébként az összes többivel is, teszem hozzá, rendre megeszi a lelkemet a kétely, hogy vajon átlépek-e egy határt, mennyire értékes az, amit szólok, s egyáltalán: van létjogosultsága ennyi egyéb vélemény mellett, között, alatt, felett és egyéb szabadon választható, passzoló igekötők.) Az Úton mérlege 1941 olvasás, 628 csillagozás az enyémmel együtt, 149 olvasója pedig egyből a kedvencei közé is repítette. Azt kell mondjam, nem rossz, a jó öreg Jack Boy is biztosan elégedett lenne tőle.

Sokáig én is úgy gondoltam, instant szerelem lesz, elvégre annyira passzol hozzám. Nem igazán szól semmiről, mégis benne van minden. (Mondhatnátok, hogy ennél tökéletesebb összefoglaló nem is létezik, de azért túl nagy szavakat ne használjunk már, akármennyire is jól esik a simogatás.) Ha egyszer belezuhansz és Te is úgy érzed, ott csapatod a végtelen országúton ezekkel a lepukkant arcokkal, hajszolod a talán nem is létező amerikai álmot, ami sokkal inkább rémálomra hajaz, akkor hú, ez valami nagyon jó cucc. Máskülönben vannak olyan pillanatok, amikor meg olyan, mint ha soha nem akarna véget érni. Éppen ezért a vége mondjuk már kissé kínszenvedés volt, mégis óriási hálasorozat illeti a Helikont, amiért ebben a kompakt és olcsónak tekinthető, mégsem ócsósított formában jelentették meg a teljes szöveget. M. Nagy Miklós fordítása pedig tökéletesen működik, felrázza, hitelessé teszi – elismerem, hogy nem lehetett könnyű feladat, kívánságlistázom is az angol eredetit – ezt a borult kalandot, ami bármelyik szociográfiánál hitelesebb. Talán pont ezért nem is vágyom arra, hogy olyan legyek mint Sal Paradise és Dean Moriarty? Az én lelkemnek néha kicsit sok volt ez a kaland, de összességében pozitívvá billent a kép és nem úgy álltam fel mellőle, hogy nem esett volna jól. Nyilván kell hozzá a hangulat és némi háttérismeret, de egyszer az életben minimum kötelezően ajánlott.

Na jó, csakazértis kiírom csupa nagybetűvel is: ALAPMŰ. Újraolvasásra érdemes, s már tudom is, hogy legközelebb az eredeti fordítást választom – hiába csonkább, akkor is izgat –, puszta kíváncsiságból. Jövőre valaki majd hajtsa be rajtam ezt az ígéretet, köszönöm.

„Magyar hangja vagyok, bár nem hasonlít rám,
a szemem inkább zölden ragyog, másképp mozdul a szám.”
(Für Anikó: Magyar hangja vagyok – link)

>!
Helikon, Budapest, 2020
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795919 · Fordította: M. Nagy Miklós
2 hozzászólás
Joxer >!
Jack Kerouac: Úton

Egy remek „Road movie” típusú regény, egy letűnt kor lenyomata egy olyan generációról, amelynek tagjai sokkal szabadabban és kötöttségek nélkül élték az életüket, anélkül hogy másoknak próbáltak volna megfelelni, betartva a generációs konvenciós elvárásokat.
Főhősünk és barátai pár év alatt ötször utazzák át az USÁ-t hosszában és keresztben, míg a végén eljutnak Mexikóba is.
A történetből kiderül, hogy akkor még teljesen más kort éltünk, mások voltak az emberek is: nem a zárkozottság, idegengyűlölet, és bizalmatlanság volt rájuk a jellemző, hanem sokkal nyitottabbak, segítőkészebbek voltak általuk sosem látott felebarátaikkal szemben is.
A világ azóta nagyot fordult, ma már nem igazán tudnák rendszeresen és tucatszámra átutazni a fiatalok úgy Amerikát, hogy marhavagonban utaznak, vagy stoppolnak és legtöbbször még a benzinpénzbe sem szállnak be (főleg a mai üzemanyagárak mellett), csak simán társaságot jelentve a magányos autósnak, mert az emberek jobban félnek attól, hogy esetleg kirabolják, vagy megkéselik őket, ráadásul ha ma látnának a rendőrök olyan furgont, amelyik rakterében 8-10 ember ül, akkor hamarabb gyanakodnának embercsempészetre, mint „világlátó” fiatalokra. A mai anyagias és drága megélhetést jelentő világban az is elképzelhetetlen, hogy mindezt csak néhány dollárral a zsebben, útközben rövid idénymunkákat vállalva, olcsó motelekben megszállva tegyék meg.
Szeretem a korszakot és ezt az életérzést feldolgozó regényeket, korábban olvastam Kerouac lányának, és egy kubai írónak hasonló témájú könyvét, amik szintén nagyon tetszettek.

2022. 01.14.
Most hajnalban láttam a könyvből készült filmet, ami katasztrófa volt, egy korszakos műhöz méltatlan kilúgozott gyenge kivonat, ami még egy igénytelen olvasónapló színvonalát sem ütötte meg, ráadásul egy igazi road movie hangulatát sem hozta, miközben az adott kort is rosszul idézte meg.
Mindenkinek ajánlom, hogy elöször a regényt olvassa, és csak utána nézze meg a filmet, mert a film után már nem biztos, hogy kedve lenne a könyvhöz, mégha nem is tudná, hogy milyen remek olvasmányról maradna így le.

2 hozzászólás
robinson P>!
Jack Kerouac: Úton

Jól van ez így, (jó volna) csak úgy menni….
Kötetlenül, időtlenül, szabadon. Az Úton a beatnemzedék leghíresebb műve és jóval több, mint egy új életérzés ábrázolása.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/08/uton.html

9 hozzászólás
Bleeding_Bride IP>!
Jack Kerouac: Úton

Mindig akkora bajban vagyok az ilyen értékelősdik során, mert nem föltétlen szoktam megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy a személyes ízlésvilágomnak hogy tetszett, valamint aközött, hogy értem én, mitől és miért lehet valami értékes, fontos, adott rétegnek „alapmű”.
Nem tudok azonosulni ezzel a világszemlélettel, hozzáállással, így a döntésekkel és cselekedetekkel sem, viszont azt aláírom, hogy sikerült megismertesse és élethűen ábrázolja azt.
Nem az én könyvem, de sokaknak az lehet még a továbbiakban is.

csillagka P>!
Jack Kerouac: Úton

MEGYÜNK mert irány az országút és mindegy hova, vár az édes Mississippi.
MEGYÜNK mert miénk az út és a sofőr aki minket mindig jó szívvel felvesz.
MEGYÜNK mert szól a bibabaa-bum, a forr a vér, szép a nő.
MEGYÜNK mert meguntuk a nőt, irány a város valahol nyugaton ott vannak a haverok.
MEGYÜNK mert megjött a lejmolt pénz, és itt úgy is elfogyott a pia és a drog.
MEGYÜNK mert meleg a talaj túl sok a balhé és keres a zsaru.
MEGYÜNK mert megkeressük a megunt asszonyt, hátha becsúszik még pár utód.
MEGYÜNK mert válni kell és irány Mexikó

Döntöttem inkább itthon maradnék.

>!
Európa, Budapest, 2012
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630794039 · Fordította: M. Nagy Miklós
13 hozzászólás

Népszerű idézetek

gsuveg I>!

Ütött-kopott bőröndjeinket ismét a járdára raktuk: még hosszú út állt előttünk. Sebaj – az út az élet.

6 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Meg is egyeztünk nyomban, hogy őrülten egymásba szeretünk.

305. oldal, Ötödik rész

4 hozzászólás
tasiorsi>!

– Mi lesz belőlünk, ha meghalunk? – tudakoltam egyszer a mestertől riadtan.
– Tetem – felelte.

146. oldal, Második rész, 6.

9 hozzászólás
mandarina>!

– Remélem boldogulsz ott, ahova tartasz.
– Én akkor boldogulok, ha mindig tartok valamerre.

38. oldal

zanni>!

Ejnye, gyerekek, mi keresnivalónk ezen a rozsdás ollóval kiszabott világon?

221. oldal

2 hozzászólás
hajnalikod>!

[…] mert érdekelni a szédültek érdekeltek csakis, akik szédülten éltek, szédülten beszéltek, mindentől a megváltást várták, sose ásítottak, és soha örök igazságokat nem hangoztattak, csak kigyúltak és pattogtak, akár a sárga petárda, és hányták a szikrát a csillagokra, és amikor a ragyogás közepén megjelent a kék tűzkerék, vágyódón sóhajtottak mind a nézők.

10. oldal

ludovika>!

Úgy eláztam, hogy megbocsátottam az emberiségnek is.

80. oldal

rlb_32557241>!

Távozz, tékozló! Ne verd fel lelkem békességét. Sok időbe telt, amíg elfelejtettelek. Ne tépdess régi sebeket…

175. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Aldous Huxley: Szép új világ
William S. Burroughs: Meztelen ebéd
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
John Updike: Nyúlcipő
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?
Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb